Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-05-05 / 18. szám
Magyarországra készül, ahová először 1993-ban tért vissza. Ott is nagy sikerek állnak már mögötte: a Zilahy Bál a Vigadóban, a "Filléres emlékeim" Bródy Jánossal, akit egyébként itt jártakor úgy mcgihletett a tengerparti palota, hogy ebből született nagysikerű "Santa Monica" című videója. Három hétig Las Vegasban, a Debbie Reynolds hotelben lép fel Troy Coryval, és utána, szeptember-októberben jön a legnagyobb vállalkozás: a kínai turné. Cory volt az első amerikai énekes, akivel a kínaiak saját hazájukban találkoztak. Nagysikerű tévéshowját ebben a hatalmas országban több mint háromszáz millió (!) ember nézte meg. "A vak fiú" Esteledik, mire fölkelünk az ebédlőasztaltól (utójára Rómában éltem át ilyen estébe nyúló ebédeket) és átadom helyemet a következő vendégnek, Antal Leventének, akivel film-terveiről tárgyal Ildy. Még egy pillantást vetek a tengerre - a Nap éppen most száll le a horizont alá -, a csodálatos palotára, és a szép szőke francia-magyar-amerikai lányra, aki mindezt megálmodta. Kívánok neki még sok valóravált álmot! Hazafelé a kocsiban hallgatom "A vak fiút", és eszembejut, amit Ildy ennek a dalnak a születéséről mondott.- Egyszer a genfi tó partján találkoztam egy fiúval, aki gitározott. Vak volt, de mégis nagyon boldognak látszott. S akkor arra gondoltam, talán ez a fiú többet tud az életről, mint mi, látók. Mert csak azt érzi, ami igaz, nem vakítják el a külsőségek, marad érzékszerve a belső szépség látására. Egy nőnek, különösen, ha színésznő, mindig fontos, hogy szép legyen, szemre is tessék, de én ennél sokkal jobban örülök, ha belső értékeimből sikerül valamit megmutatnom. Rosen Ildy bővelkedik ezekben a belső, emberi értékekben is - csakúgy, mint a látványos külsőkben. Életútja, kitartása és lelkesedése másoknak is inspirációul szolgálhat. JACK HAHN (New York) Elmélkedés "Apró örömök" felett Van fellengző boldogság, amely idővel megfoghatatlan csalódásba vész el, és egyszerű öröm, amely örökké a szíved körül tanyázik. Olvasom a következő sorokat: "Egy szép napon az ember magára talál, beérik, mint a gyümölcs, szürke lárvából egyszerre hímesszárnyú pillangóvá válik, kiterjeszti a szárnyát és felrepül a magasba..." Eleje, vége nem fontos, mert nem mennyiségről, hanem minőségről akarok írni. A modern ember naponta olvas újságot, folyóiratot, beszámolót, hallgat rádiót, néz tévét, de a legnagyobb részét 24 óra elmúltával elfelejti. A felvillanó fény örökre eltűnik, de a kis mécses képes 24 órán át világítani. Ez jutott eszembe Jancsó Zsuzsa "APRÓ ÖRÖMÖK" című könyvét olvasva. Egyszerű, de nemes, csiszolt szavai szellemi szomjúságomat csillapítják. Michelangelot idézem: a szobor egyetlen töredékéből megállapíthatod, hogy művész-ember alkotta-e. Késő éjjel fejeztem be a könyv olvasását. Másnap este vacsora utáni újságolvasás előtt újra forgatni kezdtem a lapokat. Tisztán emlékeztem a történetekre. Hogy is volt a 92—ik oldalon lévő vallomás: "Megtalálni önmagunkat, felkutatni és kiteljesíteni a bennünk rejlő adottságokat - ez azemberi élet legfőbb célja. Hoszszú és kitartó fáradozást igényel, de megéri." Ez a rész még szebb -gondolom, és kezdem a következő történetet olvasni. Elfeledkezve