Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-12-31 / 50. szám
Madách értékeit, mi ezekről jegyzeteket készítettünk - hogy ellensúlyozzuk a kommunista szellemű tankönyveket - majd a következő órán szinte szó szerint visszamondtuk a tanár véleményét. Soha senki nem kérdezte - nem is mertük volna mondani - hogy nekünk az olvasottakról volt-e saját értékelésünk. Ezzel szemben Amerikában, egy kezdő Shakespeare kurzuson a tanár azzal kezdte, hogy olvasták-e a feladott művet? Ha igen, akkor mi tetszett benne, mi nem, és miért, és hogyan hasonlítaná össze más művekkel? - és így tovább. Különösen a humán tantárgyak területén egy olyan légkörbe cseppentem, ahol teljes szabad véleménynyilvánítás és véleménycsere volt. Emlékszem, nekem a Shakespeare darab Coriolánus nagyon tetszett, a tanárnak más véleménye volt. Végig vitatkoztunk, de ha tartalmasán írtam meg a dolgozatot, akkor jó jegyet kaptam. Az üzleti életre is hasonló önállóság jellemző. Hét évig dolgoztam Kaliforniában egy biztosítási kárbecslő vállalatnak. (Kártérítőnek neveztem magam, de Magyarországon a kárbecslő kifejezés használatos. Pedig jól hangzik, hogy én kártérítőből lettem később hittérítő, azaz lelkipásztor.) San Franciscótól több száz kilométerre északra, a vadonban dolgoztam tüzeket, baleseteket vizsgálva. Egy-egy nagyobb, vagy komplikáltabb ügynél • - magyar mentalitással - felhívtam a San franciscoi központot, hogy most mit tegyek? A vonal másik végéről jött a válasz: „Mr. Kálmán, én itt vagyok, magától több száz mérföldre egy irodában, maga meg ott van a helyszínen. Hát miért tőlem kérdi, hogy mit tegyen? Mérje fel a helyzetet, és maga döntse el, hogy tartozunk-e a fizetséggel, vagy sem!” Először egészen megdöbbentett, hogy a felelősséget csak így kézbe veheti az ember, és ezzel kockázatot is vállal magára. Van, amikor nem sikerül, azt is vállalni kell. Ezt az önálló véleményformálást, felelősség és kockázat vállalást én Amerikában tanultam meg, és roppant hálás vagyok érte. 2. Amerikában végre megleltem a választ a gondolkodó, boncoló, alázatos hitre. Alázatosnak nevezem, mert a gondolkodó-boncoló hit nem szükségszerűen én-központú, magabiztos, mindenre választ adni tudó hit. Ott találtam olyan gyülekezeteket és olyan légkört, hallottam olyan igehirdetéseket, amelyek nem fundamentalisták, nem dogmatikusak, nem az elvárható megszokott módón szóltak, hanem merték teljesen önállóan és őszintén boncolni a hit és az élet kérdéseit, és válasz nélkül hagyni azt, amire nincs válasz. Ez a hang őszinteségre ösztönzött önmagámmal szemben, ugyanakkor. kíméletes szeretette a felebarát fele. Ezt a hangot kerestem egész életemben, de addig nem jutott el hozzám. 3. Meg fog lepni benneteket, hogy a magyar közbeszédben egy népszerűtlen fogalom mennyire elfogadott az amerikaiban. E fogalom: a kompromisszumra való hajlam. Nem mártíroknak, vagy hősöknek neveli az embereket, akik inkább belehalnak, de nem adnak fel semmit. Abból indul ki, hogy az emberi élet rövid, hagyni kell másokat élni, hogy ők is hagyhassanak minket élni. Nem muszáj minden csatát, minden háborút, és minden utcasarkot megnyerni. A kompromisszum, a megegyezés, az alku és a türelem része az emberi közösségi életnek. Erény, ha ez valakinek megadatik, és ha tud vele megfelelően élni. Világos, hogy vannak olyan rendkívüü helyzetek - valószínűleg nem sok, de vannak - amikor nincs helye a kompromisszumnak. Úgy érzem, a magyar gondolkozás még ma sem hajlik a kompromisszumra, inkább a végsőkig üti a vasat, de nem hajlandó változtatni. A dolgok nem feketék és fehérek. Gyarlók vagyunk. A dolgok folyamatok és irányok, nem pedig végállomások. Ha már elindultunk egy útvonalon és kezd a megegyezés kialakulni, az jó dolog. Hadd mondjak néhány példát. Megint csak a kártérítésből, ahol komoly pénzösszegekről volt szó. Mondjuk, hogy egy esetben vitás, hogy fedezve van-e a kár, vagy sem. Nyilvánvaló, ha nem tartozunk, akkor udvariasan vissza kell utasítani a követelést, ha meg tartozunk, akkor fizetni kell. De ha problémás az eset, akkor ezen hónapokig el lehet vitatkozni, perre menni, ügyvédi költségeket halmozni. Míg ha valahol félúton megegyezünk, akkor nagyobb veszteség nélkül mindketten jó érzéssel lehetünk egymáshoz. Az amerikai életben és gondolkozásban benne van ez a megegyezésre való hajlam. A másik példát a vallás, éppen a református vallás világából veszem. Mi hitvalló egyháznak tartjuk magunkat, akik a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás alapján állunk. Ez azt is jelentheti, hogy ha valaki a Káté 129 kérdéséből akárcsak eggyel nem ért egyet, az hivatalosan - technikailag szólva - már nem is tartozik közénk. Az amerikai reformátusság kongregációs szárnya viszont erre azt mondja: „álljon meg a menet! A Bibliában nemcsak hitvallás van, hanem szövetségkötés is. Kössünk szövetséget az adventistákkal, vagy a muzulmánokkal, hogy a hajléktalanokat segítsük. Ehhez nem szükséges nekünk a predestináció kérdésében megegyeznünk. A közös célban együttműködünk, jó barátok vagyunk, szeretjük egymást, és a predestináció témáját elő se hozzuk, mert a megkezdett jó munkát megtorpantaná.” Megtalálni a közös megegyezhető pontokat, azokbanegy üttműködni, az elválasztó pontokat meg, ha lehet, kikerülni. Nem érdemes a predestináció miatt egymásnak esni, és emiatt semmit sem tenni a hajléktalanokért. 4. Az amerikai magyar misszió ügye. Amerikában 45 évet töltöttem, ebből huszonhetet, mint ottani magyar református lelkész. A misszió itt nem csak egyházi munkát jelent, hanem minden magyar érték ápolását. A magyar közösségeken belül probléma, hogy ki mennyire marad meg magyarnak, vagy hogy mennyire akarja hangsúlyozni, pl. a református voltát. Akadnak ott magyarok, és lelkészek is közöttük, akik úgy ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, hogy szinte bűntudatba hajszolják a velük egyet nem értőket. Ha a gyermeked nem beszél jól magyarul, akkor már valami nagy bűnt követtél el. Én mindig úgy gondoltam, hogy idegenben, Amerikában ez egyéni döntés dolga. Az Úr Jézus Krisztus meghalt azokért is, akik megtartják a magyarságukat, és azokért is, akik nem. Ha valaki magyar templomba jön el, és ott is angolul gajdol, mi akkor is Isten hozottal fogadjuk őt. Szeretettel beszélgetünk vele a magyar értékekről is, hogy kinyílhassanak abba az irányba is. Az embereket nem szabad ítélkezéssel lerohanni. Örülni kell, ha egyáltalán jönnek. Felekezetileg a gyülekezeteim összetétele (17 év a Los Angeles külvárosában lévő San Fernandó Völgyi Magyar Református Egyháznál, és 10 év a Cleveland-i Nyugat-oldali Magyar Református Egyháznál) ökumenikus volt, különösen Los Angelesben a tagoknak közel fele nem volt református. Ott, egy exapáca is szolgált mellettem, mint főgondnok-asszony. Mindenkit, aki csak hajlandó volt a közös célért dolgozni, köszönettel és szeretettel befogadtunk. Aki az úrvacsoránál kenyér helyett ostyát kért, neki azt adtam. Ilyesmin nem vitatkoztunk. Együtt malteroztunk, együtt építettünk, vagy együtt gyűjtöttünk az erdélyi iskolák javára. Az amerikai magyar gyülekezetek lábadozó gyülekezetek. Más ott a helyzet, mint itt a szomszédos országokban, az elszakított magyar területeken élő kisebbségben. A magyarság itt őshonos, de Amerikában nem. Az angolon kívül még nem volt olyan bevándorló nép, aki Amerikában meg tudta volna őrizni nyelvét. Még a nagy létszámú németség sem. Most talán a spanyol/ mexikói lehet, hogy megőrzi, ez most van eldűlőben. Nyelvileg tehát mindenképpen beolvad az ottani magyarság. Ezzel nem válik szükségtelenné a magyar misszió. Nem mondhatjuk, például hogy az idősek otthonában élő öregeknek már csak rövid idejük van hátra, nekik nincs szükségük misszióra. Ameddig szükség és igény van rá, addig magyarul is, később majd már csak angolul, de munkánk fontos célpontja a külföldön élő magyarság. A kinti magyarság legalább két területen alkotott nagyot. (Bizonyára több más területen is, de most csak kettőt említek.) A kommunizmus ideje alatt ők őrizték meg a magyar cserkészetet. A kinti szervezetek között a cserkészet volt az, aki a fiatalságot is megtartotta magyarnak, és a vezetést is át tudta adni az új nemzedéknek. Míg az egyházi vezetés ma is többnyire az idősebb korosztály kezében van, és még így is nagyrészt elangolosodott, addig a cserkészet tele van fiatal vezetőkkel, akik - a magyar nyelvet ugyan már törik, de - nyelvükben is megmaradtak magyarnak. Óriási dolog ez. A másik figyelemre méltó teljesítménye az emigrációnak a kisebbségvédő szerepe. MAGYAR KÖNYVESBOLT MANHATTANBEN 217 East 83rd. St, New York, NY 10028 Szépirodalom, magyar történelem, versek, ezoterikus könyvek, szótárak, szakácskönyvek, gyermekkönyvek, bestsellerek, napi újdonságok! Pop-rock zene, mulatós lemezek, humor, népdalok, operettek! Hetente 130 féle újság, magazin, rejtvények! National Geographic magyarul!!! Megrendeléseket az egész ország területéről elfogadunk! Nyitvatartási minden nap 11-tól este 6-ig. Telefon: (212) 794-7099 Mindenkit szeretettel vár az új tulajdonos Bartos Gyula és Melinda r SZERETNE JÓL SZÓRAKOZNI? \ 2004, május 7-én, pénteken vidám, zenés est a CSÁRDÁSBAN! CSER LÁSZLÓ és MÁRIA “Kívánsághangverseny” Helyfoglalás szükséges: Tel. (323) 962-6434 \_________________________________/ Odakint sok mindenben nem értettünk egyet, de ha a magyar kisebbségről volt szó, mint Erdély, Felvidék, Kárpátalja, vagy Délvidék, rögtön közös nevezőt találtunk. A kommunizmus hosszú évei alatt a kinti magyarok végig ébren tartották ezt a tüzet. Petíciók, gyűjtések, tüntetések ezreit szervezték, csomagokat és segélyeket küldtek. Vass Alberttól Márai Sándorig, vagy Szörényi Éváig, és egy sor más neves és névtelen szervezőn át, ők őrizték meg és adták tovább a kisebbségben élő magyarság érdekvédelmének gondolatát. Bár ennek az emigrációnak - amíg ott éltem közöttük - sokszor magam is erős kritikusa voltam, mégis el kell ismerni, hogy roppant fontos nemzetmentő szerepük volt, amelyet becsületesen teljesítettek. 5. Amerika is otthonom: hála. Isten két otthonnal gazdagított engem. Két hazában lehetek otthon, két nézőpontból is láthatom a világot. Egyrészt megőriztem a kis magyar nép látószögét: tudom, hogy mit jelent egy kis nemzet fiaként, vagy kisebbségben élni. Mit jelent, amikor a háborúkat, a tatárjárástól kezdve 1956-ig, szinte mind elveszítjük Ugyanakkor, a másik oldalon azt is tudom, hogy mit jelent egy nagyhatalomnak a gazdagsága, felelőssége, szorgalma, és alapvető jóindulata. Amikor odakint amerikaiaknak tartottam előadást, mindig hangsúlyoztam ennek a kettős JÁNOSSY MÁRIA ÜGYVÉD 100 North Brand Blvd. #314 Glendale, CA 91203 Tel: (818)551-1515 Fax: (818)551-1535 mariaj anossy@yahoo. com Bevándorlási ügyek az Egyesült Államok minden szövetségi államában * Munkavállalási engedély * Vízumok * Sponzorálás (Labor Certification) * Rokonok behozatala * Deportálás * Fordítás látásnak az előnyét. Amerikában a nemzetiségi kisebbségi egyházak olyan fiatal állampolgárokat nevelnek, akik nemcsak az amerikaiak, de a kis nemzetek szemével is láthatják a világot. Jó és előnyös dolog ez Amerikának. Magyar szempontból is hasznos ez a kettős látás. Sokan mondják, pl., hogy 1956-ban az USA cserbenhagyta Magyarországot. Ezt nem lehet csak magyar szempontból eldönteni. Azt is látni kell, hogy vajon megérte-e volna, ha egy világháború tör ki? Most nem megyünk bele politikai dolgokba, csak szemléltetni akartam, hogy ennek is két, vagy több oldala lehetséges. FOLYTATJUK BLUE DANUBE April 23,2004
