Amerikai Magyar Rádió Ujság, 1947 (7. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-01 / 11. szám

November, 1947 AMERIKAI MAGYAR RÁDIÓ ÚJSÁG 7-ik oldal Tarka Délibáb Irta: ERDŐDY LILLLY Egyre másra halljuk, hogy Magyarországba utaznak az Amerikában ismert és nagy karriert befutott magyar művészek. Nemrégiben érke­zett vissza Svéd Sándor, a ki­váló Metropolitan baritonis­ta, akinek magyarországi vendégszereplése tomboló si­ker jegyében folyt le. De nemcsak erkölcsi sikert ara­tott, hanem anyagit is. Hat hétig tartó vendégszereplé­sével 5,000 dollárt keresett.. Jelenleg Carelli Gábor, a fiatal és remekhangu ma­gyar tenorista ment haza lá­togatóba. Ez a látogatás ven­dégszerepléssé változott és Gabi barátunk óriási sikerrel énekel a budapesti Operá­ban, zsúfolt ház ünnepli1 minden előadáson. Rosa Bök—-a magyar Bók Rózsi—a Metropolitan Opera brilliáns k o 1 oraturaprima­­donnája, most érkezett visz­­sza európai hangversenykö­­rutjáról. Erősen készül önál­ló koncertjére, amely a Town Hall-ban lesz, azután Buda­pestre megy, ahol szintén hangversenyt fog adni. Flesch Ella, a Metropolitan Opera és a City Center Ope­ra Co. drámai szopránja szintén európai koncertkör­­utról érkezett vissza, hogy sieget tegyen itteni szerződé­si kötelezettségeinek. Nagy Elfoglaltsága mellett is kész­ségesen vállalkozott arra, hogy fellép november 9-én, aj Hunter College-ban tartan- j ló nagyarányú magyar mü­­fészesten, hogy segítse a nagyarországi nyugdijakszi­­lészek karácsonyát. Ernszter Dezső, a Metropolitan másik nagyar hiressége is azonnal Elvállalta a fellépést, hogy szebbé tehessük a magyar lyugdijas szinészek karácso­­íyát. * * * Szinte hihetetlen, hogy a :is Magyarország mennyi nüvészt adott a világnak, el­­;ősorban Amerikának. Ha régignézük az operaszinpa­­iok és koncertek műsorát, itt találjuk a fent említette­den kivül Guilio Gari (Ga­­ay Gyula, Gafni Miklós, Isabay László, Alváry Lőrinc, Szigeti József, Halász László, Drmándy Jenő, Reiner Fri­gyes, Schwalb Miklós, Sári­­tor György, Földes Andor, lejtő Gábor, dr. Hercz Ottó, Lgay Dénes és sok más kitö­lti magyar művész nevét, íollywood legbeérkezettebb komponistája Rózsa Miklós, i filmrendezők közül Mike lurtiz Kertész Mihály), Kor­­la Sándor, Jóé Pasternak, 5aseal Gábor, Székely Ist­án, a művészeknél pedig Hornel Wilde, Békássy Ist­án, Hajmássy Ilona, (Ilona tfassey), Szőke Szakáll, Kor­vin Géza, Gyergyay István nevét. Ha fel akarnám sorolni mindazoknak a művészeknek és íróknak neveit, akik az Egyesült Államokban dicső­séget szereztek a magyar névnek, hát kevésnek bizo­nyulna a hely, amely rova­tom rendelkezésére áll. Cso­dálatos, hatalmas a magya­rok hozzájárulása Amerika kulturális életéhez, ezek a művészek legjobb követei szülőhazánknak. * * * Ezzel szemben egészen érthetetlen, hogy az ameri­kai magyar szinház terén mégsem tudunk nagy művé­szi teljesítményeket felmu­tatni. Ennek azonban nem a tehetség, de még a közönség­hiány sem az oka. A hibát— kimondom még akkor is, ha ezért egyesek betörik a fe­jem—magukban a színészek­ben látom, illetve azokban, akik itt az amerikai magyar színészet körül élnek. Ha akad egy kis lelkes cso­port, amely szépet és jót akar \ —és tud—produkálni, akkor | már ott áll lesben az ellen­­csoport, amely mindent el- j követ azért, hogy ne sikerül- J jön a célkitűzés. Ha akad egy szinészvállalkozó,, aki a j legnagyobb hősiességgel ösz-j szehoz egy