Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-07-27 / 28. szám
Jancsó Zsuzsa Hazai képeslapok 2001 1. Viharos előkészületek Hirtelen jött az utazás ötlete, szinte mellékgondolatként. Egy május végi lapzártakor betelefonált egy utazási irodás hirdetőnk, hogy javítanánk ki az LAX - BUD - LAX repülőjegy árát ötven dollárral kevesebbre, június végéig befejeződő utazásra. Férjem, Gyula is éppen bent volt a szerkesztőségben, csak összenéztünk és már beszélni sem kellett. Hát persze, hogy elmegyünk mi is júniusban! Már évek óta hiába vártunk arra, hogy összejöjjön a magyarországi út a nyári szünetben - annyi minden más is várt ugyanakkor elintézésre, hogy a pesti út mindig elmaradt. És egyébként is, még ha az idő engedné is - hát ki fog 1300 dollárt fizetni egy jegyért főszezonban, amikor most a felénél is kevesebbért elmehetünk... Másnap Gyula ismét éppen akkor jött be a szerkesztőségbe véletlenül, amikor egy másik hirdetőnkkel, a budapesti szállodák helyi képviselőjével beszéltem telefonon. Karomat megfogva jelezte, hogy ő is beszélne régi barátunkkal. Szervusz, hogy vagy, köszönöm jól, és te? rövid bevezető után édes uram megkérdezte, nincs-e valami jó ajánlat Pestre. - De van - szólt a válasz, és öt percen belül már a szállodánk is le volt foglalva egy hétre a margitszigeti Thermálban, teljes gyógyfürdői ellátással és félpanzióval. Ami évek óta lehetetlennek tűnt, alig egy nap leforgása alatt valósággá vált! Rögvest el is kezdtem törni a fejemet, hogy "mit vegyek fel", és főleg, hogy mibe csomagoljam az úti holmikat. Amióta ugyanis az acélkék Samsonite szerencsétlenül járt a padláson, nem igen volt gondom utazásra, de most már ideje volt új úti felszerelés után nézni. Bár a kis koreai üzlet a nyolcas utcában rég megszűnt, a szerencse mellém szegődött: az egyik nagy áruházban éppen kiárusítás volt a bőrönd osztályon. Ráadásul az eladó teljes figyelmét nekem szentelve bemutatott legalább hatféle márkát, és segített kiválasztani a legerősebbet: egy "ballisztikus", vagyis bivaly-erős, egy tucat cipzárral ellátott, minden irányban kiterjeszthető, sötétszürke gurulós bőröndöt és a hozzá illő sok rckeszes válltáskát. Ezt a bőröndöt aztán dobálhatják a jegykezelők, a rakodók, a taxisok - ennek biztosan meg sem kottyan. Még egy űrutazást is kibírna. Igaz, üresen is olyan nehéz, mintha teli lenne, dehát úgysem kell cipelni... Most már csak egyetlen apróbb problémát kellett megoldani: hogyan lehet nyolc napra otthagyni egy hetenként megjelenő újságot és egy naponta nyitvatartó éttermet... A Csárdástól való ideiglenes elszakadás Gyula bravúr-feladata volt, és ő elő is szedte rejtett humán erőforrásait a zökkenőmentes lebonyolítás érdekében. Nekem ilyenek nem lévén, számomra egyetlen megoldás maradt: befejezni egy számot, amelynek lapzártájakor már nem leszek ott (a gépünk éppen kedden indult, jó kora hajnali órán), és egy másikat teljesen előre elkészíteni, hogy távollétemben is kimehessen. Régi álmunk volt ez, amióta csak fennáll az újság, de többnyire a napi munkát is alig tudtuk befejezni, nemhogy előre dolgozni. Most végre sikerült, bár ez nem egyedül az én érdemem - munkatársaim önmagukon túltéve pótolták az elkerülhetetlen hézagokat. Azt azért nem állítanám, hogy könnyedén ment a dolog. Bár bő három hetem volt az előkészítésre, mégis utolsó éjszaka hajnali három óra tájban kezdtem csak úgy érezni, hogy talán mégis elkészülünk. Hazatérve, némi csomagolás és köröm-lakkozás után fél négykor lefeküdtem, és 5:45-kor már csörgött is az ádáz Pongrátz András és Jancsó Gyula köszönti az Olvasókat ébresztőóra. Csúcsidőt futottam, kivételesen még Gyula is meg volt velem elégedve. A nehéz indulás ellenére rendkívül kellemes utunk volt New York-ig a Deltán. Jó étvággyal fogyasztottuk el az ízletes reggelit (omlett, friss gyümölcs, sajt, torta stb.), aztán - bár nem is voltunk álmosak - a gyermetegnek ígérkező film alatt jót aludtunk. Utána a kedves légikísérők a többieknek is kiosztották - immár ellenszolgáltatás nélkül - a fülhallgatókat. A rádióműsort szemügyre véve örömmel konstatáltam, hogy új kedvencem, a venezuelai Ricardo Montaner is szerepel a programon. Többször oda-vissza végighallgattam az "aranyhangú" énekes legszebb számait: a "Betty La Fea" kolumbiai tévésorozatban elhíresült "Besame" (Csókolj