Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-12-05 / 17. szám

6 templom ajtaját. Bent a Zsúfolásig megtelt templomban tiszt. Kuthy Zoltán new-yorki ev. ref. magyar lelkész imát mondott annak, kitől száll alá minden jó adomány és tökéle- letes ajándék onnan felül az Egekből, mely után egyházi szent beszédet tartott, mit a gyülekezet mindvégig temp­lomi figyelemmel kisért. Tiszt. Konyha Pál állott ezután az Urasztala elé és kiosztá az éhező és a szomjuzó lelkeknek az Ur Jézus Krisztus megtöretett testének és kiontatott véré­nek drága jegyeit. Délben a templom alatt levő iskola helyi­ségben az angol presbyterián ref. hölgyek ízletes ebéddel vendégelték meg az egész templomi gyülekezetei. Délután 3 órakor újból összejöttünk az Isten nevének imádására. A kingstoni angol presb. ref. egyház énekkara gyönyörű egy­házi énekkel nyitotta meg a délutáni ünnepélyt, mely után Rév. Von Krug, kingstoni presb. ref. lelkész és helyettes su- peritendens szép beszéd kíséretében átnyujtá a templom kul­csait a trustee-knak. Majd tiszt. Kuthy Zoltán imádsága következett, mely után Rev. I. C. Logan, a theologia dokto­ra s a presbiterián ref. missziónak scrantoni püspöke állott a szószékre és reszkető hangon kérte az Ur áldását a megépí­tett templomra. Imája végeztével tiszt. Konyha Pál ma­gvarul, tiszt. Hamborszky Gyula, az uj templom lelkésze pe­dig tótul prédikáltak. Aztán ismét Rev. Dr. Logan, püspök emelkedett szólásra. Testben öreg, de lélekben ifjú ember. Feje tiszta galambösz. Beszélt az ö édes hangján, lágyan, szelíden, de mikor Kossuth Lajosról szólt, a kit ö ifjú korá­ban beszélni hallott, a szabadság himnusza mennydörgőit hangjában. Ez a nagytudományu, előkelő férfiú rendkivüli s valóban leírhatatlan szeretettel van eltelve a m agy a r faj iránt. Meleg beszédét a hallgatóság meg is tapsolta. Utána tiszt. Konyha Pál keresztelt két kisdedet. Majd az angol höl­gyek énekelték az amerikai néphimnuszt, a mit az egész gyülekezet állva hallgatott végig. Tiszt. Kuthy Zoltán meg- áldá ezután a gyülekezetét, az angol ajkúak fennszóval mon­dák utána azéme n (úgy legyen) szót s ezzel a magasztos ünnepély véget ért. Az Istennek véghetetlen kegyelme kisér­je az O hozzá hűséges népet; áldja meg áldásainak bőségé­vel azokat az angolajku testvéreket, kiknek jó szive, áldozat- készsége, a magyar faj iránt való igaz szeretete és nagy­rabecsülése elérhetővé tették, hogy felépüljön a messze idegenben a magyar faj számára Istennek ez az újabb haj­léka, melyben az evangyéüom a maga Krisztusi ftisztaságá- ban és világosságában prédikáltassék mindenkor. Kuthy Zoltán. Különféléit. “Tehát van pokol, — mondja Bőd Péter, a régi idők nagynevű ref. egyházi írója, a hol gyötrettetnek az ördögök örökön örökké. Hol légyen a pokol, azt élő ember nem tud­ja. Mert az Isten a maga beszédében nem Íratta meg; onnan pedig senki vissza nem jött, hogy azt kibeszélte volna. De ne is kívánja azt senki megtudni; hanem igyekezzék életét szüntelen úgy folytatni, hogy valaha meg, ne taunlja hol lé­gyen. Bár mindenütt az emberek a pokolról beszélnének; mert a pokolról való gondolat nem engedné, hogy a pokolra men­jenek ; mivel attól megirtózván az kerülnék. * * * A szent föld. így hívják a székelyek tréfás csúfolódás­sal Csikmegyét Erdélyben. Mivelhogy a többi székely me­gyék tele vannak protestáns népekkel, ellenben Csikmegye akossága tiszta római katholikus. Hát ebben a megyében próbálgatott szerencsét a néppárt legújabban. De nem talált. Mert sehol nem engedte a nép szónokokat szóhoz jutni, Sőt Csikszentsimonban még záptojással és kövei is traktálták a vezéreket, úgymint gróf Zichy Aladárt, Molnár János és Kálmán Károly plébános urakat. De még az életök ellen is törtek, úgy hogy csendőröknek kellett közbe lépni. A nép egyre azt kiabálta, hogy neki nem kell pápista papi politika. Hiszen különben az már régi dolog, hogy a székely, ha még csíki is, nem való pápistának. * * * A világ egyik legmulatságosabb vasútvonala kétségkí­vül a Beira vasút, mely dél-afrikai portugál területen megy keresztül s Beirát köti össze Mutalival és Salisburyval. Ma­ga a vasút technikai unikum, a mennyiben a sínek, a mocsa­rastalaj miatt, helyenként oszlopokra vannak fektetve. A mint a vonat azt a mocsaras vidéket, mely egyike a leghir- hedtebb malária-ágyaknak, elhagyta, egy ös erdőn megy ke­resztül, mely hemzseg a mérges kígyóktól, oroszlánoktól és tigrisektől. Ezeknek az állatoknak az ordítása tulharsogja a vonat zakatolását. Az ottani oroszlánoknak álitólag méreg­foguk van, úgy, hogy egy-egy magában jelentéktelen hara­pás is halált hozó. A veszedelmes kígyók és ragadozó állatok mellett temérdek rovar van ama vidéken. A gépet fiss fávall tüzelik s a vonatszemélyzet többnyire bukott kereskedőkből és kalandorokból alakul. A szerencsétlenségek e vidéken oly gyakoriak, hogy egy vasúti orvos nem elegendő kétszáz mértföldnyi távolságra; s minhogy a vonatközlekedés meg­lehetős ritka, az orvos sokszor négerek által húzott talyigá- kon kénytelen néha száz mértföldnyi távolságban lakó pá­cienseit meglátogatni. Mégis nagy jövőt jósolnak e vasút­nak, mert a vele párhuzamos vonalon óriási kerülővel törté­nik a közlekedés. * * * A pápa szegénységéről egy olaszországi hírlap, az “II Giorno“ a következő érdekes adatokat közli: “A pápai ud­var a világ legnagyobb lidvarai közé tartozik, a mi egészen természetes, mert a pápa körül s mellette élő csaknem meg­számlálhatatlan egyén és család, a diplomáciái szervezet stb. stb. annyi, de annyi költséget igényel, ámelylyel igazi állam is fentartható. Költségvetése nincs, nem is lehet. De az köz­tudomású, hogy egyetlen esztendő sem volt olyan, a melyben a kiadás busz millió líránál kevesebb lett volna! S ezt az óri­ási kiadást könnyen a “szűkölködő“ szentatya fedezi, mert a hivök gondoskodnak arról, hogy ne “szűkölködjék a pá-

Next

/
Thumbnails
Contents