Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-06-06 / 23. szám
Földes Tamás Selymes Judittal beszélget Magyar művészsors A hölgy, aki íróasztalomon ül és mosolyog, hozzávetőleg kétszázötven mérföldnyire van tőlem. Kaliforniában, Hemetben válaszol a nevadai otthonomban - Las Vegasban- feltett kérdéseimre múltról-jelenről, s valamelyest a jövőről is. E távolságot áthidaló mutatványt az újkori technológia segítségével művelem (ez a második alkalom, amikor a skype-on készítek interjút). Ha már a skype-ot - az internetet - említem, hadd használjam a „világháló” segítségét Selymes Judit sokoldalú színházi szakember bemutatására. A Wikipedia internetes „szabad enciklopédiából” idézek (valamelyest tömörítve): „Magyar, amerikai színházrendező, írónő, költőnő. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Nádasdy Kálmán osztályában. A diploma kézhez vétele után két évre a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1967-től 1972-ig a Magyar Rádió és Televízió ifjúsági- és irodalmi osztályán tevékenykedett, ahol számos tévésorozatban, rádiójátékban, hangjátékban dolgozott, mint rendező, író, forgatókönyvíró vagy szerkesztő; ezen kívül dal- illetve sanzonszövegeket is írt. Thomas Mann Lujzi című novelláját - Szendrő József számára - tévéfilmre adaptálta. Egyéb írásaiban közreműködött Ruttkai Éva, Bánky Zsuzsa, Máté Erzsi és Békés Itala is. A Rádiószínházban Joseph Heller A 22-es csapdája című regényéből készült monodrámát rendezte Darvas Iván szereplésével, a Csodatevő című hangjátékban Latinovits Zoltánt és Gábor Miklóst rendezte. 1972-ben külföldre távozott, 1974-től 1975-ig az Amerika Hangja (Voice of Amerika) magyar osztályának munkatársa lett; bemondóként és íróként dolgozott. Végül Dél-Kaliforniában telepedett le. Hollywoodban alapította meg saját színházát Pocket Stage (Zsebszínház) néven, amelyről a Los Angeles Times is írt. A Los Angeles-i California State University professzorként alkalmazta, ott rendezte Upton Sinclair Cicero című darabját, amelyért „Okleveles Rendezés” elismerést kapott. Rendezett és színészi mesterséget tanított a Rita Hayworth Színházban, emellett színdarabokat, forgatókönyveket és dalszövegeket írt, az utóbbi hanglemezen is megjelent. Dramaturg volt és rendezett a Little Oscar Színházban. 1974-ben Júniusi imádság című verséért az USA-beli Új világ irodalmi pályázat második díját nyerte el 400 költő közül, 1975- ben Félúton címmel saját verseskötetet publikált, amellyel önálló esteken, majd amerikai és kanadai turnékon vett részt. Más költők előadásain is gyakran fellépett és így ismerkedett meg Faludy Györggyel, akivel egy életre szóló barátságot kötött. Jelenleg Kaliforniában él és alkot.” ...Vannak véletlenek - és köztük elmulasztottak is. Középiskolás koromban Budapesten, a hatodik kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban koptattam az alma mater padjait. Akkoriban nem volt koedukáció, vagyis velünk csak fiúk tanultak együtt, a lányok az Andrássy úti (az idő tájt Sztálin úti) Varga Katalin Gimnáziumba jártak (korábbi nevén Mária Terézia), az volt a testvériskolánk. Közös színjátszócsoportunk- amelyben nem vettem részt - Vörösmarty Mihály „Csongor és Tündé”-jét adta elő, s alkalmanként táncdélutánokon gyakoroltuk együtt, hogyan kell saszzézni. Nos, mint most megtudtam: a nálam néhány évvel fiatalabb Selymes Judit