Amerikai Magyar Hírlap, 2012 (24. évfolyam, 1-50. szám)

2012-12-14 / 48-49. szám

y. Ország György Mese a bölcs egérpapáról (Csiky Lucának) . Volt egy falu, a főváros közelében. Itt élt János és Sári. Együtt jártak óvodába, majd iskolába is. Az általános iskola elvégzése után mindketten szakmát tanultak. Jani lakatos, Saci cukrász lett. Jánost behív­ták katonának, majd nem sokkal a leszerelés előtt újra találkoztak és egymásba habarodtak. Akkora lett a szerelem, hogy őszre kitűzték a lakodalmat. Az esküvő után odaköltözött Jani ifjú felesége és idős özvegy anyósa kicsiny házába. Eltervezték, hogy a közös telekre házat építenek és a tervet tett is követte. Hamarosan kinőtt a földből a majdani ház alapja. Szépen gyarapodtak, hisz mindkétten jól kerestek. Nagyon jól mutatott a fiatal pár. Mikor hazafelé jöttek a vasárnapi szentmiséről, még az örökké zsémbes Rozi néni is elégedetten bólogatott. A nagy szerelemnek meglett a gyümölcse. A gólya nem egy, hanem egyből két csöppséget hozott a csőrébe. Letéve őket fáradtan csapkodta szárnya alá a friss levegőt. Sári kimaradt a munkahelyről, a gyerkőcöket nevelte. A gyerekek és a ház fala is szépen növögetett. Jani a vasútnál dolgozott. Egy nap aztán nagy baj történt. Egy tolatómozdony maga alá gyűrte Janit. Térdtől lefelé amputálni kellett a férfi bal lábát. Mikor hazaengedték a kórházból, összeült a család a kony­haasztal körül. Meghányták-vetették ami történt. Eldöntötték, hogy az építkezés egyelőre leáll. Julcsi és a kis Jani úgyis elérték az óvodáskort, így Sári visszamehetett a pékségbe cukrásznak. Mikor reggel elment az asszony a gyerekekkel, János a mankóval újra járni tanult. Hajtotta az akarat, melynek meg is lett az eredménye. Hamarosan elég jól elboldogult a mankókkal. Szégyellte magát tehetetlenségében. Egy nap aztán fölszállt a vonatra és felutazott a fővárosba. Munkát keresett, hisz nem mondott le az új házról. A közeli piacon álldogált, felajánlotta a segítségét a falujabeli árusoknak. A megmaradt portékákból juttattak neki. Soha nem tért haza madárlátta gyümölcs, tej, vagy zöldség nélkül. Az árusok hamar megszerették a szorgalmas férfit. Kora reggeltől délig meg sem állt. A déli harangszónál pihent meg egy imára, majd a ládákból összerakott asztalhoz ült le falatozni. Anyósa a kilátástalan helyzetet nehezen viselte. Nagy volt a szeretet, de érezte, hogy úgy tud segíteni a családon, ha az idősek otthonába kér bebocsáttatást. Mivel nővére lánya ott dolgozott, sikerült a terve. Vasárnap délutánonként jött a család látogatni. A szobatársainak azt mondta; csak addig marad az otthonban, míg elkészül az új ház. Kis nyugdíjából mindig csúsztatott egy kis pénzt a kisunokáknak. Julcsi és Janika elhatározták, hogy nem költik el a spórolt pénzt, hanem karácsonyra új imakönyvvel lepik meg Édesanyjukat. A kegyszerárus Irma nénihez hordták a kapott pénzt megőrzésre. Advent elején félrehívta őket Irma néni és egy becsomagolt imakönyvet adott nekik át. Ajándék könyvjelzőt is adott, melyre ráírták kriksz-kraksz betűkkel, hogy Édesanyánknak. Hazaérve elégedetten rejtették el a kamra sarkába. Igen ám, de az arra csatangoló egérgyerekek me­grágták az imakönyvet. Nagyapjuk, a bölcs egérpapa este meglátta unokái bajsza tövében az imádságos könyv darabjait. Számon kérte őket, akik félve mesélték el a csínytevésüket. Nem