Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)

2005-12-16 / 49. szám

rt

n&e asassssss si.s« afesfsieSÄ s''

Szeretettel Teljes Ünnepi Köszöntésem rokonaimnak, barátaimnak, ügyfeleimnek, $ olvasóimnak

ELŐD LÁSZLÓ

41 éve

JÖVEDELEMADÓ

BEVALLÁSOK * TANÁCSADÁS * SZÁMVITEL 1

Magyar * Angol * Német - fordítás / tolmácsolás f

GREETINGS AND BEST WISHES FOR HAPPY HOLIDAYS To all my relatives, friends, readers and clients.

LESLIE ELOED

e.a. Business Consultant Internet * WEB design * Marketing BUSINESS and TAX-Accounting Individuals - Partnerships - Corporations - Trusts

3942 CONLON AVE, COVINA, CA 91722-3802

TELEPHONE: (310) 341-3882 FAX: (626)205-3891

E-Mail: Leloed@AOL.COM

and Leloed@ARPAD.COM

WEB-site http://ARPAD.COM

Barátainknak, ismerőseinknek és az Amerikai t.

Magyar Hírlap minden olvasójának boldog, szép KARÁCSONYT és reményteljes ÚJ ESZTENDŐT kívánunk:

SCENIC DRIVE STUDIO GALLERY

Dobay Zsuzsa

festőművész és férje,

Dobay Endre

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET és $

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN

SZERETET-INTÉZETÜNK

BETHLEN OTTHON

Ligonier Gardens lakosai és vezetősége nevében

Nt. Bertalan Imre, Igazgató

Tel. (724) 238-2235

125 Kalassay Dr., Ligonier, PA 15658

Örömteli, szép Karácsonyt és vidám,

* ■ ■

boldog Újévet kíván ügyfeleinek és a Hírlap olvasóinak

az INTERNATIONAL IMPORT-EXPORT

a division of

MUTUAL WHOLESALE LIQUOR INC.

December 16,2005

A Different Christmas Poem

The embers glowed softly, and in their dim light,

I gazed round the room and I cherished the sight. My wife was asleep, her head on my chest,

My daughter beside me, angelic in rest.

Outside the snow fell, a blanket of white, Transforming the yard to a winter delight.

The sparkling lights in the tree I believe,

Completed the magic that was Christmas Eve.

My eyelids were heavy, my breathing was deep, Secure and surrounded by love I would sleep.

In perfect contentment, or so it would seem,

So I slumbered, perhaps I started to dream.

The sound wasn’t loud, and it wasn’t too near,

But I opened my eyes when it tickled my ear. Perhaps just a cough, I didn’t quite know,

Then the sure sound of footsteps outside in the snow.

My soul gave a tremble, I struggled to hear,

And I crept to the door just to see who was near. Standing out in the cold and the dark of the night,

A lone figure stood, his face weary and tight.

A soldier, I puzzled, some twenty years old,

Perhaps a Marine, huddled here in the cold.

Alone in the dark, he looked up and smiled, Standing watch over me, and my wife and my child. “What are you doing?” I asked without fear,

“Come in this moment, it’s freezing out here!

Put down your pack, brush the snow from your sleeve, You should be at home on a cold Christmas Eve!” For barely a moment I saw his eyes shift,

Away from the cold and the snow blown in drifts.. To the window that danced with a warm fire’s light Then he sighed and he said “Its really all right I’m out here by choice. I’m here every night.”

“It’s my duty to stand at the front of the line,

That separates you from the darkest of times.

No one had to ask or beg or implore me,

I’m proud to stand here like my fathers before me My Gramps died at ‘Pearl on a day in December,” Then he sighed as he said:

“That’s a Christmas ‘Gram always remembers.” My dad stood his watch in the jungles of ‘Nam’, And now it is my turn and so, here I am.

I’ve not seen my own son in more than a while,

But my wife sends me pictures, he’s sure got her smile. Then he bent and he carefully pulled from his bag, The red, white, and blue... an American flag.

“I can live through ! the cold and the being alone, Away from my family, my house and my home.

I can stand at my post through the rain and the sleet,

I can sleep in a foxhole with little to eat.

