Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-12-05 / 17. szám
6 templom ajtaját. Bent a Zsúfolásig megtelt templomban tiszt. Kuthy Zoltán new-yorki ev. ref. magyar lelkész imát mondott annak, kitől száll alá minden jó adomány és tökéle- letes ajándék onnan felül az Egekből, mely után egyházi szent beszédet tartott, mit a gyülekezet mindvégig templomi figyelemmel kisért. Tiszt. Konyha Pál állott ezután az Urasztala elé és kiosztá az éhező és a szomjuzó lelkeknek az Ur Jézus Krisztus megtöretett testének és kiontatott vérének drága jegyeit. Délben a templom alatt levő iskola helyiségben az angol presbyterián ref. hölgyek ízletes ebéddel vendégelték meg az egész templomi gyülekezetei. Délután 3 órakor újból összejöttünk az Isten nevének imádására. A kingstoni angol presb. ref. egyház énekkara gyönyörű egyházi énekkel nyitotta meg a délutáni ünnepélyt, mely után Rév. Von Krug, kingstoni presb. ref. lelkész és helyettes su- peritendens szép beszéd kíséretében átnyujtá a templom kulcsait a trustee-knak. Majd tiszt. Kuthy Zoltán imádsága következett, mely után Rev. I. C. Logan, a theologia doktora s a presbiterián ref. missziónak scrantoni püspöke állott a szószékre és reszkető hangon kérte az Ur áldását a megépített templomra. Imája végeztével tiszt. Konyha Pál magvarul, tiszt. Hamborszky Gyula, az uj templom lelkésze pedig tótul prédikáltak. Aztán ismét Rev. Dr. Logan, püspök emelkedett szólásra. Testben öreg, de lélekben ifjú ember. Feje tiszta galambösz. Beszélt az ö édes hangján, lágyan, szelíden, de mikor Kossuth Lajosról szólt, a kit ö ifjú korában beszélni hallott, a szabadság himnusza mennydörgőit hangjában. Ez a nagytudományu, előkelő férfiú rendkivüli s valóban leírhatatlan szeretettel van eltelve a m agy a r faj iránt. Meleg beszédét a hallgatóság meg is tapsolta. Utána tiszt. Konyha Pál keresztelt két kisdedet. Majd az angol hölgyek énekelték az amerikai néphimnuszt, a mit az egész gyülekezet állva hallgatott végig. Tiszt. Kuthy Zoltán meg- áldá ezután a gyülekezetét, az angol ajkúak fennszóval mondák utána azéme n (úgy legyen) szót s ezzel a magasztos ünnepély véget ért. Az Istennek véghetetlen kegyelme kisérje az O hozzá hűséges népet; áldja meg áldásainak bőségével azokat az angolajku testvéreket, kiknek jó szive, áldozat- készsége, a magyar faj iránt való igaz szeretete és nagyrabecsülése elérhetővé tették, hogy felépüljön a messze idegenben a magyar faj számára Istennek ez az újabb hajléka, melyben az evangyéüom a maga Krisztusi ftisztaságá- ban és világosságában prédikáltassék mindenkor. Kuthy Zoltán. Különféléit. “Tehát van pokol, — mondja Bőd Péter, a régi idők nagynevű ref. egyházi írója, a hol gyötrettetnek az ördögök örökön örökké. Hol légyen a pokol, azt élő ember nem tudja. Mert az Isten a maga beszédében nem Íratta meg; onnan pedig senki vissza nem jött, hogy azt kibeszélte volna. De ne is kívánja azt senki megtudni; hanem igyekezzék életét szüntelen úgy folytatni, hogy valaha meg, ne taunlja hol légyen. Bár mindenütt az emberek a pokolról beszélnének; mert a pokolról való gondolat nem engedné, hogy a pokolra menjenek ; mivel attól megirtózván az kerülnék. * * * A szent föld. így hívják a székelyek tréfás csúfolódással Csikmegyét Erdélyben. Mivelhogy a többi székely megyék tele vannak protestáns népekkel, ellenben Csikmegye akossága tiszta római katholikus. Hát ebben a megyében próbálgatott szerencsét a néppárt legújabban. De nem talált. Mert sehol nem engedte a nép szónokokat szóhoz jutni, Sőt Csikszentsimonban még záptojással és kövei is traktálták a vezéreket, úgymint gróf Zichy Aladárt, Molnár János és Kálmán Károly plébános urakat. De még az életök ellen is törtek, úgy hogy csendőröknek kellett közbe lépni. A nép egyre azt kiabálta, hogy neki nem kell pápista papi politika. Hiszen különben az már régi dolog, hogy a székely, ha még csíki is, nem való pápistának. * * * A világ egyik legmulatságosabb vasútvonala kétségkívül a Beira vasút, mely dél-afrikai portugál területen megy keresztül s Beirát köti össze Mutalival és Salisburyval. Maga a vasút technikai unikum, a mennyiben a sínek, a mocsarastalaj miatt, helyenként oszlopokra vannak fektetve. A mint a vonat azt a mocsaras vidéket, mely egyike a leghir- hedtebb malária-ágyaknak, elhagyta, egy ös erdőn megy keresztül, mely hemzseg a mérges kígyóktól, oroszlánoktól és tigrisektől. Ezeknek az állatoknak az ordítása tulharsogja a vonat zakatolását. Az ottani oroszlánoknak álitólag méregfoguk van, úgy, hogy egy-egy magában jelentéktelen harapás is halált hozó. A veszedelmes kígyók és ragadozó állatok mellett temérdek rovar van ama vidéken. A gépet fiss fávall tüzelik s a vonatszemélyzet többnyire bukott kereskedőkből és kalandorokból alakul. A szerencsétlenségek e vidéken oly gyakoriak, hogy egy vasúti orvos nem elegendő kétszáz mértföldnyi távolságra; s minhogy a vonatközlekedés meglehetős ritka, az orvos sokszor négerek által húzott talyigá- kon kénytelen néha száz mértföldnyi távolságban lakó pácienseit meglátogatni. Mégis nagy jövőt jósolnak e vasútnak, mert a vele párhuzamos vonalon óriási kerülővel történik a közlekedés. * * * A pápa szegénységéről egy olaszországi hírlap, az “II Giorno“ a következő érdekes adatokat közli: “A pápai udvar a világ legnagyobb lidvarai közé tartozik, a mi egészen természetes, mert a pápa körül s mellette élő csaknem megszámlálhatatlan egyén és család, a diplomáciái szervezet stb. stb. annyi, de annyi költséget igényel, ámelylyel igazi állam is fentartható. Költségvetése nincs, nem is lehet. De az köztudomású, hogy egyetlen esztendő sem volt olyan, a melyben a kiadás busz millió líránál kevesebb lett volna! S ezt az óriási kiadást könnyen a “szűkölködő“ szentatya fedezi, mert a hivök gondoskodnak arról, hogy ne “szűkölködjék a pá-