Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)

2002-10-18 / 40. szám

Volt egyszer egy kislány ■ Előrebocsá­tom: távol áll szándékomtól, hogy a valósá­got túlszínezve, holmi könnyes "love storyt" ka­­nyarítsak az alábbi történetből. Egy kislányról írok, akit - úgy rémlik - Juditnak hívtak (restel­lem leírni: nem vagyok biztos a nevében). Egy kislányról írok, akinek jeltelen sírjára képletes virágot teszek minden október­ben, immár négy és fél évtize­de... Tizenhat éves voltam, amikor atyai barátom - Bondy Endre - író-zeneszerző-karmester-kon­­feranszié meghívott az általa ve­zetett "irodalmi munkaközös­ségbe." Hozzám hasonló korú meg valamelyest idősebb fiata­lok gyűltek össze két-három he­tente "Bondybandi" lakásán, hogy lángoló (s természetesen holtomiglan tartó) szerelmüktől hevített verseiket, iskolai élmé­nyeiket megörökítő novelláikat felolvassák. Bandi jó szerkesz­tőnek bizonyult: egy-egy találó mondatba tömörítve alakított élvezhetővé dagályos bekezdé­seket. A lány akkor tizennégy éves volt. Ugyanabban a házban la­kott, ahol nagybátyja, Bandi, s (noha nem voltak irodalmi haj­lamai) ő is rendszeresen részt vett szárnypróbálgató felolvasó délutánjaikon. Mondom, két évvel volt fiatalabb nálam, s én akkoriban - mint a legtöbb ka­maszfiú - a "nagylányok" iránt érdeklődtem. E Bondy-unoka­­húg nem volt se szép, se csú­nya... inkább tűnt vadóc csitri­­nek, mint serdülő ifjú hölgynek. Haját fiúsán rövidre vágatta, szívesebben járt nadrágban, mint szoknyában. Két éven át jószerivel csak "szervusz-szervusz, hogy vagy -hogy vagy"-ra szorítkozott isme­retségünk. Irodalmi "munkakö­zösségünk" témái az idők során nem sokat változtak: szerelem és iskola, rímben-prózában el­beszélve... de 1956 nyarán már mi is politizálni kezdtünk. S az akkor tizenhat éves lány megle­pő érettséggel csatlakozott szó­párbajainkhoz. Véleménye volt a Petőfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle megújulásban. Azon a koraőszön volt egyetlen olyan alkalom, amikor - az utcán vé­letlenül találkozva - kettesben mintegy félórát beszélgettünk. Majd kitört a forradalom. A tűzharc csitultával meglátogat­tam a tőlünk egy utcasaroknyira lakó Bondybandit. Lelkes volt ő is... de félelmeit sem titkolta. Inkább aggódva, mint büszkén mutatta a Magyar Honvéd című újságot, amelynek címoldalán a börtönéből kiszabadult Mind­­szenty József hercegprímás, hátlapján pedig Judit (?) volt látható, fegyverrel a kezében.- A nővérem napok óta képte­len aludni, a lánya már két éj­szaka nem jött haza, most sem tudjuk, merre kóborol... Az özvegy édesanya magányo­san nevelte egyetlen gyermekét. Az apa a háború alatt vált füst­té valamelyik haláltábor krema­tóriumában. A lány jószerivel nem is ismerte az édesapját. ... Aztán ismét kiújultak a har­cok. Magyarország újra szovjet gyarmattá vált, s én hónapokig nem jelentkeztem Bandinál. Begubózódtam. Gyászoltam a forradalmat, szomorúan hallot­tam a híreket: abban az eszten­dőben érettségizett osztályunk harminchárom diákjából tizen­hatan külföldre menekültek és hogy mégse mi, otthonmaradot­tak legyünk többségben, egyi­künket - Böjthe Lajcsit - bebör­tönözték. Részt vett a fegyve­res harcokban, majd több évet rács mögött töltött. Karácsony előtt látogattam meg Bandit, hogy - a lehetősé­gekhez képest - kellemes ünne­peket és egy reménytelibb új évet kívánjak (egyszersmind megtudakoljam, mikor folytat­juk irodalmi összejövetelein­ket). Az ötven év körüli férfi megtört aggastyánnak tűnt. Könnyekkel szemében suttogta el: Judit november 4-é után részt vett az utcai harcokban. Egy barikád mögött hasalva lát­ta, amint ifjú fegyvertársa (talán akkor már udvar lója) lövést ka­pott. A lány kikúszott a barikád mögül, hogy biztonságosabb helyre vonszolja a súlyosan se­besült, vérző fiatalembert... és akkor az egyik tank a gyerek­lányra irányította az össztüzet. Szitává lőtték. A helyszínen meghalt. Az édesanya a halálhír halla­tán összeesett, idegösszeomlás­sal kórházba szállították. Meg­bomlott elmével néhány évet élt még, majd ő is a barna, illetve vörös terror által meggyilkolt hozzátartozói után ment az eli­­ziumi mezőkre. Ismétlem: nem fűztek szoros szálak e lányhoz - a tragédiája mégis újabb melankóliába taszí­tott. Töprengtem-tűnődtem: mi késztethette e félárva gyermek­embert a fegyveres harcra? Miféle eszmélés ösztönözte ti­zenhat évesen, hogy életét koc­káztassa (majd fel is áldozza) a szabadságért? Talán apja halá­la, akit egy más előjelű - ám mégis az ötvenes évekéhez ha­sonló - diktatúra iktatott ki az életből? Könyvtárról könyvtárra jár­tam, hogy a Magyar Honvéd október végi számát megszerez­zem - ám a forradalom újságjait hétpecsétes lakat alatt őrizték. Az elmúlt években ismét kuta­kodni kezdtem a Széchenyi Könyvtárban, de nem bukkan­tam rá a lapra. A lányt viszont nem felejtettem el. A képletes virág évente ott volt a jeltelen pesti síron. ... Az idén nyáron, itt, Los Angelesben, jóbarátomat kíván­tam megajándékozni születés­napján egy képzőművészeti ki­advánnyal, vagy képes album­mal. A könyvesboltban bön­gészve belelapoztam a ”150 Years of Photo Journalism" című, 1995-ben megjelent, 360 oldalas kötetbe (Könemann Kiadó, Vo­lume II). A közepetájt nyílt szét, s döbbenetemre viszontlát­tam a négy és fél évtizede hiába keresett felvételt. A fegyveres lányt. Megszédültem szinte a talál­kozástól. A sötét tónusú fényképet ki­másoltam az albumból; bekere­tezve a szobám falán őrzöm azóta is. Most, október 23-án valóságos virágcsokrot helyezek a fotó alá. Tudom, szabadságharcunknak megannyi áldozata volt. A pes­ti srácok közül sokan a véráz­tatta utcán fejezték be derékba­­tört fiatal életüket. Kérem, ne vegye senki rossz néven tőlem: számomra mégis ez a lány jel­képezi a forradalmat. A mártí­­romságot. A gyereklány, akinek édesap­ját a náci fasizmus, őt pedig a pánszláv bolsevizmus fosztotta meg legértékesebb kincsétől: az életétől. Az apa értelmetlen halált halt. A lány értelmeset. Értelmeset? Nem tudom... Létezik értelmes halál?... ... Bertolt Brecht "Galilei" cí­mű drámájában van egy párbe­széd. Az elveit átmenetileg megtagadó, meggyötört Galileit ekként korholja fia: (folytatás a 9. oldalon) SKYNET TRAVEL MAGYAR UTAZÁSI IRODA A legjobb árakat garantáljuk! LOS ANGELES - SAN FRANCISCO - SEATTLE -PORTLAND - CHICAGO - NEW YORK - MIAMI - ATLANTA - PHOENIX-bőI BUDAPESTRE ÉS BUDAPESTRŐL FRANKFURT - BÉCS LUFTHANSA - KLM - SWISSAIR - MALÉV - AIR FRANCE - HAWAII - MEXICO - TAHITI - KOCSI- ÉS HOTEL BÉRLÉS TEL: (310)300-4000 * FAX: (310)300-4004 9401 WILSHIRE BLVD., STE 835, BEVERLY HILLS, CA 9021' ^ FOUR DAYSmJjLOS^ANGELESJBH ■ WITH THElBESTjHUNGARIAN MOVIES VlM C3^EIvI B E R^2^1 -2É4 lEbrenjárók ■ Best Actor*. V ü Budapest «u/ Esölutanij * Best ShortTiimJ t£tfSCan nesJMfl Szép® inapokl Kilver Leopardi HfcjLocarnoll,. fe Hukkle [ Official Hungarian! llOscar Entry 'Chico « Best Director [Karlovy Vary, S Grand Prize Budapest : A * 1 j Hid ember; E3!utols6^ M| bluest^ nr mrtn it Best Cinematography^ %g|| Budapest Kalózok| r«»eretoJg IgBest Short Films Venicejyjjg Fény hull! í# arcodra mj iBest Visual Expression o-. Budapest ■Felhő a ^Gangeszitől ett-m.'v *"». V * gplEuropean Film v fAward Nomination Valami Amerika-. .-iJ. Jcaemnuej?Music Hall TheatTMj 9026 Wilsfii^Blvd|?Los Angeles?fc^90Í^»T j k FOR I^J^RMMilONtg^LL: (3IO^ÜgÜROgI O R* llifj&T» R®.(ú wo rid n^natiTnetll . . AMERIKAI / mna msarlbrtoPMl ■ Kísértések! mt« t ‘ &gm BBest DirectorJI Éltti Budapest 11 FÖLDES TAMÁS:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents