Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-21 / 15. szám
2 m K ARANY BESZEDEK. A magyarországi református egyházak ünnepeltek az évfordulóján annak a nagy napnak, a melyen az egyezer- ötszáztizenhetedik esztendőben Luther Márton — a szellemóriások egyik legnagyobbika, félelmet nem ismerő merészséggel kifüggesztette az ő 95 tételét. • Messzire elhangzottak azok a kalapáosütések — nagyon— Felrázták merev letargiájukból a szabad eszmék szót- lan bajnokait. Eltűnt az önös érdek, megsemmisült az önakaratot és a szabad gondolkodást lehetetlenné tevő zsarnoki kényuralom — határt nem ismerő hatalma sbefolyása.... S mindezt Luther Márton s az ő 95 pontja tévé__ A sötétség, a homály uralma eltűnt, a felkelő nap — a reformáció sugarai elkergették.... Yisszatartóztathatlanul gördült előre az a nagy mozgalom, mely egy uj korszakot alkotott, megváltoztatta a romlott közélet képét s visszaállította a Krisztusi igaz evangyéliumnak uralmát. Nagy ünnep ez nekünk. Nincs ugyan a cifra kalendáriumok lapjain vörös betűvel jelezve, nem is mondták ki országos szünnapnak, — melyen-szünetel a munka, nem járják körül az utcákat fényes processiok — de azért nagy ünnep az nekünk. Benn van az mindnyájunk szivében, érezzük s tudjuk e nap fenségességét mindannyian. A történelem avult lapjain aranysugaru glóriától körülvéve áll előttünk október 31-ike, a melyen elkövetkezett az uj megváltás, mely a romlásba merült emberiséget megmentette a végső erkölcsi pusztulástól.... A reformáció eszméi ragyogó világosságukkal elűzték a sötétség szellemeit. Ezerek és ezerek keltek fel hosszan tartó lethargiájukból s váltak a szent eszmék bajnokaivá. Haláltmegvető bátorsággal hirdették a dicső vértanuk s hős hitelődök a protestantizmus fenséges eszméit. S a nagy küzdelemben üldözöttek segélykiáltásai, gályarabok buzgó énekei óh hányszor hangzottakéi?! Az egek mindenható Ura keresztül vitte minden megpróbáltatáson az ő népét, hogy azután annál nagyobb öröm részesévé tegye. Megáldotta a gyülekezeteket, melyek mindenkoron példái voltak a hitbuzgalomnak, félelmet nem ismerő vallásszeretetnek rendíthetetlen hazafiasságnak.... A reformáció mostani, 383-ik évfordulati üznepe alkalmával a Budapesten megjelenő „Magyar Szó“ tekintélyes, politikai napilap ünnepi számot adott ki. A hazai protestáns egyházak legkitűnőbb férfiai mondják el abban a reformációnak ránk való jelentőségét, áldásos hatását. Hogy mit Írnak ott a reformációról a mi püspökeink, átvesszük azt a mi kis lapunkba is. .A.s uLtolsó szó Istenhez. Mi történik akkor, ha vihar, ha vész keresi fel a Balaton jegén a halandót? Mi különbség van a csöndes éj és a förgeteges éj közt? Hetven esztendővel ezelőtt, 1828 körül, tizennyolc alsó-örsi halász kora hajnalban bement a jégre halászni. Tizenkilencnek kellett volna lenni, de egyik/valami ok miatt otthon maradt. Tizenkilenc emberből állott ákkor egy bokor halász. Karácson szombatja vlt. Szerencsét kerestek. Délre kijöttek volna a jégről, délután még bevitték volna a fogott halat Veszprémbe. Akkor még nem bécsi kalmárok számára dolgoztak a balatoni halászok. Veszprém nem messze van. A nagy karácson estét még otthon ülték volna meg szeretteik körében, jó meleg szobában, uj bor mellett, puha kalács mellett. Elolvasták volna a szent Írásból urunk idvezitőnk Jézus Krisztus születésének szent történetét; el is énekelték volna az Isten dicséretéről szóló szent éneket s azután átengedték volna magukat annak a kegyes örömnek és vidámságnak, mely megtölti a sziveket azon a napon, melyen a világ megváltója született. így cselekedtek volna, a hogy illett akkor s illenék ma is szegény kálvinista jámbor emberhez. ii viz már december közepén beállott. Teljes szélcsend ben állott be s meg hó se, még dér se szitálta be a fényes jeget. Mozdulatlan jég boritá az óriási sik mezőt. Határtalan tükör, melyben nappal a nap, éjjel a hold és a csillagok sugaras jó kedvvel nézegették magukat. Vihar még nem csatangolt, köd még nem szállongott a beállás óta. Közelről, távolról fénylett a jég. Vastag még nem volt, de az embert megbirta már. Sőt az előző napon már kocsit is láttak rajta Somogyból, Siófok tájáról. Jól tudta azt a halász ember, mikor mehet a jégre. Karácson, szombatjának hajnalán is tiszta volt az ég s bár enyhébbre fordult az idő, nem volt aggodalomra semmi ok. Egy-két napi enyhe időt észre sem vesz a Balaton jege. A tizennyolc halászból öt-hat volt élemedett, egy—- kettő közép idejű, a többi fiatal. Húsz év alatti surján legény. Kerítő hálójuk kisebb fajta volt. Nem is akartak bemenni a tó közepéig, csak úgy a mániái fehér partok irányában akartak egy kerítést vállahii. A lékelés, a hálóe- resztés meg is történt rendesen, békességben. Mikor bevégezték úgy napkelte után: mindegyik húzott egyet a kulacsból s reggelire ropogtatták a tarisznyában hozott sós pogácsát. Tizenegy óra tájban akarták hozzáfogni a húzáshoz. Akkorra Somogy felől, Kőröshegy irányában, a „rohadt sarok” felől beborult az ég. Sötét, szürke szennyes felhők kezdtek tornyosulni s jöttek előre irtóztató gyorsasággal. Egy perc alatt fölöttük volt, másik perc alatt körülvette őket a napsugártalan nappali szürke sötétség. Megjött a vész.
