Amerikai Magyar Hírlap, 2016 (28. évfolyam, 14-50. szám)
2016-09-02 / 34. szám
* __ __ így lett Erdély Romániáé - száz éve lépett be Románia az első világháborúba A Kárpátok hágóin való jelképes átkeléssel emlékezett meg a román hadsereg arról, hogy Románia száz évvel ezelőtt lépett be az első világháborúba - tudatta a bukaresti védelmi minisztérium. “A kiegészült Románia elsősorban a nemzet javát saját életüknél is előbbre tartó, a harcmezőn elesett, vagy fogságban elpusztult román katonák véráldozatára épült” - olvasható a tárca közleményében, amely szerint az első világháborúban 330 ezer román katona halt meg, a harcok túlélői közül pedig 76 ezer hadirokkant maradt. A centenáriumi ünnepségsorozat első mozzanataként országszerte száz első világháborús emlékműnél, illetve katonai temetőben rendeztek névsorolvasást, amelyeken a térségben elesett hősök neveit sorolták el a megemlékezéshez csatlakozó közéleti személyiségek, katonai vezetők, a hősök leszármazottai, gyerekek és helyi polgárok. A világháború kitörésekor még a központi hatalmak oldalán álló Román Királyság 1916 augusztus 27- én intézett támadást az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, miután az Antant arról biztosította Bukarestet, hogy győzelme esetén megkapja Erdélyt. A román hadseregnek Csík és Háromszék vármegyét, Brassót és Nagyszebent sikerült elfoglalnia, majd az ellentámadásba lendült osztrák-magyar és német csapatok 1916 októberéig kiszorították a román katonákat Erdélyből. A központi hatalmak december 6-án bevették Bukarestet is. A román kormány a hadsereg maradékával együtt már korábban Moldvába (azaz az ország Duna-deltától északra fekvő részére) települt át, a 120 tonnányi aranytartalékot pedig Moszkvába menekítették, ahonnan azóta sem került haza. 1916-ban Románia valósággal megtizedelődött, egyedüli a hadsereg legalább 100 ezer halottat és 150 ezer hadifoglyot veszített. Azonban a fővárosát vesztett mini-Románia megmaradt. A román kormány gyorsan felismerte, hogy nincs tovább, ezért 1917 végén fegyverszünetet kért a központi hatalmaktól, 1918 májusában pedig aláírta a bukaresti békét. Ebben Ion Brátianu miniszterelnök elfogadta, hogy az ország lényegében gyarmati státuszba került (olaj- és gabonatermelése szinte teljes egészében Németországba került), amit csak az kompenzált, hogy megtarthatta a friss szovjet rezsimtől januárban elfoglalt Besszarábiát. Ahogy az köztudott 1918 novemberi második hadbalépésével (egy nappal a német fegyverszünet előtt) Románia az összesen félmilliós emberveszteség ellenére is győztesként zárta a háborút, de a román történetírás nem csak az erdélyi és besszarábiai románsággal való „egyesülés”, az ország területének megduplázása miatt értékeli általában pozitívan a világháborús szereplést. Hanem amiatt is, mert a román áldozat az I. világháború egészét tekintve sem volt hiábavaló: a központi hatalmak több százezer (csúcspontján egymillió) katonájának lekötésével pont azt a többletet vonták el a többi fronttól, ami 1916-17-ben a döntés kicsikarásához lett volna szükség. MTI index.hu Az 50 éve meghalt Holovits László amerikai állampolgárságáért küzd egy demokrata párti képviselő Fél évszázaddal a halála után talán megkaphatja Holovits László a neki megígért amerikai állampolgárságot. A szovjet emlékmű megrongálása miatt 1956-ban Magyarországról elűzött, majd 26 évesen az amerikai hadsereg tagjaként Vietnamban elhunyt fiatal érdekében Sam Farr demokrata képviselő nyújtott be egy személyre szabott törvényjavaslatot. A törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy a Magyarországról elmenekülni kényszerült, majd 1967-ben Vietnamban, az amerikai hadsereg őrmestereként életét vesztő Holovits László posztumusz megkapja az amerikai állampolgárságot - számolt be a Monterey Herald című lap. A cikk szerint Sam Farr, Kalifornia 20-as körzetének nyugdíj előtt álló képviselője nyújtotta be a törvényjavaslatot. Szóvivője, Sam Chiron azonban arra figyelmeztetett, nem lesz egyszerű elfogadtatni a javaslatot a képviselőházzal. Eddig az Egyesült Államok történetében elvileg mindössze hét személy volt, akinek megszavaztak ilyenfajta tiszteletbeli állampolgárságot, a szerencsések névsora pedig nagyon impozáns. Szerepel rajta Winston Churchill, Teréz anya és Raoul Wallenberg is. Bár a demokrata színekben politizáló Sam Farr már tavaly novemberben bejelentette, hogy a közelgő választás után vissza-Highest Quality Care at the Best Price! Elderly, Rehabilitating, Children, Newborn Beszélünk magyarul is! Ingyenes konzultáció otthonában. Hívják Piroskát vagy Krisztinát! í* Hour Immediate Response * Licensed & Insured * Live-in or Live-out * Temporary or Permanent * Qualified & Screened * Flexible Payment Plans * Most Insurances Accepted * Worker Comp. & Long Term Care AdvantagePlusAgency.com 800 687-8066 Oroszországnak is köszönhető a mai Egyesült Államok Ha holnap az orosz hadiflotta felvonulna New York és San Francisco kikötői előtt, abból valószínűleg a világ botránya lenne, és olyan közel kerülnénk a harmadik világháborúhoz, mint még soha. Amikor ugyanez 1863-ben történt meg, Gideon Welles, amerikai haditengerészeti miniszter ezekkel a szavakkal fogadta őket: Isten áldja az oroszokat! Igaza is volt, az amerikai polgárháborúnak ez a kevéssé ismert epizódja, a cári flotta erődemonstrációja jó eséllyel a nulladik világháború kitörését akadályozta meg, és elévülhetetlen érdeme volt az USA mai formájának létrejöttében. 1863 kora ősze az amerikai polgárháború legizgalmasabb időszaka volt. Az északiak éppen megnyerték a gettysburgi csatát, és Vicksburg sikeres ostromával gyakorlatilag kettévágták a déli Konföderációt a Mississippi folyónál. Hadtörténészek ezt tartják az egész polgárháború fordulópontjának, innentől kezdve kerekedett felül, és győzött végül az északi Unió. Ezt persze nem mindenki nézte jó szemmel. Anglia ekkor már régóta kacérkodott a közbeavatkozás gondolatával, méghozzá a déliek oldalán. Nem mintha a brit arisztokrácia szimpatizált volna a rabszolgatartással, de a birodalom érdeke a megosztott Amerika, vagyis a Konföderáció és az Unió külön-külön fennmaradása volt. 1862 októberében ultimátumot is intéztek a harcoló feleknek, hogy kössenek tűzszünetet, különben beszállnak ők is a háborúba. Ez nem csak üres fenyegetés volt, komoly haderőt sorakoztattak fel Kanadában, beavatkozásra készen. Az északiak két konföderációs diplomáciai küldöttet is elkaptak, akik Londonba készültek arról tárgyalni, hogy az angolok avatkozzanak be a polgárháborúba. Kész haditervekkel érkeztek volna, ezekben Maine megszállása, New York és Boston ágyúzása szerepelt. Franciaországban III. Napóleon is hasonló terveket forgatott. A franciák ekkoriban éppen Mexikót tartották megszállva, ami nemrég még hadban állt az amerikaiakkal (az 1846-48-as háborúban vesztették el az addig Mexikóhoz tartozó Texast és Kaliforniát). Napóleonnak szintén az volt az érdeke, hogy az USA megosztott és gyenge maradjon, hogy ne tudja a lázadó mexikóiakat segíteni, és ezért akár az ősellenség angolokkal is összeállt volna. Minden készen állt tehát ahhoz, hogy a franciák és az angolok két irányból támadva beavatkozzanak az amerikai polgárháborúba. Amikor 1863 nyarának végén kiderült, hogy az angolok két brutális hadihajót építenek éppen a Konföderáció számára, amelyek alkalmasak lettek volna a déli kikötővárosok köré vont tengeri blokád áttörésére, a feszültség a végletekig fokozódott. Mindeközben az óceán túlsó oldalán II. Sándor cárnak is megvolt a maga problémája. Éppen túl volt az 1861-es nagy jobbágyfelszabadításon, ami súlyos adósságba verte az államkincstárat, a britek pedig eközben az akkor még orosz fennhatóság alatt álló Alaszka felé kacsintgattak erősen (emiatt is adták el később az amerikaiaknak). És ha ez nem lenne elég baj, kitört az oroszok elleni lázadás Lengyelországban, amibe a franciák és a britek is szívesen beavatkoztak volna a lengyelek oldalán, csak hogy gyengítsék az oroszokat. 1863 szeptemberében a cár aztán merészet húzott: az orosz balti flottát átküldte New York kikötőjébe, a távol-keleti hadiflottát meg a San Francisco-i öbölbe, azzal a paranccsal, hogy minden támadó ellen védjék meg a városokat. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ha a britek vagy a franciák beavatkoznak a déliek oldalán, az oroszok Észak mellett szállnak be a háborúba. Egy ilyen konfliktus a történészek szerint óhatatlanul is behúzta volna a háborúba Poroszországot és az olaszokat is az amerikai-orosz oldalon, és vélhetőleg az Osztrák-Magyar Monarchiát Spanyolországot, és Portugáliát a brit-francia szövetség mellett. Ez gyakorlatilag az első világháborút jelentette volna, vagy fél évszázaddal az igazi első világháború előtt. Az angolok végül úgy döntöttek, hogy ilyen körülmények között inkább veszni hagyják a Konföderációt, és nem gyártották le a hadihajóikat. Az északi Unió győzött, az amerikaiak besegítettek Mexikónak, és hazazavarták a franciákat, a lengyel lázadás leverésébe pedig nem avatkozott be egyetlen európai nagyhatalom sem. Az orosz hadiflotta felvonulása így egyetlen ágyúlövés nélkül eldöntötte az amerikai polgárháború sorsát, és létrejöhetett nagyjából a mai formájában a hamarosan szuperhatalommá váló Amerikai Egyesült Államok, index.hu vonul, szóvivője szerint azonban ha jövő év elejéig sem sikerül keresztülvinni a törvényjavaslatot, a jövőben egy másik képviselő újra beterjesztheti. Holovits László Balatonföldváron született, és mindössze 16 éves volt, amikor 1956. október végén több fiatal társaságában levert egy vörös csillagot a helyi szovjet hősi emlékműről. Az esetről fénykép is készült, amely megjelent a helyi lapban. Amikor ezt meglátta a családja, azonnal tudták, a fiúnak el kell szöknie az országból. Először egy jugoszláv menekülttáborban kötött ki, majd Ausztriába, a klosterneuburgi lágerbe került, ahonnan 1958 elején két rokon segítségével továbbutazott az Egyesült Államokba. Ott 1959-ben csatlakozott a hadsereghez. A kaliforniai Fort Ordban szolgált, amikor találkozott Lindával, és a két fiatal egyből szerelembe esett. Néhány héttel a találkozásuk után megházasodtak, s azt tervezték, hogy családot alapítanak. Ez azonban csak terv maradt. Holovits Lászlót ugyanis 1967-ben Vietnamba küldték, s néhány héttel később, szeptember 23-án baráti tűz áldozata lett. Szolgálatát az Amerikai Egyesült Államok hadserege több magas kitüntetéssel is elismerte. Kaliforniában, a Mission Memorial Parkban nyugszik. Története majdnem fél évszázaddal halála után, tavaly került reflektorfénybe. Özvegye, Linda ugyanis eldöntötte, kideríti, vajon valóban megkapta-e szerelme, amit ígértek neki a sorozásakor, azaz az amerikai állampolgárságot. Nos, úgy tűnik, a válasz erre az, hogy nem. Chiron szerint ennek az az oka, hogy bár a fiatalembernek volt zöldkártyája, az igénylést nem fejezte be. A hozzátartozóknak elvileg két évük lett volna a halála után, hogy a nevében befejezzék az eljárást, ez azonban nem történt meg. Linda a Monterey Héráidnak azt mondta, neki senki sem szólt arról, hogy függőben van férjének állampolgársági státusa. mno.hu * Telefonkönyv amhir.com * Companions * Assistants (CNA, CHHA) * Nurses (RN, LVN) * Newborn Nurses * Nannies & Babysitters * Group Child Care Szeptember 2, 2016
