Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-07 / 13. szám
4 e im: b eb, e k. Egyik tenger pénzzel Indul a világba S hogy kevés a pénze, Már félúton látja. Másik az eszével Kérkedik keményen S éppen bölcsesége Hagyja cserbe’ szépen. És van, aki mások Jó szivére számit: Hátha megsegitnék Egész a halálig? De csak akkor látja, A segitség: átok, Hogy megnyilt előtte Az utolsó árok. Ám akik szivükkel Indulnak a harcba, Bele nem fáradnak Küzdelembe, bajba. Lábuk meg se rogygyan, Fejük meg se szédül S meg sem is ijednek A villámos égtül. Az’erdőnek tehát nem volt gazdája. A pasa dühében dulva-fulva ott járkált az erdőszélen, s szidta a gyaur ku tyákat, hogy most a portát 400 ezüst forintig meglopták. A két biró ott remegett egymás mellett várva, hogy mi fog most következni. Azt tudták igen jól mind a ketten hogy a pasa nem könnyen engedi el az adót, hogy még itt most valaminek kell történni. A pasa pedig jött-ment az erdőszélen, s valami felett erősen gondolkozott. Majd égfelé emelte tekintetét és sóhajtott, hogy adjon nekem Allah, adjon Mohamed szelleme egy jó eszmét, hogy megtudhassam az igazságot, s megbüntethessem a hazug hitetleneket!! S ekkor csakugyan, mintha Mohamed lelke szállott volna reá, egy ötlete támadt. Megálljától-, hitetlen kutyák, most mindjárt ki fog sülni az igazság! A két biró, valamint a katonaság, feszült figyelemmel néztek a történendők felé, vájjon hogy lesz megoldva a kérdés? vájjon hogy fog hangzani a salamoni Ítélet? A pasa pedig kiválasztotta a legjobb torkú vitézét, s felküldte annak a fának a legtetejébe, a melyiken az akasztás történt, s megparancsolta neki, hogy majd ha ő jelt ad, torkaszakadtából kiáltson háromszor. S ugyanakkor egy lovas janicsárt elküldött Bajom falu szélire, egy másikat pedig Kutasra, meghagyva nekik, hogy mihelyt az erdő felől Allah nevét kiáltani meghallják, rögtön siessenek vissza, s amelyik faluból előbb visszaér Mert a lelkűk nincsen Hidegséggel telve, Mert szivünkben ott van Az Urnák szerelme. JUHÁSZ SÁNDOR. Bün-e a. lcá.rom.k.ociá.s. A szemérmet nem sérti annyira semmi sem, mint a tisztátalan beszéd: az embert nem alacsonyitja le annyira semmisem, mint a káromkodás. Úgy a tisztátalan beszéd} mint a káromkodás durva müveletlenség jele, a minden szemérmet levetkező fajtalanság bizonyítványa; oly bűn, melyet ma már kellőleg büntetni sem lehet. Fájdalom, hogy talán épen a mi magyar népünk az, a mely az Isten káromlását a legnagyobbjmértékbenjgyakorolja. Vannak müveit nemzetek, melyeknek nyelvében szó sincsen az olyan káromkodásokra, milyenekkel nálunk már a gyermek is bántja Istenét, mielőtt ahhoz imádkozni megtanult volna. El kell borzadnunk, ha egynémely helyen keresztül utazunk; annyi fajtalan beszéd, annyi Istent káromló hang üti meg füleinket, hogy lelkünk elborul azoknak hallatára. Az emberek sok helyen annyira megszokták már ezeket az emberieden beszédeket, hogy társaságukbanjaz a legkedvesebb, a ki legfajtalanabb dolgokat beszél s mint mondani szokták, — legcifrábban káromkodik. Aztmondtam hogy ezekemberietl enbeszédek? Nem, tiszta, a lovas jancsár, azé lesz az erdő, de egyersmind annak kell kifizetnie a 400 ezüst forintot is. A küldöncök elmentek. Mikor a pasa gondolta, hogy no most már mindkettő éiért rendeltetési helyére: jelt adott a fán levő töröknek, hogy háromszor kiáltsa Allah nevét. A „kurjantó” úgy tőn, mint parancsolva volt. Elkiáltotta magát úgy, hogy az erdő megrendült bele s Lőcsén uram pedig majd megsikedült. A két bíróra pedig még -csak most jött a szurkolás és kínos várakozás órája. Mindkettő a maga faluja felé nézett keserves szemekkel, s mindakettő imádkozott Istenhez, hogy csak valami isteni csoda vagy szerencsétlenség letartóztatná az ő falujába küldött lovast, hogy előbb ne érne be a másiknál. A feszült várakozás közepette egy lovas mutatkozék Kutas felől. Kásás uram egy keserveset sóhajtott, s azt mondta, hogy már az égben sincs igazság! A Lőcsén Gergely uram arca azonban vidulni kezdett, s azt gondolta magában, hogy mégis csak okos ember az a Kondér Mihály, aki azt ajánlotta, hogy el kell tagadni a határt. A küldönc Kutas felől csakugyan jóval előbb megérkezett, s igy a pasa az erdőt a kutasiaknak Ítélt e. De egyszersmind ráparancsolt Kásás György uramra, hogy a 400 ezüst forintot haladék nélkül teremtse elő, ha kedves az élete.
