Amerikai Magyar Hírlap, 2016 (28. évfolyam, 14-50. szám)
2016-09-30 / 38. szám
100 évvel ezelőtt született Simonyi Károly, a polihisztor tudóstanár Simonyi Károly Egyházasfaluban született Sopron vármegyében, 1916. október 18-án, 10 gyerekes szegényparaszti család hetedik gyermekeként. A kis Simonyi tehetségére a helyi általános iskolában a plébános figyelt fel, aki fölkutatta ágas-bogas családfájának távoli hajtását, Simonyi-Semadam Sándort, aki 1920 márciusában kormányt alakított, miniszterelnök lett. Ez a távoli rokon támogatta Simonyi Károly tanulmányait, aki a gimnáziumban kitűnt matematikából és fizikából. Simonyi nyelvtehetség is volt. A latint, a németet és az angolt a középiskolában “hivatalból” tanulta, magánúton pedig a franciát. Majd később elkezdett oroszul tanulni. Nevelőapja egy-szer azt mondta: Milyen furcsa, tanuljuk a világnyelveket, a bennünket körülvevő népek nyelvét pedig nem ismerjük. Ennek hatására megtanult szerbhorvátul. „Megjegyzem, nem szeretem ezt a kifejezést: megtanultam. Ez valami teljesség elérését sugallja, amit pedig lehetetlen elérni. Nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy hány nyelven tudok, csak arra, hány nyelvvel foglalkoztam intenzíven.” - nyilatkozta egyszer. Érettségi után két egyetemet végzett el párhuzamosan - anélkül, hogy erről bármelyik helyen tudtak volna, hiszen ez akkor is tilos volt: Pécsett jogi diplomát szerzett, Budapesten pedig 1940-ben gépészmérnökit. A műszaki egyetemen akkoriban jött létre - az Egyesült Izzó anyagi támogatásával - a Bay Zoltán vezette atomfizika tanszék. Nemsokára Simonyi Károly is itt dolgozott, 1940-től Bay Zoltán tanársegédje lett. 1946-ban Bay Zoltán csoportjának tagjaként aktívan közreműködött a később világhírűvé váló Holdradarkísérletben. Ebben a katonai kutatásban az amerikaiakkal versengve, szinte velük egyidőben sikerült észlelniük a Holdról visszaverődött mikrohullámú jeleket. 1948-ban Sopronba került, ahol négy évig vezette az Erdő-, Bánya- és Kohómérnöki Kar elektrotechnikai.tanszékét. Ott magfizikai laboratóriumot alapított. Itt tervezte meg az első hazai van de Graaff rendszerű részecskegyorsítót, amelyért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ezt a soproni gyorsítót felépítése után hamarosan le is szerelték s felvitték Budapestre. A Központi Fizikai Kutatóintézetben állították fel újra, alapkutatásokat végeztek vele. Simonyi Károly az Intézet egyik igazgatóhelyettese lett. 1952-től vezetője lett a Központi Fizikai Kutatóintézet atomfizikai osztályának és a Budapesti Műszaki Egyetem elméleti villamosságtan tanszékének. Mindkét helyen maradandót alkotott. 1956-ban megválasztották a Központi Fizikai Kutatóintézet forradalmi bizottsága elnökének. Egy évre rá az intézet elhagyására kényszerült, 1957. december 31-én elbúcsúzott a KFKI-tól, majd lemondott tanszékvezetői megbízatásáról is. Az ellene irányuló támadások elől kitérve visszahúzódó, menekülő emberként valósította meg nagy álmát: a természettudományos és a humán kultúra szintéziseként megírta „A fizika kultúrtörténete” című könyvét. A fizika kultúrtörténete Egész életében végigkísérte a szintetikus látásmódra és az enciklopédikus műveltségre való törekvés. Egyetemi előadásaiban tudománytörténeti érdekességeket is elmondott, beleszőtte a tananyagba. „A fizika kultúrtörténete” c. könyve születése szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy előzetesen előadhatta annak törzsanyagát. . Megkezdte kultúrtörténeti kutatásait, a humán és természettudományos kultúrák történetének egységes szemléletű tárgyalását. A két kultúrkört átívelő egyetemi előadásait “A fizika kultúrtörténete” című könyvvé fejlesztette, amely hatalmas szintézis, és hiányt pótol a magyar és a világirodalomban. A könyv nemcsak a természettudományokkal foglalkozók figyelmét fordítja a humán kultúra felé, hanem sok humán műveltségű egyénnek is bemutatja a két kultúra lényegi egységét. Könyvében az európaiság, az európai gondolat hódító útját igyekezett nyomon követni, s meg akarta mutatni, hogy az európai kultúra mindig jelen volt Magyarországon. Törekedett arra, hogy könyve illusztrációi csaknem mind a hazai könyvtárban őrzött ősnyomtatványokból kerüljenek ki. Ezirányú kutatásai során jutott el Székesfehérvárra, a Püspöki Palota Könyvtárába, ahol a könyvtár- és levéltáros Sulyok Ignác perjel személyében egy szintén nagy műveltségű segítőtársra talált, akit távoli rokonomnak mondhatok. Mint fizikatanár örömmel tölt el, hogy még ha ilyen áttételes úton is de, kicsit hozzázárulhattunk ennek a csodálatos könyvnek a megszületéséhez. Ez a mű világviszonylatban is egyedülálló. Hatalmas munka, különleges látásmód, kivételes tárgyi tudás és aszketikus kitartás szükségeltetett a megteremtéséhez. Ezért a könyvért 1985-ben Állami Díjat kapott. Egyik interjújában szomorúan állapította meg, hogy „úgy érzem, nem egészen azokhoz jutott el a könyvem, akiknek írtam. Két fő fogyasztóra gondoltam: 40-40 százalékban fizikus-mérnök, valamint a humán értelmiségieknek szántam, 20 százalékban a nagyközönségnek. Legnagyobb fájdalmam a humán értelmiség majdnem teljes érdektelensége.” Az is kétségtelen, hogy a középiskolai fizikatanárokon keresztül érte el munkája a legnagyobb hatást. Nem véletlen, hogy a nagy tudósok mellett róluk is megemlékeztem könyvének második és harmadik kiadásában. A névtelen tanárokról, a tudomány ismeretlen közkatonáiról, akiknek egyetlen tudománytörténész sem állít emlékművet, pedig az ő hitük, emberségük, áldozatvállalásuk nélkül a tudomány sem haladna így előre. Vallotta, hogy - „A fizika kultúrtörténete kicsit betetőzése pedagógiai munkámnak.” E művét 1998-ban a magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították. Tudományos eredményei A Hold-radarkísérletben feladata az volt, hogy válaszoljon a radarkutatás elméleti kérdéseire. Sopronban létrehozta az első hazai magfizikai részecskegyorsítót. Az első magyarországi gyorsító megépítéséért 1953- ban Kossuth-díjat kapott. Túdományos eredményei közül talán a legjelentősebb a fúziós energiatermelés elvi lehetőségeit vizsgáló tanulmánya. Rájött egy új impulzuselosztó készülék elvére, és kiemelkedő eredményeket ért el az elméleti mechanika területén is. Az ember, a tanár Károly fia így emlékezett róla:’’Édesapám nagyszerű előadó és kiváló pedagógus volt. Fizikus és mérnök képzettsége ellenére elsősorban pedagógusnak tartotta magát. Az egyetemi vicc-lapban megjelent róla egy versike, utolsó soraira még most is emlékszem: ...szeméből sugárzik a lenyűgöző erő, Elektronfizikát Simonyi ad elő. Fiának szóló egyik atyai tanácsa így hangzott: „csak dolgozzál, dolgozzál keményen, dolgoz-zál kiválóan, és a pénzt utánad fogják hajigálni.”- igaza volt. „Azt hiszem, kedvenc Madách-idézetének - «az élet célja e küzdés maga» - egyik változatát fogalmazta meg, és küzdés alatt édesapám a munkát értette, a becsületes és hasznos munkát.” - emlékezett vissza a tanácsot megfogadó fiú. Simonyi Károly tanár úr rendkívül széles látókörű, nagy műveltségű és hatalmas szaktudású, ugyanakkor rendkívül szerény, hihetetlen akaraterővel rendelkező, néha erejét meghaladó feladatokra is vállalkozó ember volt. Óráira nemcsak saját műegyetemi hallgatói ültek be, más karokról, sőt más egyetemekről is eljöttek az érdeklődők. Egyénisége maradandó hatással volt a vele kapcsolatba kerülőkre, azokra, akik vele voltak a szellemi kalandtúrákon. Szívügyének tartotta a tudás közkinccsé tételét. A Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként hathatósan segítette a lap misszióját. A Magyar A nap folyamán fellépnek: Baky Józsi, Érseki Emőke, Ézsiás Péter, Húrok zenekar, Kárpátok Néptáncegyüttes, Kiss Erzsi és Tóth Kinga. A fesztivál nyeresége a Holtmarosi Árvaház javát szolgálja. Adomány belépőért $5. 5 év alatti gyerekeknek ingyenes. ’ INGATLAN ELADAS/LIZING Greater Los Angeles Area 818.445.1229 jgj I Morris Williams realty ANDRAS KOVÁCS http://www.kovacsreattor.com/ Rádió Gordiusz Műhelyének gondozásában négyrészes rádióelőadássorozattal lepte meg a nagyközönséget. Tankönyvíró Szakkönyvein, melyek több világnyelven sok-sok kiadásban jelentek meg, mérnök- és fizikusgenerációk nőttek fel. Elméleti villamosságtan (1952) és Villamosságtan (1954) könyve, nemzetközi szinten is rendkívüli sikereket ért el. Életének egyik nehéz időszakában kínaiul tanult. Azért, hogy ez ne maradjon egyéni sportteljesítmény, 1962- ben elkészítette a Magyar-kínai elektrotechnikai szótárt az itt tanuló kínai diákok számára. Mindig szót emelt a természettudományos és a humán kultúra szétválasztása ellen. Vallotta, hogy „A műveltség nem statikus állapot, amibe egyszer belekerül az ember és élete végéig abban leledzik. A műveltség folyamat, amelynek fenntartása állandó energiabefektetést igényel.” Családja Negyven évvel ezelőtti minősítése: “Magánélete rendezett, feleségét, gyerekeit szereti”, azóta is érvényes. Családjáról önkritikusan így vallót: „Azt hiszem, nem voltam jó apa, túl kevés jutott belőlem a gyermekeimnek. De mintha ezt nem is nagyon igényelték volna. Nagyon ha-mar formálódtak önálló egyéniséggé. Nagyobbik fiam 17 évesen már egy dán cég fejlesztő laboratóriumában dolgozott, saját erejéből végezte a Berkeley egyetemet és doktorált Stanfordban. Teljesen beintegrálódott az amerikai tudományos, ipari, gazdasági életbe. A másik fiam, az arab világban magyar állampolgárként kamatoztatja mérnöki diplomáját és kivételes nyelvérzékét. Azonos etika, de más gyakorlati értékrend vezérli őket. A másság tiszteletét, elfogadását a közvetlen érzelmeken keresztül, ezt nekik köszönhetem. A két unokámnak jó nagyapja szeretnék lenni. Nem tudom, maradt-e elég erőm a szeretetük kiérdemlésére.” Simonyi Károly 2001. október 9-én hunyt el, 85 éves korában. Tudását, műveltségét két kézzel osztogató ember volt. Kedvenc költőjével, Dsida Jenővel együtt elmondhatta: “Megtettem mindent, amit megtehettem.” yarga Jánm Jancsó Gyula, az Amerikai Magyar Hírlap tulajdonosa, maga is Simonyi tanítványa volt, és ezúton is hálás egykori tanárának. ßrd Annual Hüng a ha nrood' e ’*gí Festival ~ ■ m.Magyat ételeik1 A verseny témája \ • íon.okt. LOS ANGELESI «Br ■ 3705 Woodtawn Ave' CA 90011 Jj •-1Í#" • W ■ fkzíf)unyitá^Ö.30 B’pjrri. ? ;J7éSat 1J további rj&szfétek, & Wagyár^írlapharTW « J m íips^ngele'^í napok facebook oldalon ä tel 909 702 89fl ^ wmmMjX Szeptember 30,2()7ó|
