Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)
2004-06-18 / 25. szám
AMERIKA ISMÉT REAGAN-ORSZÁG (folytatás az 1. oldalról) “Hungarians for Reagan” - magyarok az 1980-as elnökválasztási kampányban. Az első sorban balról jobbra: Jancsó Zsuzsa, Stiglitz Ella, Jancsó Julius. Jobbra fent: Dr. Frank De Balogh. A férjem és én azon szerencsések közé tartozunk, akik személyesen is találkozhattak, beszélhettek az elnökjelölt, majd elnökké beiktatott Reagannel. Alex és Ella Stiglitzzel együtt mi, a frissen érkezett menekültek is aktívan részt vettünk a választási kampányban, ott voltunk a fundraisereken, és akkor is, amikor Reagan jóízűen falatozott az Elluska által főzött házi töltött káposztából. A Stiglitz házaspárral, Dr. Frank de Balogh-gal, Fényes Máriával és másokkal mind a két alkalommal ott voltunk Washingtonban Ronald Reagan beiktatási ceremóniáján, s ezek mind örök emlékként élnek bennünk. A kaliforniai kampánygyűlés, ahol először találkoztunk vele, a gálabál, ahol Reagan sokunkkal kezet szorított, mindenkihez voltegy-két kedves szava. Csak azután ölelte át Nancyt, aki a sok vitát kavart, tízezer dolláros hófehér Galanos-kreációban gyönyörű jelenség volt, és lejtett vele végig a táncparketten. Nem volt náluk elegánsabb táncospár, pedig Reagan már 70 éves volt, amikor először bevonult a Fehér Házba. A legemlékezetesebb ezekből az első évekből az a felemelő érzés volt, hogy itt valóban szabadság van, hogy itt mindenki részt vehet a politikai életben, ha kedve tartja, és nem tekintik a bevándorlót „másodrendű állampolgárnak”. Az amerikai zásdóval borított koporsó útrakel Kaliforniába, a család a díszőrség sorai között elhagyja a katedrálist Ronald Reagan hitt abban, hogy az Egyesült Államoknak hivatása van a földön, küldetése, amitől senki és semmi nem tudja eltántorítani. Végtelenül szerette ezt az országot, és töretlen optimizmussal hitte és hirdette, hogy a java még hátravan. „The Best Is Yet to Come!” - ez volt a jelszava, és ezek nem üres szavak voltak. Hitte, hogy ki lehet lábalni a harmincas évek óta legsúlyosabb gazdasági válságból, hogy DUNA Travel 8530 Holloway Dr. #102 W. Hollywood, CA 90069 SPECIAL ÁRAK EURÓPÁBA Információért hívják ZSUZSÁT TEL: (310)652-5294 FAX: (310)652-5287 1-888-532-0168 June 18,2004 © AMERIKAI Hfagyar Hírlap Alex J. Stiglitz Washingtonban. Ő avatott be minket az amerikai politikai életbe. Indulunk a gála-bálra. Ronald Reagan első beiktatása, Washington, január 20, 1981. A fenséges katedrálisban királyi pompával búcsúztatták Reagant Santa Monica, Kalifornia: az elnöki gyászmenet elindul vándordíjára a ravatalozóból. Fotók: Vadász Hunter János Ronald Reagan kaliforniai kampánylátogatáson az őt támogató nemzetiségi csoportokkal (1980) Alex Stiglitz az elnökjelölt Reagannal, aki éppen Stiglitz Elluska töltött káposztájából falatozik. A találkozóra a kampány-főhadiszálláson került sor, ahová az önkéntesek segítségét ment megköszönni. Mivel az épületben égett szag kezdett terjengem, a titkosszolgálat nem engedte be Reagant az épületbe, így a büfét a parkolóba vitték le. Mim kiderült, a szag a légkondicionáló berendezésből jött... (1980) a túlburjánzott államgépezet nem a problémák megoldása, hanem maga a probléma, hogy az adócsökkentés nem katasztrófát, hanem