Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-18 / 16. szám
3 Mindamellett szándékomtól Elválok, Tudod-e mit? Vegyünk neked Kabátot. Nem kell nekem!.... Én abba nem Egyezem, Hogy miattam rongyoskodj ék Gyermekem. Győztél asszony, győztél édés Hitvesem, Szalon kabát nem kell tehát Nekem sem !. . . . És most arra forditjuk a Kongruát Gyermekinknek veszünk rajta Uj ruhát. Hiába lön testté hát a Kongrua, A mi ruhánk még most is csak Rongy — ruha. Javory Nándor. ev. ref. pap. Az angol király hitvallása. Az angol puritán prot. küzdelmek korából való az az erősen pápásellenes módon kidomborodott hitvallás, a melyet az uj angol királynak a parlament megnyitása s a kir. eskü letétele alatt le kell tennie s a mely ugyancsak határozott alakban elitéli a transsubstantiációt, a miseáldozatot és a szén tek imádását. A hitvallás szövege a következő: “Istennek szent szine előtt ünnepélyesen és őszintén vallom és kijelentem, hogy az én hitem szerint az úrvacsora szakramentomá- ban az elemek, a kenyér és a bor nem változnak át a Krisztus testévé és vérévé. .. . ée hogy sziiz Máriának és a többi szenteknek és a miseáldozatoknak segélyül hívása és itnádá- sa, úgy a mint az Róma egyházában szokásban van: babonás és bálványimádó. És Isten szine előtt ünnepélyesen vallom, bizonyítom és kijelentem, hogy eme kijelentésemet és annak minden részletét az előttem felolvasott szavaknak valódi rendes értelmével teszem úgy, a mint azokat az angol protestánsok értelmezik, minden kerülgetés, kétértelműség és mentális rezerváció nélkül....“ Az angol római katholikusok- nak nehezen esett ez a deklaráció és lépéseket is tettek a parlamentben a smalkaldi cikkek s a heidelbergi káté hangjára emlékeztető eme hitvallás egyes kijelentéseinek enyhítései iránt. Ez csak csak helyeselhető, mert a protestantizmusnak nem természete más vallásfelekezetek sértése, de akkor aztán gondolkodjanak a katholikusok arról is, hogy az ő pápájuk szüntelen ne sértegesse mint azt eddig tette, a protestántis- must “urbi et orbi“ szóló encyklikáiban. Már pedig legújabban is a Camisius bulla és a jubileumi évben tett kijelentése egyenes kihivása volt a protestántismusnak. Az angol király hitvallásának pedig ez a tanulsága, hogy az anglikán egyház még nagyon is távol van a róni ai egyházba való belépéstől. . A hit nélkül senki nem üdvözülhet, Mint a virág nap nélkül nem zöldülhet, Vétkeiből senki ki nem feselhet, Orvosságot Krisztus kívül nem lelhet. Hirdette az egyetemes papság elvét, azaz hogy a papirendnek nincs isteni jogon alapuló magasabb méltósága ; a papok között nincsen rangkülönbség; mindnyájan választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagyunk, oly nép, melyet az Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgát hirdessük, a ki minket a sötétségből az ő csudálatos világosságára hivott. Megtámadta a szentek segítségül hívását, a bűnbocsátó leveleket, az ereklyék tiszteletét, a búcsú járásokat, kikelt a tisztitó tűzről és az átlényegülésről szóló tanok s a fülbegyó- nás ellen, sürgette az úrvacsorájának kétszin alatt való kiszolgáltatását s ő ekkép vette és szolgáltatta is ki azt, követelte, hogy az istenitisztelet nyelve ne a holt latin, hanem a hívek anyanyelve legyen. Budai buzgó tevékenységének hire ment Kassára és a kassai polgárok meghívták őt magyar lelkipásztoruknak. Hogy ott is szép eredményt érhetett el, azt abból látjuk, hogy a r. k. papság csakhamar felismerte benne veszedelmes ellenfelét, és a királynál elfogatási parancsot eszközölt ki ellene. A mint börtönéből kiszabadult, újból Budán épett fel mint reformátor, de buzgóságáért itt is börtönbe került. De hogy a börtönben sem tagadta meg magát benne az apostol, hogy a börtönben sem felejtette el Krisztus ama szavait, hogy: fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy a- zok dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat, azt a következő történetből látjuk. Történt, hogy ép azon börtönbe a hova Zápolya János király Dévait téritő működéséért a halálra ítélt bűnösök közé Budán elzáratta, került a királynak kovácsa is. Ez ugyanis a királynak egyik lovát patkolás közben megnyilalta. A király e miatt annyira megharagudott reá, hogy a halálra Ítélt bűnösök közé záratta azon határozattal, hogy ha a ló fel- gyógyul, a kovács szabad lesz, de ha a ló elpusztul, a kovács- nek meg kell halnia. így került Dévai és a király kovácsa egymás mellé. Dévai beszélgetést kezdett fogolytársával, megismerkedtek s Dévai istenes beszédével társát a szentirás igazságainak megnyerte és a hitjavitás barátjává tette. Egy idő múlva meggyógyult a ló és a tömlöctartó tudtára adta a kovácsnak, hogy hagyja el börtönét, menjen szabadon s hagyja magára Dévait, a kit úgyis nemsokára mint istentelen eretneket máglyára visznek. A mint ezt hallja a kovács, kijelenti, hogy ő is azon a valláson van, a melyen fogolytársa ő nem hagyja el társát, ha azt megégetik, égessék meg őt is vele együtt. Megjelentik a dolgot a királynak, Zápolyának, a kit az eset annyira meghatott, hogy a kovácscsal együtt Dévait is szabadon bocsátotta. Dévai e tettével Pál apostolnak volt követője, ki római