szinészcsoportot, vállalja a produkcióval járó kockázatot, akkor abban nem hőst látnak, aki az ame­rikai magyar színházi kultú­ráért olgozik, hanem szőrös­szívű kizsákmányolót, aki a szegény színészeken akar ke­resni. (Pedig a bevétel és a befektetés rendszerint haj­szálnyi közelségben van egy­máshoz, ha rendes produk­cióról van szó) Ezért van az, hogy akinek magasabbratö­­rő céljai vannak az amerikai magyar színészet terén, az egy idő után belefárad abba, hogy az előadások rendezésé­nek és szervezésének fárad­ságos munkáján kivül még lélek és idegölő harcot is vi­gyen az ellencsoportok tá­madásainak' kivédésére. Azt sem lehetne mondani, hogy a kenyéririgység idézi j elő ezt a harcot, hiszen az amerikai magyar szinészek legnagyobb része—sajnos— j nem a szinészetből él. (Nehéz' is lenne megélni a szór­ványosan előforduló előadá­sokból). Inkább az irigység, az emberi gonoszság a haj-{ tóerő ebben a küzdelemben azon az alapon, hogy ha én nem játszhatom, akkor te j sem! és ezért ölnek meg már j alapjában minden becsüle­tes vállalkozást, amely nem­csak egy darab kenyeret biztositana színészeknek, ha­nem kulturális szórakozást í az amerikai magyarságnak. Mindenesetre érdekes meg­figyelni, hogy selejtes pro­dukciók ellen nincs kifogá­sa azoknak, akik csirájában akarnak megfojtani minden művészi, értékes vállalko­zást. Sőt; azokat még segí­tik is, csak azt akadályozzák meg, hogy valaki szebbet, jobbat nyújtson, mint ami­re ők képesek. így kallódik el sok ame­rikai magyar színészi tehet­ség a polgári élet kenyér­­kereseti lehetőségeinek ut­­vesztéjében. Sokan össze­­szoritott fogakkal, talán nél­külözés és szenvedés árán mégis el tudnak helyezked­ni az amerikai színpadokon és filmeken. “Kénytelenek” amerikai karriert csinálni, mert magyar színpadon nem engedik őket produkálni, mert — tudnak, mert sziné­szek. így kerül avatatlan kezek­be az amerikai magyar szí­nészet vezetése, olyanoké­ba, akiknek produkcióiban még a legremekebb színészi tehetség sem tud kibonta­kozni, mert nem kap alkal­mat az érvényesülésre. — A vesztes pedig a közönség, a- 1 mely éhes a magyar szóra, elmegy a színházba és csa­lódottan távozik azzal a fo- ! gadalommal, hogy ebből elég volt, többet magyar .szín­házba nem megy. Pedig jó színházat is kaphatna pén­zéért, ha a gyűlölet nem | akadályozná meg azoknak j a működését, akiket egyes frakciók elnémítanak. Ha igy folytatódnak a dolgok, komoly veszély fe- j nyegeti az amerikai magyar ] színészetet. Lépjenek akció- j ba, fogjanak össze azok, akik értenek a színházhoz, akik- j nek ez a mestersége, akik- j nek a művészet a hitvallása. A kontárok és üzérkedők pe- j dig lássák be, hogy nincs ke- i resnivalójuk Thália istennőj szent templomában! ŐSZINTÉN SZOL VA Irtó: SZEBENYEI JÓZSEF Azt hiszem én vagyok az egyetlen ember, értve ame­rikai magyar ember, aki az utóbbi hónapokban csoma­got kapott az óhazából. Szépen csomagolva, erős spárgával .átkötve, a nevem tintával ráfestve és csak épen az hiányzót- róla, hogy “Relief írom Hungary”, hogy tökéletes legyen. Ott fe­küdt az asztalon amikor ha­zaértem egy este és nézem, forgatom, tapogatom és az első érzésem az volt, hogy valami jó rokon az óhazá­ban meg akar szégyeniteni, hogy no lásd, én küldök ne­ked csomagot, ha már te megfeledkeztél rólam. Nézem a küldő nevét a sa­­íokban, hogy valóban rokon­­e vagy idegen, aki igy meg­­pirongatott, de nem tudom megállapítani hirtelen, mert elmosódott rajta az irás út­közben és csak annyit tud­tam kivenni beltííe, hogy “utolsó posta: Arokszállás, Pest megye”. 