Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-05 / 4. szám
fölséges evangéliuma /hevíti, akkor fény száll a, magyarok nevére s áldás, békesség kíséri azt a magyar népet, mely ezredéven át úgyis oly sokat szenvedett. Ez a kívánt békesség az, melyért minden magyar ember így imádkozhatnék: “Jöjjön el a te országod.” ' 1 y. n. Különfélék. A magyar király 70-ik születése napját ünnepelte aug. 18-án nagy Magyarország. A hazafias amerikai magyar nép, kik a távolban sem felejtették el az édes magyar hazát 'S annak szeretett ősz királyát, bizonyára azzal a meleg, igaz szeretettel üdvözlik a királyt hetvenedik születése napja alkalmából, melyet az ő sokat szenvedett atyai szive tőlünk, jó magyaroktól méltán megérdemel. Szivünk ünnepi hangulatával emeljük tekintetünket a nemes aggastyán felé, kit sem a szerencsétlenségek, melyek érték, sem a magas kor, miely vállaira görnyed, nem tudták megtörni annyira, hogy fölkent fején még büszkén, és fényesen ragyogjon a magyar királyi korona. Egy sziv- vel-lélekkel kiáltsuk a messze távolból: éljen a magyar haza, éljen a miagyar király! , * * * A khinai harctérről nap-nap után újabb hírek érkeznek. Az idegen szövetséges csapatok bevonultak Pe- kingbe s az odarekedt európai lakosságot kiszabadították. Az előnyomulást a szövetséges csapatok aug. 5-én kezdték meg s már rég elfoglalták a kínai birodalom fővárosát. A kinaiaknak úgy látszik az inukba szállt a bátorságuk, mert a főhatalmi tényezők hamarosan elillantak a fővárosból. Az idegen katonaságnak az utolsó napokban már sokkal többet kell küzdeniök a talaj és az éghajlat nehézségeivel, mint magukkal a kínaiakkal. A kínai császári család Pekingből ‘Siansuba menekült, a mely a fővárostól 500 kilométernyire van. Ez a körülmény nem jelent egyebet, mint azt, hogy Kina folytatni akarja az európai befolyás ellen való ellenszegülést. Legújabban különben az a hir járja, hogy Li Hung Csang kérésére a japán kormány elhatározta,, hogy a császár és az özvegy császárné érdekében az európai hatalmaknál közben fog járni. A kínai kérdést azonban oly •könnyen megoldani nem lehet. Azt a sok vért, miit a a megvadult kínai nép a keresztyének lemészárlásával kiontott, az európai hatalmak megtorlás nélkül nem hagyják. A hatalmas német birodalom császára kiadta a jelszót katonáinak: foglyul senkit se ejtsetek, hanem használjátok fegyvereiteket. S bátran megjósolhatjuk, hogy Kina sorsa e háborúval véképen el lesz döntve, az egyesül t európai hatalmak, bár erős küzdelem árán,de minden bizonnyal diadalt aratnak s Kina kapui miegnyilnak a műveltség, a civilizáció áldásai előtt. * * * Az egész világon ezer ötszáz millió ember él. Kínában pedig ötszáz millió lélek van. Ezerötszáz millióban az ötszáz millió megvan háromszor, « igy joggal mondható, liogj- a világom minden harmadik ember kínai. * * * A szabadságszerető, derék búr nemzet ügye is az a tanács nevében, hogy feledve minden rossz emberi öntudatot, mely a uraló test kívánságaiban rejlik, térjen vissza emberi rendeltetésének útjára. Elment Nagybetű Pista, fel is kereste Kábái uramat az ő hajlékában, Az bizony akkor is az asszonnyal enyel- gett, sugdosta neki a szebbnél-szebb szerelmetes szavakat, mintha egyebet sem tanult volna világ-életében. Nagyon felgerjesztette, hogy megzavarják az ő csendes boldogságát. Szóhoz sem engedte jutni Nagybetű Pistát. Felpattant, mint a kurta kígyó, ha megzavarják s kíméletlenül rátámadt a hajdúra. — Mit akarsz? Ki küldött ide? Ha magad jószántából jöttél, akkor azt mondom, hogy tágasabb odakiinn. Ha. pedig a főbíró uram küldött, annak meg mondd meg, hogy én sem csináltam zavart az ő házaséletében, mikor a feleségét hazavitt«; hát nekem is hagyjon békét. — De vegye figyelembe kegyelmed, bogy a török... — Ejh, mit nekem a török!?.. .Meg kell neki adni, a mit kér, aztán punktuma. Nem olyan emberevő-szörnye- teg az, mint amiképen ráfogják. Egy kis ajándék mellé egy-kót jó szó, aztán rendben van a dolog. Ezt a főbíró uram nálam nélkül is megteheti! E miatt kár a becsületes polgárembert csak egy pillanatig is megzavarni. Nagybetű Pista elment, mint a vízzel leöntött ürge és elmondotta a főbiró uramnak fent, a városházánál az üzenetet. Általános volt az elszörnyüködés. Micsoda hes'zéd ez? Hát Kábái uram többre becsüli ezt a gyenge alko- tásu nőszemélyt az ő szülővárosánál? Hát nem a sátán keze játszik a dologba?... Az az im'ber, ki nemrég dísze, büszkesége volt a tanácsnak, ennyire át tudott változni, ha nem az ördög veri meg a kártyáját? Ott volt épen János diák is a tanácsülésen, aki üres óráiban érzékeny rigmusokat faragott az Istenben 'megboldogultak fejfájára. Hallgatta a nem épen türelmes kifakadásokat s konklúzió gyanánt odavetette: — Nem is érdemes vele foglalkozni, ügy tesz, mint tett volt Akhi'lles a trójai háború idején, a ki szerelmes lett Primarius szép leányába s e miatt viss avonult az ütközetből. A találó megjegyzés a nehéz körülmények dacára is általános derültséget keltett. Megéljenezték a találékony János diákot, sőt egy kis borravalót is juttattak neki. Kábái uramat ezentúl aztán mindenki Akhillesnek titulálta. Mikor összegyűlt a tisztességes tanács, mindjárt egymást érte a gúnyolódó kérdés: Mit csinál Akhil- les? Hol vannak a mdrmidonok? Meddig tart A'khilles haragja? Hol van Akhillesnek a megsebezhető része? Szelim 'pasával elintézték valahogy a dolgot. Belekerült huszonnyolc társzekér ennivtlóba, meg háromszáz jóféle aranyba a kiengesztelés. No de mégis csak kikerült T
