Amerikai Magyar Hírlap, 1997 (9. évfolyam, 7-15. szám)

1997-04-18 / 15. szám

FÖLDES TAMAS: KÖZBESZÓLTAM Elnézést a nyájas olvasó­tól, amiért egy régi történet­tel háborga­tom. Egy tör­­t é n e 11 e 1, amely- nek ta­nulsága sincs, legfeljebb példá­zat arra: hogyan próbáltunk mi, magyarországi betűvetők a "so­rok között" írni akkortájt, ami­kor más módon nemigen hüm­­möghettünk. A hetvenes-nyolcvanas évek­ben e tisztes amerikai hetilap "névrokonánál", a Budapesten megjelenő Magyar Hírlapnál koptattam a toliamat. Közbe­szólás rovatcímmel vasárnapról vasárnapra hatvan gépelt sor­ban adtam közre mosolynak ál­cázott, ám magasabb cél vezé­relte szösszeneteimet. S ránk köszöntött az 1980-as esztendő, mikoris Európában hosszú idő után először ismét alkalmazták a nyári időszámítást. Ugyanak­kor alkalmazták a szovjet csa­patok (rövid idő alatt nem e­­lőször) a megszállásnak azt a formáját, amelyet "testvéri se­gítségnyújtásnak" neveztek. Tán emlékeznek rá: akkor ép­pen Afganisztán volt a soros ál­dozat. Megannyi pályatársamhoz ha­sonlóan én is örömest papírra vetettem volna a véleményemet "egyenesben", s akkortájt (a pu­ha diktatúra idején) tán nem is támadt volna bántódásom emi­att. E véleményalkotásnak egyetlen szépséghibája volt: aligha lett volna olyan lapszer­kesztő, aki áldását adja a meg­jelenéshez. Maradt tehát a "sorok közötti" kinyilatkoztatás, a jól bevált al­legória, a humor... Közbeszólásomat - Nyár cím­mel - szokás szerint a vasárnapi lap szerkesztőjének adtam át, aki a karcolatot jóváhagyásra mentem bevitte a főszerkesz­tőnkhöz. A Magyar Hírlap ak­kori főnöke ama megkeseredett pártkáderek közül való volt, akik - ha megkésve is - már rá­ébredtek, mi megy végbe az El­bától keletre.- Nagyon fifikus írás - közölte főszerkesztőnk a vasárnapi lap előállítójával, s rábólintott a megjelenésre... ...Hétfőn hivatott a főszer­kesztőnk.-Nem azért'kérettelek, hogy megijesszelek - kezdte mondan­dóját (s ettől akár meg is ijed­hettem volna) —, de tudj arról, hogy a szovjet nagykövetség til­takozott a közbeszólásod miatt! Szerintük Afganisztánról írtál.. Én persze rögtön közöltem ve­lük,. hogy félreértettek: te csak a nyári időszámításról ékelőd­tél. Hozzátettem azt is: az ere­deti kéziratot nem olvastam ugyan (!), s így a cikkedet csak reggel, a lapban láttam, de az­zal teljesen egyetértek...- A szovjetek nem értettek fél­re, hanem megértették a közbe­szólást - hárítottam el a főszer­kesztő által felkínált mentőöv­et -, valóban Afganisztánról szóltam. Főszerkesztőm (ismétlem, ak­kor már tudta, hogy az ötágú csillag nem úgy vörös, ahogy egykor remélte) haragosan összevonta szemöldökét, amiért nem fogadom el a megbocsátó cinkosságát:- Ez esetben arra kérlek, hogy a jövőben tartózkodj az efféle meggondolatlan írásoktól! - dörgött rám. Mivelhogy a puha diktatúra évei voltak ezek, nem lett sem­mi bajom. Csak néhány hét múlva helyesnek tartották, ha nem egyetlen szerző jegyzi a humorrovatot, hanem többen írják... Aztán átszervezték a la­pot, a csütörtöki rovatok pén­tekre, a péntekiek hétfőre ke­rültek, a vasárnapi számok megszűntek, a Közbeszólás pe­dig (az "új lapstruktúrára" hi­vatkozva) kirostálódott a Ma­gyar Hírlapból. Egy ideig - hol ilyen, hol olyan címen - még közbeszóltam. Az­tán jobbnak láttam, ha maga­mat is "kirostálom" kedvenc na­pilapomból, s a napos Kalifor­niát választom jövendő csíny­tevéseim színhelyéül. Azt követően pedig már maga az Igazságosztó Történelem szólt közbe. Helyettem, helyet­tünk - valamennyiünkért. 