Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-11-02 / 42. szám
JANCSO ZSUZSA: OLVASOM AZ ÚJSÁGBAN... Nekem való alias Lapszerkesztői munkám alapvető része, hogy reggelenként a kávé mellett átböngésszem a Los Angeles Times-t és más napilapokat, hetente két-három hetilapot (Time, Newsweek, U.S. News), megnézzem a 4 órai (5 órai, 6 órai) híreket a tévében, 6:30-kor Peter Jennings "World News"-át, esténként pedig a hírek után Ted Koppel "Nightline"-ját, esetleg még a "Politically Incorrect" műsorát is, ha érdekesnek ígérkező vendégeket szólaltat meg Bill Maher, és gyakran éjszakába nyúló böngészéseket folytassak az interneten. Szeptember 11-e óta még gyakrabban és részletesebben olvasom az újságokat, mint eddig, hogy kellő tájékozottsággal számolhassak be a kedves olvasóknak a világ, főleg Amerika és Magyarország aktuális eseményeiről. így aztán nem csoda, hogy ritkán alszom annyit, amennyit szeretnék, és legdédelgetettebb álmom az, hogy egyszer halk zeneszó mellett, ágyban olvashassam a kedvenc regényemet még éjfél előtt... De hát - első a kötelesség! Lássuk, mit írnak a mai lapok! Washington: a brentwoodi postahivatal dolgozói sorban állnak orvosi vizsgálatra várva, amióta kiderült, hogy két nemrég elhunyt kollégájuk lépfene-fertőzésben halt meg. A Captolium már nyitva áll a látogatók előtt, de a kongresszus munkája azóta is szünetel, hogy a múlt hét közepén anthrax-nyomokat találtak a postai elosztóban. A szeptember 11-ei tömeggyilkos támadások után csak egy napra zárt be a kongresszus, most egy hétre. Annak több mint hétezer áldozata volt, ennek eddig egy kezünkön megszámolható a halottja. Mégis, lappangó félelem járja be Amerikát. Azt az Amerikát, amelynek földjén kétszáz éve nem volt háború, s amelynek lakói most döbbenten kell, hogy tudomásul vegyék: a védő burok szétpattant, a sérthetetlenség mítosza szertefoszlott, és egyik napról a másikra bármi megtörténhet. Ez a nép, amely mindig segítő kezet nyújtott a világ szabadságra vágyó népeinek, és a vérét is ontotta értük, ha kellett, most védtelenül áll egy alattomos, láthatatlan ellenséggel szemben. Mint ismeretes, szép számmal akadtak esetek, amikor vicces kedvű barátok vagy ellenségek fehér porral töltött borítékot postáztak ismerőseiknek. Az ilyen rossz viccekért előbb-utóbb nagy árat kell fizetnie a tréfálkozóknak - ha jól emlékszem, húszezer dollárban szabták meg azok büntetését, akik szándékosan téves információval riasztják a hivatalos szerveket, elvonva őket az igazi problémáktól. Naponta hallunk hamis riadókról, amelyek valódi károkat okoznak. A Los Angeles-i repülőteret már többször órákra kiürítették bombariadó miatt. Egyik nap Burbankben késleltettek egy járatot, máskor egy Hawaiiba induló utasokkal telt gépet fordítottak vissza, mert az egyik ülésen fehér port talállak - mint később kiderült, cukor volt... Egy biztos: a sajtóhoz, a televíziós állomásokhoz, a Szenátusba és a Fehér Házba küldött anthraxos fenyegető levelek valódiak voltak. Amióta kitört a terror-ellenes háború, még a magyar újságokban is az anthrax (magyarul lépfenc) a visszatérő téma. A World Trade Center füstölgő tornyainak sokkhatása pszichológiailag előkészítette a terepet a második fordulóra. Mint Miklós Gábor írja "Amerika nem sziget" című cikkében, "Szeptember 11-e után sokan féltek repülőre szállni. A lépfenepánik következtében lélegezni félnek. A veszély a levegőben van." Magyarországon mindeddig nem észleltek anthraxos fertőzést. Viszont a Népszabadság híréből kiderül, hogy "szerda estig 60 anthrax-gyanús esetet jelentettek az ország különböző pontjairól. Eddig 18 embert szállítottak a fővárosi Szent László Kórházba." A továbbiakban megtudjuk, hogy a katasztrófavédelem munkatársai minden esetben vegyvédelmi ruhában mennek a helyszínre, fertőtlenítik a környéket, és a gyanús anyagokat laboratóriumba szállítják. Amerikában ezt már lassan megszokjuk. De el tudják képzelni mindezt Magyarországon? Hogy mondjuk a Garay téri piacon kilukad egy liszteszsák, és akkor szirénázva kivonulnak a tűzoltók, a mentők, a vegyvédők, és szkafanderben lépkedve a zöldségesstandok között, "intézkednek"? Édes hazánk, de nagyon utolérted már ebben is a fejlett nyugatot... Mint kiderült, az eddig átvizsgált gyanús küldeményekben többek közt krétát, téglaport és hungarocellt találtak (lehetséges, hogy már az anthraxot is hamisítják?). Félelemre tehát csak azoknak van okuk, akik a sürgősségi alapon meghozott törvénymódosítás után anyagilag is felelősségre vonhatók lesznek a hamis riasztással okozod károkért. Na de a sok rémhír között akadtam azért egy biztatóra is, a szerdai L.A. Times-ban. "Maradjon ágyban egy hónapig - fizetésért" -csalogat a főcím. A NASA Ames kutatóközpontja 45 napos programra toboroz résztvevőket, amelyből 30 napot ágyban kell tölteniük; koszt-kvártély ingyenes, plusz óránként 11 dollár fizetés. A cél: megállapítani, milyen hatással lesz az űrhajósokra a tétlenség hosszú távú űrutazások során. Egyetlen veszély: az unalom, de ez ellen tévé, rádió, kártya és egyéb társasjátékok is rendelkezésre állnak majd. Hát erre azonnal jelentkezem! Végre, végre egy nekem való állás! Nem kell a tévé, a rádió, a kártya, csak hagyjanak aludni egy hétig egyfolytában, hogy helyreálljon a lelki egyensúlyom. Újság, telefon, internet pláne nem fog hiányozni. Ha majd kialudtam magam, szép lassan lepergetem életem kedves emlékeit, végigsétálok a "régi szép időkön", mint egy múzeumban, és megcsodálok egy-egy képet, hangfoszlányt, illatot, elfelejtett hangulatot. A rövid hír végén ott áll: tíz egészséges férfit és nőt keresnek, 55 éves korig. Akkor hát erről is lemaradtam. A kedves olvasók megnyugodhatnak: a jövő héten is én fogom szerkeszteni a Hírlapot. Pedig de szép lett volna... B amerikai Magyar Iftrlap QHSI Meghalt SORAYA hercegnő Párizsban meghalt a néhai perzsa sah, Mohammed Reza Pahlavi elvált felesége, a 69 éves Soraya hercegnő. Távozása nem vert fel nagy port a világsajtóban, pedig valamikor az összes magazinok az ő képeivel voltak teli, és mindenki azt leste, milyen ruhát, cipőt, ridikült hord a hercegnő, akit a világ egyik legszebb asszonyának tartottak. A sah háromszor nősült. Első felesége Fawzia hercegnő, Faruk egyiptomi király testvére volt. Miután tőle elvált, 1951. február 12-én elvette a 19 éves Soraya Esfandiari Bakhtiari hercegnőt. Soraya édesanyja A fényes esküvő 1951-ben német volt, édesapja viszont az egyik legbefolyásosabb iráni család, a Bakhtiarik sarja. Tehát már gazdagságban nőtt fel, és a házassága után még gazdagabb lett. Mindene megvolt, és még különcségeket is megengedhetett magának, például kedvenc háziállata egy fóka volt, amelyet a királyi palota egy szökőkútjában tartott. Azt mondják, Soraya és a sah története "szerelem az első látásra" volt. A szerelem azonban nem tartott örökké, mert egy uralkodónak az ország sorsát és érdekét is szem előtt kell tartania, például az örökösök létrehozását. Sorayának azonban házasságuk hét éve alatt nem született gyermeke. Ezért Pahlavi sah 1958-ban elvált tőle és elvett egy még fiatalabb lányt, egy párizsi egyetemistát, aki ugyan nem volt nemesi származású, de az örökösödést biztosítani tudta. Farah Diba négy gyermeket szült Pahlavinak, s ezzel megszerezte magának az "Empress" címet. Sorayának le kellett mondania erről a címről, de a sah kárpótlásul a "Royal Princess" (Királyi Hercegnő) címet adományozta neki. Nem Farah Dibán múlott tehát, hogy a perzsa sah ma már nem Irán uralkodója. Közbejött az iszlám forradalom (nem is sejtettük akkor, hogy milyen veszedelmes folyamat vette kezdetét, amelynek igazából mostanra érett be a gyümölcse), és az Ajatollah Khomeini hívei elűzték az uralkodót. Pahlavi nem sokkal élte túl trónfosztását, 1980-ban rákban meghalt. Soraya többet nem ment férjhez. A hatvanas években volt ugyan szerelmi kapcsolata Franco Indovina olasz filmren(folytatás a 9. oldalon)--------------------------------—---------------------------Ami viszont nem sikerült Közel két hónappal az aljas és alattomos New York-i terrortámadás után, a világ felderítő ügynökségei és rendőri nyomozóirodái félelmetes képet tártak a közvélemény elé. Amíg a földkerekség békés nyugalomra vágyó népei jóhiszeműen dédelgették ártatlan elképzeléseiket, egy sátáni rögeszmében egyesült fanatikus csoport titokban aláásta a viszonylagos jólétben élők világát, földöntúli, sőt kimondottan isteni parancsokra és állítólagos megígért segítségre hivatkozva. A jóhiszeműek között kétségtelenül Amerika járt az élen, mégsem volt ő az egyedüli. Németország egyik politikai vezetője például nem titkolt megdöbbenéssel elismerte, hogy 2001. szeptember 11—éig fogalmuk sem volt a területükön folyó terrorista összeesküvésről. Ezt még egész sor fejlett nyugati állam megválasztott politikusai is elismerhetnék, bár szégyenkezve nem teszik. Ha csupán egykét hónappal a tragikus események előtt valaki felvetette volna a gondolatot, hogy öngyilkos pilóták vezetésével utasokkal megrakott repülőgépek felhőkarcolókat öklelnek fel, haladéktalanul az illető elmeállapotának vizsgálatát rendelték volna el. Ha az úgyszólván mindenre képes hollywoodi filmeseknek valaki ilyen témájú rémfilmet nyújtott volna be, fölényesen visszalökték volna azzal a magyarázattal, hogy nyilvánvaló abszurdumokból azért még sem akarnak filmet csinálni. Az emberi gonoszság azonban feneketlen és lám, isteni támogatásra is szemrebbenés nélkül hivatkozik. Az említett napot követően egy csapásra megváltozott a világ. Ez nemcsak azt jelentette, hogy addig elképzelhetetlen gyorsasággal százmilliók hangolódtak ugyanarra a nevezőre, hanem azt is, hogy korábbi igazságok egycsapásra átminősültek és pillanatok alatt új logikai rendszer lépett a korábbi helyére. Köznapi nyelven ezt úgy fejezték ki, hogy minden átalakult, az egész emberi élet. A bekövetkezett események hivatásos magyarázóit érthetően kétvállra fektette mindaz, ami történt. A minden erkölcsi felfogást félre rúgó összeesküvők valóban szinte földöntúli teljesítményére való hivatkozás úgyszólván önműködően következett be. Miután a szabad társadalmak egyik mozgató rúgója a "szenzáció", ez a siker mérlegnyelvét a javukra billentette. A hirtelen támadt felfordulásban senkinek sem jutott eszébe, hogy valami nyilvánosságot juttasson a valóságnak is. Némileg lehiggadt indulattal ma ezt szinte kötelességszerűen meg kell tenni. Az igazság ugyanis valóban úgy hangzik, hogy a látszattal pontosan ellentétben semmiesetre sem a félig-meddig még mindig ködös arcélű terroristák elképzelése valósult meg. És nehogy valaki olyan lápos talajra merészkedjék, hogy valamiféle "Allah" földi halandókba szuggerált elképzelése valósulna itt meg. A kidolgozott terv nagyon is alantas és még ennél is ördögibb, hogy egy istenség sajátja legyen. Amint valaki találóan megjegyezte, a World Trade Center toronyházainak lerombolása csupán a látványosságot képviselte volna a sokkal átfogóbbra tervezett összeesküvésben. Gondoljunk a Pennsylvaniában földi becsapódásra kényszerített utasgép eredeti rendeltetésére, ami talán a washingtoni Capitol, de valószínűbb, hogy a Fehér Ház fizikai elpusztítása mellett, a szellemi és erkölcsi hatás lett volna. Néhány bátor utas, már ismerve a gép elkerülhetetlen sorsát, vakmerő beavatkozással meghiúsította az eredeti tervet. Amikor az események hatására a légiközlekedés szövetségi irányítói azonnal földre kényszerítették az éppen levegőben volt több mint négyezer utasgépel, az utólagos vizsgálat több esetben is az ülésekben elrejtett "doboznyitó" késeket talált, ami a terrorista eltérítők jól ismert fegyvere. Féltek a leszállást követő személyi motozástól, ezért inkább a repülőgépen rejtették el a fegyvereket. Ki tudja, milyen nagyarányúra tervezték ezt a szeptember 11—i attakot? De az ördögi felfordulás eseményeinek már korábban kellett volna működésbe lépnie. Az algériai Ahmed Ressamot, aki gépkocsival Kanadából Kalifornia felé tartott, Seattle-ben egy váratlan feltartóztatás során megejtett kutatás után letartóztatták. A gépkocsi csomagtartójában nagymennyiségű robbanóanyagot szállított. Amint a kihallgatás során kiderült, a millennáris szilveszteri éjszakán a Los Angeles-i nemzetközi repülőtéren kellett volna pusztító robbantást végrehajtania. Az elmúlt júliusban Dubai repülőterén Djamel Beghalt megbilicselték, mert hamis útlevéllel utazott. Véletlenül éppen Afganisztánból tartott nyugat felé. Csakhamar kiderült, hogy az ő feladata a párizsi amerikai nagykövetség épületének felrobbantása lett volna. Bin Laden kiképzett ügynökei kaptak parancsot arra is, hogy a római amerikai nagykövetséget, a strasbourgi Karácsony-piacot és a genovai gazdasági nyolcak csúcskonferenciáját dúlják fel egy-egy jól irányított bombarobbantással. Ebből nem lett semmi, hála az éberségnek, a jól végrehajtott rendőri feladatnak és nem utolsó sorban a szerencsének.. Ebbe az utóbbiba például Allah beleavatkozhatott volna - ha akart volna. De valamilyen okból kifolyólag nem akart. Az olasz rendőrség hónapok óta megfigyelés alatt tartotta a 33 éves tuniszi illetőségű Ben Khemaist, aki a bin Laden-féle al-Qaida beszervezett ügynöke volt. Az ő feladata lett volna a római amerikai nagykövetség ellen elkövetendő merénylet. Kiderítették a kapcsolatot Khemais és német, angol, belga, francia és spanyol területen működő terrorista megbízottak között. A vizsgálatok során kiderült, hogy mindegyikük Afganisztánban kapta a kiképzést, a parancsot pedig Osama bin Ladentől. Bush elnöknek tehát igaza volt, amikor az amerikai megtorlás célpontját kijelölte. Fentiek szerint tehát ügynökei bin Ladennek fejfájást is okoztak. A jelek szerint nem eleget. MESTER LÁSZLÓ
