Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-21 / 15. szám
* Ott vagy te apámnak Szigorú szemében, P Ott vagy te anyámnak Szerető szivében, Mikor betakargat, Simogató kézzel, Hogyha sötét szárnyon Ránk borul az éjjel. Ott, vagy te, ha ölel Átölelő karral, Ott vagy te, ha dorgál Szerető haraggal!.... Istenem, teremtőm, Minden helyen látlak S végnélküli hittel Örökké imádlak. Erezlek mindenütt, Erezlek szivemben, — Légy velem, légy velem Égész életemben!__ J uliász Sándor. 6___________________________ Különfélék. Phoenixvilleböl, Pa., kaptuk a következő sorokat: „Tisztelendő Szerkesztő Ur! Becses lapjának 13-ik számában olvastuk a Danes Mihály ur levelét, melyben a phoe- nixvillei ev. ref. egyházi gyüjtőivre van megjegyzés téve; kérjük a szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában az alant Írottaknak helyt adni. A közel múlt években mi hozzánk több helyről gyüj- tőivek érkeztek s mi mindegyiket tehetségünk szerint támogattuk, pártoltuk; nem néztük a vallásbeli különbséget. Mi is azzal a jó reménységgel fogtunk hát a nemes munkához, az Isten házának építéséhez, hogy ez idegenben szétszórtan élő testvérek segíteni, pártolni fognak bennünket s mondhatjuk, ebben nem is sokat csalódtunk, mert ha áttekintjük az egyházunk javára ez ideig befolyt adományozásokról vezetett jegyzőkönyvet, jól esik látnunk, hogy célunk elérésében valláskülönbség nélkül pártoltak bennünket. De van azért egy sajnos tapasztalatunk s ez az, hogy úgy itt helyben, mint a szélrózsa minden irányában szétszórtan élő testvérek között akadnak olyan emberek, kiknek' igen nagy a lelki fogyatkozásuk s igen gyönge az értelmi képzettségük, mert türelmetlenek a más vallásu honfitársak iránt. S miért van mindez? Azért mert az ilyen embereknek eleitől fogva nem volt és talán most sincsen az, a ki a szivükbe csepegtette volna azt az édes érzelmet, hogy mi mindnyáján egy Atyának vagyunk a gyermekei és hogy ez a szerető mennyei édes Atya szeretettel néz le reánk, a földnek gyarló embereire. Az olyan vallásbeli tudatlansággal, türelmetlenséggel megvert emberekhez csak az a mi szavunk: Uram bocsáss meg nekiek, mert nem tudják, mit cselekesznek. Tisztelettel ifj. Köteles István, Czető Pál a phoenixvillei ev. ref. egyáz nevében.” * , * * Azt tartják a római katholikusok, hogy mi protestánsok a tiszti tó tűzben nem hiszünk. Dehogynem! Csakhogy mi nem a síron túl keressük, hanem a múltban s latinul nem purgatoriumnak hívjuk, hanem reformationak. * * * Az emberiséget tartósan nem a világ hatalmasai, hanem a szellem nagyságai vezérlik, a kik közé a Protestantismus teremtői Luther és Kálvin is méltán Boroztatnak, mert „a Protestantismus annyi, mint a lelkiismeret szabadságának visszakövetelése az egyén-, és a függetlenségnek visszaszerzése az állam számára.” A reformációnak ez a méltánylása igen helyes, mert ezt a katholikus tudós Laurent, az Études sur 1’ histoire de F humanité cimü munka szellemes Írója fejezte ki. * * * Vilma hollandi királynő menyasszony. Eljegyezte Henrik mecklenburg-schwerini német herceget. A menyasszony 21, a vőlegény 26 éves. A holland kormány törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, hogy királyéknél otthon ám legyen ur a férfi; de oda kívül az asz- szony viselje a kalapot, azaz hogy a koronát. A hollandok nagyon örülnek, hogy királynőjük férjhez megy.- * * * A faipar a nyugat-ázsiai ősnépeknél, valamint az asz- szyriak és babyloniaknál kezdődött, mivelhogy itt termett a pálma, cédrus és ébenfa, melyeket leginkább bútornak nagyon ügyesen fel tudtak használni, s azok készítési módja, az anyagok összeváiasztása, kidolgozása, díszítése oly elismert lett, hogy ezen eljárást vették' mintául azután Egyiptomban, továbbá Görögország, Olaszországban valamint az Indok, Japánok és Chinaiak is űzték ezen készítési módot, kik még máigisfelülmulhatlan mesterei. Azonban a butorkészités módja Olaszországban fejlődött ki legjobban és a 16. és 17-ik századba» itt készült munkák máig is mintául szolgálnak. Ujubb időben a franciák mutatják fel e nemben a legkiválóbb munkát. Most újabban már meg is tudják a fát olvasztani, mint a vasat, s olyan formát ön tenek belőle, a milyet akarnak. * * * Egész telepes község jutott véginségbe a nagy magyar Alföldön. Körülbelül három ezer magyar ember van kitéve a borzasztó nyomornak. A telepesek ügye gyors segélyt igényel, ha nem akarják azt, hogy ezek is jobb hazát keres ve.szaporítsák a kivándorlók számát. Sitérről Írják, hogy a földfelosztás körül mutatkozó mulasztás folytán 3000 telepes teljesen lerongyolva, az Ínségtől szorongatva elhagyta a községet A telepeseknek az a panaszuk, hogy hasznavehetetlen rossz földet osztottak ki nekik, mely nem képes megteremni még azt sem, ami a megélhetésükhöz