17 hétig jött, azt mutatta a bélyegző s eb­ből megállapítottam, hogy utolsónak elég utolsó posta, ha ilyen soká tartott, hogy elhozzák. Nem volt mit csi­náljak, hát kibontottam. — Mégis illik megállapítani, hogy mi van benne. Gondol­tam ez a pasi képes lesz ne­kem kávét meg cukrot meg kakaót küldeni, közben a ta­valyi télikabátja is benne j lehet, mert elég súlyosnak ! látszott, no meg a tapintás- j ról azt is gyanúsítottam, hogy egy pár öreg cipő is ! van benne, ha nem tévedek. Végre kinyílt a papír doboz t és valóban régen örültem úgy csomagnak mint ennek. Volt benne vagy 50 könyv.! Tíz példánynak az volt a ci- j me: “Elsüllyedt Lelkek, ir­ta: Szebenyei József”, Húsz­nak az volt a cime: “Versek egy poéta lányhoz”, Irta: \ Szebenyei József és vagy húsznak meg az, hogy “Újabb j versek”, irta ugyancsak az a szerző, vagyis én. Hát ez nagyszerű. Valaki felfedezte egy régi összebombázott ki­adócég pincéjében és gon­dolta elküldeni nekem.. Ki­csit könnyezett a szemem, aztán megyek a telefonhoz, tárcsázok: REgcnt 4^6300. Mr. Brack? Mikor megy a legközelebbi szeretetcsomag i akció? Kérdem az én jó ba­rátomtól. Aszonygya rövi­desen megtudjuk a lapok­ból. Jó, mondom, majd gyü­­vök. Kávé, kakaó, tejpor, ruha, minden ami a szekrényem­ben lógott, még szomszédom szekrényében. Télikabát, al­­sóruha, két pár nylon haris­nya, gyerünk. 1220 Second Ave. a főrak­tár. Az első 15 font $5.50, aztán 20 cent minden to­vábbi font Aszonygya Brack Miklós: “Még az eddigi re­kordot Is meggyorsítják” Nemondja? “Igenis. Ant­werpenből express truckok viszik egyenesen Pestre öt­hat nap alatt.” “Ez már döfi”, mondok.. “Onnan ide 17 hét, innen oda 4 hét. Mégis nem olyan utolsó ez a mi Pedlow-Brack Akciónk, mint az Árokszál­lási pósta. Aztán még hoz­záteszi Brack Miklós: “Min­den font két dollára van biztosítva és már benne is van a dij a viteldijban.” Itt meg zárójelben meg akarom jegyezni, hogy a könyvek nem eladók, mert az a kis irás nem az én köny­veimet akarja advertájzol­­ni, hanem a szegényeknek szóló segítséget. Mert. bi­zony otthon még az itteni újságírónál is szegényebb az a pár millió, aki hírmondó­nak megmaradt. Jó tanács — Doktor ur, hogyan él­hetek száz esztendeig? — Hagyjon fel az itallal, ne dohányozzék és kerülje a nőket! — S akkor fogok élni száz évig? — Nem, de legalább olyan hosszúnak fog tűnni. Licitálás Két pipogya férj a felesé­géről beszél. Azt mondja az egyik: — Az én feleségem olyan kövér hogyha ránézek, ke­nyeret kell enni hozzá. — Az enyém pedig olyan magas — mondja a másik — hogy egy székre kell állni ne­ki,'’ ha a fogát meg akarja pucolni. Nők maguk közt Két hollywoodi operett­­színház bájos nőtagja be­szélget az utcán. Az egyik a barátjáról beszél:' —Újabban csak azért tel­jesíti minden kívánságomat, mert folyton azzal fenyege­tem, hogy faképnél hagyom. — Szép, szép, — mondja negédesen a másik,—de mit fogsz csinálni, ha rád un? — Akor azzal fogom fenye­getni, hogy nem megyek’ le a nvakáról! ’ Világtalan Kohn rendel a pincérnél: — Pincér, hozzon nekem egy kávét! — Milyen legyen? Világos? — Nüná, világtalan! ELSŐ MAGYAR TEMETKEZÉSI VÁLLALAT — ALAPÍTVA 1904-BEN FRANK C. DAVID 348 EAST 55th STREET NEW YORK Telephone: PLaza 3-3200-1 38-25 — 31st STREET LONG ISLAND CITY, N. Y. Phene: IRcnsides 6-8120-1

Next

/
Thumbnails
Contents