Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-10-10 / 9. szám
I. Évfolyam Cleveland, 0. 1900. október 10. 9 szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hungarian-American Reformed Sentinel. „THEHOT0AHIAN AMERICAN KEF. SENTINEL“ is the only Hungarian Reformed Weekly in the United States. It is published every Wednesday by the HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL PUBL.CO.:' 1042 E. MADISON AVE. CLEVELAND, O. Editor in chief: Rev. Zoltán Kuthy, Pastor of the Hungarian Ref. Church, New York, N. Y. Associate editors: Rev- Paul Konyha. Pastor of the First Hungarian Ref. Church, Pittsburg. Pa. Rev- Alexis Gsutoros, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cleveland, O. Fellow-labourer: Rev- Alexander Harsanyi, Pastor of the Hungarian Ref. Church, So. Chicago, Ills. AZ,, AMERIKAI MAGTAB. REFORMÁTUSOK LAPJA.“ az egyedüli református magyar lap az Egyesült Államokban. Megjelen minden szerdán. Feleíos szerkesztő: Kuthy Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész. Társ szerkesztők: Konyha Pál. Pittsburgh ev. ref. lelkész. Csutoros Elek» cleveia*__ev. ref. lelkész. Főmunkatárs: Harsányi Sándor, so. chicagói ev. ref. lelkész.----í—o—---Minden közlemény Kuthy Zoltán felelős szerkesztő cimére: 108. Seventh Street, New York, N. Y., küldendő.--------o-------Előfizetési ár egy évre: Amerikában $2.00- Magyarországra $2.50. Előfizetési és hirdetési pénzek Konyha Pál ev. ref. lelkész cimére: Bates Street Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Entered at the Post Office at Cleveland, 0. as second class mail matter. Ünnep n t á n. Elmúlt a gyásznap, október hatodiké. Azok, kik Amerikában is büszkék arra, hogy magyaroknak születtek, lélekben elzarándokoltak e napon oda, hol a magyar szabadság tizenhárom vértanúja felett domborul a néma, de sokat mondó sirhalom. Lerótták kegyeletük, tiszteletük adóját a hősök hősei iránt; lelkesültek dicső emlékükön s magyar szivükben lángra lobbant az olthatatlan h’onszerelem. Tizenkilenc század repült el a világ felett se századok nak mindegyike mennyi vérpadot, mennyi vérfürdőt láttatott, melyekben a vallás és a népszabadság vértanúi keresz- telkedének meg? Elfáradna az emlékezet, mig össze tudná szedni azokat a nagy neveket; kiapadnának a köny forrásai mig el tudná siratni azokat a nagy férfiakat.... Szegény magyar haza! Az áldozatból bőven kiadtad részedet te is, szivednek drága gyermekei közül hányán vérzettek el gyászos vérpadon, kiket a honfinak siratnia sem volt szabad: csak elfojtott könyek, elfojtott sóhajtások voltak az egyetlen áldozat, melylyel emlékűknek áldozhattak! Hála, ezerszeres hála a népek nagy Istenének, hogy megérnünk engedé, hogy a honfi fájdalom szabadon kesereghet nagy férfiainak holttestei felett, hogy hangot adha- tánk a hazafiui fájdalomnak, legjobbjaink sirja felett. Mi, amerikai magyarok, kiket e messze idegenbe vezérelt el az isteni gondviselés, mint a mohamedán nagy prófétája koporsójához Mekkába,lélekben úgy zarándokoltunk el mi is a magyar nemzet Mekkájába, Aradra, bogy onnét erőt, lelkesedést mentsünk a további küzdelemre, hogy olthatatlan szerelemre hevüljünk a darab időre elhagyott, de felejthetetlen magyar föld iránt. De hát miért? Hazánk, hol van nevedben annyi varázserő, hogy igy képedhez láncolod a szivet? Talán a hármas bérc és a négy folyam, talán mezőiden nyíló virágaid s zöld kalászokat hullámzó téreid azok, a mik irántad el nem múló szeretetre tanítanak? Oh nem. hiszen a költő oly szépen mondja: „Egy kincset ád az ég minden hazának S a nemzet híven őrzi birtokát; Császárról szól a francia fiának, Büszkén mutatja Róma ó falát, Hellasnak kincse egy elomló rom; Tied hazám — tgy szentelt fájdalom!” Egy szentelt fájdalom. Ez hát az a varázserő, mely annyira a hazához lángolja a szivet, ez a varázs, mely érette mindenre lelkesít. Mert hiszen a hazában a magyarnak boldog napjai alig is valának: Árpád honszerző csatái óta folytonos harctér volt minden porszeme; a föld- mives ekevasa csak apáink sírját dúlja szét; a szélvész apá'nk porát ragadja fel; itt véráztatott mezők, amott csonthalmazok. Sajó, Mohács, Világos — mind, mind egy megszentelt fájdalom, egy fájdalmas emlékezet. Ez az oka, hogy minden jóravaló magyar ember szivében, bárhová vetette is a sors keze, van valami édes, titkos érzelem az iránt a magyar föld iránt, melynek kebelén született s melynek kebelében elhunyt őseinek koporsói feküsznek. Hazája ugyan az egész föld az emberi nemzetnek; mindenütt az Isten ege alatt szép és kedves az élet; mindenütt mosolyogva hinti a nap sugarait a földre, — de mégis a legszentebb vágyódás égető érzetével ragaszkodik
