Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)

2003-12-19 / 49. szám

Szeretetben gazdag, kellemes ÜNNEPEKET és boldog, sikeres ÚJÉVET kíván kedves Los Angeles-i közönségének CSONGRÁDI KATA és S. NAGY ISTVÁN Találkozunk a Csárdásban! Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek és^ minden kedves honfitársunknak GABY JUL’S TRANSMISSION SHOP 2436 Hyperion Ave. Los Angeles, CA 90027 „ (323) 666-1955 HÍVJÁK GABYT! DECEM&ER. -folytatás a 9. oldalról a világot attól, hogy például Ja­nuár öcsém, irigységből és ha­talomvágyból, Július helyére törjön. Mert ez az egyetlen tör­vényszegés is pusztává tenné a földet! Eme rettentő villantásra úgy megborzadtam, hogy így kiál­tottam fel:- Még a gondolat is bor­zasztó, December úr!- Úr?!- Ó, bocsánat! - mondtam. Bölcsen és nagy jósággal meg is bocsátotta bántó elszólá­somat December, mert moso­lyogva folytatta:- De hát arról szó sincs, hogy Január, vagy bármelyik másik öcsém változtatna a ter­mészetén. Mi nem kelünk fel a természeti törvények ellen. Jú­nius nem akar jéggel uralkodni, s nekem sem jut oly hiú gon­dolat eszembe, hogy kivirágoz­­tassam a fákat. Egyedül arra tö­rekszem, hogy legyen tisztessé­ges hideg. A lehetőség szerint befödöm hóval a vetéseket és a vizeket jéggel. Pilinkéztetem a hópelyheket, hogy a szemek s főleg a gyermekek gyönyör­ködjenek bennök. Mert bizony én is sokat gyönyörködöm a gyermekekben, miközben ott is csúszkálni vágyakoznak, ahol nem lehet, s miközben játsza­nak az én csillogó havammal, és bolondos jókedvvel keringenek a jégen. Ha csak tudom, a férfi­aknak is megízesítem a mun­kájukat, mit a jó meleg szobák­ban és a hivatalokban végeznek. A lányoknak mulatságot szer­zek, a fiuk tudományát pedig gyarapítóm. A kedves öregek­nek meggyújtom a tüzet, hogy annak a melegénél a hosszú életben reménykedjenek, és a lángjánál az elmúlt szép időkre emlékezzenek. A szép asszo­nyokra felsegítem a puha bun­dát, és megcsípem a fülük cim­­páját.- Meg-e? - kérdeztem mo­solyogva. Erre csak bölcsen kacsintott December, s változás nélkül folytatta:- Szóval hát mindenkinek kiosztom a hideg igazságait, és különösen megdidergetem azt, aki békétlen dologban járja az utakat. A városokban felvirá­goztatom a színházakat, s a fal­vakban is az éneket és a táncot, adván azonban elegendő pihe­nést is a föld munkásainak. A fákat fehérbe gyöngyözöm, a madaraknak búvóhelyeket aján­lok, a medve álmait mézzel békenem, és a nyári bűnök miatt éheztetem a farkasokat. Néha ropogósra készítem a havat, s máskor megpuhítom, hogy ne unja magát. S amit legjobban szeretek, mesét mondok az em­bereknek, de azok között is legfőképpen a gyermekeknek és a szegényeknek. Hát bizony, gondoltam ma­gamban, ezek szerint van dolga elég ennek a szegény öreg De­cembernek! Pedig a disznóölést még nem is mondta; sem az ár­tatlan csemetefenyökről nem emlékezett meg, akiket levág­nak karácsony előtt. De hát nem akartam ezekről szólani, hosv a gondjait ne szaporítsam még én is. Inkább a mese dolgában tet­tem fel egy kérdést, szólván:- Meghat engem, hogy leg­inkább mesét mondani szeret.- Hát igen - tűnődött el De­cember. - Legjobban szeretek mesét mondani, mert abban az igazság mindig él. Valahogy úgy mondta ezt, mintha már ő is belenyugodott volna abba, hogy az igazság valóban csak a mesében élhet. Szép dolog ugyan a bölcsesség, gondoltam magamban, de azért annak is határt kell szabni! S ez már, ez a hiedelem a határon túl van! Mert nem lehetséges, hogy az igazság hontalan legyen, s csak egyedül a mesében találjon menedéket!- Csak a mesében lenne igazság?! - kérdeztem.- Ott biztosan - felelte De­cember.- Hát akkor - folytattam bé­­kétlenül - mi csak haszontalan­­kodunk, amikor küszködünk az igazságért?! Nem volna-e akkor jobb, ha mi magunk is mesébe bújnánk, ahol legalább együtt le­hetnénk az óhajtott igazsággal? Erre jóságosán nézett reám December, és azt mondta nekem:- Kedves barátom, vannak emberek, akiknek olyan az éle­te, mint a mese. Kevesen van­nak ugyan ilyenek, de az örök igazság ezek miatt könyörületes az emberi nemhez. S ahogy ezt kimondta, mindjárt készülődni is kezdett.- Hát most elmegyek - mondta -, mert sok a dolgom. Havazni kell, s a szent Borbála ágyúját szorgosan megpucolni; aztán elkészíteni az utat a Mi­kulás barátom számára, és részt venni a Szűz örömében, a fo­gantatás boldog napján. S így tovább, napról napra, egyik gondról a másikra.- Mindenki hálás lesz! - mondtam tiszta szívvel. Erre December elnevette magát, majd szomorú mosollyal legyintett, mondván:- Különösen Szilveszter! Nagyon látszott az arcán és hát a hangjából is érezni lehe­tett, hogy bizony nincs valami jó véleménnyel Szilveszter felöl. Heltai Jenő | DECEMBER Nem pesti hónap: budai hónap, Kisvárosi, falusi hónap, Nem jazzal, rádióval hangos Vásáros, mai hónap: Százévelőtti, régimódi, Biedermeyer-hónap, Gyermekéveink hónapja, A szülői ház hónapja És a nagy téli szünidőé, A Megfagyott Gyermek hónapja És Andersen kis gyufaárus lányáé, A fehérszakállú Mikulásé És a kisded Jézusé, Jóság és szeretet hónapja, A megfogyatkozott jóságé És a megcsappant szereteté. Mert kihűlt a remény Kemencéje a Földön, Nincs, aki újra befűtse. Didereg az Ember, Haldoklik a világ. Ez a melegségre szomjas jégvilág, Mely időtlen idők óta koldusán nyeli A türelmes föld gyérülő szenét És a jóság és szeretet Isteni kenyerének morzsáit. Hová lett az az isteni kenyér, Mely azért volt, hogy mindenkinek Jusson belőle egy karéj? Alig maradt belőle Egy decemberre való Egy napra való Egy estére való, Egy karácsonyestre való! Talán imádkozni kellene! Vagy visszanézve arra, Mi mögöttünk van, Megfogni egymás kezét, Összebújni, egymást megölelni És utolsó szikrájából annak, Mi bennünk emberi, Új tüzet rakni a jövőhöz És friss kenyérsütéshez.- Nem hinném - mondtam neki -, hogy Decemberségedet Szilveszter ne szeretné.- Szeret, de eltemet! - felelte December. Egyebet én sem tudtam erre mondani, csak azt, hogy hát ilyen az élet. S nem tudott De­cember sem ennek ellene mon­dani semmit, hanem csak böl­csen bólogatott. Aztán elment az Esztendő öreg fia, hogy szorgosan téli munkához lásson. Mindenekelőtt rengeteg hó­­pelyhet kellett csinálnia, mert November a készletből már elég sokat elfogyasztott. « Heltai Jenő | KARÁCSONY a redakcióbán És együtt ül karácsonyestén, A szeretet nagy ünnepén, A szomorú redakcióbán Néhány mogorva, bús legény. Kint hull a hó fehér pihéje, Olyan magasztos, mély a csend... Mi körülüljük a kemencét S fázunk, didergünk idebent. Az egyik ír, a másik ásít, A harmadik sóhajt nagyot: Te szent, te szép fehér karácsony Fényed minékünk nem ragyog. Itt üldögélünk egymagunkban, Szürcsölve búsan a teát, Reggelre újság kell a népnek És vélemény és ideák. Reggelre újság kell a népnek, Amely ma boldog és mulat, Újság, amelyben van vezércikk És sok családi hangulat. Újság, amely híven megírja, Hogy olcsóbb lett a marhasó, És boldog ünnepet kívánjon Tenéked, nyájas olvasó. IPPH AMERIKAI a„, y tfagyar Ifcrlap mummy Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET X és eredményes, vidám ÚJ ESZTENDŐT kíván az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak LÁSZLÓ BALÁZS^ Budapestről £y ifaM* Minden magyarnak - itt és az Óhazában - kellemes KARÁCSONYT fc&k és BOLDOG ÚJÉVET kíván a GAMMA ROOFING CO. Bohács Antal Tel. (818) 757-1089 £ A. Pager: (818) 229-5111 Boldog, békés ÜNNEPEKET kíván barátainak, ismerőseinek és kedves Közönségének CSER LÁSZLÓ zongoraművész és családja Barátaimnak, ismerőseimnek, az Amerikai Magyar Hírlap | olvasóinak és minden magyarnak # szeretetteljes Karácsonyt yy , és békés, boldog Újesztendőt i kívánok: ( FERCSEY JÁNOS L 1 (New York) '

Next

/
Thumbnails
Contents