1930. JANUAR 27, VASÁRNAP 13 'fáh&estódcLS Nyár Úgy vélem, aligha lehet idő­szerűbb téma ezen az esemény­telennek korántsem nevezhető hét végén, mint a - nyár. Ha nem így volna, miért fontolgat­nák oly sokan: miként haszno­sul majd ama egy óra, amelyet április elején nyerünk (egyesek szerint vesztünk), hogy aztán szeptember végén visszaadjuk (azaz, hogy visszaszerezzük)? Mert odakint kavaroghat a hó, utakat jegesíthet az ónos eső, csikorogtathatnak a januári fa­gyok - a hét elején hivatalosan is közzé tették: Magyarorszá­gon április 6-án 0 órakor 1 óra EURO HOST D.J. Robert Mandelbaum Disco * Tánc * Parti a CSÁRDÁS-ban (5820 Melrose Ave., L.A.) INGYEN MAGYAROS PALACSINTA! Free Hungarian Crepes! 9 p.m. to 2 a.m., Saturday, April 19 MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! 6 KJB/BSZ7Z2S1 1997. áprms-is. lesz, s attól a hatvanperces má­sodperctől kezdve nyár. Lega­lábbis ami az időszámítást illeti. Az irígykedők menten számol­gatni kezdték, hogy mily jól jár­nak azok, akik április 5-ről 6-ra virradóan éjszakai műszakban dolgoznak. Hét óra alatt telje­sítik a törvényes nyolc órájukat, és alighogy felkél a nap, ők le­hajthatják fejüket szorogs mun­kával kiérdemelt kispárnájuk­ra. A turpisságra hajlók távo­labbra gondoltak: hogyan érté­kesíthetik majd azt az egy órát, amely az - új fogalom! - időszá­mítás szerinti nyár elmúltával, szeptember 28-án pottyan az ölükbe, ajándék gyanánt. Akik nem gondolták volna végig, azoknak figyelmébe ajánlom: olyan ajándék lesz az a szep­tember végi óra, amilyenről az emberiség időtlen idők óta ál­modozik. Mintha két életünk volna: kétszer élhetünk át kerek egy órát. Azon a majdani vasárnapon 0 órakor megkezdődik szeptem­ber 28-a. Igenám, csakhogy mihelyt 360 fokos kört ír le ka­róránk nagymutatója, a kicsi pedig 1 órát jelez, vissza teker­hetjük az idő kerekét nullára. Jelesül, ha az első első órában valami balgaságot követtünk el- megkértük életünk legna­gyobbnak vélt szerelmének ke­zét; őszinte véleményünket tartalmazó levélkét kanyarítva olvastunk be okkal utált főnö­künknek; elolvastunk egy teljesen érdektelen novellát -, mi sem tör­tént: a második első órában még mindent helyrehozhatunk. Hi­szen az első első óra nem létezett, délibáb (helyesebben:éjfélibáb) . volt csupán. Ily módon - íme a recept - könnyedén elfeledhetjük életünk legnagyobb szerelmét, dicshimnuszt zenghetünk főnö­künkhöz merített papíron, és az érdektelen novella helyett érthe­tetlen versen is tűnődhetünk. Megtörténhet az is, hogy vala­ki a saját öccsének az öccse­lesz. Ikrek kerülhetnek ily faramuci helyzetbe, ha az idő­sebbik 0 óra 58 perckor, a má­sodikként született pedig 0 óra 17 perckor látja meg a kórházi lámpavilágot. És - mivel ború­látásomat mindig legyőzi derű­látásom - még az is elképzel­hető, hogy a rádió 0 órakor, a hírek élén bemondja: Csata­föld csapatai átlépték Harcvi­dék államhatárát, majd hatvan perccel később, vagyis 0 órakor- a rádió hírül adja: a csataföl­di és a harcvidéki kormányfő egyezményt írt alá az országaik közötti örök békéről. Az örök­béke - amelyhez más nemzetek is csatlakozhatnak - szeptem­ber 28-án 0 órától az idők vége­zetéig lesz érvényben... Mondom ilyen különös kép­zetek kergetőztek a kobakom­ban ezen a latyakos-csatakos héten, mikor innen is, onnan is dermesztő szelek fújdogáltak, a világ mind több tájáról jelentet­tek kemény fagyokat, egyesek tartós hideggel fenyegettek, mai madárjósok pedig a héják moz­golódásából szűrtek le didereg­­tető következtetéseket. Sa­vállóm: inkább az írott szónak higgyünk. Vagyis, hogy április 6-án előbbre - nyáriasra - igazít­juk az óránkat, s ésszerűbben számítjuk majd az időt. Nyugalom, emberek, nyuga­lom: a tartós hidegek előbb­­utóbb mindig enyhülnek. Az idén is lesz nyár. KÖZÉRDEKp^~^ Bírói határozat megbénítja a 213-as Javaslatot Az elmúlt év novemberében a kaliforniai pol­gárok megszavazták a 213-as Javaslatot, amely megtiltja, hogy fájdalomdíj címén olyan megsérült autóvezetők is pert indíthassanak, akik nem vol­tak biztosítva, vagy éppen ittasok voltak, esetleg bűnösként menekültek bűncselekményük színhe­lyéről. Ilyen körülmények között a gondatlan au­tós "megússza" az ügyet a megsérült vezető státusza miatt. Egy San Francisco-i bíró előzetes felfüggesztő határozattal megakadályozta a 213-as Javaslat végrehajtását, amely a múlt novemberi szavazás óta kötelező erejű volt az autóbiztosítás területén, arra való hivat­kozással, hogy megsérti mind a szövetséges, mind az állami Alkot­mány által biztosított "egyenlő védelmet". William Cahill legfelsőbb bíró döntését tanácskozás fogja követni, hogy vajon a szavazók többsége által elfogadott Javaslat hogyan is áll az aJkotmányosság­­gal. Ez a meghallgatás és vita, amelyben jogászok és fogyasztói cso­portok vesznek részt, eltarthat egy évig is, vagy még tovább. Ha ezt az előzetes felfüggesztő határozatot nem szavazzák le, a 213-as Ja­vaslat meghosszabbított időtartamra marad megbénított állapotban, akkor is, ha történetesen lehetőséget kap, hogy érvénybe lépjen. A 213-as Javaslatot Chuck Quackenbush, a kaliforniai Insurance Commissioner támogatta azon az alapon, hogy ezzel csökkentsék a nem biztosított autóvezetők számát. A Javaslat valóban mint legna­gyobb csoportot, a biztosítással nem rendelkező autóvezetőket érin­tette, akiknek a számát Kaliforniában 4 millióra becsülik. Cahill bíró véleménye szerint a javaslat számos részlete irracionális, önkényes, nem szolgál semmiféle törvényes célt és ilyen körülmények között alkotmányellenes. Például, mondta a bíró, az a vezető, aki bűntet­tesként menekül tettének színhelyéről, de különféle alkudozásokkal tettét kihágásra tudja csökkenteni, vagy esetleg technikai (formai) okokból megszüntetik ellene az eljárást, fájdalomdíj címén pert indíthat. Azonkívül az ilyen tettest megfosztják a fájdalomdíj jogá­tól, ha ezt a fájdalmat történetesen az ő bűncselekénye okozta, vagy pedig ha ez a közvetlen menekülés következménye volt. Ugyanak­kor azok a nem biztosított vezetők, akik nem követnek el bűncselek­ményt, akkor sem követelhetnek fájdalomdíjat, ha törvénysértésük nincs kapcsolatban a sérülésükkel, még kevésbé lehet ezt annak okának tekinteni. A 213-as Javaslat több jogot biztosít azoknak a vezetőknek, akik élinainak bűntettük színhelyéről, mint azoknak, akik egyébként ártatlanok, de elmulasztottak biztosítást kötni. Az említett javaslat önkényesen különbséget tesz az állampolgárok két csoportja között, semmiféle törvényes állami célt nem szolgál, ezért alkotmányellenes, amellett megsértése annak a törvénynek, amely egyenlő védelmet biztosít minden polgárnak. Az elmúlt év novembere óta, amikor a 213-as Javaslatot megsza­vazták, a biztosító vállalatok nem fizetnek fájdalomdíjat a biztosítás­sal nem rendelkezőknek. Míg folytatták az orvosi költségek kifizetését, az elmaradt munkabérek megtérítését, valamint díjakat a vagyontárgyakban esett károkért, leállították azokat a megtéríté­seket, amelyek a balesetek személyi sérülései terén a legmagasabbak -a fájdalomdíjak kifizetését. Quackenbush biztosítási Commissio­ner nyilatkozatában csalódását fejezte ki Cahill bíró döntése miatt és megismételte a 213-as Javaslat támogatását: "Mindenki, aki két­ségbe vonja a 213-as Javaslat jogosságát, a törvénytisztelő kaliforniai fogyasztók ellen fordul. A 213-as javaslat a közvetlen oka annak, hogy Kaliforniában a biztosítási díjak csökkentek. Bízunk abban, hogy a bíróság végülis azonos állást foglal a kaliforniai szavazó közvélemény 78 százalékával, amely az elmúlt novemberben ezt a kezdeményezést elfogadta." A 213-as J avaslat érdekében folytatott kampány során a biztosító vállalatok mintegy 3 millió dollárral támogatták a kezdeményezés elfogadtatását. Az volt a meggyőződésük, hogy a 213-as csökkenteni fogja a fájdalomdíjak folytósításáért indított pereket és ez végül is az ő hasznukat fogja emelni. A biztosítási ügyekre specializált ügy­védek és a fogyasztói csoportok ellenezték a javaslatot, de csupán jelentéktelen összeggel támogatták a javaslat megbuktatását. Ehe­lyett a "NEM a 213-asra" csoport hívei arra számítottak, hogy a bíróság a javaslatot alkotmányellenesnek fogja találni. Éppen ezért, amikor ezt a mostani bírósági döntést lelkesedéssel fogadták, a határozat a jogászokat és fogyasztói csoportokat nem érte meglepe­tésként. Harvey Rosenfeld, a Consumer Advocates csoportosulás vezetője a bírósági határozat után megállapította, hogy "ez a hanya­gul megfogalmazott biztosítási kezdeményezés óyan mélyre ható hiányosságokkal rendelkezett, olyan önkényes és méltánytalan volt, hogy titokban maguk a biztosítók is sejtették: lényegében az egész alkotmányellenes." Ezt a véleményt tökéletesen osztotta Bill A- hearn, a Consumer Union vezetője, aki tudomásul vette, hogy a bíróság az egész 213-as Javaslatot megállította az útján. Amint várható volt, a biztosítási szakma elítélte Cahill bíró hatá­rozatát. Azt állítják, hogy a döntés sérti a fogyasztók érdekeit, miután a biztosító vállalatok máris bejelentették a díjak csökkenté­sét, abban a reményben, hogy a követelések száma csökkenni fog. Tisztán látom, hogy a biztosítók képviselői miért csalódottak. Há­rom millió dollárt fektettek be azért, hogy befolyásolják a szavazó­kat, mire javaslatukról megállapították, hogy alkotmányellenes. Ezen a napon, amikor ezt a cikket írom, csupán 3 nappal Cahill bíró döntése után, telefonhívást kaptam az egyik biztosítási egyeztetőtői és ügyfelem követelését illetően hajlandó 3 ezer dollárral magasabb összegben kiegyezni, mint amennyire csupán a múlt héten hajlandó volt. A harcnak azonban még nincs vége, és befejezésként a kalifor­niai Legfelsőbb Bíróságnak kell döntést hoznia a 213-as Javaslat alkotmányossága kérdésében. * Ha jogi problémája van, forduljon ügyvédjéhez. Ez a közlemény nem tekinthető jogi tanácsnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents