Amerikai Magyar Hírlap, 2008 (20. évfolyam, 3-51. szám)
2008-05-16 / 20. szám
Remetalak Különleges magyar látványosságok A Balaton, a Hortobágy, az Országház és a Halászbástya valószínűleg a könyökén jön ki már mindenkinek idehaza, de alighanem így vannak ezzel a hozzánk látogató külföldi turisták is. Ebből a megfontolásból szedtünk össze néhány olyan magyarországi látványosságot, amelyek a maguk módján kuriózumnak számítanak, s a legtöbben eddig talán még a létezésükről sem tudtak. Tegyenek velünk egy kört kis hazánkban! Kőtenger, Szentbékkálla A Káli-medence csodájának számító, vulkanikus eredetű nevezetesség a Veszprém megyei aprófalu határában a legszebb. A feltörő hévizek az itteni fehér homokot kemény kőhalmazzá ragasztották, s az óriási területet beborító természeti látványosságot virágok és más növények teszik még pompázatosabbá. Kamalduli remeteség, Majkpuszta Az Oroszlányhoz tartozó település a 18. századotenger ban az itt megtelepedett, némasági fogadalmat tett szerzetesekről vált híressé. A templom és az apátsági épület mellett a jámbor egyházi emberek fehér falú, piros tetős remetelakokat is kialakítottak a rendelkezésükre álló területen, amelyek ma már apartmanként szolgálnak a nyári programokra érkező, vagy csak egyszerűen pihenni vágyó turisták részére. A rendet II. József, a kalapos király ugyanis 1782-ben feloszlatta (később az Esterházyaké lett a birtok), így ma már csak a kamalduliak hűlt helyét találják az ide látogatók. Gömbkilátó, Balatonboglár Napjainkban életveszélyessé vált, s éppen ezért felújítják, de normál állapotában hazánk egyik legnagyszerűbb építménye ez. No, nem elsősorban a különleges gömb formája miatt (bár esti kivilágításban az is igen mutatós tud lenni), Gömbkilátó hanem a Balatonra nyíló csodálatos panoráma révén. A várdombon található kedvelt kirándulóhely szomszédságában egy régi földvár maradványai is megtekinthetők. Jeltorony, Pusztavacs A másfél ezer lakosú, Pest megyei településről fél évszázaddal ezelőtt még alig hallott valaki ebben a hazában, ám az 1960-as évek végén a térképészek ezt a helyet jelölték meg Magyarország földrajzi középpontjának, s a falu egy csapásra híressé vált. Nevezetességük tisztele; téré 1978-ban 11 méter magas, nyolcszögletű jeltornyot emeltek, amely 2001-ben ugyan leégett, de néhány esztendő múltán újjáépítették. Függőszékes libegő, Sátoraljaújhely Ebben a „műfajban” idehaza ez számít a leghosszabbnak a maga 1332 méterével. A Magas-hegyen lévő libegő eredetileg egy „ sípályához tartozik, de a téli időszakon ® kívül is jó hasznát veszik a tériszonyban nem szenvedők szórakoztatására. Az akár 200 személy szállítására is alkalmas szerkezet nem olyan veszélyes, mint első pillantásra látszik, hiszen a negyedórás út során a székek egyszer sem siklanak 14 méternél magasabban a talajszint fölött. Újkori múmiák, Vác A ruhájuk színe alapján fehéreknek nevezett domonkosok váci templomában néhány esztendővel ezelőtt érdekes leleteket találtak. A kriptát a helyi polgárság és papság hosszú ideig temetkezőhelyként használta, később azonban a sírboltot befalazták, és egészen mostanáig el is feledkeztek róla. A templom felújítása során előkerült koporsókban 1731 l és 1808 között eltemetett személyek maradványait találták meg, mégpedig a hely különleges klimatikus viszonyai miatt szinte tökéletesen mumifikálódva. Tárgyaikból, viseleteikből ma egy kiállítás keretében kaphatunk ízelítőt. Kaptárkövek, Bükkalja A riolittufából lévő, egyszerű, kúpos természeti képződményeket is kaptárköveknek szokták nevezni, de az igaziak azok, amelyekbe fülkéket is vájtak, és valóban méhészkedésre használtak. A helybéliek már a 11-14. századtól termelhettek ilyen módon mézet, de néhányan úgy gondolják, hogy a kaptárkövek inkább urnás temetkezőhelyek voltak. Bogácson 5 fülkés, a cseresznyéjéről híres Szomolyán pedig 117 fülkés kőcsoportot találhatunk. Pincefalu, Hajós Hajós A Bács-Kiskun megyei település a tőle nem messze található külön faluról híres, amelyet nem emberek laknak, hanem legalább 1200 pince alkot. A több tíz méter hosszú alagutakat a löszfalba vájták, föléjük pedig présházakat emeltek. A pincék állandó hőmérsékletet biztosítanak az itt termelt (elsősorban vörös-) boroknak, amelyeket a szokásos, szeptember közepi szüreti fesztiválon bárki megkóstolhat. Pusztavacs Kripták Kaptárkő JAZZ ON MELROSE” MONDAY NIGHTS 8:00 pm - 10:00 pm at the Duna Csárda Restaurant the Harmony Club Presents The Steve Hideg Jazz Ensemble, featuring various outstanding jazz musicians with Bassist/Vocalist TOM PEDRJNI and Drummer STEVE HIDEG 5820 Melrose Avenue (corner of Melrose and Vine) NO COVER NO MINIMUM (323) 962-6434 Május 16, 2008/12WMBMMI1 * ^ NE VARJA MEG amíg a szomszédja kiolvassa! Fizessen elő Ön is az Amerikai Magyar Hírlapra ! Mint minden esztendőben, az idén is keresztalják sokasága népesítette be a Csíkszereda mellett magasló két Somló-hegy közötti „Nyerget”, ahol Erdélyből és világ számos más tájáról több százezer magyar gyűlt össze. Az ünnepség megkezdésekor emlékeztették a jelenlévőket, hogy zarándoklat a legdemokratikusabb intézmény, itt mindenki egyenlő, mindenki zarándoknak számít. Csak egy hivatalos meghívottja van a búcsúnak, a celebráns ünnepi szónok, aki az idén Schönberger Jenő szatmári püspök. Az idei búcsú mottója egy katolikus népénekből vett sor: „Egészen szép vagy, Mária!”. Sokak számára ez az ünnep valóban szent, még akkor is, ha esetleg nem ismerik pontosan e búcsú eredetét, azt a győzelmet, amelyet a határőr katolikus székelység 1567-ben aratott János Zsigmond erdélyi fejedelem felett. Nem akartak ugyanis parancsszóra áttérni az unitárius vallásra. Azóta ez a 442. búcsú, az idők folyamán azonban már nem csupán a katolikusoké az összejövetel, hanem a magyarság sajátos világtalálkozójává is vált. Erre utalhatott az idei ünnepi szónok, Schönberger Jenő szatmári püspök, amikor már az előző napokban adott interjújában úgy fogalmazott: olyan ez a találkozó, mint amikor a világban szétszóródott gyerekek az anyai házban találkoznak újra. Szentbeszédében hangsúlyozta: a jelenlévők nem csupán a nyelvben és a hitben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket. Ez a szeretet valóban erősnek bizonyult, amikor minden esztendőben vállalták a tűző napon való közös verejtékezést és a közös imádságot. Más kérdés, hogy tavaly is, most is eső szakította félbe a lélek felemelkedésével párosuló napfürdőt. Akik tavaly a jégesőtől áztak bőrig, azok az idén a szentmise kezdetén előúszott fellegekből kapták nyakukba a záport. Bár a tömeg nagy része a zord idő ellenére is ott maradt a két Somlyó-hegy közti Nyeregben, nagyon sokan vonultak le már ekkor esernyőik oltalma alatt vissza a városba. A tavalyi búcsúval ellentétben most a Nyereghez vezető úton nem uralkodott a „kufárok” szelleme. Nem -korbáccsal űzték ki őket, hanem önkormányzati rendelettel tiltották meg, hogy „közterületen”, vagyis az úttest szélén kínálják portékáikat. Emiatt a tavalyinál kevesebb bőrruha, mintás sapka, szőrmeáru, giccses kegytárgy, mindennapi csecsebecse csábította a zarándokokat; néhány stand árválkodott csupán a magánterületnek számító téren a kapuk előtt. A búcsúra jellemző illatok a sülő kolbászok, csirkecombok és kürtőskalácsok irányából azonban most is ott úsztak a levegőben. Schönberger Jenő emlékeztetett a globalizáció folyamataira, megállapítva, hogy ilyen körülmények között egy olyan kis nemzet, mint a magyar nem diktálhatja a világot meghatározó törvényeket. Rajtunk múlik azonban, hogy életünkbe beengedjük-e az életellenes törvényeket - hangsúlyozta a püspök. „Hiába mond a törvény nemet az életre, ha mi igent mondunk, nem a törvény öl, hanem az ember”. A püspök hangsúlyozta: életünket az Isten, a haza, a család, a tisztaság, a becsület, a munka, a felelősségtudat, az áldozat és az élet szentsége kell, hogy vezérelje. A tömeg az idén is „belepte” a hegy oldalát, egyaránt láthatóak voltak a szentkoronás magyar lobogók, itt-ott egy-egy Árpádsávos zászló is. Nemcsak Románia különböző vidékeiről, hanem más országokból is érkeztek magyar ajkú hívek. Magyarországról is sokan jöttek a búcsúra. A hagyományoknak megfelelően az idén is részt vettek a szertartáson a szerzetes- és lovagrendek képviselői, a díszegyenruhás hagyományőrző huszárok, az ugyancsak egyenruhás bányászok, akárcsak az úgynevezett keresztalják (egy-egy egyházközség zarándokcsoportja, amelynek tagjai egy közös kereszt alatt vonulnak). A búcsún ott volt a Magyar Gárda mintegy negyven fős alakulata is. Százezrek ünnepelték a pünkösdöt Csíksomlyón