I can carry the weight of killing another,

Or lay down my life with my sister and brother.. Who stand at the front against any and all,

To ensure for all time that this flag will not fall.” “So go back inside,” he said, “harbor no fright, Your family is waiting and I’ll be all right.”

“But isn’t there something I can do, at the least, “Give you money,” I asked, “or prepare you a feast?

It seems all too little for all that you’ve done,

For being away from your wife and your son.” Then his eye welled a tear that held no regret,

“Just tell us you love us, and never forget.

To fight for our rights back at home while we’re gone, To stand your own watch, no matter how long.

For when we come home, either standing or dead, To know you remember we fought and we bled.

Is payment enough, and with that we will trust, That we mattered to you as you mattered to us.

WE ALL NEED TO TRAY EOR OVR MILITARY PERSONNEL EVERY NIGHT!

Kovács András

Karácsonyi álom

Deres ágaikkal dermedten álltak az út menti fák: némán őrizték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték szürke füstjüket a metszőén tiszta levegőbe. A pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házikó udvarán magasodó fenyőfa ágaira fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet.

Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával: Senkijük

sem volt egymáson kívül és nagyon szegények voltak.

Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt, ők a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával. Amikor elkészültek megszólalt Jankó:- Nagyapó, most már van Jézuskánk, de még nincsen karácsonyfánk, ami alá odatehetnénk.- Teringettét, igazad van. - kapott a fejéhez nagyapó- Nosza, öltözz hamar! Induljunk gyorsan az erdőbe mielőtt a nyakunkra esteledik. Jézus születése napján azért mégsem maradhatunk karácsonyfa nélkül. Biztosan

jut nekünk is egy kicsiny fácska.

A hóesésben nekiindultak az erdőnek. Hamarosan úgy néztek ki, mint két hóember.- No, nézd csak - mutatott nagyapó egy kis fenyőfára mutatva-, hát ez meg hogy kerülhetett ide a sok tölgy közé ?- Ne hagyjuk itt! Vigyük haza, hisz majdnem olyan árva, mint én.

Nagyapót meghatotta a kisfiú kérése. Bár a föld nagyon kemény volt, mégis ügyesen sikerült tövestől kiemelni a fát.- Most már nekünk is lesz igazi karácsonyfánk! lelkendezett Jankó.

Alig léptek néhányat, amikor erőtlen, csipogó hangra figyeltek fel. Egy kis madár próbált szabadulni a galagonyabokor tövises ágainak szorításából. Fent, a fészek melegéből ijedten nézték társai.- Nagyapó, segítsünk neki!

Lassan, óvatosan emelték ki

szúrós fogságából a kis madarat. Alaposan elfáradt, kicsiny szíve már alig kalimpált, a szárnyait sem bírta megemelni.- Na, most mi legyen, Jankó ? - tette fel a kérdést nagyapó - Ha itt hagyjuk megfagy a hideg

havon, vagy róka viszi el...- Tudom már - derült fel Jankó-, felviszem a fészkébe, ott majd vigyáznak rá. a többiek. Azzal - nagyapó helyeslő pillantásaitól kísérve - belső zsebébe, közvetlenül a szíve fölé csúsztatta az elgyötört kis jószágot. Óvatosan kezdett fölfelé kapaszkodni. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt a fészektől, megállt és gyöngéden belehelyezte a madarat.

Vidáman indult lefele. Ám lába alatt váratlanul ág reccsent. Gyorsan egy vastagabb felé kapott, de már túl későn. Nem érte el. A tüskés bokorba huppant. Nagyapó rémülten ugrott, hogy elkapja. Szerencsére nem történt komoly baj, csupán a ködmönke bánta, mert azt bizony a tövisek összevissza szabdalták.- Nem fáj semmid ? Nem ütötted meg magad ?- Nem - felelte szipogva.- Akkor miért sírsz ? Mi a baj ?- Hát, csak ez - mutatott zokogva szakadt kabátkájára.

(folytatás a 25. oldalon)

Season's Greetings

To alt our Hungarian Friends

Noel Irwin Hentschel

and

The Noel Foundation

AMEflIKAI

Magyar Hírlap