Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-09-12 / 5. szám

2 Egy másik tekintélyes berliDi német újság pedig ezt írja: a Peking bevétele és á követek megmentése fölötti öröm itt ép oly nagy mint egyebütt, bár Németországra nézve belejátszik a szomorúság érzete a fö1 ott, hogy követe ezt a napot meg nem érhette. Azonban teljes joggal han­goztatjuk,-hogy csak most kezdődik a nehéz csomó megol­dása, még pedig világosan és határozottan körvonalozott következő feladatok várják a megoldást: a vétkesek legszi­gorúbb megbüntetése; az erős és rendezett kormányzás helyreállítása; óvóiuié-kedósek megtétele hasonló vészes zavarok meggátlására; a forgalom és kereskedelem bizto sitása a nagy birodalomban s mindezekhez hozzájárul bi zonyára a hadi kárpótlás fizetése. A császárnak és az öz­vegy császárnőnek a fővárosból veló elmenekülése miatt a központi kormányhatalomnak jelenleg kezelője sincsen, a mi a kitűzött feladatok megoldását rendkívül megnehezí­ti. Ha mindazonáltal már most alkudozásra mutatnak hajlandóságot; kínai részről, szem előtt kell tartani azt, hogy ez alkudozás csakis akkor vezethet a hatalmakra néz­ve kedvező eredményre, ha Kinn állandóan hatalmas ka­tonai erő nyomása alá helyezetetik. S félő, hogy Kínában a tábornokoknak s a diplomatáknak még igy is sokáig sok dolguk akad. E lapnyilatkozatok elég világosan beszélnek. Német­ország folytatja a háborút Kínával s elvárja szövetsége­sétől, Ausztria-Magyarországtól is, hogy részt vesz Kina meghódításában. S ezért ha nagyhatalmi áldásunk tekintő tei, ha a gazdasági érdek nem is tudnak bennünket ráven­ni, hogy Kelet Ázsia szétosztásánál mi is az osztozkodók közé álljunk: a hármas szövetség iránt tartozó kötelessé­günk minden /bizonnyal rá fog kényszeríteni bennünket, hogy küldjünk katonákat Kínába. 1 Amerikai hírek. N e w Y o r k. A new yorki magyar református egy­ház fennállásának öt éves fordulóját fényes jubileumi ün nepélylyel e hó 16án vasárnap fogja megünnepelni. Dél- e’őtt tiz órakor ünnepélyes istenitisztellet lesz, melyen an­gol, német és magyar beszédek tartatnak. A new yorki magyar dalárda egyházi énékeket fog előadni az egyes szó­nokok beszédei közben. Este a Majestic Hall termeiben (125-ik utca, Lexington és Park ave.-k között) fényes jubi­leumi bál következik. A new yorki és környéki magyarsá­got ez ünnepélyre ez utón is meghívjuk, annyival is inkább, mert hisszük szivünknek minden reménységével, hogy tö­rekvő new yorki egyházközségünket, mely ebben az óriás) ^világvárosban mindezideig hazafias, nemzeti missziót tel­jesített, a jubiláló ünnepélyen is minden magyar ember jól megérdemelt pártolásban fogja részesíteni. Adja az ég Is­tene, hogy ez a törekvő egyház, a magyarországi refor­mátus Sionnak ez az idegen földbe ültetett plántája éljen, virágozzák időtlen időkig, hogy legyen hirdetője, legyen! terjesztője továbbra evangyéliomi református hitünknek s édes magyar nyelvünknek. Az ég Istene küldjön áldást e gyülekezetnek minden tagjára, nagyokra úgy mint kicsi­nyekre, hogy ezentúl is Istenbe, a mi Urunk Jézus Krisz­tus Atyjába vetett rendületlen igaz hittel, nem csüggedő akaraterővel munkálkodhassak a magyar kálvinista vallás s ezzel együtt a magyar név fényes dicsőségét. Pittsburg, Pa. Tiszt. Konyha Pál, pittsburgi ref. lelkész s lapunk társszerkesztője hat heti tartózkodás­üebrecen múltjából. Törvények és büntetések. Hebrecen város, mely ma már a rohamos fejlődés ut­ján teljesen kivetkőzött regi, laiusias anaputaboi, a múlt szazauoKoan oly kísértésnek es megprÓDaitalásokmak volt Kiteve, nogy valóban Isten csodálatos intézkedésének tart- nató tenmaradása. i Most a torok tört reá, tüzzel-vassal pusztítva a védte­len várost. A szorongatott elöljáróság életét feláldozó igyekezettel iparkodott megengesztehii a felbőszült pasa haragját és önmagát koldusbotra juttatva fizette a sar­cot, melyet a gőgös ’török rámért. Alig, hogy ez a csapás elmúlt a feje felől, jött a má­sik, még kegyetlenebb. Győzelmes kuruccsapat vette, igénybe vendégszeretetét s heteken át élte ki a nyomorba jutott várost. A mi megmaradt e vendéglés után, azt meg elvitte a labanc. [És ez a nem irigylendő állapot igy tartott változás nélkül századokon át. A lakosság kiirtását, a szenvedésben is bizakodni tudó türelmét egyedül a hithüség tartotta fenn. Debrecen vá­ros népe már a régmúltban is hü követője volt az igaz va1- lásosságnak. Lelkészei és elöljárói éberül őrködtek a nép erkölcsi élete felett és a legszigorúbb törvények alkalmazá­sával mentették meg a város lakóit az erkölcsi sülyedéstől. Ez a túlhajtott puritanizmus ma már ugyan nevetsé­gesnek tűnhetik fel, de az akkori idők viszonyai nagyon is megokolták a nagy szigorúságot. Mert Debrecen bizo­nyára csak úgy tudta átélni a reázuduló sok csapást,hogy legcsekélyebb vétkezés ellen is drákói szigorral Írott tő - vényt alkalmazott. Az egymást vá’tó folytonos villongá­-Oiv, megeu nemzeteitek zsarnoki önkénj kedése rettentő nyomort nagyott maga után. A kiáltó nyomornak sarká­ban jártak a Különieie pusztító betegségek, melyek a gyászt, siralmat meg jobban fokozták. Az éhség szörnyen lakta a derék várost es temetői napról napra teltek a dü­höngő ragálytól. t 1 ilyen állapotban bizonyos erős próbának volt kitéve a nép rendületlen hűsége. A hozott törvények szigorúsága dacára a közbiztonság nagyon megrendült. .Betörések; gyil­kosságok, rablások egymást érték. Debrecen városának irégidöktől fogva meg volt a pri­vilégiuma arra, hogy saját kebelében alkotott rendeletek és törvényekkel irtsa a bűnt, a miképen igazolja ezt a szigorú törvény, melyet a város elöljárósága 1729-ben alkotott a fe­lette elharapódzott különféle büntettek ellen. Minden szigorúsága mellett is ez az intézkedés nyil­ván mutatja, hogy a város intézősége már a régidőkben is lelkes előmozdítója volt a város népe érdekeinek és megol­talmazta életét, vagyonát mindenféle kül- és belellenség ellen. ' Az idézett törvény szószerint a következőket tartal­mazta : “A törvényt általhágókra és szabott ország törvényei­nek megvetőire az ispánnak (direktornak, szolgabirónak) vigyázni kell és tzégéres vétkekért bírságot avagy bünte­tést kell vetni, hogy a büntetlenség szabadságban ne men­jen. i A nem jámboroknak megzabolására, büntetésére és megfenyitésére vagyunk a veszszők, ostorok, korbátsok, bika bőrből tsinált merő korbátsok (tatár korbátsok), fus- télyok, békók, tsintsér k (belintsek), nyakvasak, ka1 ódáik (pellengérek), fogházak (szolgálatnak házai), tömlöcök, kin-

Next

/
Thumbnails
Contents