az újságolvasásról, visszalapozok. Hallom, érzem a szavakat, a lelki feltárulást. Ifjú koromban a régi mesterek írtak így- Móra Ferenc, Hunyadi Sándor, Zilahy Lajos, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső. A modern művészet képviselői szerint az absztrakt stílus íratlan törvénye: adva van az üres keret, neked kell kitölteni. És a fiatal forradalmárok rendületlenül töltenek, a vonalak egy világért sem lennének egyenesek, a kör tojás alakú, a ferde, oldalbarúgott háztetőn csámpáshasú tehén üldögél. Ugyanez a stílus uralkodik a mai humor felett. Egy pasas tortát vág a barátja arcába. Ha, ha, ha! - aztán következik az elmaradhatatlan "bullbleep" és a többi ocsmány szavak serege. Jancsó Zsuzsa is rajzol, humorizál. Egyszerűen és mégis frappánsan hat. Szavainak vonala célhoz vezet. "A szélvédőn ezer parányi esőcsepp ragyog, mint drága gyöngyök a tenger mélyén, remegnek, legurulnak, kis patakokká folynak össze, és belecsöppennek a hirtelen támadt tócsákba." Ezt nem kell magyaráznia. Ezt értem. Látom a kígyózó esőcseppeket, a tócsát, amelybe gyerekkoromban kavicsot dobáltam. A kör gömbölyű, mint az imára összekulcsolt ujjak. Jancsó Zsuzsa sikerének titka, hogy tudja, mi érdekli az olvasót, miből mennyi elég. Mindent egyszerűen, röviden ír meg. Nincs egyetlen felesleges szava, vesszője, kérdőjele, pedig tudja, hogy az író legnehezebb feladata a történetet, lelki problémát, örömtől-bánattól felgyorsult szívdobogást röviden közvetíteni. Sok író megpróbálja eltitkolni származását, őseit, ifjú éveinek botlásait, hibáit. Az "APRÓ ÖRÖMÖK írója feltárja álmait, titkait, törekvéseit, röviden: élete, írása egy boldog, néha melankolikus, de ember-szerető egyén nyitott könyve. Ájtatos szeretettel ír régi hazájáról, ott élő barátairól, aggódik értük, de nem titkolja, hogy új hazája sorsáért duplán dobog a szíve. U.I. Nem bánom, ha a magyar anyanyelvű honfitársak nem vásárolják meg ezt a nagyszerű könyvet, mert az az érzésem, hogy csak nekem íródott. “MAGÁNYOS CÉDRUS” Bellák Gábor - Csontváry-előadása alapján Arany János Kultúr Körben 1995 április 22-én Előd László beszámolója, 2-ik rész A “Magányos Cédrus” egy lombjait vesztett, pusztulásra ítélt fa. Egy olyan fa, ami Isteni jelenlét, Isten megnyilatkozása a földön, ami halálra van Ítélve. Ez szorosan összefügg azzal, amit Csontváry a XX. század civilizációjáról gondol: hogy egy olyan világban élünk, amely semmiféle ilyen szent dolgokat nem ismer el, s mely ezért ugyanúgy pusztulásra és halálra van ítélve. Múlt heti számunkban kezdtük bemutatni Csontváry Kosztka Tivadart, Bellák Gábor, a Magyar Nem-zeti Galéria művészettörténész munkatársa előáadsa alapján. Életútját a müncheni festőakadémiáig kisértük. Első ismertebb képei között találjuk önarcképeit, melyeket még ezidőben fest. Korai rajzaiban — melyekből mintegy húsz darab maradt fönn — nemannyira modellként, az akadémiai sablon vagy kaptafa szerint ábrázolja modelljeit, hanem élő emberekként, akiknek egyéniségük van. Mindegyiknél föltünteti a modell nevét, ami teljesen szokatlan a festészet, a művészet gyakorlatában. Egyik ilyen rajza a modelljének annyira tetszett, hogy a művészt dicsérő dedikációt írt a rajzra. Nagyon jól fölkészült rajzoló volt úgy az anatómia mint a kifejezés tekintetében. Tökéletesen tudta mindazt, amit mint festőnek tudnia kellett, tehát későbbi munkáiban bizonyos aránytalanságokat ha látunk, azok nem a felkészültség hiányából, vagy felkészületlenségből adódnak. Az arcképekből mdul az életmű, de ide tulajdonképpen vissza nem jön, az életmű legnagyobb része tájképekből áll. Tájképei és természetképei az “Állatportrék” sorozattal indul. A századforduló körül találja meg önmagát. Felötlik benne a kérdés és gondolat, majdnem megszállottság: nagyobb lenni Rafaelnál. De mit is jelent ez a kor Magyarországában? Egyszerű kispolgári családból származva, műveltségénél vagy körülményeinél fogva nem tudhatott sokat Rafaelről. Talált a XVII / XVII századi művészlegendákat ismerte. Rafael volt a renesszánsz azon nagy művésze, akiről már igen kevéssel halála után szinte legendákat meséltek. A későbbi akadémiai művészetben a Rafaelói stílus volt a követendő eszmény melyhez a jelentős művészeknek igazodni kellett. Bellák Gábor, előadásában sok Csontváry képet vetített diákról, és elemzett. Nem célja e cikknek hogy valamennyire itt részletesen kitétjünk. A “Madonna-festő” képét eleinte itáliai festőlegény ábrázolásának tartották, majd ráébredtek, hogy tulajdonképpen a Rafaeló legenda feldolgozásával állunk szemben. A Rafaeló legendának azzal a mozzanatával, hogy ő az, aki már gyerekkorától kezdve bizonyította festői zsenialitását, másrészt hogy ő az, aki Szent Lukáccsal egyetemben, Mária körül foglal helyet, hiszen ő az — Szent Lukács és Rafaeló — aki Mária hiteles arcképeit, a legszebb Madonna portrékat készíti, aki az égi seregek között foglal helyet, akit szinte szentként tisztelnek. A “Madonna-festő” képben feltehetőleg Rafaelt ábrázolja, amint egy Madonna képet fest. Konkrét történelmi tudat hiányzik Csontváryból, s helyette nagyon szubjektív történelem tudata volt. Egyénien, a történelmi eseményeket saját kedvére, elképzelésére rendezte egybe, és interpretálta. Ilyen szempontból a történelmi tények nem igen érdekelték, sokkal inkább egy mitikus történelem tudattal rendelkezett. 1896 és 1902 között nagy Európai utazásokat tesz Szicília, az. Adria menti Dalmácia, Boszniai vidékeire, sok tanulmányt és tájképet fest, de a későbbi nagy motívumai az 1903 utáni években jelennek meg. Erős, tiszta színekben dolgozik, s úgy tűnik, nem egy egyetemes perspektívát használ- Néha több perspektíva egyedi összeállítása teszi ezek szemlélését mozgalmassá, érdekessé. Csontváry a festészet mellett igen sok tanulmányt írt. Egy 1915-ben írt tanulmányában fejtegeti, ki lehet csatakép-festő. Ezt tartja a legnagyobb felkészültséget kívánó festészeti alkotásnak. Ennek ellenére, csak két csataképet találunk életművében: “Hunyadi a nándorfehérvári ■ ütközetben” és “Zrínyi kirohanása”. Ezek a Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Nagy alkotásaiban, nagy motívumaiban a természet és az emberi alkotóerő valami különös nagy erővel találkozik, és valami különlegesen nagy jelentőségű dolgot hoz létre. Három ilyen nagy motívumot talált utazásai során: a “Nagy Tar patak völgye” a Tátrában, a taruminai görög színház Szicíliában, és Balbek Nap-templomának romjai 1 Szíriában. Ez a három legnagyobb ! méretű képe. 1909-ben festette