Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-08-22 / 2. szám
3 Példib. II., III., VIII., XII. , Esaias LVIII; Máté V., VI., VII.; Ap. Cs. XXVI.; I. Kor. XIII., XV.; Jakab IV.; Jel.; V. VI. Igaz ugyan, hogy némi Ismeretekre tettem szert a számtanban, csillagászatban és más effélékiben; ismereteimért sok -embernek tartozom hálával, de mégis úgy találom, hogy- művelődésem! legbecisesebb és leglényegesebb részét azok a szentirási részek képezik, melyeket anyám válogatott ki számomra s velem nnegtauulta- tott. E szentirási helyek megóvtak sok balgaságtól; a bennök nyilvánuló isteni toökseség alkalmas! védőm volt minden félelem’, kételkedés avagy vétek ellen . Soha sem mellőztem a parancsot, melyet sokszor kellett ismételnem : ‘az irgalmaissság és tökéletesség soha ne hagyjanak el tégedet.” A misszió uj munkatere. .Havaméiban a hogy az amerikaiak elfoglalták, figyelemre méltó vallásos mozgalom indult meg. E városban ma már erős protestáns egyház van. Tagjai ai társadalom ö'sszes osz- lyadból valók. Legfőbb támasza Brooke (amerikai) tábornok és tisztjei. A kormányzó, Menez tábornok, iá ki kubai születésű spanyol, szintén fölvétette imagát az evangéliumi egyháziba. Brooke asszony elnöklete alatt 26 tagú hölgybizottság alakult a szent Írás és más vallásos iratok terjesztésére. A spanyol háború tehát uj kaput nyitott az evangélium előtt. A tettekben nyilvánuló fele ba r á- t:i szeretet. A londoni jótékony intézetek és misz- szió egyesületek titkárai évenként átlag 6 millió font sterlinget (144 millió koronát) kapnak jótékony emberek százezreitől, mint önkéntes adakozásokat. Ez összegből 1.280.000 fontot fordítanak a kulin issziókra, 405.000-et pedig a belmiisszióra. 930.000 font az árváké és a gyermek18 éves? Itt nincs, sehol nincs! Nem méltóztaltik visz- szaemlékezná? hátha 19?.... — Oh én nem emlékszem,— nem emlékszem ! Ott keM annak lenni valahol. — Én 18 éves leszek. A “tisztelendő” nem volt eléggé praktikus. Az élet, a nagy iskola nem nyújtott még neki amnydgyafcorlati böl- cseséget, hogy fiatal hölgyek életkorát 100 eset közül 99ben hátrább kell keresni, 3—4 évvel, mint miaguk vallják. (Keresett hát sorba, visszafelé. Átnézett egy lapot, két laipot.... Egy évet, két évet, is már kezd türelmetlenkedni. — D° utóvégre is legyőzvén lelkében az udvariasság szavát, lapoz hátrafelé rendületlenül. — Hopp! megvan! — Meg van!? — mond örvendezve a bájos hölgy. — Ugye mondtam1, hogy ott kell lenini valahol!-— Csakhogy sem nem 18, sem nem 19! — Nem?! Mária, Szent József! talán több?! — Sokkal több, — mondta könyörtelenül az udvariatlan tisztelendő. — Május 1-én lesz huszonkettő. — Huszonkettő???!!!.... Ah! én SzerencséLlen! S olyanforma készül, mint mikor valaki elájul, s tompa zu- banásisal esik a földre, de a szegény tisztelendő megakadályozza a katasztrófa elkövétkezését,... karjaiban tartja fel az aláírni akarót. menedékiházak-é; a kórházakra 869.000 font jut. A szegény javadalma lelkészek, továbbá lelkészözvegyek és árvák segélyezésére 449.000 font jut;280.000 font az elaggott sze gényeké. 184.506 font fordíthatók a tengerészek és családjaik gyámoliitására. 119.000 a zsidó hiittéritésre; 111.000 font pedig a lekészek képzésére használtatik föl, 110.000 font a vallásos iratok terjesztésére, 106.000 az ínségesek felsegitósére és végül 109.000 az önkéntes mentők támogatására fordlittiatik. Hatvan év egy társulat életéből. Az emberiség ügyét hívem szolgáló brit- és. külföldi rab szolgaellenes társulat most töltötte be hatvan éves fennállását és megelégedéssel tekinthet vissza működésére. 1839-ben, öt évvel azután, hogy Anglia eltörölte gyarmataiban a rabszolgaságot, még mindig hetvenezer -rabszolgát -szállítottak a hajók évente Braziliáiba és az Egyesült Államokba. Azóta e helyeiken is megszűnt a rabszolgaság. ISokat tett a társulat -az afrikai rabszolgakereskedés megfékezésére az 1889-ben Brüsselbem tartott nemzetközi Ikonferencdán is. Most újabban a brit protektorátus alá került Zamzabirban szüntette 'meg a rabszolgaságot. Maroceoban -kevés isikért ért el; de remélik, hogy Szudán meghódításával végleg megszüntetik az afrikai rabszolgakeroskedést. Törökországban és Ázsiában még tömérdek a rabszolga. Mondják még Chinában 50 millió ily -szerencsétlen lény él. Tehát a társulat létjoga még mindig meg van és még sok jót tehet, L o u r dl e s. így hívják a pápisták egyik hírhedt bu- csujáró helyét Franciaországban. A chilei püspökkel Európába jött egyik jezsuita páter Lourdest is meglátogatta,és azt irta haza,hogy -mig e búcsú jóró helyen voltak, nyolcvan -egyén gyógyult meg csodálatosan súlyos és ret—Az nem lehet! Borzasztó!!. .K Nem lehet! Meg vagyok csalva! vénitenek!... .Hamarabb írtak be az anyakönyvibe, mint születtem. Jaj Boldogsága Szűz Anyám, hogy ezt is meg kellett érnem!! — De kérem Nagysád, az istenért! uralkodjék mar gán! olyat gondolni, hogy valakit előbb vezetnének anyakönyvbe, mintsem született volna!.. .Ugyan-?., .ugyan?! A hölgy kezd észret-érni. Átlátja, hogy itt jelenetek előidézésével nem boldogul. Kibontakozik az őt föltartó karok közül s szemei szikráznak. — Nekem a-z a keresetlevél nem kell! Én nem hiszem úgy sem, hogy miég 19 évesnél is több volnék___ Nem hiszi más sem. — iSenfcisem!.... Más lehet, néném lehet; de én nem! Nem viszem a világ picára azt az átkozott Írást, a mely engem vénát, a ímely szüntelen s vakmerőén azt fogja hazudni szemembe, hogy én huszonkét tavaszt láttam. — Nem kell! nem viszem el!----A tisztelendő szó nélkül zárja be a nagy könyvet, s vissza teszi helyére az “almáriumba.” A hölgy újra meggondolja a dolgot. — De kérem, főtisztelendíő ur, ne tegye még el — s szeme oly büvös-báj-osan ostromolja a szent atyát, hogy a kőszívű embert is kisért-etbe ejtené.—Még egy kérésem van. Nekem arra a keresztlevélre imul-hatl-an szert kell tennem. — És nekem még sem szabad többnek lennem 18
