Amerikai Magyar Hírlap, 2016 (28. évfolyam, 14-50. szám)
2016-09-16 / 36. szám
9/11-re emlékezett Amerika és a világ 15 éve, 2001. szeptember 11-én 19 terrorista 2976 embert gyilkolt meg az Egyesült Államokban. Négy repülőgépet térítettek el, az egyik a kétségbeesett utasok elszánt küzdelmének hála nem érte el kiszemelt célpontját, és Pennsylvania államban lezuhant, a második az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon egyik épületszárnyába csapódott, kettőt pedig nekivezettek a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak, amelyek a becsapódás után nem sokkal összeomlottak. Amikor George W. Bush egy keddi napon, 2001. szeptember 11. reggelén belépett a floridai általános iskola épületébe, minden egy szokványos nap kezdetének tűnt. Az Egyesült Államok elnöke gyerekkönyvet fog olvasni a kicsikkel együtt, és a tanulás előnyeit fogja ecsetelni. Néhány órával korábban még sarasotai szállodájának golfpályáján futkározott, munkatársai a szokásos reggeli biztonságpolitikai tájékoztatón nem tudtak rendkívüli hírrel Az újraépített World Trade Center épülete. David Childs építészt kérték szolgálni, fel a felhőkarcoló tervezésére, 2006-ban kezdődtek el a munkálatok, és Busht ugyan közvetlenül 2014 novemberében meg is nyílt az utódépület, amelynek neve az iskolai rendezvény előtt One World Trade Center. tájékoztatták az első repülőgép becsapódásáról a New York-i Világkereskedelmi Központ épületébe, de azt tragikus, esetleg időjárás okozta balesetnek fogta fel. Utasított, hogy adjanak meg minden segítséget a rászorulóknak. Ám kilenc óra után öt perccel a háta mögé lépett Andrew Card, a fehér házi stáb főnöke, aki a következőket suttogta a fülébe: “Egy második repülőgép eltalálta a második tornyot, Amerikát támadják”. Ebben a pillanatban már emberek százai feküdtek holtan a romok alatt, a terroristák két másik gépet is hatalmukba kerítettek. Manhattan déli részén káosz tombolt. Százkét perc telik el az első repülőgép becsapódása és a második torony beomlása között - ez minden idők legsúlyosabb terrortámadása amerikai földön. A szuperhatalom sebezhetőségét a legjobban Bush arcáról lehetett leolvasni. Hét hosszú perc telt el, állni látszott az idő. Bush maga mondta később, hogy ezek a percek némafilmre emlékeztették. Moccanatlanul ült, tekintete végigpásztázta az osztálytermet. Látta a könyvből kórusban felolvasó gyerekeket, látta a vadul telefonáló újságírókat a terem végében. “Nem akartam elhagyni a termet, nem akartam felzaklatni a gyerekeket, a nyugalom érzetét akartam közvetíteni” - emlékezett vissza Bush később egy televíziós interjúban. Ám hosszú hallgatása inkább egy sokkos állapotba került elnök képét vetítette elénk. “Valójában nem tudod, hogy milyen elnöknek lenni háborús időkben, míg el nem jön a pillanat - mondta Bush visszatekintve az eseményekre. - A háború váratlanul tört ránk.” Amikor végül a negyedik elrabolt repülőgép lezuhant Pennsylvaniában (a harmadik a védelmi minisztérium, a Pentagon washingtoni épületébe csapódott be), már valószínűleg tudta, hogy “így néz ki a háború a 21. században”. Azt, hogy az Egyesült Államok mennyire felkészületlen, sebezhető és tehetetlen volt 2001. szeptember 11-én, az események kivizsgálására létrehozott bizottság 585 oldalas jelentése is feltárta. Sem a kormányzat, sem a katonák, sem a bűnüldözők és a mentőcsapatok nem tudtak kielégítő választ adni a támadásokra. “Nem voltunk felkészülve” - mondta David Fidler, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsának a terrorizmussal, a tömegpusztító fegyverekkel és a kiberbiztonsággal foglalkozó szakértője. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok mind a mai napig kergeti a tökéletes biztonság álmát. Mert ugyan az országot nem érte a 2001. évihez hasonló támadás, miután harcot vívott az al-Kaida terrorszervezettel, miután az al-Kaida vezérét, Oszama bin Ladent megölte, miután drasztikusan megszigorította a biztonsági ellenőrzéseket és megsokszorozta a felderítő tevékenységet, de a globális terrorfenyegetettség igencsak felerősödött - vélte Fidler. Washingtonban sokáig az a nézet uralkodott, hogy a terroristák hamarosan kiber- és tömegpusztító fegyvereket igyekeznek majd megkaparintani, ehelyett az Iszlám Állam terrorszervezet az interneten keresztül megteremtette a radikális beszervezettek hálózatát. Nem biológiai, vegyi, atom- és kiberfegyverekkel vív háborút az Iszlám Állam, hanem az iszlám radikális interpretálóinak híveivel. „Erősítse egészségét, növeCje szépségét és 6oCdogságát” Mindezt elérheti rendelőnkben: Susan Pekarovics, M.D. Belgyógyász szakorvos, endocrinológus, Fibromyalgia specialista Klinikánkon megtalálható: 1. Széleskörű belgyógyászati ellátás 2. A legkorszerűbb diagnosztikai eszközök 3. Általános endocrinológiai problémák és fibromyalgia kezelése 4. A szervezet öregedési folyamatának és növekedési hormon zavarok szabályozása 5. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb kozmetikai lézer kezelés 6. Komplex és eredményes fogyókúra program j Rendelőnk címe: 6360 WlLSHIRE BLVD. #202, L.A., CA 90048 TEL: 323-951-4916 Nyílt az Iszlám Állam ellen immár két éve folyó háború kimenetele, a háborút Barack Obama amerikai elnök Szírián és Irakon kívül Líbiára is kiterjesztette. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei által végrehajtott több mint 14 ezer légicsapás és az amerikai haderőre fordított 8,4 milliárd dollár ellenére Obama hosszú és költséges háborúba bonyolódott bele, amelyet januárban valószínűleg továbbad majd utódjának. Erről a háborúról a Pentagonban fognak dönteni, abban az épületben, amelynek vasbeton védőburkát 2001. szeptember 11- én egy óránként 850 kilométeres sebességgel száguldó repülőgép áttörte. A Pentagon elleni támadás 184 halottjának hozzátartozói, barátok, kollégák és bajtársak egy emlékteremben gondolhatnak az elhunytakra. A szomszédban kápolna található, az egyetlen templom amerikai kormányzati épületben. MTI Telefon könyv amhir.com 9/11 ikonikus fotója, amit kitörölnének az emlékezetből Szeptember 11-én drámai fotók sora született a tornyokba csapódó repülőkről, az összeomló épületekről, a sokkos állapotban lemerevedett, poros túlélőkről és a mentésen dolgozó hősies tűzoltókról, akik életüket kockáztatva keresték a túlélőket a romok alatt. Az örökkévalóságnak fennmaradt jelenetek a nap végén nem csak a támadásról szóltak. Annak is emléket állítottak, hogy Amerika felállt, és tovább tudott menni egy ilyen borzalmas esemény után. Egyetlen kakukktojás van ezek között a képek között, a zuhanó ember fotója. Az egyetlen híressé vált kép a terrortámadás napján, ami a halált ábrázolta, és amit mindenki megpróbált kitörölni a közös emlékezetből. A fotó sokáig mindössze egyszer jelent meg nyomtatásban: a támadás másnapján néhány bátrabb amerikai lap (élükön a New York Times) és több külföldi újság is lehozta, de olyan vitákat és érzelmi reakciókat generált, hogy évekig nem nyúlt hozzá senki szívesen. A zuhanó embereket ábrázoló jelenetek kimaradtak a hírekből, eltűntek a visszaemlékezésekből. Az ugrókat (egyszerűen csak így hivatkoztak a kizuhanó áldozatokra), már az élő közvetítésekben sem mutatták: elkapcsolták a kamerákat, amikor a lángoló tornyok legfelső emeletein rekedtek elkezdtek kiugrani (vagy zuhanni) az ablakokon, a fojtogató füst elől menekülve a biztos halálba. Richard Drew az AP hírügynökség veterán fotóriportere a tornyok közvetlen közelében állva viszont végigfotózott több ilyen jelenetet is. Az ismeretlen férfi életének utolsó tíz másodpercét az ő 12 kockája örökítette meg. _______________ A fotót ízléstelennek, hatásvadásznak és bulvárosnak titulálták, a fotóst és a képet közlő lapokat azzal vádolták, hogy szenzációt csinálnak egy kiszolgáltatott pillanatból, egy olyan élethelyzetből, aminek intimitása addig megkérdőjelezhetetlen volt. A mai napig nem sikerült azonosítani a zuhanó embert, pedig néhányan megpróbálták. Pontos adatok nincsenek róla, hogy hányán ugrottak ki az ablakokon, mielőtt a WTC összedőlt, de nagyjából 200 ugrót számoltak össze korabeli felvételek alapján. A tragédia áldozatai közül tehát minden hatodik ember öngyilkos lett, mielőtt a tornyok összedőltek. Egy olyan napon, amikor mindenki hősöket akart látni, ezt nehéz volt bármivel megmagyarázni, inkább meg sem próbálták. Valószínűleg sosem fog kiderülni az alacsony felbontású fotókból, hogy pontosan ki lehetett. A Globe and Mail újságírója megtalált például egy családot, ahol az édesapára illett a zuhanó férfi személyleírása, és a ruházatuk is lehetett hasonló. A férfi családját megosztották a képek, az addig egy háztartásban élő rokonok külön költöztek a fotó feletti vita után: szűkebb családja nem volt hajlandó .a nevére venni a zuhanó embert, mert szerintük Norberto Hernandez soha nem lett volna öngyilkos, semmilyen körülmények között - még egy olyan reménytelen helyzetben is hős maradt volna, mint amilyenben a torony felső szintjein rekedtek találták magukat. Ez a hozzáállás jól tükrözi azt a meg nem értettséget és megvetést, amit az ugrók iránt érzett a közvélemény abban az időben, és amiért a fotót inkább eldugni próbálta mindenki. Miután az támadásban meghalt családfőt hírbe hozták a zuhanó ember fotójával, a család még gyűlölködő leveleket is kapott olvasóktól. Az ugrók körüli morális vita a mai napig él ezek mellett a fotók mellett. A lángoló gépek roncsai és a kigyulladt emeletek fojtogató füsttel égtek, a legszerencsétlenebbül azok jártak, akik a becsapódás fölött rekedtek. Őket nem érhették el a mentőcsapatok, nem bízhattak abban sem, hogy valahogy lejuthatnak - de az épületben sem maradhattak, mert a mindent beborító füstben nem lehetett lélegezni. Amikor a túlélők kinyitották.az ablakokat, hogy levegőhöz jussanak, még jobban felgyorsították saját halálukat, mert friss oxigént és szelet juttattak a tűzhöz, ami jobban segítette az égést. Hihetetlenül nehéz döntés lehetett ezután kilépni az ablakon, index.hu g?g!gggi^7^Szeptember 16, 2016