hiába nevezték Alfrédnak az egérpapát, könyvtárban nevelkedett, ahol megismerhette a szegénységet. Olvasni és számolni viszont megtanulhatott. Ezért lett Alfréd, a híres Nobel után. Vakargatta, vakargatta a fejét, addig míg elő nem jött fejéből a megoldás. Gazdagéknál, akiknek nemcsak a neve volt gazdag, élt társbérletben az egércsalád. Itt nagyon jól megvoltak a mi egereink. A macska még véletlenül sem jöhetett be a majd égig érő kerítésen. Ha mégis átmerészkedne, a birtokon lévő kutyák tépnék szét. A békétlenség állandó vendég volt a családnál, hiába voltak a pénz bővében. Egymás elől is dugdosták amit később el is felejtettek. Alfréd, az egérpapa ebből a pénzből hajtogatott össze, majd vitt át a megrágott imakönyv lapjai közé elrejtve. Sári a karácsonyi nagytakarítást végezte, mikor megtalálta a megrágott imádságos könyvet. A könyvjelzőn lévő írást megfejt­ve megérteni vélte, hogy mi történt. Keresztet vetett és megköszönte az égieknek, majd a pénzből új ima­könyvet vásárolt. Irma néni igen csodálkozott a vásárlás tényén. Az egerek felbuzdulva hordták a rejtekhely­re a gazdagék által dugdosott pénzt. Sári asszony esténként imádsággal köszönte meg a Teremtőnek a re­jtekhelyre tett folyamatos segítséget, mit sem sejtve az egerekről. János a megüresedett piactakarító feladatot megkapva egyre többet keresett. Az építkezés folytatódhatott, nagyanyót is egyre többször hozták haza az otthonból. Eljött a karácsony napja, mikor misére indult a család. Megkérték a nagymamát, hogy távollé­tükben pucolja meg a húslevesbe kívánkozó zöldségeket. Óvatosan lépkedtek haza a templomból, nehogy megzavarják mások ünnepét. A gyerekek kíváncsian lestek be a kivilágított ablakokon, jött-e már a Jézuska. Édesanya halkan a „Pásztorok, pásztorok” dalt dú­dolta, Édesapa csendesen emelgette a mankóját. Gazdagék elé érve nagy volt a csetepaté. Szinte még lehetett hallani az angyalok szárnysuhogását, máris összevesztek az ajándékokon. Hazaérve „mindenhol jó, de leg­jobb otthon” - gondolattal léptek be az ajtón. Nagyanyó éppen akkor fejezte be a zöldségpucolást.- Lányom, az aprítást rád bízom - szólt a háziasszonyhoz.- Köszönöm, hogy meg tetszett pucolni, majd én összevágom - felelte. - Az összevágott zöldséget félve csúsztatta bele a készülő ünnepi levesbe, nehogy a sárga buborékok táncát megzavarja. Apa még kint maradt, megkerülte, megsimogatta az épülő ház falát. Ahogy Édesapa belépett, a sparheltnél melegíteni kezdte a kezét. A háziasszony összecsapta a kezét: - Egy-kettő! Mindenki mosson kezet, fésülködjön meg, aztán meg­látjuk, megérdemeljük-e, hogy benézzen hozzánk a Jézuska. Az ajtót becsukva, gyorsan alátette a fa alá az ajándékokat és utánuk ment. A gyerekek készültek el a leghamarabb, de nem mertek kimenni a konyhába.- Édesapa, gyújtsd meg a csillagszórót, ez a te dolgod - majd kivonult a család. A gyerekeket engedték előre, majd Nagyanyó és Édesanya következett. A csillagszóró fényei a szemükből ragyogtak vissza. A gyerekek tátott szájjal néztek hol a fára, hol az ablakra.