Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-02-04 / 5. szám

NUREYEV - BALETTVERSENY BUDAPESTEN A magyar fővárosban január közepén Nurejev-emlékversenyt rendez­tek: a névadó művész közeledő halálának tudatában maga kérte-vá­­lasztotta Budapestet egy róla elnevezendő balettverseny színhelyéül. T'ragikus halálakor a nekroló­gok különféleképpen írták a ne­vét: Nurejew, Noureev, Nureyev. Pályafutásának három évtizede folyamán azonban a műfaj sza­kértői abban többnyire meg­egyeztek, hogy - amint magyaro­san írják - Rudolf Nurejev a 20. század tán legjelentősebb tánco­sa. A kijelentésnek már csak azért is súlya van, mert hiszen a modernnek tekintett balett nagy­jából e században alakult ki. Amit először, századokkal ezelőtt balettnek neveztek, az puha ci­pőben, puha lépésekkel járt, nem túl jellegzetes mozgássorozat, egyfajta színpadi díszítőelem volt. A kezdeteket XIV. Lajos udvará­ba helyezik a tánctörténészek, de a mai értelemben vett balettnak, az érzelmek kifejezésére képes táncnak, legfeljebb a múlt század elején született változat nevezhe­tő. Vannak, akik a múlt század­ban élt három balerina, az olasz Marie Taglione, az osztrák Fanni Elssler és az ugyancsak olasz Car­­lotta Grissi működését tekintik a korszakhatárnak: a három tán­cosnő szinte egy időben állt spicc­re, és adott új formát és távlatokat e színpadi kifejezési formának. Külön balett-történeti fejezet­ként tartják számon, hogy a múlt század derekán egy francia kore­ográfus, bizonyos Marius Petipa maroknyi "karával" eljutott az orosz cár udvarába. A cár ottma­rasztalta a tánctruppot, s az végül orosz földön meggyökereztetve e mozgásművészeti formát, meg­alapította a Cári Balettiskolát. A Cári Balett minden elképzelhető kedvezményt megkapott, a körül­mények ideálisak voltak. Volt pénz színházra, díszletre, első­rangú szerzőkre. Nem csoda, ha itt volt a leggyorsabb a fejlődés, és hogy ezen iskola táncosai vágyták legelőbb megújítani a század vé­gére klasszikussá merevedett for­manyelvet, hogy általa - amint mondták - bonyolultabb élethely­zetek is kifejezhetők legyenek. A századfordulót követő első évtizedben, talán éppen amikor egy férfi és egy női táncos testtri­kóban, egymást átölelve, "életkö­zeli" kapcsolatba került, kezdő­dött az új fejezet a balett tör­ténetében. Ehhez új zseni érke­zett: Gyagilev. Nemcsak művész volt, hanem, ma azt mondanánk, menedzser is. Ami azt jelentette, hogy megtalálta a stílushoz kellő zeneszerzőket, dészlettervezőket is. ő nyerte meg a műfajnak Sztravinszkijt, Chagallt, Cocteau­­t, Ravelt, Debussyt, Picassót. Gyagilev új stílusú balettet akart, ami az elődök igézetébe révült Oroszországban hamar megbu­kott, így Gyagilevék 1912-ben "le­léptek". A bolsevik hatalomátvétel sok feltűnő változtatási terve érdekes módon a balettra nem terjedt ki. A balett lényegében kalsszikus "cári" formájában tagozódott be az agitációs eszközök egyébként mindvégig megbecsült tárházába. A szentpéterváriból leningrádivá lett cári táncosok közül Agrippi­na Vaganova alapított iskolát - e tájon ez mindmáig az etalon. A szovjet balett és táncosai szinte állandóan olyan privilégiumokat élveztek az átlag (orosz) földi ha­landókkal szemben, hogy az mindvégig megkönnyítette a válo­gatást. A konzervatív, klasszikus hagyományok pedig még védőer­nyőül is szolgáltak: a szocialista realizmus alig ártott az orosz ba­lettnak - az mindvégig világsiker maradt. tak, hanem azért, amit nem. Kintlétük 14 napja alatt ugyanis 16 előadást tartottak. 