Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)
2017-03-31 / 13. szám
Révay András: Mindig túl kellett élni valamit! Túl vagyunk 1956. hatvanadik évfordulójának megünneplésén. Elhangzottak a hivatalos beszédek, most ismét a hiteles tanúké lehet a szó. Szerencsére még vannak ilyenek! Olyan is van, akit tehetsége képessé, alkalmassá tesz arra, hogy egy könyvben megossza velünk emlékeit, ne engedje feledésbe merülni súlyos, nehéz évek valós történéseit. Bartha-Kovács Ilona - Dr. Szablya Jánosné - Helen Mary Szablya - idehaza csak Szablya Ilona - Magyarország tiszteletbeli főkonzulja Washington, Oregon és Idaho államban. Több könyve jelent már meg Amerikában, melyekben a magyar társadalom és történelem kérdéseit dolgozta fel. Volt miről írnia, hiszen tizennégy éves volt, amikor Magyarországon az ÁVH letartóztatta édesanyját. Érhető, ha szinte egy csapásra vált felnőtté. Apja már korábban elhagyta az országot, nagyszülei betegek voltak. Ő gondoskodott két húgáról és tartotta kézben a család életét. Osztályidegenek voltak olyannyira, hogy a Molnár és Moser illatszergyár nyomai még ma is fellelhetők Budapest belvárosában. Hogy megmeneküljenek a kitelepítéstől 16 évesen férjhez ment - ám ebből életre szóló házasság lett. Három gyermekükkel 1956 decemberében hagyták el Magyarországot, de a magyar kultúra iránti elkötelezettségüket egy pillanatra sem adták fel. Nehéz a fordító dolga, amikor a szerző maga is tökéletesen beszél magyarul - mondta el a könyv bemutatásakor Jeney Attila, a könyv fordítója. Ilyenkor érzékelhető a legpontosabban, milyen gazdag is a magyar nyelv. Mennyi áthallása van egy szónak, hány különböző módon lehet visszaadni egyetlen, egyszerűen leírt gondolatot. Miközben ügyelni kell arra, hogy az érzelmek tükrözése ne menjen a történelmi hűség rovására. Ráadásul egy olyan élet leírásáról van szó, melyet egészen szürreális jelenetek tarkítottak. A világháborús megpróbáltatásoktól az orosz megszálláson át az ÁVÓ zaklatásáig történetek sorát írja le - és ami a legfőbb érdeme: mindezt bosszúvágy nélkül! Megtanulhatjuk tőle, hogy nem fekete-fehér a világ. Le .merte írni orosz katonáról, SS tisztről, amikor bizonyos helyzetekben tudtak emberként viselkedni. Arra int bennünket, hogy ébredjünk fel ebből az állandó barikádharcból, amiben a mai napig kénytelenek vagyunk élni! Hogy gyűlölködünk, ahelyett, hogy leülnénk és csak a tényékhez ragaszkodva, normálisan megbeszélnénk közös dolgainkat. Nem ítélkezik - bemutat. Figyelembe véve mindazt, ami megtörtént vele, ez óriási teljesítmény. Szablya Ilona az életét ugyanis milliomos csemeteként kezdte. A maga korának felső tízezrébe tartozott és úgy nevelték, hogy majd rá marad a gyár és az üzletbirodalom vezetése. Mindent elveszített - majdnem az életét is - ma mégsem gyűlölködik. Megmaradt a középúton. Ezt az életet olykor egészen szimbolikus jelenetek színesítik. Az országból való menekülésükkor, végül egy szamárfogaton érték el a céljukat, felvillantva bennük, hogy a Szent Család is szamáron menekült! Sokan, sokszor elmondták már, hogy egy könyvet mindenki meg tud írni - a saját életét. Szablya Ilona már nem egy könyvet írt és magyarul sem ez az első, amit olvashatunk tőle. Miért kell megjegyezni, hogy magyarul? A szerző az Egyesült Államokban, Seattle-ben él, angolul ír. Bár még ma is tökéletesen beszél magyarul, a könyveit mégis fordítják. A Kairosz Kiadónál megjelent „Vasfüggöny kölnivel” című könyve ugyan önéletírás - de sokkal több annál. Már Petőfi is figyelmeztette költőtársait: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a világnak...” Ennek a könyvnek sem az egyén problémái jelentik a lényegét. Kezdetben érdekes leírását kapjuk az 1940-es évek Budapestjének. Előbb egy hét, majd egy 