is „vargakatás” volt akkoriban. Fényképe alapján csinos kislány, de hogy ő volt-e az, akinek többször a lábára léptem (vagy fel se kértem, nem ismertem), immár a múlt rejtélye marad. Egymásról tehát mit sem tudva, többé-kevésbé párhuzamosan alakult az életünk. Abban az esztendőben, amikor őt felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, nekem első színdarabom egyik felvonását mutatták be a Fészek Klubban, a fiatal művészek estjén. Majd úgy alakult, hogy évtizedekig mindketten Kaliforniában éltünk - mégis csak tavaly ismerhettem meg, akkor is telefonon csupán.- Az ön főiskolai osztályfőnöke, Nádasdy Kálmán, legendás opera- és filmrendező volt, az első magyar színes filmet, a Ludas Matyit, majd a negyvennyolcas szabadságharcnak emléket állító Feltámadott a tengert is ő rendezte és írta társszerzőként. De milyen színészpedagógus volt?- Nála jobbat el se tudnék képzelni. Egészen másként, tanított, mint a többiek, improvizatív módon. Ezeregyszáz jelentkező közül hatan kerültünk be az ő osztályába, öt fiú mellett én voltam az egyetlen lány.- Életrajzából kitűnik: fél évtizedet vidéki színháznál töltött, majd a színpadnak hátat fordítva a rádióban és a televízióban dolgozott. Budapesti színházakban nem rendezett, majd alig tíz évvel a diplomája kézhez vétele után Magyarországot is elhagyta. Miért? Nem volt kitartása?- Fiatal voltam és naiv. Magyarországon a női rendezőket akkor inkább gátolták, mint segítették. Saját lakásom nem volt, egy nyirkos, vizes szobában éltem, az írásaimat cenzúrázták, útlevélkérelmemet hatszor utasították el. Hetedszerre megkaptam és akkor édesanyámmal Belgiumba mentünk, egy rokonunkhoz. Amikor megérkeztünk, a nagybácsim háza zárva volt. Két nappal korábban meghalt. Se pénz, se francia nyelvtudás. Anyám visszament, én maradtam. Egy ügyvéd fogadott be a kis kastélyába. Belgiumból Spanyolországba mentem, ahol gazdag embereknek főztem, onnan Marokkó következett. Másfél évig csavarogtam Európában, élveztem a mégiscsak megszerzett szabadságot, verseket írtam... de már kezdettől fogva Amerikába vágytam. Minél messzebb akartam kerülni Kelet-Európától!- Két közbevetett kérdés. Amikor szülőhazáját elhagyta, 1972-öt írtak, az volt a Kádár-rendszer viszonylag leginkább konszolidált korszaka. A rádióban meg a tévében megbecsülték, olyan művészekkel dolgozott, akik rangot jelentettek. Elege lett mindenből?- Igen. Azt akarták, hogy lépjek be a pártba, én viszont nem akartam párttag lenni. Én szabad akartam lenni.- Létezik felhőtlen szabadság?- Semmi sem felhőtlen az életben...- Művészként elégedett az amerikai éveivel?- Nem igazán... Amerika jó volt hozzám, csak én nem voltam jó önmagamhoz. Ebbe belejátszott több betegségem és műtétem. Igazságtalan lennék, ha nem értékelném amit elértem. Egy szeles napon, 1973. december 6-án érkeztem New Yorkból Washingtonba, s a következő év elejétől az Amerika Hangjánál dolgozhattam. Kezdetben híreket olvastam be, majd ’Első benyomásaim Amerikáról’ címmel sorozatot írtam. Önálló estjeimen saját verseimet adtam elő Clevelandtól Kanadáig. Két év múlva Kaliforniába jöttem, tíz esztendeig Los Angelesben éltem, rendeztem, tanítottam. Rendeztem a Columbia Stúdió Rita Hayworth színházában is, saját stúdiómban színre vitt előadásomról a Los Angeles Times elismerő kritikát írt.- Magyar nyelvű színészeket is rendezett?- A rendező munkatársaként dolgoztam Szörényi Évával a ’Madam X’-ben, a San Fernando Völgyi Református templomban több előadást rendeztem. Sok-sok önálló estem is volt a magyar templomokban, a Mérnökök Klubjában, a Bloomingtoni Magyar Házban, Faludy György verseit szavalhattam a Los Angeles-i estjén és Kanadában. Amerikai színészeket előkészítettem filmforgatásokra... Aztán Magyarországra mentem egy kis műtétre, ami végül öt és fél órát tartott, eszméletvesztéssel, vérátömlesztéssel, utána majdnem egy évig csak dadogtam. A nagy földrengés után hagytam el Los Angelest, de azt tartom életem egyik legrosszabb döntésének. Életem utolsó felvonását Hemetben szeretném végigélni, nyolc éven át onnan jártam be Los Angelesbe, vagy hozzám jöttek el színészek.- És mostanában?- íróként nem nyugdíjaztam magam. A hemeti Ramona Színháznak mint dramaturg dolgozok, öt darabot írtunk Jery Greene színésznővel, az egyiket meg is rendeztem Idyllwildben. A hegyi kicsiny települést Amerika száz legjobb művészvárosa közé sorolják.- Egy tősgyökeres pesti lány tengeti napjait egy kaliforniai kisvárosban. Szeret ott élni?- Lelki béke, harmónia... Égy napfelkelte, egy naplemente, egy nyíló virág. Itt is történnek örvendetes események velem: Hemetben vehettem át az aranydiplomámat, amelyet abból az alkalomból küldött el a Színművészeti Egyetem, hogy ötven éve fejeztem be tanulmányaimat. Amerikában HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0005 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org JANCSÓ ZSUZSA: Vigyázat, SCAM! Van-e valaki kedves Olvasóink között, aki ne tudná, mi az a SCAM? Azért megmondom: ügyes trükk, amivel gyanútlan emberektől pénzt tudnak kicsikarni. Van az IDENTITY THEFT, amikor egész személyiségét, összes bankszámláival együtt, kisajátítják és kirabolják. És vannak kisebb pénzszerzési trükkök, mint például ami tegnap esett meg velem. Túdvalevőleg a víz- és elektromos művek (Department of Water and Power, röviden DWP) mögött nehéz időszak áll, anyagi gondjaik is voltak, aminek megoldására nemrég folyamatosan kicserélték az összes régi vízórákat. Az új órák úgylátszik gyorsabban futnak (”új seprű jól seper”), mert a vízszámlák hirtelen többszörösére emelkedtek nálunk. A probléma ez év elején kezdődött, és azonnal kivizsgálást kértünk. Három szomszédos épületünk mindegyikében 7 lakás van, a két hónaponként érkező DWP számla 350-450 dollár között szokott lenni. Ebből az áram kb. 100 dollár (egyéni villanyszámláikat a lakók fizetik) és a többi a víz meg a csatorna, mert duplán számítják, amikor bejön a víz és amikor kimegy... Száz szónak is egy a vége, kivizsgálták, nem találtak hibát és jelenleg ott tartunk hogy napokon belül egy 3,800 és egy 3,500 dolláros számlát kell kifizetnünk, különben kikapcsolják a szolgáltatást. A harmadik épületben még mindig 400 dollár volt a számla, ott csak tegnapelőtt cserélték ki az órát. Meg is néztem - a régi órán négyjegyű szám volt, az újakon már öt. Péntek kora délután a Csárdásban megszólalt a telefon, a DWP volt. Julius átadta nekem, mert én intézem a legtöbb számlát. Egy kedves, udvarias férfihang közölte, hogy a DISCONNECT DEPARTMENT-től hív, ha ez az 5820 Melrose, akkor ma délután 5 óráig be kell fizetnünk 2400 dollárt, különben kikapcsolják az áramot és vizet. Már meg sem lepődtem, hiszen csak a héten kétszer voltam a kis irodájukban a Schrader utcában fizetni, és éppen ma délelőtt egy félórát töltöttem a telefonon halasztást kérni. Viszont tudomásom szerint a Csárdás számláit (két számla van) mindig azonnal kifizettem. Emlékeztem is, hogy megkaptam a júniusi számlákat és nem volt tartozás. Mondtam is, hogy szerintem fizetve van, mire az volt a válasz, hogy rendben, akkor csak fizessek $985.38 minimumot. A férfi azt mondta, hogy azonnal intézkedni kell, és el is mondta, hogyan. Csekket nem fogadnak el, hanem el kell menni a Walmart-hoz és MONEY PACK-et kérni. Meg is adta a címet a Highland Avenue-n, de kérdésemre hogy nincs-e közelebb, mondta hogy a Vine Street-i CVS is jó lesz. ott majd adnak egy elismervényt és azzal 5 óráig vissza kell hívni őt. Megadta a nevét is, Mr. Rogers, és egy 888-as telefonszámot, 1-es mellék. Kérdeztem hogy készpénzzel nem lehet fizetni, azt mondta hogy ha odamegyek, úgyis csak elküldenek, egy utat megspórolok, ha egyenesen a CVS-hez megyek. Nagyon bántott a dolog, beszaladtam az irodába megnézni a számlákat. Úgy volt, ahogy gondoltam, június 9-ig járt kb. 800 dollár a két számlára. Ott volt az előző befizetések dátuma és összege. Felhívtam a 888-as számot, tárcsáztam az 1-es melléket, és Mr. Rogers azonnal felvette. Mondtam hogy tévedtek, itt van előttem a két számla, nincs elmaradás. Akkor elmondta, hogy igen, tudja, de az ő rendszerük nem tudta feldolgozni a befizetéseket, ezért kell most fizetni, és majd ha megkapják a Money Pack-et, akkor visszafizetik az előzőt. Nagyon felháborodtam, hiszen ez teljesen az ő hibájuk, csak nem fogják kétszer elkérni a pénzt, pont amikor annyi más gondunk is van velük. Kértem a szupervizort. Ja, sajnos a főnök értekezleten van, csak 45 perc múlva lehet vele beszélni. Inkább menjek gyorsan és fizessem be az összeget. Mivel két számla van, két külön befizetés kell, plusz kétszer 4.90 service charge, és utána felhívni őt még 5 óra előtt. Előszedtem utolsó rejtett tartalékomat, egy havi nyugdíjat százasokban, és elsiettem a Schrader utcai irodába. Arra még nem volt precedens, hogy készpénzt ne fogadtak volna el! Ugyanaz a pénztáros volt, akinél kétszer jártam korábban. Mondtam neki, na, ezt nem fogod elhinni! Mosolygott és azt válaszolta: ne aggódj. “It’s a SCAM.” Már tudtak róla. Nem is az ablaknál foglalkoztak vele, hanem az irodát őrző State Trooper-hez küldtek, aki már nyújtotta is a kérdőívet, amit ki kellett tölteni: “Phone Scamming Incident Report”. Mint kiderült, már sokan jártak ott hasonló ügyben, és sokan csak azután, hogy kifizették a kért összeget. Áldottam az eszemet, hogy én nem siettem kifizetni az idő szűke miatt. Azt persze, hogy csalás az egész, nem is sejtettem. Pedig gondolhattam volna, ha másért nem, hát azért, mert amikor visszahívtam, Mr. Rogers azonnal felvette a telefont. Hát erre sem volt még precedens!- ’Nem igazán’... válaszolta a kérdésemre, hogy művészként elégedett-e az amerikai éveivel. És az életével elégedett-e?- Igen. Számomra nem a siker meg a pénz jelenti az életet, hanem az alkotás. Az érzések, amiket kifejezhetek egy versben, egy dalban, egy színdarabban. Köszönöm, jól érzem magam, mert még mindig vannak olyan emberek, akiknek szükségük van rám. Akik megkeresnek és segítségemet kérik... A körülményeim úgy alakultak, hogy hoztam rossz döntéseket is, dehát ilyen az élet... Vagy nem? Június 6, 2014