meg), "Dejame llorar" (Hadd sírjam ki magam), "La cima del cielo" (Az ég tetején) címűeket. A spanyol dallamok valahogy nyugtatólag hatnak a hírektől felborzolt, komputer-vírusoktól megfertőzött, romantikára éhes női lélekre. Délután fél ötkor érkez(folytatás a 9. oldalon) □ 2001. július 27 „Intelligens otthon” A bekapcsolt vasaló visszahív Aki már rohant haza rémülten az Operából, Inert eszébe jutott, hogy bekapcsolva felejtette a vasalót, bizonyára örömmel hallana egy olyan technikai megoldásról, amelynek segítségével a távolból is szemmel tarthatná - sőt irányíthatná is - háztartási berendezéseit. Ez a rendszer - amely automata biztonsági őrként üresen hagyott lakásunk feltöréséről is időben tájékoztat, információs csatornaként pedig az elektromos hálózatot használja - egy-két éven belül a mindennapok része lehet. Az „intelligens otthon” kifejezésről eddig leginkább a szupergazdag amerikaiak számítógép-vezérlésű csodalakásai jutottak a szegény magyar háziasszonyok eszébe. Két svéd vállalkozás - az Electrolux, és a Vattenfall (a legnagyobb helyi áramszolgáltató) kutatói más úton indultak el a cél, vagyis az energiatakarékos, kényelmes és „kommunikációképes” háztartás irányába. A ma még csak laboratóriumban üzemképes svéd típusú intelligens otthont nem egy központi agyként működő számítógép vezérli, hanem a háztartási gépekbe szerelt chipek gondoskodnak az együttműködésről és az esetleges vészjelek továbbításáról. Valamilyen központi egységre azért szükség van, az intelligent Power Terminal (IPT) azonban nem irányít, hanem a chipek és az elektromos hálózat közti adattovábbítást segíti - az adatcsere legfőbb csatornája ugyanis a gyakorlatilag mindent mindennel összekötő elektromos rendszer. Néhány modem segítségével az otthonától távol levő tulajdonos számítógéppel vagy mobiltelefonnal is ellenőrizni tudja a gazdátlanul hagyott mosógép, sütő vagy légkondicionáló működését. Ha spórolni szeretne az energiával, ráér útban hazafelé az autóból „felhívni” a kazánt, és néhány gombnyomással elérheti, hogy kellemes meleg fogadja a szobában. A chipek intelligenciája azt is lehetővé teszi, hogy gond esetén - például ha a bekapcsolva hagyott vasaló elér egy bizonyos hőfokot - riasszák a gazdát, aki az interaktív rendszer révén a távolból is meg tudja oldani a problémát. A zárrendszerre szerelt chip az illetéktelen behatolásról tudósíthatja a ház urát. A chipek segítségével a háztartási gépek egymással is kommunikálhatnak, megoldható, hogy a mosógép csak akkor centrifugázzon, amikor a hűtő épp ki van kapcsolva, tehermentesítve ezzel a hálózatot. Az „intelligens otthon” rendszer egyelőre még csupán kísérleti fejlesztés, ám működőképességét már bizonyította, egykét éven belül a most még „buta” háztartásokban is megjelenhet. MESTER LÁSZLÓ ^ ^ _____________ Nem fenékig tejfel 1. Hollywood-ot általában úgy tartják nyilván, mint a film fővárosát. Ez természetesen az egész világra vonatkozik. Mellette az olasz Cine Citta számításba sem jöhet. A rangot természetesen azok a világsikerek adják, amelyek a lepergett huszadik század befejező nyolcvan esztendejében itt készültek és innen indultak világhódító útjukra. Ilyen meggondolás alapján Hollywood rangja vitathatatlan. Nincs szükség, hogy a kiemelkedő filmalkotásokat itt felsoroljuk, hiszen ezt illetően általában mindenki tájékozott. A képzeletben - a távol élők képzeletében - úgy él ez a hírnevessé vált központ, mint csupa fény és ragyogás, villogó neonreklámok, az utcákon mesés gépkocsik, az utolsó divat szerint öltözködő nők, esetleg éppen felhőkarcolók. Hát mindjárt kezdetben meg kell állapítani, hogy ebből egy szó sem igaz. Amikor néhány évtizede minket, hontalanná vált magyarokat a Sors ide vetett, meglepődtünk a szürkeségen és egyszerűségen. Hivatalosan a filmfőváros Nagy-Los Angelesnek egy része, jelentéktelen épületek, földszintes házak sorozata, üzletekkel, butikokkal. Még a filmgyárak is szinte észrevétlenül bújtak el ezeken a semmitmondó utcákon, talán a Paramount monumentális kapuja képviselt némi kivételt. Engem személyesen meglepett a világhírű Technicolor laboratóriumának igénytelen épületsora, amely inkább jelentéktelen barakkokra emlékeztetett. Hát itt készültek olyan rendkívüli filmalkotások, mint az Elfújta a szél kópiái? Az utóbbi években természetesen sok minden változott. A szürkeségből némileg kiemelkedő Sunset és Hollywood Boulevard-ok nagyjából maradtak. Itt van a híres kínai filmszínház, a sztárok kéz- és láblenyomataival és a Capitol egykori hanglemezgyár ma már idejétmúlt, de még mindig kiemelkedő épülete. Itt épül az a modern komplexum, ahol az Oscar-dijak évenként ismétlődő kiosztásának korszerű előadóterme is lesz. Nagy változást az Universal City és stúdió-sorozat telepe mutat, a domb tetején a híres City Walk-kal, amely tenyérnyi területen meghökkentő konstrukciókkal és fényreklámokkal nagyjából megvalósította azt, ami Hollywoodról az átlagemberek képzeletében élt. Ami megkapóan érdekes és valóban figyelemre méltó, azok a híressé vált filmek itt-ott most is felismerhető színhelyei. Ez természetesen nemcsak és főleg nem a filmfőváros területére vonatkozik, hanem kiterjed szinte egész Kaliforniára. San Franciscóban például itt-ott felismerhetők azok az épületek, amelyeket a Hitchcock rendezésében készült híres Vertigo film külső felvételeinél használtak fel. Sacramentotól északra Chico városban van a hangulatos Bidwell park, ahol az Elfújta a szél egyik jelenetét vették fel, Gerald O’Hara első lovagló élményét. A közönség erről is elhitte, hogy a színhely valahol Atlanta mellett van, dehát ez ennek a művészi megnyilvánulásnak a lényege: meggyőzni a képzeletet, hogy a hamisság valóság. A San Fernando völgyben lévő Van Nuys akkoriban még valóban primitív repülőterén készültek a Casablanca című film egyes felvételei. Afrika, Amerika - egyre megy. A 77 Sunset Strip egykori TV- sorozat felvételeinek helyszínét közben elmosta a fejlődés: az akkori épületeket lebontották. A Marcus Welby M.D. Kiley doktora a Los Angeles-i Palos Verdes félszigeten lévő híres üvegkápolnában, a Wayfarers Chapel-ben esküdött "örök" hűséget. Ez a helyszín még felismerhető. Mindez azonban csak érdekesség, figyelemre méltó külsőség. De ha többet akarunk tudni Hollywood-ról és szinte az egész kaliforniai államra kiterjedő filmdzsungelről, mélyebbre kell hatolnunk. Böngészni az egykori újságok bűnügyi rovataiban. Összerakni a sok apró mozaikot. Éz azután elvégzi a munkát: megmutatja a filmfőváros sötét oldalát, ahol az irigység, gonoszság és kapzsiság az uralkodó indulatok. Menjünk csak vissza az elmúlt század huszas éveinek legelejére. A némafilmek hőskorában a rövid burleszk-filmekben szerepelt egy komikus, akinek hírneve akkor vetekedett Charlie Chaplin-ével. Neve: Roscoe Arbuckle, akit a "Fatty" névvel tisztelt meg a publikum, tekintettel 300 fonton felüli testsúlyára. Roscoe hollywoodi barátaival 1921. Labor Day hétvégén három helyiségből álló lakosztályt vett ki a San Francisco-i Westin S. Francis Hotelben. Nők is voltak velük, folyt az ital. A mámor tetőfokán Arbuckle túllépett a határon és pezsgősüveggel súlyos testi sértést okozott egy Virginia Rappe nevű sztárjelölt hölgyben, aki pár nappal kórházba szállítás után meghalt. Az esetből nagy botrány kerekedett, ami véget vetett Arbuckle filmkarrierjének. A színészt három izgalmas tárgyalás után felmentették ugyan, de az eset alapjában megrázta az egész hollywoodi filmipart. Érdekes véletlen, hogy alig harminc évvel később, ugyanebben a lakosztályban másik tragikus eset zajlott le. 1950-ben az akkori vendég A1 Jolson volt, az első hangosfilm (Jazz Singer) világhírű sztárja. Egyik este barátaival kártyázott, amikor egyszerre érezte, hogy megáll a szíve. Azonnal lefordult a székről és pillanatokon belül halott volt. Szívroham végzett vele. A hollywoodi Alto Nido apartmentházban lakott 1947-ben Elizabeth Short nevű színésznő aspiráns, aki férfiakkal kötött rövid ismeretségek díjazásából tartotta fenn magát. Tekintettel hollófeketére festett hajára, Fekete Dáliának nevezték. Egyik reggel a Los Angeles-i Norton Street egyik üres telkén gyermekkocsit toló asszony női holttestet talált. A hulla szörnyen el volt torzítva, derekánál szétdarabolva és az arca is fültől fülig felhasítva. A későbbi azonosítás bebizonyította, hogy a Fekete Dália: Elizabeth Short az illető. A gyilkosságot szörnyű kínzás előzte meg. A tettest sohasem találták meg. Érdekesség, hogy ugyanez az apartmentház szerepelt a Sunset Boulevard című filmben. Korábban ott lakott Wallace Beery és Claudette Colbert is. AMERIKAI IHagyar Hírlap
