Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-08-22 / 2. szám
7 Hírek az ó-hazából. K un Be r t a 1 a n ni i s le o 1 c i re f. püspök jubileuma. Kun Bertalan püspökünk miskolci papságának ötven éves jubileumát junius hó 10-én ünnepelte meg Miskolc város közönsége. Aznap reggel a Kossuth utcai ev. ref. templomban ünnepélyes1 istenitásiztelet volt, melyet maga az ötez püspök végzett. Az iistenitiszteleten a polgári daloskor is közreműködött két alkalmi dal előadásiával. Isteni tisztelet után Borsodivármegye törvény- hatósága1, Miskolc várolsa, a katonai helyőrség tisztikara, az ev ref egyház presbyteriuma, az alsó és felső borsodi egyházmegye, különféle testületek és1 hivatalok tisztelegtek. Este a dalos egylet szerenádot adott a főpásztor tiszteletére. Mi is, amerikai magyar reformátusok, az óceán fodrois hullámain át szívből eredő, legőszintébb üdvözletünket küldjük a messze napkeletre, szeretett főpá sztornóknak, főtisztelendő és méltóságos Kun Bertalan püspök urnák, s kérjük a Mindenhatót, hogy árassza az ő kegyelmét főpásztorunk áldáisots életére; hogy számos éveken át lehessen a magyar hazának s a magyar református Sionmak büszkesége, dicskedése! Nagylelkű adomány a (magyar g á- lyairab lelkészek emlékezésére. Melyik református ne tudná azt, hogy mennyi nyomorúságot kellett elszenvedniük azoknak a ref. lelkészeknek, kiket a pápista papok dühe és iMketteniságe részint börtönökbe, részint keserves gályarabságra hurcolt? És melyik reformátusi ne tudná azt, hogy ezek a megkínzott ref. lelkészek inkább ott nyomorogtak a sötét, piszkos börtönökben; inkább elviselték a gályarabság idején a pápisták szörnyű embertelenségeit: inkább megváltak az élettől, — de bitóikét vallásukat meg nem tagadták. A kik az, Istenben bíznak, soha nem csalatkoznak. A ki mindvégig kitart, diadal- maiskodifc. Ez valóra vált.Azok az üldözött lelkészek,kik a mondhatatlan szenvedések dacára is életben maradtak, Istennek segedelmével megszabadultak a vérszomjas pápista papok kegyetlenségeitől. Ezek a hitvallók és vértanuk örökítették meg hazáinkban az áldott hitújítást Azok a szenvedések, miket ők kiállottak s azok a vérosep- pek, mik az ő sebeikből aláhullottak, szih’aszi'lárddá varázsolták a rpagyar református egyházat. Szenvedésük és hűtőik erénye egyaránt megérdemli, hogy nevüket az utódok emlegessék és példányképül tűzzék. Debreceniben, — a legnagyobb, legizazibb magyar kálvinistái városban, az ősrégi kollégium előtt elterülő Emlék-kertben áll a gályarab lelkészek hatalmas oszlopa ;az abba bevésett névnek minden egyes betűje tengernyi szenvedésről, törhetetlen hithíiségről regél.. Ezt az emlékoszlopot Debrecenben lakó, özv. Hegyi Miíhályné állítatta, a ki legújabban 600 korona alapítványt is tett,hogy annak kamatai évenként adassanak óly debreceni ref. papnövendéknek, ki megbizatik, hogy október 31-én a reformáció emléknapján ott az oszlop előtt a gályarab lelkészek emlékezetére alkalmi beszédet tartson. íme a tettek beszélnek! A jóságos Isten áld ja meg ai vallása iránt oly melegen érző úri nőt! A b >u d ia p e s t i k á I v i n-t éri ref. é p ü 1 e- tek újjáépítését tervezik. Azok a telkek, melyeknek egy részén ma a ref. templom és az egyházi épület áll, szintén praedecstimáiva vannak arra, hogy azokon a budóapesti káivinistaságnak egy hatalmias, művészi allkotásu egyház- községi telepe létesüdl jöni,nagy és díszes tempi ómmal .Tér miászete azonban, hogy ennek a tervnek a keresztülviteléhez pénz kell, mintegy 3 millió korona. Azt hiszik, hogy erre meg lekét szerezni a fedezetet. Önkéntes adakozásból szánná tanaik egy millióra. Fél millió koronát be lehetne szerezni sorsjáték utján, melyre az engedélyt kieszközölni nem járna nehézséggel. Ugyanennyi összeget lehétne egybehozni kamatmentes sorsolási kölcsönnel. Hogy ezekből a pénzügyi tranzakciókból származó terheket a gyülefke zet megbirja, számításba veszik az egyházi adó fölemelését s a protestáns hölgyek áldözatkószégét. (Kétségtelen, hogy nem csupán a budapesti protes- tánolk, hanem az egész magyar protestantizmus érdéibe az, hogy az ev. ref. gyülekezet ebben a nagy városban, a hol annyira a ruha teszi az embert,külső megjelenését is összhangba hozza a maga erkölci súlyával. Hogyan tanítják otthon a róm. kát li.-ok az egyháztörténelmet? “Katbolikus egyháztörténelem” eim alatt egy köny v jelent meg Egeiken. A könyvben a (következő ostobaságokat olvassuk: 49-i'k lapon. Egy hívatlan tolakodó egyszerre lángba borítja a világot. E tolakodó neve Luther Márton. 50ik lapon. Hasonló szörnyeteg volt a Franciaországból kikergetett Kálvin János. Kálvin követői hiénake- gyetlenséggel ásták föl a sírokat. 55. lapon. A protestantizmus oly iszonyatossá gokat idézett elő, hogy azok megsiratására kevés volna köny- neik az Elba vize. 55. lap. Erdélyben Luther tanait legbuzgóbban hirdették holmi szökött barátok, 56. lap. A protestánok azon ürügy alatt, hogy jogaikat a katholikusok sértegetik, többször fegyveres lázadást indítottak az uralkodó házaik ellen Bocskay, Bethlen, Tököly és Rákóezy vezérük alatt, kiket a trónvágy kábított el, iszonyú üldözéseket támasztottak, a kath. templomokat, jószágokat és iskolákat erőszakosan foglaltaik el. 85. lap. Schweizban a reformáus városi tanácsosok a pokolból veszik az utasítást, az ösztönzést. Kiírhatnánk még e könyvből több ilyen épületes dolgot is, de legyen élég ennyi. íme igy nevelik a katholikusok az ifjúságot a türelemre, a felebaráti szeretetre. Ugyan ki mondaná, hogy az ilyen pápisták velünk egy testnek, egy vérnek a részesei, egy ugyanazon nemzetnek gyermekei ?