utolsó képeit, s így élete utolsó tíz évében ceruza és szénrajzok mellett főleg írásaiban fejezi ki magát. Lehet, hogy prófétai kijelentései, látomásainak leírása is ebben az időszakban fogalmazódik meg benne, hogy életének különleges értelmet adjon. Életét, életmódját, festészetében a gyakorlati megoldásokat, sok rejtély övezi. Nem adta cl képeit, s felmerül a kérdés, miből élt, miből fedezte évekig tartó nagy utazásait. Ugyanakkor a megválaszolatlan kérdések között van, hogy hogyan dolgozott, hisz. műtermében csak vázlatolt, a helyszíneken festette nagy alkotásait. Ezek felállítása munka közben, szállításuk — megannyi rejtély. Úgy érezte, munkája oly fontos, hogy Budapesten halála után fel kell állítani egy kizárólag Csontváry műveket felölelő múzeumot, hisz úgy képzelte, hogy az ő művészete annyira hozzátartozik a magyar kultúrához, hogy tulajdonképpen ez. lenne a magyar kultúra egyik legnagyobb teljesítménye. Példátlan szegénységben élve szinte az éhhalál küszöbén, a legdrágább anyagokat használta festészetében. Halálakor hagyatékának legnagyobb része a műteremben volt. A család nem akarta megtartani, s fel se fogva értékét, el akarta adni. A vásznakat teherkocsik befedésére akarták megvenni. Gerlóczi Gedeon, egy építészmérnök a sors kiszámíthatatlan kegyelméből éppen arra járt, hogy egy bérelhető műtermet találjon. Mikor meglátta a festményeket, megérezte ezek jelentőségét, s nemrég örökölt vagyonával az egész hagyatékot megvásárolta. Ezeket nem adta el, hanem múzeumok s kiállítások részére, kutatók részére, elérhetővé tette. Csontváry írásaiban megrázó, drámai szavakkal ecseteli az egész XX. századot, mindazt amiben él. Ez a civilizáció-kritika jelen van az egész Európai kultúrtörténetbén, irodalomban, művészetben. Csontváry életművének összegezése talán a cédrus képekben fejeződik ki. Két festménye foglalkozik e témával. “Zarándoklás a Cédrushoz” Lebanonban. Talán ő eléje járul az emberiség a világ minden tájáról hódolni? A másik mely a viharvert Cédrusfa Lebanon hegyei között, a “Magányos Cédrus”. Ezek szimbolikus kompozíciók. A Cédrus mitológiai hátterével Csontváry bizonyosan nagyon tisztában volt, s annak kultúrtörténetijelentőségével. A cédrusfa, a bibliai hagyománytól kezdődően egy olyan különösen értékes, sok mindenre felhasználható erős, kemény, hosszú életű fa, melynek kivágását az ott élő népek csak bizonyos rituális szokások szerint végezhették el. A cédrust az ottani népek valami Isteni eredetű növénynek tartották, amit nem lehetett kellő felkészülés nélkül kivágni. Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy az Úr azzal bűntette meg az Asszírokat akik Lebanonra támadtak és kivágták cédrusait, hogy elpusztította hadseregüket. Ez volt az Úr büntetése, amiért a cédrusokhoz tisztátalan kézzel nyúltak. Egyesek Csontváry rejtett önarcképét sejtik felfedezni ebben a képében, ugyanakkor valószínű, hogy Csontvárynak a cédrus értelmezésében benne van az is, ami nagyon jól összeillik az ő késői írásaival, a civilizáció hanyatlását ostorozó írásaival. Heti naptár 1995 MÁJUS 7 - Vasárnap 8- Hétfő 9- Kedd 10 -Szerda 11 -Csütörtök 12 - Péntek 13 -Szombat Gizella Mihály Gergely Ármin Ferenc Pongrác Szervác AMERIKAI ■■ majjfllBM Hagyar Hírlap y|
