Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-28 / 16. szám
5 E diszgyülésen rendkívül sokan vettek részt. Örömmel láttuk s üdvözöltük ott református egyházunk egyik főgondnokát, hazánk politikai életének kimagasló alakját: Szilágyi Dezsőt, valamint a derék magyar érzelmű s viselkedésű bárót: Prónay Dezsőt, az ág. hitv evangélikus egyház egyetemes főfelügyelőjét. A már emlitett két evangélikus püspök mellett foglalt helyet Sárkány Sámuel bányai egyházkerületi és Zelenka Pál tiszai egyházkerületi püspök. A református 5 püspök közül jelen volt három, u. m. a templomban szolgáló dr. Bartók György erdélyi, Antal Gábor dunántúli és Kiss Áron tiszántúli püspök. Ezt az öreg püspököt 84 évnek súlya, valaminl a távoli ut — Debrecentől Pozsonyig — sem gátolta a megjelenésben. Tested rogyott; több mint nyolcvan évnek Kolosz-terhe nyomja le vállaid’ S lelked ifjú, mert benne a Krisztus Szent képe él, és őrül áll a hit. Ősz fejedre tisztelettel nézünk, — Mely meghajol, mint a búza nyáron, — Áldás reád Sionunk főpapja! Az oltárnál forgolódó Áron! A gyűlést Sárkány Sámuel evangélikus püspök buzgó imával berekesztvén, azon édes reménynyel bucsuzánk el egymástól, hogy a jövő évben Miskolcon, a gyűlés tartásra kitűzött helyen ismét találkozandnnk. A következő nap: szeptember 20-ika, a kirándulás napja volt. Az 1896-ik év október hó 18ikán lelepzett ez- redévi emlékmű megtekintésére rándult ki, vagyis hajóká zott el a társaság egy része, a nyugoti legszélső határszéli Most már, Nagytisz teletü Egyházi megye! fiúi alázatos tisztelettel s bizalommal kérem, méltóztassa jegyzői toll által tudtomra adni, ha szabad lesz-e nekem e szörnyű sérelmet oly szokatlan s az eklézsiái dolgokra nézve mintegy idegen helyen, a n. m. fő haditanácsnál az ágens által sürgetni s orvosoltatni akarni? Vagy pedig a nagytiszteletü egyházi megye, a főtiszteletü superintendenciának, az pedig a pesti méltóságos és főtiszteletü generális Conventnek át fogja adni e közügyet s a protestáns státus oszlopférfiai, bölcs és buzgó őrállói által fog keserves panaszunk Felséges Fejedelmünkhöz eljutni s öröménekké válni. A kassai lelkész ezen felterjesztésére, az abauji ev. ref. egyházmegye, Szikszón, 1828. március 13-án tartott közgyűlésében a következő határozatot hozta: 51. Tisztlendő Esperes ur a pesti Konventre lévén depu- tálva, a folyamodást az illetőhelyre beadás végett magával vinni ne terheltessék. Az ügy további fejleményeiről, s elintézéséről az egyetemes konvent levéltára adhatna felvilágosítást. De látatlanból is merem állítani, hogy az egyházi főhatóság felterjesztésének semmi más eredménye nem lett, minthogy az illető r. kath. tábori káplán dicséretet és elősmerést nyert. Révész Kálmán kassai ref. espereshelységbe: Dévénybe; melynek 220 méter magas meredei sziklás várhegyén emelkedik a mészkőből megépített 21 méter magas emlék. A nyolc szegletü alapépítményen egy korinthusi oszlop emelkedik s ennek csúcsán egy Árpád korabeli harcos áll, jobbjában egy hegyével lefelé eresztett kivont kardot tart, balja pedig az ország címerével díszített pajzson pihen. A szoboralak Jankovics Gyula jeles szobrászunk sikerült müve. Megható jelenség volt, mikor ez emlékmű előtt e népes társaság rázendítette a „Hymnusz“ majd a „Szózat” fenséges dallamát, melynek hármonikus hanghullámait a Kis-Kárpátok bérces foka ömlesztő vissza el elhaló akkordokban. S még meghatóbb volt az ősz püspök: Kiss Áron remek imája, mely áldást könyörgött, a sokat szenvedett magyar hazára s a megfogyott, de meg nem tört nemzetre. Mint egy Mózes a Nébó hegyén, vagy mint egy vén Simeon az oltárnál, állt ott a magas sziklaormon Debrecen főpapja s tekintett könyes szemekkel a még ma- gasságosabb egekbe,elérzékenyülten rebegvén: „Elég, elég volt! Vén szolgádat bocsásd el immár Istenem!“ Ti is, kedves olvasóim, merítsetek ezekből az emléksorokból drága református hitünk és édes magyar hazánk iránt soha meg nem szűnő igaz szereletet, hogy emléketek legyen áldott még haló porotokban is. Alsó-Némedi. Yargli László, ev. ref. lelkész. Két öreg. Két egyszerű embert ismerek, Mind a ketten olyan öregek, Csöndesek már, kevés a szavuk, Szóra ritkán nyílik ajakuk. Akkor se hivalgó beszédre, Akkor se valami egyébre: Az Ur elé járó fohászra, Hálaadó csöndes imára. Abban is alázat módfelett, Vége nélkül való szeretet, Szelíd megnyugovás odáig, Az utolsó nehéz óráig. ... .Az a két öreg még had’ éljen, Csöndes napokról még reméljen, Uram kezeddel áldd meg őket, Az én két, jó, öreg szülőmet!.... Juhász Sándor. Különfélék. Az utóbbi év alatt huszonkét gazdag amerikai hölgy ment férjhez európai főurakhoz. Ezek a hölgyek közepes számítás szerint legalább nyolcszáz millió dollár hozományt vittek Európába.