14 éves lány szemével láttatja a várost, a háborút és az utána következő békét. A fordulatos cselekmény során kimondatlanul is világossá válik mindjárt az elején: a körülmények semmire sem adnak felmentést! Egy háborúban sem az egyén számít igazán, hanem az ember, aki vívja. Az eredetileg még 1977-ben(!) írt könyvben ma is érvényes .mondatok vannak, közöttük olyanok is, amiket nehéz megemészteni, hiszen 1945 februárjában egy 11 éves kislánytól halljuk, hogy „a halál barátunkká vált. A szemébe néztünk és kezet fogtunk vele.” Vagy két évvel későbbről: „Már 1947-re egy tizenhárom éves lány is - mint én - tudta, hogy a szabadság csak akkor lehet tartós, ha igazságos és szabad önrendelkezést jelent mindenki számára.” Roppant érzékletes a leírás a háborút csak hírből ismerő Svájcról vagy ahogyan a külföldön először járó, lány rácsodálkozik Párizsra. Felteszi és meg is válaszolja a kérdést: „Mire vágytam? Képesnek lenni arra, hogy azt tegyem, ami megelégedettséggel tölt el. De mit ér az élet szabadság nélkül? A szabadság volt az, amire mindennél jobban vágyakoztam.” A későbbi helytállásának belső mozgatóira jól következtethetünk véleményéből: akinek neveltetéséből eredően természetessé válik, hogy tökéletes nyelvtudása okán, tizenhárom évesen Párizsban, üzleti tárgyaláson apjának tolmácsol, annak úgy kell kinézni, mint egy úrinőnek! A 1949-es államosítás időszakáról írott gondolatai ma is döbbenetesen érvényesek. „Amikor a kormány az egyedüli birtokosa minden vagyontárgynak, vajon hol találunk igazságot, vagy hol kaphatunk jóvátételt, ha kicsikarják tőlünk egész életünk megtakarításait?” (333. oldal) A mai olvasónak itt kivédhetetlenül a nyugdíjmegtakarítások elkobzásának itthoni ügye jut eszébe! A gyereklány élete persze nem nélkülözi a romantikus fordulatokat sem. Szerelem, vonzódás, józanész, család iránti kötelesség, biztonság utáni vágy - egyszerre kavarog a fejében és a végén megszületik a körülmények által jelentősen befolyásolt döntés - 1951-ben férjhez megy. A könyv egyik hangsúlyos pontja az 1956. októberi események plasztikus leírása, ahogyan a helyszínen volt szemtanú beszámol. Eddig nem ismert részletekkel, szovjet katonák harcáról a benyomuló friss - mongol kinézetű - erők ellen. Amit a Parlament előtt történtekről az 581. oldalon olvashatunk annak az iskolai történelemkönyvekben volna a helye! Végül pedig a kalandregénybe illő menekülés históriája zárja egy fiatalasszony cseppet sem mindennapi életének magyarországi szakaszát. Elgondolkodtató olvasmány ez a könyv, most, a hatvanadik évforduló táján! Múltunk üzen. A “velem is megtörténhetett volna...” torokszorító izgalmával, könnyeinket nyelve éljük át a szerző hihetetlen megpróbáltatásait, eszmélését és küzdelmeit a kommunizmus szorításában. Együtt élünk, együtt lélegzünk a sodró lendületű, történetfüzérrel - megértve az “Add tovább gyermekeidnek!” szíven ütő parancsát. Angolul a világot vörös és barna diktatúrák ellen lázítón, magyarul nekünk, a zsigereinkben mindezt hordozó honfitársaknak. A brilliáns fordítás nem egyszerűen átad, közvetít, hanem közel hoz, beavat, hitelesít, magával ragadón részesévé tesz huszadik századi pokoljárásunknak. Jeney Attila valódi szerzőtársa az eredetileg angolul fogalmazó Szablya Ilonának - közös munkájuk, közös üzenetük ez a lebilincselő, fájdalmasan gyönyörű írás. Csűrös Csilla újságíró Amerikában is kapható magyarul, a szerzőtől Seattleben, szablyahj@aol.com , vagy lányától Los Angelesben, heleriszablya@gmail.com vagy Székely Csillánál a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban. Barátainak, ismerőseinek a legszebb ajándék, amely egész éven át örömet szerez: AJÁNDÉK ELŐFIZETÉS A HÍRLAPRA! HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org