1961-ben ismét Európa-szerte nagy érdek­lődéssel várt vendégszereplésre indult Nurejev társulata. Száz ze­nekari tag és 150 táncos kíséreté­ben 60 fős személyzet - ebből állí­tólag 45 KGB-ügynök - ült a Párizsba induló Aeroflot-gép fe­délzetén. Itt egy este többen - Nurejev is köztük volt - egy baráti társaság kedvéért meglógtak a szállodából. Talán ez a beszélge­tés hatott rá. Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban. Napok­kal később a Le Bourget repülő­téren, miközben kis táskájával a gép felé igyekezett, hirtelen meg­fordult, s futni kezdett visszafelé. Valójában fogalma sem volt ar­ról, hogy mit tesz, hiszen minden híreszteléssel ellentétben szökése nem volt megszervezve. Mindenesetre az addig született Ebbe a közegbe született 1938- ban Nurejev, aki végül ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, amelyik az ötvenes évek dereká­nak nagy meghasonlásai idején kezdte pályafutását. Szakmailag azonban még ez idő tájt is tovább éltek a klasszikus ideálok. Hogy máshol esetleg mással is kísérle­teznek, arról Nurejev is jó ideig legfeljebb csak hallomásból érte­sült. Ő maga csak az ötvenes évek végén, már kész táncosként "ju­tott ki" társulatával, a leningrádi Kirov Balettal Európába. Ez a turné azonban mindannyiuk szá­mára keserves szakmai csalódást jelentett. Nem azért, amit láthat— kritikák, a szökés a sajtóban soká­ig szereplő részletei segítettek: néhány nap múlva már a párizsi Operaházban próbálhatott. Iga­zából ekkor induló karrierje azonban addig is szolgált néhány rendhagyó részlettel. Például hogy csak roppant későn, az át­laghoz képest kilenc év késéssel, 17 évesen kezdett el táncolni. Akkor azonban - mondják - iszo­nyatos energiával, egészen rövid idő alatt behozta lemaradását. O dakint kétségtelenül jó felté­teleket jelentett számára a politi­kai helyzet: ő volt az első orosz disszidens-világsztár, méghozzá mindenki számára érthető művé­szeti ágban. Hamarosan ő lett hát a Szabadság Szimbóluma, a Tánc Istene. Nem mellékes, hogy rendkívül jóképű, vonzó fiatalem­ber volt, aki rokonszenvesen és elegánsan használta ki a számára adott lehetőségeket, úgy, hogy közben soha nem szólt rossz szót hazájáról, soha nem állította, hogy üldözték. Interjúiban kizá­rólag a táncról volt hajlandó be­szélni, s disszidálásáról is csak any­­nyit mondott: "A szabadságot választottam." Szerencsésnek mondható talál­kozása Margót Fonteynnel, az angol királyi balett negyvenéve­sen visszavonulni készülő príma­ballerinájával, aki a maradásáért könyörgőknek azt mondta: Tán­colok még, ha idehozzák Nureje­­vet!" Margot Fonteyn Nurejev partnereként még két évtizedet táncolt. Fonteyn ezt az időt kö­szönhette Nurejevnek, a táncos pedig a lehetőséget a táncosnő­nek, hogy tánctudása előtt a ki­rálynő is meghajolt. Bizonyára nem érdemtelenül. A francia Les Saisons de la Danse című táncszaklap kritikusa 1961- ben, tehát nem sokkal kiérkezése után így írt róla: "Sok nagyon jó táncost láttunk már, de Nurejev jelenlétével, személyiségével, magnetizmusával valami egészen különlegeset jelent... Amint fel­bukkant a színpadon, mindenki­nek rá kellett figyelni. A Kalóz mindössze 15 percig tart, de a fel­csattanó taps jó félórás volt! Azt hiszem, sosem láttam színházban ehhez mérhető személyes sikert." Két évvel később, a New York-i Metropolitan operaházbeli fellé­pése után pedig ezt olvashatta magáról: "Olyan intenzitással ad­ja elő a klasszikus lépéseket, hogy ezzel a kifejezés maximumát éri el. Biztos és kiforrott technikája nagy fölfedezés a nézők számára; és Fonteyn csodálatos társa eb­ben a szenvedélyben. A két mű­vész úgy vésődik be a közönség emlékezetébe, mint akik elvá­laszthatatlanok egymástól." Táncosként szerencsés volt számára a csillagok állása. Mű­vészként rövid idő jutott neki. Még a hűvös értékelések szerint is, bár nem volt nagyobb táncos, mint a századelő zsenije, Ni­­zsinszkij, de mindenkinél komp­lexebb művész-egyéniséggé fejlő­dött: koreográfussá, szervezővé, balettigazgatóvá, sőt amikor élete végén - Karajan bíztatására - elő­ször a karmesteri pulpitusra állt, állítólag rendkívüli muzikalitással bizonyította, hogy ebben a műfaj­ban is kiváló lehetne. Első külföldi vendégszereplése Magyarországhoz kötötte, s 1992- ben, már az AIDS-szel küzködve ott táncolt utoljára - igaz, egyet­len estén - a Cristoforóban. Azt kívánta, legyen Magyarországon egy balettverseny, amelynek ő a névadója. Kívánsága most telje­sül. Gervai Anikó Árkosy István: AZ ÉLET BOLONDJA Hálni járt hozzám a bánat. Kezdetben csak magányának lompos mancsát nyújtotta be. Megdöbbentett mibenléte. Később nálam is tanyázott- mint akinek nincs hely átkot máshová is elszórhatni -ott hagyta csupán koslatni. Háborogva hadonásztam. Tiltakoztam hangos-bátran: Hordja odább a cókmókját! Ez nem közhely! Az áldóját! Még csak rám se hederített. Komótosan leterített egy csúfságos méreg-rongyot- milyent legtöbb lény is hordott. Majd elkezdte cicomázni. Vadul böktek a mintái. Járatlanul színeiben- tán makacsul érzéketlen. Bágyadt félholtak témái, s ott igazuk lám, hogy bárki feladta volt álláspontját sarokba ha szorították. Arra tüstént reagáltam. Hozzátoldtam, megnyirbáltam. Kivált érveim hogy fonám szépült ki a bánat-gobelin. " Könnycseppekkel kigyöngyözve remény-sugár törött benne. Árvult gondok, emlék-bodrok tarkították élet-foltok. Díjat is nyerhettünk volna, ő - a bánat - s én - bolondja - kinek duzzadt bölcs kaptára, s nem telik egy hahotára. Hihetetlen, hová fajult száza­dunkban a lelkesedés: milyen mélyre kellett süllyednünk ah­hoz, hogy csodáljuk azokat, aki­ket csodálunk. Montesquieu 11 ov 220V NAGY VÁLASZTÉK EURÓPAI 220 Voltos nagy és kis háztartási készülékekben! • HŰTŐSZEKRÉNYEK • MOSÓ- ÉS SZÁRÍTÓGÉPEK • MOSOGATÓGÉPEK • VASALÓK * KÁVÉFŐZŐK és sok minden egyéb 110 és 220 Voltra egyaránt alkalmas készülékek , Videokazettáit bármelyik televíziós Televíziók az NTSC - PAL - SECAM szisztémára átállítjuk rendszerekre 1 óra játszási idő -10 dollár SZÁLÜTUNKA VILÁG MINDEN RÉSZÉBE! EUREKA • PORSZÍVÓGÉPEK KAMKORDER 1994. február 4. AMERIKAI \fagyar Ifrrlap 0 QUALITY (ELECTRONICS WE HAVE ALL THE BEST BRANDS FOR LESS! 100% INSTANT FINANCING... a — (213) 656-2475/82 Wo Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment nKMlMKua CATin.fi must present ad to receive these special prices! ALL TONS AOVEATISCS ARE PRICED AT 110V UMJTS A FOR EXPOBT ONLY WrtN IflT I IW W PRICES INCLUDE CASH OISCOUNT A FAIRFAX-TÓL HÁROM IJTCÁNYIRA KELETRE FAX-SZÁMUNK: (213)656-1298

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents