Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-08-22 / 2. szám

1

8

Mit keres a pápa zása 1 ója D e br e- cenben? Nemcsak Debrecen városában, de m egész müveit magyar társadalomi körében méltó megütközést és megbotránkozást keltett, hogy Wolaífka Nándor debreceni plébános a rám, kait'h. templomra nagyobb ünnepeken kitüzeti a sárga-fehér pápai zászlót.

A plébános ur, a kinek ez a kihívó cselekedete szándékos megsértése a magyar állameszme szentségének, a “Debrecen” cimü laphoz levelet irt, a melyben mentegetni iparkodik cselekedetét. Az ö1 véleménye szerint a pápai lobogó sem politikai, sémi n em más idegen állami lobogó, hanem csak annak kifejezője, hogy pápisták vannak Debrecenben. Igazán furcsa, ha a gör. keletiek meg a muszka cárnak a lobogóját tűznék ki és együtt lengene a magyar és muszka lobogó, mely náluk se jelentene egyebet, mint azt, hogy görög keletiek is laknak Debrecenben. Bármint szépítse is a dolgot a plébános ur, eljárása a mily sérelme®, ép oly tapintatlan és helytelen. A pápai zászló használatai Magyarország bármely részén törvénytelen; Debrecenben, ebben a kálvinista 'Rómában pedig kihívóan tapintatlan dolog is. Különben, mint értesülünk, a m. kiír. miniszterelnök ur egyenesen eltiltotta a plébánost a pápai zászlónak ezután leendő használatától. így van ez jól. Tessék kitűzni a magyar nemzet zászlóját, nem pedig a pápáét. Rossz hazafi az, kinek előöbrevaló a pápai, mint a saját hazája, nemzete.

A z óc s a i ősrégi r e f. te in plomba n, mely most javítás alatt van, megtalálták ama freskókat (falképeket), melyeket Szabó Géza lelkész már oly régen keresett. Kitűnt, hogy a templom főhajójának fala mindkét felől ilyen freskókkal van tele. Ezekből a képekből és a rajtok levő feliratokból a müértők most már majd pontosan tudják megállapítani a templom építésének évét, mely talán még ezer évnél is idősebb. Úgy látszik nem is római katbolikus, hanem óhitüek templomának épült eredetileg.

R ó m. k a t h. halottnál református p a p. Volf Ede p. ti. szem lösz nehány évvel ezelőtt polgári házasságot kötött egy izraéli vallásu nővel, ki annyira engedékeny volt,hogy a születendő gyermekek vallásos nevelését illetőleg a róm. kiaith. egyház javára kötött megegyezést, mégis midőn a férj súlyos betegségbe esvén Ghymesem keresett üdülést s állapotának aggasztóan rosszabbra fordulásakor az illetékes plébánost a haldoklók szentségének kiszolgáltatása végett magához kérette, azt a választ nyerte, hogy a kérelem mindaddig nem teljesíthető, míg a vele levő “személyt” — az önfeláldozó szeretettel ápoló törvényes nőt — el nem űzi magától s egyúttal az is ki lett jelentve, hogy elhalálozás esetén egyházi szertartással nem fog eltemettetni. Igv múlt ki azután a szerencsétlen ember nemsokára, — vallásának vigasza nélkül, így jelent meg azután az “egyedül üdvö- zülők” közül kitaszítottnak koporsójánál Sediivy László nyitrai református lelkész a a kegyelet megnyilatkozás végett kivonult a negyedi református da’árda megható

énekei közben s a plébánosok rideg példáját éppen nem követő nagy számú róm.- kath. közönség előtt szép gyász- beszédet tartott, az irgalmas szamaritánus evangéliumi történetéből kiindulva, azt fejtegetvén, hogy Krisztus szolgáinak és igaz követőinek mi a kötelességük az élők és a halottak iránt. Részvétüknek szép 'megnyilatkozásáról tették tanúságot a nyitrai m. kir. pénzügyőrök is, megjelenve élükön Kapitány Gyula p. ü. biztossal s koszorút helyezve pályatársuk ravatalára, így kísérték azután nyugalma helyére azt kinek emberi voltát a Krisztuséval nagyon is ellenkező, embertelen vallási elvek és egyházfegyelmi szabályzatok > akarták kétségbe venni. Ugyan meddig tart még az ily szörnyű léki gyámkodás, vagyis zsarnokság alá vétett hívek türelme?

A f (i rabbi e s k ü j e. Élénk érdeklődést keltett annak idején, az a!z eset, a mi a nagyváradi járásbíróság előtt történt, Fuchs Mór orthodox főrabbival. Tanúnak volt beidézve a főrabbi, vallomására le kellett volna tenni az esküt. A főrabbi azonban Besenyey Elemér bíró többszöri felhívása dacára, vonakodott azt födetlen fővel letenni, hanem fölakarta tenni a kalapját, ahogy vallása parancsolja. A bíró föltett kalappal nem bocsátotta esküre a papot, hanem engedetlenségeért 200 korona 'birságra Ítélte. A főrabbi apellált a büntetés ellen, a nagyváradi törvényszék azonban helyben hagyta a járásbíróság i télét ét.

S z e n t Mihály s z a m a r a. Esztergomban, á pápisták legelső magyar papjának, a hercegprímásnak székhelyén történt meg ez a fura eset.

Az aggok házában lassú halállal mült ki egy Tóth Pál János nevezetű öreg ember. Nem maradt sirató ja se apró, se nagy. Hát csak betették egy gyalulatlan koporsóba, szegény embernek jó az is. Aztán hívták a papot, temetné el annak rendje-módja szerint.

A pap el Is jött, hanem aztán kijelentette, hogy ő bizony nem kuncorog ebben a kutyaímelegben egy gyalogos koporsó után.'Mert hát könnyű a halottnak, az már ott hüsel a mennyeknek enyhe árnyékában.

A papnak akadt kocsi hamarosan,de hol vegyék a koporsóhoz a szent Mihály lovát ? Töprengtek egy kicsinyt, aztán segítettek a bajon.Belódiitották a koporsót egy viz- íhordó szekérbe, a szekér elébe egy szamarat fogtak, aztán megindult a díszes gyászmenet a temető felé.

A pap imádkozott, a szamár pedig közbe-közbe kellemetlenkedett a legjobb tehetsége szerint. Szegény embernek jó az ilyen kántor is.

Csakhogy a temető előtt még egy kis incidens történt. A szamár ugyanis a közelben egy esaíamádé-ve- tést szimatolt meg és az édes illatra nyomban elfelejtette magaszt os hi válását. Koporsóstul vágtatni kezdett, belé a vetésbe. Nem is moccant addig,amíg jól nem lakott— amúgy istenesen.

Legalább ha majd mindenki felejti már a szegény Tóth Pál Jánost, a szamár örökkön rá fog emlékezni, milyen jóllakot akkor, amikor ő szent Mihály szamara volt.