Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-14 / 14. szám
akkoriban ismeretlen tünemények voltak; egyenletes melegházi éghajlat, sűrű esőzések, égő vulkánok tüzes koszorúja jellemezték az akkori Magyarországot. Ebből az időből fedeztek föl ismét egy hitvány, egyszerű, de annál érdekesebb emléket: egy hatalmas fogat. A törökbecsei kotrógép hozta napvilágra aminap a Tisza fenekéről, az évezredes iszapból. A fog csaknem egészen ép; meg van mind a négy gyökérága, a felülete recés és megtartotta zománcát is. A súlya vagy hét kilogramm. A szörnyeteg mammuté volt egykoron, mely társaival nagy csordákban legelt az alföldi nagy tó, vagy földközi tenger partján. Akkoriban nemcsak a magyar rónaságon, hanfern egész Közép-Európában kevesebb volt a szárazföld, mint most. Nagy tavak, földközi tengerek, amikben óriás gyikok hemzsegtek, voltak mindenféle, a szigeteket és kontinenseket őserdő bontotta. Ez az erdő volt a vastag mám műtök és egyéb vastagbőrüek birodalma. Itt élt a szörös mammut fantasztikusan fölfelé kanyarodó agyarával, a masztodon, mely az elefántnak nem ke- vésbbé félelmetes őse. De még bizarrabb teremtmények is legeltek az őserdő tisztásán, a tavak és folyók partján. Legfurcsább volt közöttük a dinoterium, amely név azt jelenti, hogy „szörny- állat”. Otromba teste, négy alacsony oszlopszerü lába volt, Letérdel mellé. De nem tudja végignézni halálkinait, vég- vonaglását. Elmegy egy nyil lövisnyire, ott akarja bevárni kimúlását. .. .Egyedül, egyedül van a pusztaközepén!. .. . Feje fölött a gyilkoló nap; lába alatt az égető homok; körötte, messze-messze semmi élet, — csak haldokló gyermekének nyögését hozza olykor fülébe az égető szellő. .. .Mintha Isten és ember egyformán elhagyta volna. De nem! Emberi segítség nem jöhet sehonnan ; de az ártatlan gyermek nyögése felhatott az egekre.. A kétségbeesett anya szózatot hall: “M i é r t s i r sz H á g á r ?” S feltekintve, az Urnák angyalát látja, a mint egy forrás felé mutat. Az üdítő, az életadó vízzel megtölti a régen kiszáradt tömlőt, megitatja, és életre kelté haldokó gyermekét ......... Íme, ez a Hágár megható története. Gondolkozzunk ezen történet felett és vonjXmk le belőle egy pár tanúságot. 1. Mindenek előtt látjuk a történetből anagyravá- gyásátkát. íme, Hágár saját kezével rombolta össze boldogságát. Szolgálóleány, cseléd volt,az Ábrahám házában; de alárendelt helyzetéről megfeedkezve, kormányozni akart. Ez lett romlása. Elbizakodott viseletével magára vonta úrnője haragját. Elüzetett. A világi háborúságoknak és nyomorúságoknak, legalább fele, ma is onnan származik, hogy igen sok ember nem ismeri fel kellően heyzetét, nem tudja megtalálni azt a helyet, melyet az isteni gondviselés számára kirendelt; vagy megtalálva, nincs megelégedve vele ; nem akar megmaradni benne. feje hasonlított az orrszarvú fejéhez, azonban sokkal több idomtalan kinövést mutatott fel, mint emez. Ezek a vastagbőrüek korlátlan uralkodói voltak a szárazföldeknek. Hol is volt állat, mely velük szembe mert szállni? A barlangi oroszlán és az őstrigris támadásai mit sem árthattak ezeknek az otromba kolosszusoknak, a mik már kihaló félben voltak, a mikor legrettenetesebb ellenfelük, az ember jelent meg a földön. Az első ősember még harcolt az utolsó mammutokkal és fajrokonaikkal —- ezt a tényt a tudós világban ma már senki sem vonhatja kétségbe. A merész ősember vadászott ezekre az állatóriásokra és csellel vagy erőszakkal hatalmába kerítette őket. És az idők folyamán eltűntek a vas- tagbőrüek Európából egészen, de az ember megmaradt és mindinkább jobban felküzdötte magát a világ urává. Uj földek, uj országok keletkeztek, a tűzhányók egymásután kiégtek és a magyar alföldön hatalmas folyórendszer keletkezett. A régi világból pedig csak gyér és hitvány emlékek, vázak, csontdarabok, maradtak meg, mini az a hétkilogram mos fog is, melyet csak nemrég hozott ismét felszínre a tiszamenti kotrógép. Egyházi értesítés. New Yorkban a Memorial Chapelben november 18-án délután 4 órakor tartatik ref. istenitisztelet. Mert a végtelenül bölcs isteni gondviselés mindenikünk- nek kijelölte a maga helyét ebben a világban és emberi társadalomban. Megvan a maga helye Ábrahámnak, megvan Sárának, megvan Hágárnak, megvan Ismaelnek; megvan min- denikünkek. Külön helyet, külön munkát rendelt az Isten mindnyájunk számára, és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a helyet megtaláljuk és ezt a munkát teljesitsük. Az egyik embert arra teremtette az Isten, hogy szántson és vessen egész életében; mig a másiknak kezébe népeknek sorsát tette le. Az egyiknek kezébe ásót és kapát, vagy gyalul és kalapácsot adott; mig a másiknak ecsetet vagy tollat. Az egyik házat épit, másik könyvet ir; az egyik árul, a másik szonokol; de, egyik úgy, mint a másik, — az egyszerű szántóvető, az iparos, vagy kereskedő éppen úgy, mint az államférfi, a tudós, a művész — egyformán tiszteletre méltó, ha helyzetével megelégedve liiven és becsülettel igyekszik kötelességét teljesíteni. És akkor lenne igazán boldog és elégedett az egész emberiség, s öltene szárnyakat haladása, ha minden ember megtalálná azt a munkakört, a melyre az Isten teremtette. De az a baj, hogy fele sem ott van, azon a helven. a hol kellene ! Egy negyedrésze nem is találta meg; a másik negyedrés ze, talán megtalálta, de kicsinyli, nincs megelégedve vele. Ezeren, meg ezeren erőködnek, mesterkednek szüntelen azon, hogy csak valamivel is magasabb helyet foglaljanak el annál, melyet az Isten számokra kirendelt, mely tehetségeiknek legjobban megfelel. Ha másképpen nem lehet,
