Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-08-22 / 2. szám

2 No ihat a józan magyar nemzet nem kér az. efajta. po- 1 itiikából. A keresiztyénséget menni engedjük azonosítani ai pápasággal. Arról meg szó sem lehet, hogy a magyar protestánsok résztvegyenek az úgynevezett jubileuma tin nepem, akár ütt, akár otthon , mert hiszen utóvégre min­den ember könnyen beláthatja, hogy protestáns ember nem vehet részt olyan ünnepen, mely Rómába és Mária Oell-be indít zarándok-ex pedi ció kát. A magyar keresz- tyénség jubileumát mi, magyar protestánsok is .megünne­peljük. De neon ebben aiz esztendőben, ügy hPzszük, megteszsizük ezt 120. esztendő múlva, a mikor betelik a kerekszam s együtt örvendünk két nagy dolognak ; annak hogy a keresztyénség ezer esztendeje, s annak, bogy a pro testantizmus ötszáz esztendeje a lábéit a magyar földön megvetette. Erre aiz ünnepre, utódaink nevében, előre is meghívjuk rám. kath. hiten levő atyánkfiáit. De kijelent­jük, hogy zaránlkofcolni ekkor em fogunk sehova, még Má­ria-Póesra sem. Különfélék. Hogyan/ fogadták lapunkat? Al i g ho gy szétküldtük az Amerikai Magyar Eefoinnátusoik lapját, egymásután érkeznek hozzánk az ország különböző ré- iszeiből az üdvözlő levelek. Szeretet, jóakarat hatja át e leveleknek minden sorát is megvalljuk, nekünk rendkí­vül jólesik az az őszinte rokonszenv, melylyel lapunkat el halmozzák. Buzdítást, bátorítást merítünk ama leve­leikből, mert tudjuk, bogy bittestvéreink szive nyilatko­zik azokban. Lapunk közelebbi számában közlünk ezekből egyes részeket, addig pedig szívből mondunk kö­Egy évet egy csókért. — Karcolat az életből. — Kedves olvasóim! Szíveskedjenek velem elfáradni — persze csak képzeletben — a szilvása plébániára. Annak egyik szobájában méltóztassanak elképzelni egy pam- lagot, olyan pamlagot tudniillik, melyen -gy hollófürtü, kökényszemü, eperajku, bájos fiatal hölgy ül, aggódó vá- rakoizásssal. Szintén méltóztassanak elképzelni egy sző­ke ifjú tisztel endő-t (magyarul: káplán), a ki a hölgy ülő- hélyével szemközt ál'ó asztalkán egy szörnyű nagy könyvben —melyet szintén magyarul imatrikulának ne­veznék — szorgosan keres valamit, ki akarván belőle ol­vasni a szép hölgy születése napját. E kicsi képzelet segítségével tisztán áll előttünk a helyzet signaturája. Tehát egy hölgy, a ki a “keresztlevelé^” akarja ki­venni! Mindenki beláthatja, hogy a fiatal “tisztelen- dő”-re érdek es, de annál udvariatlanabb szerep várakozik. — Tehát valóban 18 éve®?! — veszi föl'a párbeszéd folyamát a tisztelendő. — Bocsánat, hogy e kérdést koc­káztatom, de hát ebben a rengeteg nagy könyvben nem tud eligazodni az ember, 'ha csak az évszámokat nemi is­meri, «zönetet mindazoknak, kik bennünket meleg soraikkal fölkerestek s a kik ainyaszentegyházunk ügyeit csakúgy szi vükön hordozzák, mikánt mi. A k i n e ik a császár a b a r á t j a. So­hasem tudtunk a nyitjára jönni annak a nagyzási mániá­nak, melyben a mefceesporti plébános szenved. A “The Pittsburg Dispatch” című pittsburgi tekintélyes angol lap a következőképen fejti azt meg aug. 5-dki számában: “Emperor will assist to furnish the new magyar church in McKeesport. Rev. Fat. I. Kovaitch the pastor is a member of the Hungarian royal family and a prince of blood. The gift from the Emperor is a take of his friendship for the priest.” (Magyarul: “A mckeasporti uj magyar templomot egy császár segíti1 felszerelni. Ko­vács lelkész tagja a magyar királyi háznak és vérszerinti herceg. Az ajándékot a. császár a lelkész iránt való ba­rátságból adja.”) Mi ehhez a dologhoz semmit sem szó­lunk; kiváncsiak vagyunk azonban, vájjon mit szólnak majd a magyar királyi ház tagjai? R u s k i n ás bibliája. A nemrég elhunyt legnagyobb szépművészeti írónak, Ruskinnak egy érde­kes vallomását jegyezték föl barátai: “Iim felnyitom: régi bibliámat....Lapja.i megsárgultak és a használat nyomai is meglátszanak rajta. Különösen azok a lapok vannak megviselve, melyeken a Királyok I. Könyvének VIII-ik ás a Mózes V. Könyvének VIII-ik részei nyomatvák. E két fejezet megtanulása sok dolgot adott nekem1. Itt van­nak a fejezetek, mélyeket anyám betűről betűre megta1- nultatott velem s ezáltal lelkiemet az egész életre megerő­sítette : II. Mózes XV. és XX.; II. Sámuel I. r. 17. versé­től a fejezet végéig; I. Kir. VIII; a zsoltárokból a XXIII., XXXII., XC., XLL, Cili., CXIX., CXXXIX; A bölgy arcát szende pir futja végig, szemeit illatos kendőcskéjével eltakarja, aztán igenlőleg bólint okos fe­jecskéjével, sőt bővebb tájékozásul azt is oda isugja,hogy: — majd csak leszek 18. A fiatal ‘tisztelendő” epedő mosollyal, vágyakozó szempillantással tudatja, hogy — a világért sémi kételke­dik — sőt a 18 évet a hölgyek aranykorának, az élet leg­szebb s rózsákkal teljes hajnalának nevezgette. Azután keres, kutat. Szemeit végig hurcolja a sok elsárgu’t Já­noson, Istvánon, Zsuzsannán, Zsófián,ahogy a jó öreg be­tűkkel beirt nevek sorba következnek, » hogy a sóik sűrű nézésben elfáradott .sz íneit megpihentesse, reá vetette azokat a szép szemben ülőre; s bár jól tudja, hogy kivel van dolga, még is a szokás erejének hódolva, lágy suso­gó hangon kérdezősködik: — Margit, ugyebár?... . Hajnali Margit?!.... — Oh ! megvan tálán? — válaszol egy örvendő, nyá­jas mosoly kíséretében az angyali Margit. —Nincs, nincs, de mindjárt meg lesz! •— S azzal új­ra gyorsan futja végig szemeivel a matrikula lapjait. For­gat és Íreres erősen; tovább forgat és tovább kutat... de hiába! — A Hajnali Margit névre csaknem tud rábuk­kanni. — Nagysád kérem! Ha szabad kérdeznem, talán nem

Next

/
Thumbnails
Contents