Amerikai Magyar Hírlap, 1997 (9. évfolyam, 7-15. szám)

1997-04-18 / 15. szám

HAZAI LAPSZEMLE Félúton a szép új világ felé (Beküldte dr. TERNOVSZKY FERENC, Budapest) ... NEM EGÉSZEN ÉRTEM ... hogy jelenhetett meg e cikk az újságban kiegészítő magyarázat nélkül, csak így. Félreértésre adhat okot a naív olvasóban és egyenesen katasztrofális következményeket okozhat, ha azt követendő példának, társadalmi berendezkedésnek tekintik. Nagyon jól hangzik, hogy "vegyem el, ami nekem kell: pénzt, paripát, fegyvert és feleséget. Egyszerű lenne az élet és szép új a világ is, - ha megvalósítható lenne. De a cikkíró gondolatsorából kifelejtette a következ­ményeket: ha elveszem a paraszttól a termését, mindenkitől min­dent, ami nekem kell... ki lesz az a bolond, aki véres verejtékkel előállítja azt, csak azért, hogy én elvehessem? Ha mindenki így gondolkozik, akkor semmi sem lesz, amit elvehessünk! Anarchia, rablás, ősállapot? A Tízparancsolat felrúgása? ... Nem egészen értem... TERNO A fényes jelent és a ragyogó jövőt látni képtelen, akadékoskodó ma­radiak gyakran beszélnek megro­­vóan a magyarországi állapotokról. A dél-amerikai társadalom képével rémiszt­getnek, mert nem veszik észre, hogy kö­zelebb állunk a dél-afrikaihoz. Legalább ekkora tévedés feketegazdaságról beszél­ni, mivel Magyarországon félig érett vö­rös gazdaság van. A vörös gazdasági kapcsolatok na­gyon egyszerűek: mindenki mindenkitől elveszi, amire éppen szüksége van. Az emberek felszólítják egymást javaik, pén­zük átadására. E tranzakciót esetleg adás­vételnek, szolgáltatásnak álcázzák, de a lényeg mindegyik esetben a másik minél teljesebb kizsebelése. Felvilágosult elmék már a múltból örökölt látszatra sem ügyelnek, és simán kifosztják felebarátai­kat. E tranzakciókat a haladásra képtelen maradiak lopásnak, rablásnak, csalásnak, útonállásnak szokták nevezni, mert nem látják be, hogy így valósul meg a történe­lem legigazságosabb újraelosztása. Ugyanis ez esetben mindenkitől csak azt a pénzt lehet elvenni, amit éppen nem használ, tehát szükség sincs rá éppen. Amikor majd a kiraboltnak is vacsora vagy cipővásárlás végett pénzre lesz szüksége, akkor ő is kirabolhat valakit. Tökéletes és igazságos újraelosztás. Azonkívül hasznos is. Gondoljunk csak az autókra. Amikor nem használjuk, ak­kor valahol leállítjuk azokat. Amivel köz­lekedési gondokat is okozunk. Más em­bernek viszont éppen akkor kellene egy autó. Teljesen igazságos és hasznos, ha használja az első útjába eső autót. (Ezt a magyar törvényhozás nagyon helyesen fölismerte, és lényegében nem bünteti az autók használat céljából történő elsajátítá­sát.) így a parkolási gondok is megszűn­nek, s kevesebb autó is kell. E hasznos és igazságos, percenként zajló újraelosztás esetén végképp megszűnik az emberek közti bajok, konfliktusok, minden nyo­morúság és háborúság forrása: az Enyém-Tied. Minden az enyém, csak pil­lanatnyilag valaki más birtokolja, hasz­nálja, de ha szükségem lesz rá, gond nél­kül elveszem. Az emberi gondolat haladó eszméi és képviselőik már régen kimutat­ták a bajok e forrását, s most egyre köze­lebb kerülünk a megoldáshoz. A mindenkit feltartóztatók és kifosz­­tók között számosán szja, áfa, tébé, im­portadó vagy infláció feliratú jelvényeket viselnek, és ők az állam nevében veszik el azt, amit éppen nálunk találnak. De ezt nem valamilyen önző, kizsákmányoló vagy elnyomó szándékkal teszik, hiszen őket is kirabolják. A náluk lévő úgyneve­zett közpénzeket is elveszik az azokat igénylők. így a pénz és egyéb javak örök­ké forognak, és ideális esetben mindenki egyaránt kielégítheti szükségleteit. E nagyszerű állapot nem úgy valósult meg, ahogyan a múltbéli haladók megálmod­ták, de így talán még jobb. Sajnos még vannak e haladó viszo­nyok nagyszerűségét meg nem értők, akik arról panaszkodnak, hogy mindenki őket fosztja meg jövedelmüktől, javaik­tól. Ezek nem látják be: nem az a hiba eb-A szerző szociológus, eszmetörténész ben a haladó újraelosztásban, hogy őket mindenki kirabolja, mindenki tőlük veszi el, amit talál. A hiba az, hogy ők nem vesznek részt ebben a nagy újraelosztás­ban, azaz nem lopnak, csalnak, rabolnak maguk is. Nem az a baj, hogy az állami adószedők kifosztják őket, s az így szer­zett közpénzeket ismét más magánembe­rek szerzik meg az államtól. A baj az, hogy e maradiak nem szállnak be maguk is a közpénzek ilyen spontán újraelosztá­sába. A bajok forrása nem az, hogy sokan rabolják ki a másikat és az államot, ha­nem az, hogy még nem fosztogatja min­denki. A konfliktusokat, emberi nyomo­rúságot okozó Enyém-Tied-hez ragasz­kodó maradiak saját érdekükben is job­ban tennék, ha belátnák ezen újraelosztás végtelen hasznosságát és igazságosságát. A még meglevő konfliktusok forrása az, hogy a maradiak nem mindig hajlandóak önként lemondani a javaikról, ellenállnak, s ilyenkor kénytelenek a haladás képvise­lői erőszakot használni, és elvenni az álta­luk kinézett javakat. De az erőszakot ek­kor is a maradiak érdekében használják a haladók, mivel így nevelhetik rá őket az új és igazságos erkölcsre, így tehetik a maradiakat is rablókká, csalókká. Az erő­szak is csökkenni fog, minél többen isme­rik fel ezen újraelosztás nagyszerűségét, s minél kevesebben állnak ellent a tolva­joknak. Mivel a magyar nép jobbik fele ura­lomra juttatta a haladást és az igazságot, ezért az állam elöl jár e spontán újrael­osztás megteremtésében. Az állam képvi­selői állnak ellen legkevésbé a közpénze­ket elsajátítani akaróknak. így az állam­mal szemben nem is kell erőszakot alkal­maznia kifosztóinak, első szóra átnyújtja az igényelt javakat annak, aki kéri. Az erő­szakos rablótámadások mindig csak felvi­­lágosulatlan magánemberek ellen történ­nek. (Ezért is oly gyakori a klerikális reak­ció erős bástyái, az idős özvegyasszonyok elleni brutális erőszak.) De talán meg is ér­demlik szomorú sorsukat, ha egyszer kép­telenek felismerni a haladást. S azért nem adják oda javaikat önként, mert őkelmék­­nek nem akaródzik az új világ. Sajnos a maradiak közt sokan még mindig a klerikális reakció értelmüket el­homályosító ópiumának a rabjai, s azt mondják: „Ne lopj!”, meg: „Ne kívánd meg felebarátod...!” De a haladás pártján állók már régen átlátnak e képmutató, ön­magát erkölcsösnek nevező mentalitáson. Az igazi és az örök békét, a javak igazsá­gos elosztását elhozó szép új világ igazi, humanista erkölcse: „Mindenkitől szük­ségleteim szerint”. A vörös gazdasági kapcsolatok szelleme megegyezik azzal a módszerrel, ahogy megszerezték a hatal­mat: átveréssel. Ez azonban csak a hala­dás magasabb fokán van így, korábban is megegyezett e kapcsolatok szelleme a ha­talom megszerzésének módszerével, de akkor ez az erőszak volt. A javak ilyen elosztása nem csak a magán-, majd a köztulajdon felszámolása miatt hozza el az örök békét. A korábbi fejlődtetőink hitték azt, hogy pusztán csak az Enyém-Tied az emberiség nyomorú­ságának és rút viszályainak az oka. Mai, még haladóbb haladóink már felismerték, hogy még ennél is nagyobb bajforrás a Mi-Ti elkülönülése. Az emberiség igazi boldogságát meggátolni akaró gonosz képmutatók terjesztik, hogy az egyének butaságából, lustaságából, feledékenysé­­géből és más hibáiból erednek az együtt­élés bajai. De mi már tudjuk, hogy nem is a tulajdon, hanem a törzsiség, a nemzet meg minden közösség minden konfliktus és gond forrása. A javak fenti cseréje ese­tén láthatóan mindegy, hogy fehér, fekete vagy sárga, amerikai vagy ukrán rabol-e ki. Ellenállni nem szabad, men értelmet­len és helytelen. Ugyanígy a mi számunk­ra is mindegy, hogy fehértől, feketétől, sárgától szerezzük-e meg a szükséges ja­vainkat. Ilyen eszményi viszonyok közt teljesen értelmetlen a csoportok közti konfliktus, mert megszűnik minden cso­port. És a Mi-vel a Ti, a kirekesztés lehe­tősége is megszűnik. Csak egyénekkel ta­lálkozunk szembe, s vagy mi raboljuk ki őket, vagy ók minket. A maradiak a maguk képmutató er­kölcse szerint a haladókat hajlamosak rablónak, tolvajnak, csalónak, szélhámos­nak, útonállónak nevezni. De hát nem baj, hogy azok. A baj az, hogy még nem mindenki ilyen. Még hogy a politikát elér­te a bűnözés! Nem. Ez maga a haladó po­litika. A klerikális reakció egyik legve­szélyesebb alakja, Szent Ágoston azt ter­jesztette, hogy az a közösség, ahol nem az igazság uralkodik, nem több rablóban­dánál. Pontosan fordítva van: annál in­kább uralkodik egy társadalomban az igazságos újracloszás, minél több benne a rabló, minél közelebb van a rablóbandá­hoz. A vörös gazdasággal társul (hogy a spektrum szélső színeinél maradjunk) az ibolyakultúra. Az értelem utáni értelmi­ség onnan vesz (eszmét, gondolatot, ideo­lógiát), ahol talál. S minél őrültebb az, an­nál inkább híve lesz, és igyekszik azt va­lósággá alakítani. Egy igazi ibolyaszínű még csak nem is törekszik gondolatai akárcsak hozzávetőleges rendezésére, csak arra ügyel, hogy hirdesse a szabad­­ság-szeretet-béke-igazság világát. Az út­törő- és KISZ-táborban már megtanultuk, hogy ha fehér-feketc-sárga összefogva énekel, akkor minden gonosz és rossz le­győzhető. Ezért ismerősek számunkra a népek harmóniáját ábrázoló óriás plaká­tok vagy a koncertek, ahol a csápoló tö­megben szintén nem számít, hogy ki ki­csoda. Ez az ibolyakultúra meghaladta előz­ményeit. Nem elég, ha a szellemi és gaz­dasági nyomorunk forrásai - az Enyém- Tied, Mi-Ti, a tulajdon és a közösség - megszűnnek, de még nem mindenki sze­ret mindenkit. Az emberiség boldog jö­vőjének záloga, ha mindenki szeretet- és szerelemáradatban úszik. Nem csak ke­nyérrel él az ember. Nemcsak a javak ín­sége lehet igazságtalan, hanem a szerelem ínsége is az. Az Enyém-Tied megszűnik az emberek intim, érzelmi kapcsolataiban is. Megszűnnek a „feleségem" és „fér­jem” bűnös kifejezések és a szerelmünk korlátozása egyszerre csak egy emberre. A korábbi haladók éppen ezért régen rá­jöttek a nőközösség nagyszerűségére, az általános humanista szeretet e megvalósu­lására. Ám csak a minap világosodtak meg a leghaladóbbak is, hogy a kizárólag másneműekre vonatkozó promiszkuitás is megosztó és ezért kizáró. Nem helyes! Nyilvánvalóan nem szabad a szerelmün­ket, szexuális életünket csak a másik nem tagjaira korlátozni, hanem a saját ne­münkre is ki kell terjesztenünk. így forr­hat egybe az egész emberiség a minden­kinek mindenkivel gyakorolt szeretete alapján. Ahogy a másik embertől a pénztárcá­mat nem tagadhatom meg, úgy a testemet sem, ha éppen arra van szüksége. A szük­séget szenvedők ugyanúgy igényelhetik az első útjukba kerülő ember szerelmét, mint a pénztárcáját. És az az erkölcstelen, aki ezt megpróbálja megtagadni tőlük. David Brandt Berg, a Children of God, majd a Family of Love nevű szekta meg­alapítója világosan megfogalmazta: sze­retnünk kell egymást, és a szeretkezés a szerctetátadás legfontosabb fonása. A ma­radiak, akik hűségre, nemi erkölcsre és egyéb ódivatú csacskaságra hivatkoznak, az ínséget szenvedőtől azt vonják meg, aminek leginkább híján van: a szerelmü­ket. Micsoda képmutató, farizeus társaság! És ezek nevezik magukat erkölcsösnek! Míg a vörös gazdaság szépen terjed, az ibolyakultúrát sajnos még csak fejlődtetőink kisebb csoportjai ismerik. De áldozatos tevékenysége eredménye­képpen is szükségszerűen győz az igaz­ság és a béke, aminek alapja, hogy min­denkinek joga van mindenre és mindenki­re. Ennek két záloga: a rablókból és csa­lókból álló vörös gazdaság, és a testi és intellektuális homoszexuálisok és prosti­tuáltak által képviselt ibolyaszínű kultúra. A mi számunkra lényegtelen, hogy a rab­lók és prostituáltak ismerték-e föl haladó voltukat, vagy pedig a haladók jöttek-e rá. hogy a rablás és a prostitúció a haladás útja. Molnár Attila Május 3-án lesz egy éve, hogy eltávozott közülünk Héczey Iván, a közkedvelt író, humorista és előadóművész, aki mindnyá­junk életét egy kicsit vidámabbá varázsolta kacagtató írásaival és évenkint néhány alkalommal megrendezett kabaréműsoraival. Utolsó előadása, 1996. március 30-ún a Hollywoodi Egyháznál, az "Áprilisi Tréfa" volt. Az alábbiakban egy humoros írásával emlékezünk Héczey Ivánra.- Voltál már szerelmes?- Sokszor...- Mi a szerelem?- Olyan lelkiállapot, amelybe lassanként lovalja bele magát az ember. Első látásra nincs szere­lem, nagyon tetszhet legfeljebb valaki! A későbbiekben-az ost­rom alatt - lesz csak szerelmes egy férfi. Amíg ábrándozik az Imádott Nőről, felruházva Őt minden földi jóval - melynek hi­ányáról egyelőre még nem volt alkalma meggyőződni...- Na és fordítva is ugyanez a helyzet?- Azt én nem tudom. Szerel­mes nő még sose voltam.- Ezen kívül milyen káros szen­vedélyeid vannak?- Étel, ital, cigaretta, jazz, kár­tya, írás. Nem feltételnül ugyan­ebben a sorrendben. Nem mindig halmozva: evés közben iszom ugyan, de nem dohány­zóm; bár étlen-szomjan írók, de dohányzom, satöbbi. Egyébként az íráson kívül nem tartom ká­rosnak egyiket sem. _?- Jól sikerült humoreszktől a konkurrcncia gutaütést kaphat...- Melyikről tudnál a legköny­­nyebben lemondani?-Egyikről sem. A jó ételt senki nem becsüli jobban nálam, jó üveg bort, vacsora utáni konya­kot mélyen megsüvegelek, a jó lapjárást meg egyenesen imá­dom! Engem csak a pech nem szórakoztat...- És az emberek?- Azok nagyon! Azért járunk annyit társaságba.- Kik azok, akiktől tartózkodni kell?- Az unalmasoktól, folyton hen­­cegőktől, állandó panaszkodók­­tól.- Nem fárasztó ez a sok jövés­menés?- Ha fáradt vagyok, otthon ma­radok.- Kit nevezel jóbarátnak?- Akit épp úgy érdekel az én hogylétem, mint engem az övé - érdek nélkül.- Azzal gyanúsított valaki nem­rég, hogy jómódú emberekkel barátkozol csupán!- Ez igaz. Szerencsére mind­egyiknek van bőven mit aprítania a jacuzziba - mégsem vetette még a szememre senki, hogy mi "csak" bérházban lakunk...- Minek örülsz a legjobban?- Hogy egészséges vagyok.-Nem így értem!- Ha telefonál a fiam.- Még mindig mellébeszélsz!- O .K. - amikor társaságban va­laki felismer és bevallja, hogy él­vezi az írásaimat...- Ennél nagyobb öröm nincs?- De van. Ha meg is veszi a könyveimet az Olvasó. Önálló esten a nyíltszíni taps. Magyar­­országi látogató, aki itt mondja el, hogy a Szabad Európa Rádió­ban hallgatja ott az adásaimat...- Te már régen "nem láto­gatsz"...- Pontosan kilenc esztendeje. Én nem vagyok "hazajáró lélek". Nekem itt is jó a lecsó, sőt: én csak itt érzem jól magam! Irtain már a témáról többször...- Apropó: azt soha meg nem kérdezték még, hogy a huma­­reszk címe vagy a téma jön-e előbb?- Annyi ezresünk lenne!- Olyankor mit válaszolsz?- Mikor a tyúk, mikor a tojás - néha egyidőben. Éppen a haza­­látogatással kapcsolatban leír­tam régen két mondatot egyszer: "Az elején még főleg azért jár­tunk haza, hogy a rokonokat meg a régi barátokat viszontlássuk. Hogy hencegni is lehet - arra csak később jöttünk rá..." Abban a pillanatban szletett meg a cím: Turisták lettünk! - és a humo­­reszk, nyugodt lélekkel állítha­tom, hogy bejárta a Szabad Világot azóta. Még Magyaror­szágot is - hála azoknak, akik a könyveimet csempészgetik bát­ran!- Mi igaz abból, hogy "a téma az utcán hever..."?-Semmi. Ki mer manapság az utcán keresgélni? A téma az életben kelleti magát - ki humo­reszket ír róla, ki szomoreszket. Én maradok az előbbinél, a szo­morúság nem az én műfajom...- Az ültetett vacsorától a bérel­hető tehénig Te már az égvilágon mindenről írtál! Milyen témát lehet még az életben találni?- Ne féltsd Te az életet! Lehet... ******** Ó, áprilisi út-szél, Tréfás arcomba fútt szél, Rügyecskék, zöldacél-rugók, Ó, fuvolás aranyrigók, Ó, csermelyhangú csízek, Illatok, édes ízek, ... (Tóth Árpád: Áprilisi capriccio) TAVASZ KÖSZÖNTŐ AZ ONTARIOI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL 1997. április 27-én vasárnap délután 1 órakor. A felújított Zágonyi teremben ebéd, zenés műsor, magyar néptánc bemutató, áprilisi tréfás percek. A műsorban közreműködik: GAZDOVICZ LÁSZLÓ zongorista-énekes HORVÁTH IMRE hegedűs KÓCS TIBOR énekes A KÁRPÁTOK Magyar Néptánc Együttes A finom ebédet FÜRI ROZIKA készíti: Lecsós sertésszelet burgonyával * Sült csirkecomb rizzsel * Savanyúság * Sütemény: "Máglyarakás" Adomány belépőért, ebédért: $12.­ASZTALFOGLALÁS SZÜKSÉGES! Szeretettel várjuk Önt és családját, barátait, ismerőseit! The Free Magyar Reformed Church of Ontario 1053 East Sixth Street, Ontario, CA 91764 (909)981-9601 * (909)946-1430 KÉRDEZZ - FELELEK HÉCZEY IVÁN AMERIKAI Pll gEjgBMaW ManunrHírlap m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents