Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2006-11-24 / 46. szám

Az Amerikai Magyar Hírlap interjúja Földes Tamás: DOLINSZKY JÁNOSSAL M.H. Nem volt itt a Los Angeles-i októberi ünnepségen. D.J. Az idén otthon ünnepeltem. Három hetet Mag­yarországon és Erdélyben töltöt­tem. M.H. És ott résztvett az évfordulós eseményeken? D.J. Azért mentem. Mind­enen nem lehetett az ember jelen, mert sok rendezvény időben egybe esett. M.H. Szándékosan ütköztek a rendezvények? D.J. A sokféle esemény közti ütközéseket nem lehetett elkerülni, de voltak persze szán­dékos mellérendezések is olyan „ vele nem fogok kezet” alapon. M.H. Milyen volt a város megjelenése és milyen volt a közhangulat? D.J. Budapest az évfor­dulóra zászlódíszbe öltözött és az 56-ra vonatkozó felvilágosítás mondhatnám maximális volt. A kormány és a kormánnyal nem barátságos szervek mintha egymással versenyeztek volna kiadványokban, kiállításokban és rendezvényekben. Ideiglenes kiállítások nyíltak a főbb 56-os események színterén, sátrakban, ahol videó dokumentum műsor ment egész nap. Kiállítás-villa­mosok járták a várost. A Corvin köz egész környéke múzeummá alakult, ahol korabeli berendezés és fegyverzet, a falakon 56-os Felhívások százai, az utcákon a forradalomban használt ágyúk és tankok idézték fel az akkori tör­ténéseket, miközben fiatal önkén­tesek nemzetőr karszalagot és kokárdát tűztek fel a járókelőknek. Az Erzsébet-híd pillérkeretein a tetőtől le a forgalom magasságáig monumentális lukas zászlók füg­gtek. A Duna budai rakpartján az Erzsébet hídtól majdnem a Margit hídig folyamatos nemzetiszínű grafika díszelgett a lukas zászló motívumával. A mozikban három 56-os tárgyú filmet is vetítettek. A könyvesboltokban az 56-os tárgyú magyar és nem magyar kiadványok hihetetlen mennyi­sége volt kapható. A Várban fényképkiállítás, az Andrássy út 60-ban új 56-os osztály, a Városházi parkban egy másik fegyver kiállítás, a Műegyetem aulájában nagyon gazdag anyagú emlék-kiállítás és így tovább - nem beszélve a pár-éves és az új emléktáblákról és a korábbi és a legújabb emlékművekről mind­enfelé. M.H. Milyen eseményeken volt jelen? DJ. Részt vettem az emig­­rációs magyarság Kulturális Gálaestjén a MOM Művelődési Házában, a Szent István Bazi­likában tartott egyházközi isten­tiszteleten, ahol a pápa szemé­lyes képviselője is beszélt, egy ünnepélyen Nagy Imre egykori házánál, ami most múzeum, a tabáni parkban álló, Lassan György által létrehozott emlékmű ünnepélyén (ahol sok magyar jelent meg Los Angelesből is), a Műegyetem előtti új fehér márvány szoborcsoport avatásán, egy ünnepélyen Kolozsvárott, egy másikon Nagyváradon, ahol műemlék avatás is volt, a Schmidt Kastély / Kiscelli Múzeum ünnepélyén (ahol a volt harcostársakkal találkoztam), és az 56-os Magyarok Világta­lálkozójának a díszvacsoráján a Stefánia palotában. M.H. Ez mind nyilvános esemény volt. Mit tett magán vonalon? D.J. Kolozsvárott bejártam a házsongárdi temetőt, megláto­gattam Torockót, útba ejtettem a kalotaszegi Körösfőt, Pesten a múzeumokat, templomi hang­versenyeket, filmeket láttam, politikusokkal találkoztam mind­két oldalról, a Magyar Rádió stúdiójában interjút adtam, a házamnál egy történész látogatott meg és hallgatott ki. Az 56-ban írott naplójegyzeteimből, amit a bátyám tudtom nélkül megőrzött, most történelmi dokumentum lett. Egy óbudai vendéglőben vendégül tudtam látni Schmidt Kastély-beli bajtársaimat. Iskolákat látogattam: minden budapesti iskolában kiállí­tás volt ezekben a napokban 56-os képanyaggal és történettel. A volt Dózsa György úton megrázó kiál­lítás volt a forradalom kivégzett hőseiről, fényképes, életrajzos emlékoszlop 228 fiatalról. Az új emlékmű a Sztálin szobor helyén monumentális absztrakt alkotás, nekem tetszik. Hatalmas erejű személytelen egységet fejez ki, ami a forradalom volt. M.H. Nem említette a Kos­suth Lajos teret. D.J. Mert azt átengedtem az államfőknek és a tüntetőknek. Fiam, aki a látogatásomat ren­dezte, megkímélt az izgalmaktól. M.H. De kialakult-e a véle­ménye a pesti zavargásokról? D.J. Erre nehéz rövid választ adni. Beszéltem volt tényleges szabadságharcossal, nem eggyel, becsületes, egyszerű magyar­okkal, akik virágot vittek az emlékműhöz és vízágyúval talál­ták magukat szembe és megmu­tatták gumi-puskagolyóval oko­zott komoly sérülésüket. Mindez a méltatlanság saját hazájukban érte őket az évforduló napján. Ezzel lehetetlen nem egyeté­rteni. A rendőrség magatartása teljesen helytelen volt. A külföldi előkelőségek védelmére kellett volna szorítkozni, akik nem is voltak veszélyeztetve, nem pedig a belvárosban lövöldözni fegyver­telen magyarokra. Mintha a kor­mány azt akarta volna beigazolni, hogy kommunista módszerek örökösei. Pest egyes utcáin még másnap is állt a könny­gáz, emlékeztetve a forradalom kezdetére a Múzeum-kertben öt ven évvel korábban. Erre nincs mentség. Ugyanakkor az is tény, hogy belpolitikai követelésekre felhasználni az évforduló pub­licitását szintén helytelen volt és súlyosan ártott az ország hírének. H MEGHÍVÓ! H A LOS ANGELES-i ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 2006. november 26-án, Vasárnap, ünnepli fennállásának 80. évfordulóját Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel hívjuk és várjuk magyar testvéreinket, hogy Isten iránti hálával együtt ünnepeljünk. Gyülekezetünk tagsága és a magyarság hálaadó Istentisztelet és ünnepi műsor keretében emlékezik egyházunk történetének elmúlt szakaszára. Hálaadó Istentiszteletünk a templomban délután 2:30 órakor kezdődik, melyet ünnepi ebéd követ a Kossuth teremben. 12717 York Avenue, Hawthorne, California 90250 Telephone: 310.355.1475 DUNA Travel 853» Holloway Dr. #102 W. Hollywood, CA 90069 SPECIÁLIS ÁR LAX-BUD-LAX $566.-tól +TX. az ár szeptember 3-tól érvényes Információért hívják ZSUZSÁT TEL: (310) 652-5294 FAX: (310) 652-5287 1-888-532-0168 • • Öcsi, a jó barát Rajongtam érte én is. Hogy’ ne rajongtam volna érte, hiszen ő volt az „aranycsapat” kapitánya. Ám ez a rajongás kezdetben nem volt felhőtlen... Puskás Ferenc a Honvédban játszott, én pedig szenvedélyes fradi-szurkoló voltam. Fradistaként nem tudtam megbocsátani, hogy kedvenc csapa­tomat nemcsak a nevétől fosztották meg (előbb ÉDOSZ SE lett, majd Kinizsi), de legjobb játéko­sait - Budai Lászlót, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt - átirányították a Honvédhoz, Puskás mellé másodhegedűsnek. A sztárcsapattá lett Honvéd zsinórba nyerte a bajnokságot, az ÉDOSZ pedig kishíján kiesett az NB I-ből... Kocsisék nem váltak másodhegedűssé, számomra továbbra is ők voltak „a” focisták. Persze ha válogatott mérkőzésre mentem a Népstadionba, ott már a nemzeti színeknek szurkoltam, s nem vitathattam el, hogy Puskás Öcsi volt a motor. Hogy az ő ballába valóban aranyat ért, hogy az ő irányításával „diadalmaskodtunk” az angolok fölött a londoni Wembley-stadionban (az „évszázad mérkőzésén”!) 6:3-ra, majd a budapesti visszavágón - ahol szemtanú lehettem! - 7:l-re. Nem szándékozom részletezni Öcsi „bácsi” sikerekben gazdag pályafutásának állomásait, mindaz olvasható lapunk más- hasábjain. Inkább arról írok, hogy a rá emlékező játékostársak - Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, a spanyol Alfredo di Stefano -, meg az aranycsapat „tizenkettedik tagjának” nevezett legendás rádióriporter, Szepesi György miként vélekedtek róla. Túl azon, hogy „a legjobb csapat­­kapitánynak” tartották, mint segítőkész jó barátot említették. A barátaiért mindig nyitva volt a szíve, mindenkor számítani lehetett rá - hangoztatták. Engedtessék meg, hogy ehhez kapcsolódva személyes élményemet, közvetett, majd (a mintegy órányi ideig tartó) közvetlen kapcsolatomat adjam közre. Nagybátyám, Kálmán Miklós, a 40-es évek legismertebb magyar dzesszzongoristája, nagyanyámmal együtt Spanyolországban telepedett le a háború után. A feljövőben lévő tengerparti üdülővárosban, Beni­­dormban egy ikerház felét vásárolta meg. Puskás törzsvendége volt a bárnak, ahol bácsikám zongorázott, s ő beszélte rá a házvételre - az iker­ház másik fele ugyanis az Öcsi-házaspáré volt. A világhírű futballista és a külföldön is népszerű dzsesszmuzsikus szoros barátokká lették. Puskás - lévén Honvéd-labdarúgóként hivatásos katonatiszt volt - nem utazhatott haza az emigrációból, feleségének, Erzsébet asszonynak viszont 1963-ban megengedték, hogy meglátogathassa a kispesti Wekerle-telepen élő, idős édesanyját. A két hölgy a Wekerle­­telepi házba hívott, hogy átadják nagybátyám üzenetét és ajándékát. Az ajándék - egy arany karóra - Los Angelesben is velem van: családi ereklyeként, féltve őrzöm, csak alkalmi eseményeken viselem. Az üzenet pedig úgy hangzott: menjek ki Miklóshoz meg a nagymamához. A bácsikám azt tervezi, hogy saját bárt nyit, ahol természetesen ő zon­gorázik, én pedig mixer-fiú, vagy pincér lehetek (idővel akár főpincér is)... Bár "a spanyol tengerpart vonzott, az éjszakai bárokat is ked­veltem, de a pincéri munkakör nem hozott tűzbe. (Ma már bánom: huszonévesen könnyebb lett volna új életet kezdenem, mint két évtized­del később.) Nagyanyám 1967-ben meghalt, Miklós nagybátyám néhány hónap­pal később követte, özvegyétől nem kaptam levelet, majd időközben a benidormi címnek is nyomaveszett. A Puskás-család a 90-es évek elején telepedett vissza Magyarországra, én - akkor már kaliforniai polgárként - éppen Budapesten tartózkodtam. Állandó otthonuk még nem volt, átmenetileg a körúti Béke Szállodában laktak. Öcsi és Er­­zsébet-asszony a hotel halijában fogadtak, hogy néhány szót ejtsünk a családomról. Puskás elmondta, - micsoda kegyetlen fintora a sorsnak! -, hogy nagybátyám özvegyét, Rátkai Mártát (aki ugyancsak a 40-es években Pest egyik legnépszerűbb dizőze volt) rejtélyes kór támadta meg: ha elkezdett egy mondatot, nem tudta befejezni... majd végképp • elvesztette az emlékezetét. Akkortájt még nem tudták e betegség nevét. Ma már tudjuk: Alzheimer kór... Öcsi elmondta, hogy Miklóssal, Mártával át-átjártak egymás otthonába, s Erzsébet asszony meg ő igencsak kedvelték az ízletes magyar ételeket nagy szakértelemmel főző nagymamámat is. Majd következett a kérdés: mikor jártam a sírjuknál?... Éppen azt szeretném megtudakolni, mi is a ház címe, hogyan nyomozhatnám ki, hol nyug­szanak a rokonaim. „Nem kell nyomozni”, így a válasz, „ott voltam Miklós temetésén”. S már jegyezhettem is a címet: Altea temetője... De rögtön dorgálást is kaptam: „Ezt régesrég kideríthette volna!... Remélem, most már rövidesen ellátogat oda. Ha ott jár, a mi nevünk­ben is helyezzen egy virágcsokrot a sírra! ”. ...Töredelmes vallomással tartozom: még mindig nem jártam Beni­­dormban. Ideje, hogy e mulasztásomat mihamarább bepótoljam. Öcsi „bácsi” és Miklós, nagyanyámmal együtt odafönt talán már megbeszélték: miféle megátalkodott unoka és unokaöccs is vagyok... Elnézést kérek érte. Figyelem! A CSÁRDÁSBAN naponta friss mákos és diós BEJGLI kapható! 7la Háhadjon otthon a Mié&sel - hÍApm nálunk jntufkapJutija kéipm! Cukoh fiálkülii iá készítünk! (323) 962-6434 November 24, 2006

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents