Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-08-30 / 33. szám
Műsoron kívül: A jelen cikk természeténél fogva azonnali közlést igényelt, ezért Jancsó Zsuzsa Gore Vidal-ról szóló írásának második részét a jövő héten közöljük - A Szerk. A kiadó hozzászól Lapunkat komoly kritika érte Előd László múlt heti cikkével kapcsolatban az olvasók részéről, ezért szeretnék néhány észrevételt tenni. Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, ami ugyan köztudott, de a biztonság kedvéért minden héten megjelenik a Hírlap impresszumában: "Minden cikkért szerzője felelős. A közölt írások nem szükségszerűen egyeznek meg a szerkesztőség véleményével." Ennek ellenére természetesen igyekszünk a lapban olyan cikkeket megjelentetni, amelyek megfelelnek elképzeléseinknek és az olvasók elvárásának. A kérdéses írás ("A jövő nemzedéke is fellép a színpadra", aug. 23, 6. oldal) első pillantásra pozitívnak tűnik, mivel Előd László öt fiatal tehetséget mutat be és első önálló előadásuk sikerén örvendezik. Sajnos azonban bevezetőjének mintegy felében olyan megjegyzéseket tesz, amelyek joggal sérthetik mindazokat, akik városunk kulturális életének, a magyar irodalom és művészet értékeinek helybeli őrzői és ápolói voltak az elmúlt csaknem fél évszázad alatt. Azt írja többek között, hogy várta a napot, amikor "fiatal magyar művészeink a gyeplőt saját kezükbe véve megalapozzák az idegenben oly fontos magyar művészeti életet." Ezt joggal kérheti ki magának az olvasó, aki jól tudja, hogy Los Angeles kulturális élete kitűnően meg van alapozva, maximum továbbfejlesztésről vagy továbbvitelről lehet szó. De ezt semmiesetre sem erőszakkal, útonállókhoz illő módszerekkel, "a gyeplőt kezükbe ragadva", a régi, kipróbált gárdát félreállítva kell megtenni. Téves az a megállapítás is, hogy a fiatalok az idősebb nemzedéktől csak "tedd-ide / tedd-oda részfeladatokra" kapnak felkérést. Egyházaink, színtársulataink és művészeink egyénileg is szüntelenül kutatják az új tehetségeket és minden alkalmat megadnak megismertetésükre. Máskülönben nem ismernénk ilyen jól az öt közül háromnak a nevét: Cser Julika, Tóth Anikó és Tóth Kinga már számtalanszor fellépett magyar előadásokon illetve rendezvényeken. Ha esetleg valaki még nem értette volna meg, hogy itt a régieket szólítják fel távozásra, Előd még pontosabban kifejti véleményét: "Az idősebb, a mi nemzedékünk feladata pedig át kell lassan alakuljon arra, hogy csupán a háttérben csendes, néma segítőkként és hallgatókként vegyünk részt... a babér-koszorúkat nekik juttatva..." Jómagam első olvasatra ezt úgy értelmeztem, hogy a szerző itt saját tevékenységére gondol, de amennyiben ezt a kijelentését olyan nagyjainkra is vonatkoztatja, akik magas művészi színvonalú, elkötelezett, önfeláldozó és kitartó művelői, mozgatói voltak kezdettől fogva a mai napig is a helybeli magyar kulturális életnek, akkor határozott ellenvéleményt kell nyilvánítanunk. A művészet nem lóverseny, ahol csak egy valaki győzhet, hanem "teamwork", együttműködés egymás és a köz javára. Arról nem beszélve, hogy egyetlen előadás még nem biztosítéka annak, hogy ezek a fiatalok készek a helyi követelmények mindenkori és maradéktalan kielégítésére. Nem tudjuk, Előd Laci ismeri-e az amerikai rendőrség "Three Strikes" rendszabályát, miszerint ha a visszaeső bűnöző harmadszor is elkövet akár minimális bűncselekményt, életfogytiglan a rács mögé kerül, ő már évekkel ezelőtt is vihart kavart művészeink körében "a könnyű műfaj művelőinek" lekicsinylésével - az olvasók akkor is a fejünket, illetve tiltakozásunkat követelték. Néhány hete, az augusztus 9-ei számban az Arany János Kör műsorának otthont adó Ontarioi Református Egyházat és közönségét sértette meg, értetlenséggel vádolva őket. Ez már csak azért sem helyes, mert közönség nélkül nincs műsor sem, tehát nekik kellett volna jobban felmérni a közönség igényeit. Egy programot nem "becsülettel végigvinni" kell, mint egy kellemetlen feladatot, hanem úgy megtervezni, hogy mindenkinek örömére szolgáljon. A jelen cikk tehát a "harmadik húzása" Előd Lacinak. Mivel rács mögé nem tehetjük, arra kérjük szépen, hogy a továbbiakban jobban gondolja át, amit ír, különben nem tudjuk írásait közölni. Megértjük az ifjú művésznők iránti lelkes érdeklődését, de ha lehet, úgy dicsérje, akit dicséretre méltónak tart, hogy közben ne sértsen vérig másokat. JANCSÓ GYULA, KIADÓ JANCSÓ ZSUZSA, FŐSZERKESZTŐ HARMINC ÉVE TÖRTÉNT: TERRORIZMUS A MÜNCHENI OLIMPIÁN Hihetetlen, de már harminc éve, hogy a "Fekete Szeptember" néven ismert arab terrorista szervezet kommandója behatolt az Olimpiai Faluban az izraeli sportolók lakóhelyére és túszként kezelték őket követeléseik teljesítésére. Két izraeli már a támadás során meghalt, a többiek - öt terroristával és egy rendőrtiszttel együtt - az eredménytelen "tárgyalások" után - a végső összecsapásnál vesztették életüket. A világ a televízió képernyőjén nézhette végig az eseményeket, amelyek még a győztes olimpikonok - Mark Spitz, Olga Korbut és a többiek - teljesítményénél is maradandóbb nyomot hagytak a köztudatban. A müncheni olimpiát "Az öröm játékai" néven hirdették meg, soha nem látott felhajtással. Ez volt az első eset, hogy a televízió teljes egészében közvetítette az olimpia eseményeit (az amerikai ABC TV is több mint 60 órát), kb. 1 billió néző előtt (3 évvel korábban a holdra szállást "csak" 300 millióan nézték). FOLYTATÁS A 6. OLDALON Amatőr műholdas szakértő felfedezése (MTI) - Egy brit amatőr műholdas szakértő rájött arra, hogy műholdas kapcsolat révén bárki szabadon betekinthet amerikai kémrepülőgépek felvételeinek „élő” közvetítésébe. John Locker tavaly novemberben tette meg felfedezését, majd hét hónapon át próbálta felhívni a NATO és az amerikai hatóságok figyelmét az atlanti szövetség balkáni légifelderítő tevékenységébe bepillantást engedő felvételek által jelentett veszélyre, mielőtt úgy döntött, hogy a nyilvánosság elé tárja az ügyet. Locker megkereséseire ugyanis olyan választ kapott, hogy műszaki kényszerről van szó, amelyről az illetékesek is tudnak és köszönettel veszik az amatőr műholdas aggodalmaskodását. E műholdas adásokon a héten például a Koszovóban szolgáló amerikai békefenntartók Bondsteel nevű táborában elrendelt riadó fejleményeit követhették figyelemmel illetéktelen szemek. A kémrepülőgépek által készített felvételeket egy Brazília felett lévő műhold sugározta, és a kódolatlan adás az interneten is elérhető volt. „Nem vagyok katonai elemző és e terület szakértője, de nagyon meglepett, hogy ilyen típusú anyagot csak úgy szabadon sugároznak. (...) Az én szememben ez kockázatot jelent” - mondta Locker a BBC brit tévé- és rádióadónak. Richard Perle, az amerikai védelmi minisztérium tisztségviselője közölte, hogy már készültek tervek az adások kódolásának bevezetésére. Az amerikai hatóságok a tavaly szeptemberi egyesült államokbeli terrortámadások után ismerték fel az „élőben” látható légifelderítés fontosságát; ma már sokkal több hasznát veszik az efféle információnak, s a jövőben érdemes lesz azokat kódolttá tenni. Mint a BBC internetes honlapján megjegyezte, elemzők szerint figyelmet érdemel, hogy a kódolatlan felvételek először tavaly november 11-én jelentek meg. A szeptemberi terrortámadások után Amerika mozgásba lendült, az afganisztáni légifelderítés igényei pedig kezdtek felemészteni minden biztonságos csatornának tekintett katonai műholdat; a prioritásokat mutatja, hogy a balkáni műveletek sugárzását áthelyezték nem biztonságos helyekre. A gondot azonban az jelenti, hogy ezáltal számos NATO-műveletet is veszélybe sodortak, a Radovan Karadzic háborús bűnökkel vádolt volt boszniai szerb elnök utáni hajszától kezdve az albán gerillák Macedóniába való beszivárgásáig bezárólag. MESTER LÁSZLÓ Hírverés és valóság Az elmúlt hetekben Amerikában bemutattak egy filmet, amelynek főszerepét sztárnak titulált, valóban kitűnő színész, Mel Gibson alakította. A premiert igazán példátlan arányú beharangozás előzte meg. Már maga a cím is sokat sejtetett: "Jelek" (Signs). Az előzetesnek nevezett cikkekben külön kihangsúlyozták az elsősorban Angliában észlelt tüneményt, a gabonaköröket. Ezek az elmúlt két évtizedben szinte rendszeresen, de feltétlenül meglepetésszerűen jelennek meg Wiltshireben és Hampshireben. Eredetüket senki sem ismeri, de letagadhatatlanul értelmes lények művei, sőt számos esetben egészen magasrendű matematikai és algebrai előkészületeket feltételeznek. Vagyis a gabonaköröknek feltétlenül hírük van és ráadásul izgalmas, sőt titokzatos hírük. Reklámnak tehát jó választást jelentett. Ha ehhez azután hozzátesszük a további titokzatosságot sejtető címet, az előzetes tájékoztatást kiagyaló kampány fejét feltétlenül dicséret illeti. Minden egyébért ő természetesen nem felelős. A színpompás és még többet sejtető reklámozás után a premieren a nép természetesen tömött sorokban tódult a mozikba és erről a beszedett dollármilliók megfelelő tájékoztatást adtak. Utána azonban egyszerre megcsappant az érdeklődés. Amikor e sorok írója feleségével személyesen igyekezett meggyőződni a/kétirányú siker részleteiről, mi ketten két kezünkön meg tudtuk számolni a jókora nézőtéren elfoglalt székeket. Mi lehetett ennek az oka? A felelet egyszerű: a film messze elmaradt a felcsigázott várakozástól. Sőt ennél tovább is kell menni. A film kimondottan rossz. Elhibázott. Hibákkal van tele és ráadásul azt a gyanút idézte fel önnön fejére, hogy ez előzetes hírveréssel körmönfontan megtévesztette a közönséget. És ennek a puszta tévedésnél nagyobb a súlya. Áz előzményekhez tartozik, hogy a film rendezője a korábban szinte a teljes ismeretlenségből felmerült M. Night Shyamalan volt, aki A hatodik érzék című korábbi filmjével átütő sikert aratott. Ennek a filmnek a végén az előre nem sejtett fordulat szinte megbabonázta a nézőket, élményüket egymásnak mesélték el és az ősi szájreklámmal a siker révébe vezették ezt a filmjátékot. A hólabdaszerűen növekvő érdeklődéshez hozzájárult egy korábban nem ismert, végtelenül tehetséges gyermekszínész szerepeltetése. Mindezek után a fiatal rendezőnek valószínűleg nem volt problémája, hogy következő filmje elkészítéséhez pénzes támogatót találjon. A filmben Mel Gibson valamilyen ismeretlen vallásnak a lelkészét kelti életre, aki valamikor korábban megrendült hitében és elfordult a hivatásától. Mindezt azonban csak távolról sejtetik. Mindjárt a játék kezdetén az a meglepetés érte, hogy vidéki háza közelében a kukoricaföldön az addig csupán hírből ismert gabonakörök jelentek meg, vagyis a növények szárát valamilyen ismeretlen erő szabályos mintázatban tekintélyes kiterjedésű területen lehajtotta a földre. Az élmény a megrendülés arcjátékának sorozatára kényszerítette a színészt, amit ő kitünően meg is oldott. A háttért néha titokzatos suhogás tette izgalmassá és egyben rejtélyessé. A nézők joggal várták, hogy még mielőtt a film véget ér, minderre valamilyen feleletet kapunk. Akkor még nem tudtuk, hogy erre nem fog sor kerülni és így türelmesen végigültük a hátralévő másfél órát. A jelenség izgalma többször visszatért, mindig újabb háttérzajokkal. Igazság szerint a flipnek különösebb meséje nem volt, ezúttal senki sem agyait ki váratlan fordulatokat, mindössze megtudtuk, hogy a volt lelkésznek van egy asztmatikus kisfia, akinek egészségéért határozottan aggódik. Később minden logikai előkészítés és a magyarázat árnyalata nélkül fények jelentek meg az éjszakai égbolton. Fényforrások sorozata, határozott mintázatban, mozdulatlanul. Mindez természetesen jelentősen adott a titokzatossághoz, csak éppen nem elégített ki. Ezek a filmben alkalmazott égi fények határozottan hasonlítottak az évekkel ezelőtt az arizonai Phoenix felett megjelent tüneményre, amit a televízió jóvoltából Kaliforniában is láthattunk. Jól emlékszem: magyarázatot erre sem kaptunk, csupán valami katonai parancsnok kísérletezett valami ügyetlen nyilatkozattal, amit akkor rögtön nevetségessé tettek. A film egy másik részében - tökéletesen indokolatlanul - felvillanó jelenetet láttunk valami dél-amerikai város sikátoráról, ahol valami titokzatos alak sziluettje suhant el, minden későbbi magyarázat nélkül. A játék végefelé azonban a tiszteletesnek a háza indokolatlanul roham alá került. "Valakik" be akartak hatolni. A tiszteletes behajtotta az ablaktáblákat, de végül is az egyiket valaki betörte és a Dél-Amerikában elsuhant árny egyszerre testi valóságában megjelent ebben az amerikai vidéki otthonban, megragadta a tiszteletes fiát és az izgalom érdekében közelről mutatták a lény ragadozó karmokban végződő ujjait. Egyszerre a jövevény valami párát fújt a gyermek arcába és kevéssel később megtudtuk, hogy a fiú erre fel kigyógyult az asztmából. Nosza a tiszteletes visszazökkent régi valójába, felvette papi öltönyét és elindult, hogy visszatérjen elhagyott hivatásába. A film címét adó "Jelek" valószínűleg a gabonakörökre, az éjszakai égi fényekre és a nyilvánvalóan földöntúli eredetű lényre vonatkoztak. Igen-igen homályosan a film készítői valószínűleg valami felsőbb beavatkozásra akartak hivatkozni, ami a tiszteletest is visszatérítette az elhagyott útra, de mindezt mi ott a nézőtéren csak találgattuk. Voltak aztán egyéb hibák is, szükségtelenül elnyújtott jelenetek, talán az izgalom fokozása érdekében. Egy helyen a jelenetsorban logikai törés is mutatkozott és... Vagyis mi ott mindannyian megtanultuk, hogy néha mélységes a szakadék az előzetes hírverés és a valóság között._________ B PH| AMERIKAI mm, a BlPMflHHEJB 3 tfagyar Hírlap FIZESSEN ELŐ A HÍRLAPRA!
