Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-12-05 / 17. szám
A szivembe emlék csendül, Oh jaj, immár idegenbül; Ezer emlék: csupa bánat, — A szemem is könnybe lábbad. A szemem is könnybe lábbad És elhagyom ezt a tájat S nem maraszt más elmenöben, Csak egy sir a temetőben.... Tem tőben. Kit bu, gond megtépett, nincsen ki szeressen, S akiket szeretett, lenn nyugosznak mélyen ; Háborgó keblének kínos érzelmeit Elcsendesiteni temetőbe térjen. Hulló könyeivel kérlelje meg Istent, Hadd pattanjon fel a sirnak erős zára! A kedves halottak feltámadnak ismét, S kiszáll szeretőnek lengő siri árnya. Felragyogó arccal, mosolygva szelíden, y $ [ Jönnek apja, anyja s kis testvéri sorba, — Körülte susognak — lágyan simogatják, S csókjukat is érzi ajakához forrva. Az emésztő gondok csendbe elpihennek, Egy-egy pelyhe nő a csonka remény-szárnynak, S kis fiók madárként próbálkozva lassan, Repülnek újra a halottnak hitt vágyak. .. . Es ha majd fölébred, véget ér az álom, A kedves halottak sirba visszatérnek, S érezni fogja, hogy háborgó lelkében Mardosó kétségek megint harcra kélnek: Oh nézzen az égre! hite újra megjö, Mosolygó csillagból anyja tekint rája. Nincs többé egyedül, bánata eloszlik, S azt a pici halmot áldja, százszor áldja !! Itthon. Csak nád a födele, Az is régi, ócska, Vihar megtépászta, A szél is meghordta, Fala is rogyadoz, Eresze sincs épen, — S én mégis örülök, Hogy most idetértem. Szegényes a hajlék, — Csakhogy a mi házunk, Benne az'esőtől Ep hogy meg nem ázunk — Es én még se vágyom Cifra palotába, Mert itt tudom, érzem, Hogy nem vagyok árva. Nem bánt az irigység, •Nem teher a bánat, Hahogy munkaközben Látom jó anyámat, Ahogy a borágat Venyfgézi szépen Es nagy bizakodva Öröm gyűl szemében. A terhes éveknek Hogy már egyszer vége, Hogy az a nagy Isten Megsegít, hát végre! Lesz majd szőlő szépen, Alma is rakással: — Csak baj ne érje a Hosszú nyáron által! Es az öröm mián Dudorászni kezd el Teli melegséggel, Szelíd, méla kedvvel. — Ne nevessétek ki, Nem divatos nóta, Csak egy avult zsoltár. — Ez az ö nótája. Csöndes boldogsága Régi idők óta. .. . Templomayatas Wilkesbarreban. A legújabb amerikai magyar református templom Pennsylvaniában, Wilkes-Barre és Kingston1 városok között, oly centrumban épült, mely a környék magyar ajkú lakosai által a legkönnyebben megközelithetö. Az uj templom a presbiteri rendszert követő amerikai ref. egyház ritka áldozatkészségének ékes tanúbizonysága, ezer négy száz dollárba került az egész templomépület s ebből mindössze három száz dollár volt a magyaroké, a többit az angol ajkú presbiterián reformátusok adták. A templom főbejáratánál e szavak vannak a falba vésve: Magyar Ev. Ref. Egyház — Presbiterian Church— 1900. Az ünnepélyes felavatás nov. hó 29-én lélekemelő ünnepség keretében folyt le. Mint a mohamedán nép Mekkába úgy özönlött a környék lakossága valláskülönbség nélkül a magasztos ünnepélyre. Délelőtt 10 óra volt, midőn megzen- diilt a templom előtt összesereglett gyülekezet ajakán az O b seregeknek Istene, mely után tiszt. Konyha Pál pittsburgi magyar ev. ref. lelkész imádságban emelte föl sziveinket a menny és föld mindenható Urához s megnvitá a