p Április 21, péntek este 9 órától Barabás Lőrinc Quartett + szóló A koncert után DJ Pozsi és Medgya Videodisco minden idők legjobb magyar slágereivel p Április 23, szombat este 7 órától Csángólakodalom a Korinda Zenekarral Június 4. Gyermeknap Augusztus 11. Retrobuli Október 13. Fenyő Miklós koncert Október 28. Zoltán Erika koncert A Hungarian Cultural Alliance - Magtár részére pénzadományt lehet küldeni a következő címre: Hungarian Cultural Alliance, 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015. illetve paypal-el az info@hungarianculturalalliance.org címre. Az adomány levonható adóból a szervezetünk 501(c)(3) egyesület. A küldetés - Czene Ferenc története Könyv készült a kunágotai születésű Czene Ferencről, aki részese volt az 1956-os eseményeknek, az első sorban menetelt az Eötvös Lóránt Tudományegyetem bölcsészhallgatóival a forradalom lyukas zászlója alatt, majd Amerikába menekült a halál elől. A forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára készítette el az egykori hősről a kötetet Klinkovics Márta Xénia és Tölgyesi Ágnes. Azt mondják, azért döntöttek a könyv megírása mellett, mert Czene Ferencnek érdekes, valóban egyedi önéletrajza van. A műben nem csak a forradalmi eseményekről írnak, Czene Ferenc egész életét bemutatják. Tiszta forrásból hiteles képet kaphatunk arról, hogy az Egyesült Államokban élő magyar emigráció hogyan küzdött nemzetünk szabadságáért, megtudhatjuk, hogyan kötődik a kunágotai férfi nevéhez a Los Angelesben felállított ’56-os emlékmű, de kiderül az is, őseink hogyan őrizték meg a magyar polgári hagyományokat és adták azokat tovább az utókornak. A történet, melyet korabeli fényképekkel illusztráltak, elvezet egészen napjainkig, a Békéscsaba és Gyula között lévő Czene Tanyáig, mely a tulajdonos szerint a „szabad gondolatok otthona”. Akönyv borítója Czene Ferencet ábrázolja a vonuló tömegben 1956. október 23-án. Elmondása szerint munka közben kapták a híreket az eseményekről, nem sokkal később pedig már a diákok között volt, és sodorták magukkal az események. Úgy fogalmazott, hogy „azért a tizenkét napért megérte megszületni.” Ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, teherautóval mentek a rádió épületéhez, ahol lelőtték a fejéről a kalapot. A rendőrségen és a fegyvergyárban is járt, hogy fegyvereket szerezzen a felkelőknek. A jól felépített rendszer néhány óra alatt összedőlt, megnyíltak a raktárak, a rendőrség sem állt ellent nekik. így sem kerülhették el a szörnyűségeket, hiszen látta, ahogyan felkoncolnak egy felakasztott ÁVO-s egyenruhát viselőt. Sosem hitt az erőszakban, így megbotránkoztatták az események. A forradalom végén az édesapja hazaparancsolta, de vidéken is igyekezett segíteni, ahogy tudott. Nemsokára azonban érte jöttek, így menekülni kényszerült. Vonattal ment Pestre, majd onnan Hegyeshalom felé vette az irányt, ahol Ausztriába szökött. Kiemelte, hogy az osztrák határőrök mindenkit tárt karokkal fogadtak, ellátást és élelmet kaptak. Három hónapot töltött az országban, amikor tovább kellett indulnia, így jutott el az Egyesült Államokba. Rengeteg munkával töltött év után, a rendszerváltás környékén térhetett végül haza. A lányával indult útnak, Bécsig repülőgéppel, majd onnan kocsival. Ugyanazon az úton haladtak, amelyen Czene Ferenc elhagyta az országot, a határon gyalog kelt át, ugyanúgy, mint amikor a másik irányba ment. A könyvben természetesen részletesebben lehet olvasni a forradalmi napokról, a külföldön eltöltött évekről és a hazatérés utáni eseményekről is. gyulaihirlap.hu likefestoon.com A könyv Los Angelesben Czene Gizellánál kapható, további információ a gmczene@sbcglobal.net email címen érhető el. g||PWS:.. : Szablya Ilona Magyarország I942~im Március 31,2017