- Vajon hol jött be a Jézuska - töprengtek Édesanya sorba állította kis csapatát, s elkezdte a „Mennyből az angyalt”. A gyerekek már alig várták, hogy véget érjen a karácsonyi ének. Julcsi beosont a kamrába és előhúzta a rejtekhelyről az imakönyvet, majd Jani takarásában alátette a karácsonyfa alá. Megkezdődött az ajándékok keresése. Anya karba tett kézzel nézte szerettei arcát, mikor meglelik az ajándékokat. Édesapa szerszámos készletet kapott, bólogatva markolászta az egyik fogó nyelét. Nagyanyó a piciny rádiót úgy szorította magához, mintha valaki el akarta volna venni. Régen szeretett volna ilyent, hogy az otthonban ne zavarjon senkit. A lecsüngő fülhallgatót a fülébe tette, majd a lányához lépett.- Köszönöm szépen az ajándékot, légy szíves kapcsold be - majd félrevonult. Fogytak, fogytak az ajándékok, lassan már egymaga állt a fa a szánkó társaságában.- Anyu, nézd meg, van ott még valami a fa alatt, csak mi nem érjük el - lódított Jankó.- Hát mi lehet az - kérdezte édesanya - majd a gyerekek pillantásai közt kibontotta. Keresztet vetett, majd ennyit mondott: - Köszönöm Uram! A régit'már úgy is rongyosra imádkoztam. Julcsi halkan a testvére fülébe súgta: - Janikám, nagyon jó ajándékot kapni, de adni még jobb - s meg­simogatta testvére buksiját. Édesanya megvágta a beiglit, ettek, majd fél óra játszást engedélyezett a gyermekeinek. Jankó építgetett az új építőkockával, nézegette a frissen kapott mesekönyveit. Julcsi az új babákkal játszott. Édesanya a spar­­helt mellett ülve az imakönyvét lapozgatta. A faliórára nézett, majd: „Sipirc az ágyba”! - jelszóval eltette másnapra a gyermekeit. Homlokukra keresztet rajzolt, lekapcsolta a szoba világítását, majd az ajtót nyitva hagyva kijött. A karácsonyfa fényei bevilágították a konyhát. A szoba felől a gyerekek szuszogása hallatszott, nagyanyó füléből a rádió zsinórja lógott. Férje elégedetten dörmögött álmában. Az asztali rádióhoz lépett, halkra kap­csolta, onnan felcsendült a Szentséges éj, mindenek álma szép mély... Az ablakhoz lépve elhúzta a függönyt. Szalvétányi hópelyhek ereszkedtek le az égből. A szánkó elége­detten nézte a hópelyhek játszadozását. Az asszony a karosszéket a sparhelthez húzva leült, imakönyvét a kezébe fogva a fenyőfa irányába nézett. Egyre hosszabb időre csukta le a szemét. Egyszer csak sok egérkét látott önfeledten futkározni a fa körül. A közelben egy öreg egér állt, botjára támaszkodva, arcán mosoly, szemében a meghatottság könnyei. Édesanya felnézett. Látva az egereket, visszaaludt és olyan mosoly ült az arcára, amely csak az Édesanyáknak adatott. Kellemes KARÁCSONYT * és boldog ÚJÉVET kívánt olvasóinknak e helyen sok éven át CLAIRE KENNETH a világhírű írónő aki sajnos már eltávozott közülünk. Emlékét szeretettel őrizzük szívünkben. A szerk. Az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak, barátainknak és minden magyarnak áldott, békés KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és boldog, sikerekben gazdag ÚJ ESZTENDŐT kívánunk: Lorber Anikó és családja SEASON’S GREETINGS TO ALL OUR CLIENTSAND FRIENDS, AND TO THE ENTIRE HUNGARIAN COMMUNITY OF LOS ANGELES MOADEB & Associates, Inc. An Accountancy Corp. NESS MOADEB, CPA 984 Monument St., Suite 110 Pacific Palisades, CA 90272 Tel. (310) 230-6712 KELLEMES ÜNNEPEKET és egészségben, békében töltött ÚJ ÉVET kíván ismerőseinek és barátainak A Dr. Pasternák Erzsébet és Dr. Pasternák Alfréd Áldott békés KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és dús, vidám, boldog ÚJÉVET kíván barátainak és minden magyarnak OLÁH GYÖRGY professzor és családja wmmuuiMÁM. December 14,2012]

Next

/
Thumbnails
Contents