fellendülést hoz a gazdasági életben. Hitt a népben, és hitt az egyes emberben, meggyőződése volt, hogy az ember alapvetően jó, és hogy núndegyikünknek megvan a helye és a rendeltetése a világban (ez van a Reagan Library kőfalra vésve, ahol örök nyugalomra helyezték pénteken). A fővárosban, szakadó esőben, ezrek szegélyezték a katedrálishoz vezető Massachusetts Avenue-t, hogy egy pillantást vethessenek az arra elhaladó halottaskocsira, hogy érezhessék: részei a történelemnek. A reptérre vezető úton ugyanúgy, mint később a kaliforniai Point Mugu katonai repülőtérről a temetkezési helyre vezető úton, emberek tízezrei számára, néhány órára megállt az idő. Egyszerre semmi sem tűnt fontosnak, sehová nem siettek, nem éreztek hideget vagy meleget, éhséget, szomjúságot. Kivitték a gyermekeiket, unokáikat is, hogy azok majd elmondhassák az ő utódaiknak: „Ott voltunk, amikor Reagan elnököt eltemették!” 1993-ban, amikor Reagan megtudta, hogy Alzheimer kórban szenved, így búcsúzott szeretett népétől: „Én most elindulok azon az úton, amely életem alkonyához („naplementéjéhez”) vezet. Isten áldjon meg benneteket, és Isten áldja meg Amerikát!” Ez alatt a tíz év alatt Nancy ápolta és gondozta, szeretettel vette körül és saját vállára vette szenvedéseit. Ha van igazi hős, akkor az Nancy, a végsőkig hű és szerető feleség. Senki nem tudhatja, hogy min ment át ez alatt a tíz év alatt. Soha nem panaszkodott és nem káromolta Istent, hogy miért tart ilyen sokáig a haláltusa. Vajon mi lesz vele most, hogy a nehéz, de boldogan vállalt szolgálat végétért? Ronald Reagannak viszont megváltás volt a halál. Nem csupán a testi szenvedéstől (mint ismeretes, csípőtörést is szenvedett), hanem elmúlásával a róla alkotott képről is mintha lehullt volna a lepel. Mintha most ismét az a régi, jókedvű, tettrekész, erőteljes, határozott, eredeti, istenfélő és emberszerető, nagyobb mint életnagyságú alak lenne, akinek barátai ismerték. S mintha az ellenségei is megszelídültek volna, most kezdik felfogni Reagan igazi nagyságát, történelmi jelentőségét, emberi szerénységét és hívő alázatosságát. A szertartások egyes részletei sokáig megmaradnak emlékezetünkben. A Kapitolium felett a légteret átszelő vadászrepülők tisztelgése Washingtonban... A koporsó után léptető, lovas nélküli fekete paripa, „Sergeant York”, hátán Reagan elnök kedvenc pár barna csizmájával, amelyet visszájára kötöttek a kengyelbe, annak jeléül, hogy Ronnie többet nem lovagol... A Mrs. Reagan kísérőjéül kijelölt, szálfaegyenes katonatiszt - Major General Galen B. Jackman - makulátlan egyenruhájában, szoborkemény arckifejezésével a katonai fegyelem megtestesítője - amint fehér kesztyűs kezével gyengéden irányítjatámogatja Nancyt, ha néha meginog a hosszú úton... A Battle Hymn a katonazenekar, és az „Amazing Grace” Ronan ír tenorista előadásában... Hogy ki volt ott és ki nem jött el a temetésre, az egy külön történet. A washingtoni gyászszertartáson ott volt George W. Bush, az Egyesült Államok 43. elnöke (szükség van a megkülönböztetésre, mert jelen volt édesapja, George Herbert Walker Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke is), Laura és Barbara Bush. Megjelent a másik három még élő volt elnök is feleségestül: Gera'ld és Betty Ford, Jimmy (folytatás az 5. oldalon)
