Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-28 / 16. szám
( F. Évfolyam. Cleveland, 0. 1000. november 28. 10. szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hung-arian-American Reformed Sentinel. „THE HUNGARIAN AMERICAN REF. SENTINEL“ is the only Hungarian Reformed Weekly in the United States. It is published every Wednesday by the HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL PUBL.CO.1' 1042 E. MADISON AVE. CLEVELAND, O. Editor in chief: Rev. Zoltán Kuthy. Pastor of the Hungarian Ref. Church, New York, N. Y. Associate editors: Rev- Paul Konyha, Pastor of the First Hungarian Ref. Church, Pittsburg. Pa. Rev- Alexis Csutoros, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cleveland, O. Fellow-labourer: Rev- Alexander Harsanyi, Pastor of the Hungarian Ref. Church, So. Chicago, Ills. AZ„AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.“ az egyedüli református magyar lap az Egyesült Államokban. Megjelen minden szerdán. Felelős szerkesztő: Kuthy Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész. Társ szerkesztők; Konyha Pál. pittsburai ev. ref. lelkész. Csutoros Elek. cleveia»— ev. ref. lelkész. Főmunkatárs: Harsányi Sándor, so. chicagói ev. ref. lelkész. Minden közlemény Kuthy Zoltán felelős szerkesztő címére: 108. Seventh Street, New York, N. Y., küldendő. Előfizetési ár egy évre: Amerikában $2.00. Magyarországra $2.50. Előfizetési és hirdetési pénzek Konyha Pál ev. ref. lelkész elmére: Bates Street Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők.--------o-------A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter. Isten -- m.inderL\ltt. Nyüzsg, forr körültem az élet. Az emberek alig hogy pihenőt tartanak, — lélekszakadva rohannak a kenyér után. Az imádság hangját elnyomja a vásári zsivaj; az Istenhez vágyódás érzelmét elfojtja a meggazdagogás vágya. Eladó minden —a többet Ígérőnek. Meggazdagodni gyorsan, eszközökben nem válogatva, bármi áron, bármi utón: a világ jelszava. Hogy a lélek feltámadt szomját aranynyal eloltani uem lehet, s hogy miként számolnak le majdan ama nagy Ítélet napján — azzal vajmi kevés, a ki törődjön. Isten nevét, a ki adhat és elvehet, már nem érnek rá imádni az emberek, beszédét olvasni — már nincs idejük az emberek fiainak. Vájjon miért is forgatják ezt a könyvet olyan kevesen! Vájjon miért is nem jut az embernek eszébe az Isten dicsőséges neve! Miért nem indul meg szivéből az Isten iránt való hála, ez a mennyboltozat kéklő tengerén evező hajó, a melyben az emberi lélek egészen átadja magát Istenének. És ha a természet tükrében oly sokan nem találják meg Istent, vájjon mégis miért nem a tükör a hibás? Oh mert az emberi előítéletek elhazudják az ember előtt az igazságot, mert ez előítéletektől homályos az ember szeme és egész élete, mert „a testnek lámpása a szem. Azért, ha a te szemed tiszta le end, min da te egész testedvilágos lészen haa te szemed homályos leend: az egész tested is homályos 1 é e z e n. (Máté ev. 6 rész, 22, 23 versek.) A szegény pogány, a ki magára van hagyva a természet titkos könyvével kezében: betűzni kezdi azt a félhomályban; mig a keresztyén az előítélet vékája alá rejti az evun- gyélium világosságát is, mert tetszik neki, ha saját érzelmét fényesebbnek tarthatja. A lisztriai pogány térde megrogyik az ismeretlen hatalom áldásos ereje előtt, keze áldó. zatot, szive oltárt keres; a keresztyén pedig hideg előítéletében többre becsüli a természet kebeléről nyert ajándék- kát, magánál az ajándékosztogató Istennél, niidőn az Istennel való foglalkozást a mindennapi élet utolsó foglalatos, ságainak is utána teszi. Az elhagyott pogány védelmezőt - pártfogót, atyát keres; a keresztyén pedig, kinek nyelvében ott él a ,,M i Atyánk” nevezet, miként az árva gyermek, a saját homályos tapasztalatlan elméjét követi, szabad akaratával egyenként töri át a természet és erkölcs korlátáit és midőn önerejében elbizakodva, Isten ajándékaiban elke- vélyedve s az utolsó korlátot is áttörve, tetteinek, minden következménye egyszerre fejére zudul, midőn testben— lélekben megtörve a kevély Heródes és Nabugodonozor nyomorult sorsára jut, midőn az isteni hatalom megállj-t dörög fülébe, — még ekkor is Istenre veti a felelősség súlyát, mert Isten engedte őt menni önző utain. Mert tetteinkért nem szeretünk felelősséget vállalni. Legrosszabb esetben Istenre hárítjuk azt. (Mózes 1. könyve 3, 12.) Mi azonban mindenkor ezt mondjuk a nagy apostollal: „S ő t inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazu g, h o g.y ő igaznak Ítéltessék beszédébe n é s g‘y őzedelm esiegyen, mikorazembej r e k ő t e t v á d o 1 j á k” (Római levél 3, 4); ezt mondjuk a
