Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-08-01 / 31. szám
Könyörgöm, vissza : Lipótmezőt! Kolostor Nem, szó nincs arról, hogy a magyar kormányfő kolostorba vonulna. Miért is tenné? Csupán az a terve vált közismertté, hogy hivatalával együtt a budai várnegyed egykori karmelita kolostorának épületébe költözne. E történelmi múlttal bíró, patinás épület megannyi változáson esett át az évszázadok során, és - közvetve bár - kishíján betűvető-pályámba is beleszólt. A hetvenes évek vége felé a kor „kultúrpápájának” nevezett politikus az erről a házról írott cikkem miatt akart kirúgatni a budapesti Magyar Hírlaptól. Ám előbb az épületről (olykor szerénytelen személyem szerényen háttérbe vonul). A középkorban a ferencesek Szent János temploma állott a telken, majd Buda török megszállásakor kifosztották és lerombolták Isten házát, hogy Allahot dicsőítő mecsetet emeljenek a helyén. A mecset Buda 1686- os ostromakor romba dőlt. A karmeliták hét évvel később kapták meg a telket, új templomot építettek, ám fél évszázad múlva a Habsburg-Lotharingiai ház első uralkodója, II. József, a „kalapos király”- I. Ferenc császár és Mária Terézia fia - a rendet feloszlatta; az ő ötlete volt, hogy alakítsák színházzá a templomot. (Az uralkodónak emiatt nem támadt kellemetlensége, nem úgy mint nekem... de erről később!) Német nyelvű társulatok léptek fel a többször átépített falak között. Később a színházzá lett zárdaépületből raktárt alakítottak ki, aztán ismét Tháliát szolgálta. Két márványtábla hirdeti az épületen: „A Várszínház falai között hangzott el az első magyar színi előadás melyet az úttörő Kelemen László magyarjátszó színi társasága tartott. Az innen virágba szökkenő magyar színművészet másfél száz éven át nyelvünknek gondos őrizője, a nemzeti szellem áldozatos hű munkása volt”, így az egyik aranybetűs felirat. (Említsük meg a történelmi jelentőségű dátumot: 1790. október 25. Kelemen László pedig az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság alapító tagja, majd vezetője, egyszersmind színésze volt.) „Itt, az egykori Budai Teátrumban adott koncertet 1800. május 7.-én Ludvig van Beethoven. Ezt a táblát a 200. évfordulón állította a főváros közönsége”, tudatja a másik márványlap. A Várszínházban - immár nevezzük így - a 19. században a kor „színészóriásai” léptek fel, így Déryné, Kántorné, Egressy Gábor, Lendvay Márton, Szentpétery Zsigmond, Megyeri Károly, akiről Petőfi Sándor „A tintásüveg” című versében ekként ír: „Vándorszínész korában Megyeri/ (Van-e, ki e nevet nem ismeri?)/, Körmölgeté, mint más, a színlapot./Kapott/ Ezért/ Egyszer vagy öt forintnyi bért/, Amint mondom, vagy öt forintnyi bért”. Ám az idő vasfoga nem kímélte Thália e tisztes hajlékát: 1924-ben a karzat leszakadt, az épületet bezárták, 1943-ban tűzbiztonsági okokból berendezését lebontották, 1945-ben - a Vár ostroma alatt- háborús károkat szenvedett. Azt követően, több mint három évtizeden át, a színház az enyészetté lett... ...Most következzék az én kétes értékű szerepem (no nem Bánk bánként a színpadon)! Több éves állástalanság, kislapoknál való munkálkodás után „révbe értem”, az 1968-ban indított, budapesti Magyar Hírlap egyik alapító tagja lettem. Az érdeklődésemtől távoli gazdasági rovathoz osztottak be; kezdetben a tőlem még inkább idegen kohó- és gépipar meg a külkereskedelem volt a „szakterületem” (ez utóbbi végképp nem lopta be magát a szívembe: mind a minisztériumban, mind a vállalatok élén fontoskodó-öntelt-lekezelő külkeresekkel kellett tárgyalnom). Végül sikerült meggyőznöm rovatom vezetőjét, hogy több hasznomat látja a lap, ha „testhezállóbb” témákról írhatok - így lett enyém az építészet és a városfejlesztés (amit önkényesen kibővítettem az urbanisztikával meg a környezetvédelemmel). A budai várnegyed érdemi felújításához a hatvanas években kezdtek hozzá. A királyi palotának Kádárék kulturális feladatot szántak (ellentétben Rákosival, aki közhivatalokat telepített volna a patinás falak közé..., önmagának talán a tróntermet alakíttatta volna ki). A Budapesti Történeti Múzeum 1967-ben, a Magyar Nemzeti Galéria 1975-ben, az Országos Széchényi Könyvtár 1985-ben költözött a várba. A palota szomszédságában, a Várszínház melletti Sándor Palotát - a hajdani miniszterelnökök rezidenciáját - Orbán Viktor első miniszterelnökségének éveiben építették újjá és adták volna vissza eredeti rendeltetésének (vagyis a hivatalban lévő kormányfőnek), de az őt felváltó szociál-liberális kormány inkább a köztársaság elnökének hivatalává jelölte ki. Színházkedvelő betűvetőként a Várszínház jövője kiváltképp érdekelt, ezért kerestem fel 1977-ben a Budavári Palota Beruházó Iroda igazgatóját, Bozsik urat (ki tudja, miért szólította mindenki úrnak elvtárs helyett?). Az úriember megmutatta a terveket, részletesen elmondta, milyen lesz a színpad, a nézőtér, az előcsarnok, és közölte: a Várszínház a Nemzeti Színházé lesz. írásom a vasárnapi lapunk vezető cikke volt. Hétfőn azzal fogadtak a szerkesztőségben, hogy áll a balhé: az MSZMP kulturális ügyekért felelős politikai bizottsági tagjának - akkortájt miniszterelnök-helyettesnek Aczél Györgynek a titkárságáról dörögtek ránk: „a cikk íróját felelőségre kell vonni, miután valótlanságot közölt, a Várszínház nem a Nemzetié lesz”. (A Rajk-per mellékperében életfogytiglani fegyházra ítélt, eladdig megyei párttitkár Aczélról e helyütt csak annyit - egyszer talán majd többet is -, hogy rögtönzésekkel fűszerezett önkényes módszerekkel, kézi irányítással vezérelte a kulturális életet. Sokat ártott - miközben sok jót is tett. Meghatározó szerepe volt abban, hogy akkortájt - a szólásmondássá vált vélekedés szerint - Magyarország volt „a legvidámabb barakk a lágerban”. Az ideológiára utalva, sokat sejtetően, azt szokta idézni: „Gúzsba kötve nehéz táncolni”.) ...A tiltakozást hallva menten hívtam Bozsik urat. „Mi az, hogy nem a Nemzetié?!”, harsogta az ódon falakat alighanem megremegtető hangerővel. „Reggel egyeztettem a további részletkérdéseket a Nemzeti Színház főmérnökével”. Másnap erről írásban is tájékoztatott, amelyet átadtam főszerkesztőmnek. Majd tömören fogalmazott levél érkezett a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalától: „A Magyar Hírlap munkatársa nem követett el hibát”. A kulturális rovatnál dolgozó pályatársaim mindeközben kuncogtak, ők ugyanis jól értesült helyről kiszivárgott „fülesekből” már tudták, hogy Aczél Gyurkó László írónak, a többé-kevésbé avantgárd 25. Színház igazgatójának Ígérte oda a várbeli játékszínt. (Gyurkóról mondották - írásai alapján -, hogy „Leninből élt, Leninből él, Leninből élni fog”.) Meglepő-e, hogy mégsem Bozsik úrnak lett igaza, hanem a miniszterelnök-helyettesnek? A 25. Színház - a falujáró Déryné Színházzal összevonva - Népszínház néven, 1978-tól a Várban folytatta működését. Az épület négy évvel később mégis tulajdonost váltott: a Nemzeti kamaraszínháza lett (2001 óta pedig a Nemzeti Táncszínház otthona). Az egykori karmelita kolostor jellegváltozása - a tervek szerint - folytatódik tehát: 2016-ban a miniszterelnökség költözik oda, élén a kormányfővel. Nem tisztem, hogy e - feltehetőleg megvalósuló - elképzelés indokoltságát vitassam. A költségeket nem ismerem, a szomszédos Sándor Palota 2002-es felújítása viszont- akkori áron - 2,2 milliárd forintba került. Ha a magyar polgároknak ez idő tájt e költözködésre van szükségük, hát döntsék el ők (végül is demokráciában élnek!): jómagam, fenntartásokkal bár, de tudomásul veszem. Ámbár azt is közhírré tették, hogy több minisztérium - így az Országházzal szemben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési tárca is - vidékre költözik. Arról nem szól a fáma, hogy mi lesz az 1885-87 között tervezett, korinthusi oszlopokkal ékesített, eklektikus stílusú műemlék épülettömb további sorsa (reménykedem, hogy nem alakítja át egy külföldi olajmágnás ötcsillagos luxushotellé). Egykor jártam a minisztériumban, ott is kaptam interjúkat - úgy vélem, megfelelő otthona lenne a miniszterelnökségnek. Utóvégre nemcsak az épület, hanem a helyszín - a megújuló Kossuth Lajos tér, az ország szíve - méltó munkahelyül szolgálhat az ország legfőbb irányítóinak. Utóirat. Bízom abban, hogy nem kapok tiltakozó levelet a Minisztertanács - azóta szerencsére már megszűnt, rossz emlékű - Tájékoztatási Hivatalának mai utódjától, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól. Nem titkolom: rossz néven venném... Földes Tamás HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTAR RENDEZVÉNYEI 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0005 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Rangos amerikai díjat kapott Krasznahorkai László Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként - ismertette a Los Angeles-i székhelyű Green Integer irodalmi portál. A pénzjutalommal nem járó elismerést a Contemporary Arts Educational Project Inc. adja át minden évben egy amerikai költőkből, próza- és színműírókból, valamint irodalmi kritikusokból álló zsűri döntése nyomán. Krasznahorkai a pályafutása során a nemzetközi irodalomhoz való hozzájárulásáért kapta az életműdíjat. MTI EREDETI SZÍNHÁZI FELVÉTELEK! THURÓCZY GIZI Duettek Czövek Istvánnal, Borvető Jánossal, Naszódy Sándorral, Bori Sándorral, Szabó Sándorral * Vadnay László, Vajda Albert, Palásthy Géza üdvözlik a közönséget * Jávor Pál mulat! * Latabár Kálmán 2 CD Set - kb. 230 perc - Ára: $15 plusz $2.50 postaköltség. Kérjük a csekket a következő címre küldeni: Emery Kovács, 2105 Rockefeller Lane, Unit ff 5, Redondo Beach, CA 90278 * Tel. (310) 379-5665 Régi emlékek Amikor magyar földre lépek bennem büszke érzés remeg mert ez az én Hazám! Ez az én Hazám, melyet csak elvétve látok, csak elvétve élvezhetek. Látom a Tisza szürkés vizét: a telehold, a vén telehold fénye a felhőkön boldogan díszeleg, és a némán ballagó vizén csónakok úsznak szelíden. Ez mindent vissza idéz! A parton állok, szél sem lebben, csak a madarak énekelnek öreg, hetven éves éneket, mely megállítja szívemet. Felsírnak a régi emlékek... Óh, mily jó itthon lenni: gyermekkorom ismét felidézni, ahol az Árpád-kori templomban és az iskola padjában szorgalmasan ülve tanítómat figyeltem. Most, öreg fejjel ismét gyermek lettem. Gyermek ésszel rohanok, s e padok között hallgatom Isten szent igéjét, mely behat szívembe. Felcsendülnek az énekek s öreg szívem felvidul, úgy tűnik, ez csak álom: ez igazán csak álom, de e kedves emlékek örökké élnek bennem. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona MEGJELENT: Az Igazság Fénye Kaprinyák Szerénke harmadik kötete! MEGZENÉSÍTETT VERSEK CD-N Kaprinyák Gyuláné (Bodnár Szerénke) versei szépérzékről, hazafias és vallásos érzületről tesznek tanúságot. Az Arizonában élő költőnő két kötete, az Emlékezz és a Hit, remény és szeretet igen népszerű a magyar olvasók körében. A szerző régi vágya, hogy költeményeit megzenésítve is hallhassa a közönség. Ez az álom teljesült! A verseket dr. Varga László, a Váci Szimfonikus Zenekar karmestere zenésítette meg, és Nagy Ibolya operetténekes adja elő. Az énekszámok a CD elején és végén hallhatók, s közben számtalan verset szavalnak el ismert versmondók a Hit, remény és szeretet című kötetből. A CD ára postaköltséggel 12 dollár. A könyvek ára egyenként $10. Három könyv ára $25. Cím: Kaprinyák Gyuláné, 25 W. Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 E-mail: szkaprinyak@cox.net Augusztus 1,2014
