Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-08-22 / 2. szám
4 tünetes betegségekből. Ennek az állításnak az igaz 'voltát nagyon meggyöngiti egy tekintélyes francia nyilatkozata, a lká a Loiurdesben uralkodó erkölcsi és vallásos állapotokról így ir: “Sohasem láttam ennél istentelenebb és el- vetemültebb községet. Senki sem hisz iitt másban, csak a pénzben. Az itt megforduló fanatikusok nagy tömege miatt ez a hely rablók barlangjává lön, a hol kizsákmányolják a nép hiszékenységét.” A k a t h o1 i ku s papoknak irántunk való gyűlölete hajlandó volna Franciaország történetének lapjait egy uj Bertalan éj iszonyataival szennyezni be. A francia fcatholikus papi sajtó naponként véres tajtékot fuj a protestánsok ellen és kész volna az országot tűzbe és vérbe borítani, csakhogy gyűlölete tárgyát, a protestantizmust megsemmisítse. Hogy mennyire eszeveszett ez a gyűlölet, bizonysága annak a nimesá lapnak olvasóihoz intézett következő felhívása: “Tekintsetek a városi és megyei hivatalokba. Mindenhol csak a protestánsokat találjátok, ezeket a csúszó mászó férgeket a melyek mindenhova betol alkodnak. Ott látjátok utálatos pofájukat .miniden utca szögleten. De keljünk fel! semmisítsük meg ezeket a hither fattyákat! Mutassuk meg mi hithü nimesá katholikusok, hogy nem alszunk, hanem felébredünk és kiirtjuk ezeket a gyáva, eretnek protestánsokat minden állásból, mert nem méltók egyébre, mint hogy szemükbe köpjünk. Ki velők, ezekkel a gyalázatos emberekkel. Aim esi polgárok! Oltalmazzuk meg dicső bitünket minden hugenotta csalástól és hazugságtól! A Protestant izmus mindent megront és megmérgez! Tapossunk ezért rá, mint egy féregre! Legyen átkozott! A protestánsok dudás maradékai, a világ szemete. Nem élhetünk velők egy városban, mert zsidók és erőszaktevők! Fel, fel1 a harcra ezek ellen a szabadkőművesek, képmutatók és istentagadók ellen! Fel nimesiek! Mint Róma bajnoka szálljunk harcra a haza áruló protestantizmus ellen!” — Kelbe ennél hatalmasabb cáfolata annak, bogy a r.k. egyház soha és sehol sem volt és nem is lehet a Krisztusnak szere tetet és türelmet tanító egyháza?! A z a bsz o 1 u c i ó-a d á s 1 e g u j a b b m ó d j a. Egy passionista rendű pápás tkeologus,Divine Arthur egy nemrég megjelent s “A sakrarnentumofc magyarázata a katholikus egyház tanításai és tanai szerint” cimü müvében annak; a véleményének ad kifejezést, hogy a gyónás és az abszolució bizonyos körülmények között telefonon át is eszközölhető. A pápa ugyan még nem nyilatkozott hivatalosan ez érdekes vélemény felől, de pater Divine nyíltan kijelenti, hogy a pap megadhatja az abszoluciót telefonon át- is, ha valaki hirtelen halálos beteggé lesz és a mikor lehetetlen volna a papnak aiz illetőhöz jntni.Ilyien esetiben úgy vehető, mintha a gyónó és a pap személyesen beszélgetnének egymással, tehát a bünvallomás és a felmentés épen úgy érvényesymintha élőszóval történtek volna.—íme tehát még sem igaz az,hogy a pápa egyházában ne volna haladás. Talán még azt is megfogjuk érni, hogy legközelebb már a kinematográf, fonográf és a telegráf is belekerül' a pápista egyház üdvintézméhyéibe. A pápista papság erkölcse. Bajorországban annyira napi renden vannak a r. kath. papok erkölcstelenségei miatt felhangzó panaszok, bogy maga a “Bayer Kurír” c. pápista lap is így kiált fel: “Ez . ár .légi s sok. Kei esnünk kell ennek az erkölcstelenségnek az okát, mert ok nélkül ezek az elszomorító jelenségek nein fordulnának elő. Az él-tusolás mit sem basznál, hanem a leplezetlen őszinteség és igazság nyomán kell az okát kiirtani.” Szokatlan dolog ez az őszinteség ott a pápista táborban. évesnél. Ettől függ jövendő boldogságom, életem minden üdve!.. Érti? érti-e? szent atyám, mi az: egy egész ifjú élet üdve, boldogsága?!.... A szent atya teljességgel nem értette. Most könybarmattal telnek meg az égőén szép kökény szemek... kérő, esdeklő, szinte fuldokló bangón szól -a bájos hölgy, sőt két pici kacsájával megsimogatja a szőke tiszt lendő piros pozsgás két arcát is. — Engedjen el nehány évet a.... keresztlevelemből1!! is én ölöké hálás leszek... .Ilern lehetett Éva anyánk a kígyótól tanult okossággal, mikor Ádám apánkkal az első alma csutkát elfogyasztotta. A fiatal tisztéléndőt eleinte hideg borzongás környékezte e csábító hangokra, hanem azért még szilárdan felelt, hogy: — Nem lehet; hivatalos állásomat kockáztatom vele. — De az istenre kérem! nézze: én egy védtelen, egy kétségbeesett nő vagyok, a kinek egész életboldogsága, jövendője ettől függ. Nem tenné meg az én kedvemért!? Ki tudná egy síró, egy kétségbeesett is még hozzá angyali szépségű nő esdlektését hidegen visza utasítani? A szent férfiú szédült, körülötte forgott á világ; nem érzett mást, csak az arcát cirógató picike kis 'kacsók villanyos, illatos melegét.; nem látott egyebet, csak az előtte álló égi angyalt, kinek minden szempillantása üdvözít; a kinek ajkáról egyetlen csók egy jelentőségű volna aiz örök üdvösség egy kéjjel teli esztendejével. Óh egy csók, csak egyetlen csók milyen isteni volna e hölgy ajkáról!!! — Egy csókot — mond önkívületien —egy csókot! s én egy.... esztendőt e1 engedek. A nő lángvörös lett. Szemeit elfödt- kendőjével. Fejecskéjével tagadókig intett. De.... ajkát nyújtotta a szent férfin felé. Egy esztendő le volt quittolva. A másiknak, s a harmadiknak quittolásáárt már ő es- dekelt. A hivatalos ridegség jege felolvadt, a kötelességérzet feledve lett. A lángoló szenvedély parancsolt csak, és leszámoltak nem négy, de talán tizennégy esztendőt is. Ki tudja meddig mennek??... .Talán túllépik: a születés idejét is?!.... De a paradicsomi jelenetnek a külső ajtó nyílása s az előszobán végig csoszogó', nehézkes lépteik véget vetnek. S mikorra az öreg, jól meghízott plébános benyit, a káplán ur már hivatalos komolysággal ült ismét a Ids asztal mellett, előtte papírlappal s kezében tollai1, hogy megírja a kért keresztlevelet. — De hozzá sem foghat, mert:-—■ Menjen öcsém uram — mond a plébános — menjen sietve, gyorsan; haldokfó beteghez hívják.... Ezt a keresztlevelet csak kiállitom magam. Csilla g. T
