Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-09-30 / 37. szám

AMERIKAI

08/13/93

AM. HUN. FOUNDATION °00 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ Ofiqm .,eA

VOL. 6. ÉVF. - No. 37. SZÁM - 1994. szeptember 30. Ára: 1 dollár

DR. CSETŐ F.I.: Emigrációs jogi hírek ELŐD L.: Gondolatok egy zarándokútról

(I. rész)

FERCSEYJ.: Haiti - Napóleon nyomában JANCSÓ ZSUZSA: Varródoboz MESTER: A befottesüveg

Tanúként kihallgatták Czinegét

(NSZ) A Fővárosi Bíróságon az 1956-os salgótarjáni sortűz ügyében tanúként kihallgatott Czinege Lajos és Földes László egyaránt azt állította: nincs tudomása arról, hogy a sortüzek idején bárki is központi tűzparancsot adott volna a karhatalomnak. Czinege Lajos volt honvédelmi miniszter az 1956. november 4-ét követő időszakban az MSZMP KB adminisztratív osztályát vezette, Földes László pedig a központi bizottság tagja volt. Mindketten részt vettek a párt intézőbizottságának november 21—i ülésén, ahol Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztériumának vezetője az ország egyes gócainak - Miskolc, Pécs és Salgótarján - erőteljesebb karhatalmi védelmét indítványozta. Földes nem emlékezett arra, hogy részt vett az ülésen, de a jegyzőkönyv szerint ott volt. Részt vett a Katonai Tanács december 5-i ülésén is. Itt - a jegyzőkönyv szerint - Úszta Gyula, a testület vezetője kijelentette: gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük. Földes azonban nem emlékezett erre, így arra sem, hogy kikre vonatkozott ez a kijelentés.

A tárgyalás október 6-án folytatódik.

Lemondott Horn három tanácsadója

(NSZ) "Mi van itt, Omegakoncert?" - így üdvözölte Horn kormányfő a miniszterelnöki tanácsadó testület ülésére hivatlanul érkezett fotóriportereket. A tanácskozás talán kevésbé sikerült, mint a múlt hétvégi Omega-koncert. A testület három tagja: Lengyel László és Gombár Csaba politológusok, Bródy András közgazdász lemondott tagságáról. Már el sem jöttek az ülésre. (Sem a lemondottak, sem a tanácsadó testület többi tagja nem indokolták a lemondásokat. Szerk.)

Etnikai konfliktus Biharvajdán

(MN) A Bihar megyei Biharvajdán (Románia) szeptember 17-én éjszaka etnikai konfliktus robbant ki. A helybeli szüreti bálon megjelent egy teherautónyi legény a szomszéd román faluból és bunkókkal, csövekkel, késekkel rátámadtak a szórakozó fiatalokra. Több fiatal súlyosan megsérült, az egyik áldozat állapotos felesége a sokk hatására elvetélt. A támadók csak akkor távoztak, amikor neszét vették, hogy a rendezők értesítették a diószegi rendőrőrsöt. A magyarellenes akcióban a románok azt kiabálták: "hazátlanok, takarodjatok Magyarországra!"

Mosta stabilizáción van a sor

(NSZ) Békési László pénzügyminiszter pótköltségvetési expozéjában jelezte: a megindult folyamatok nem folytathatók, kiigazításra, határozott stabilizációs lépésekre van szükség. Különben folytatódik az ország eladósodása, amely soha nem látott méreteket öltött: a tartozás másfél év alatt ötmiliárddal gyarapodott. A pótköltségvetés mindössze arra vállalkozhat, hogy az eredetileg tervezett - de akkor sem megalapozott - 330 milliárd forintos szintre szorítsa vissza a deficitet. Enélkül újabb egymilliárd dollár adósságot könyvelhetne el az ország.

Békési beszéde során bírálta a Jegybank 1993. évi tevékenységét is, mert mesterségesen leszorította a piaci kamatokat, s ezzel mármár a költségvetés finanszírozhatóságát kockáztatva, kritikus szintre nyomta le a megtakarításokat. Több kritikát kapott az előző kormány, amely Békési szerint kifejezetten választási megfontolásokból hatalmas összegeket engedett teljesítmény nélkül kiáramlani, ill. elhalasztott számos népszerűtlen intézkedést, amit most drágán kell megfizetni.

Békési újra aláhúzta: a kétségkívül meglévő kedvező jelek ellenére most a növekedésre még nem lehet alapozni. Most a stabilizáción a sor - hangoztatta -, s a megalapozatlan élénkítés elrettentő példájaként Törökország áldatlan állapotát hozta fel.

A korábbi kormánypártok képviselői szükségtelennek tartják és elvetik a pótköltségvetést. Szerintük ugyanis a hiány nem lesz magasabb a tervezettnél, a deficitet pedig fedezik a hazai megtakarítások. Azt is felróják a kormánynak, hogy a tervezet "megelőlegez" parlamenti döntéseket; pl. a pótköltségvetés már megtakarításként számol a világkiállítási alap pénzével, holott a parlament még csak előterjesztést sem kapott.

Mozgalom az expo mellett

(ÚjMo) Az expo megrendezése mellett országos mozgalom kezd kialakulni, egyre többen veszik észre, hogy nemzeti ügyről van szó - mondta Csurka István, a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Dél-pesti Város-, Környezet- és Kultúravédő Egyesülettel közösen tartott. A két szervezet szeptember 29-től kezdődően minden pénteken nagygyűlést tart a világkiállítás mellett, az expohídnál.

Első rendezvényükre az expo kormánybiztosát, a másodikra a pénzügyminisztert, a harmadikra a miniszterelnököt hívták meg. Akkor is megfogalmazzák kérdéseiket, ha a meghívott politikusok nem jelennek meg a nagygyűlésen.

K. Horváth András, a dél-pesti városvédők elnöke szerint - aki mint elmondta, eddig mintegy ötezer kiállítás megrendezésében vett részt - a főváros hamis adatokat közölt a kormánnyal a várható kiadásokat és bevételeket illetően. Számításaik szerint ugyanis 2000-ig a világkiállítás eredményeként akár 300 milliárd forintos pluszbevételhez is juthatna az államháztartás. K. Horváth András szerint nem mérvadóak a közölt költségek, mivel a megállapított 93,7 milliárd forintos összegbe sorolták az infrastrukturális beruházásokat is. Amennyiben mégis megrendezik az expót, úgy a dél-pesti városvédők 100 ezer állampolgár egyheti munkáját tudnák felajánlani az expo sikerének érdekében - hangzott el.

Politikusok az expo ellen

(MH) A világkiállítás az országnak 177 milliárd forintjába kerülne, és megrendezése indokolatlanul nagy terhet róna az adófizetőkre, akiknek e számítás szerint fejenként 10 ezer forinttal kellene hozzájárulniuk a rendezvényhez - hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyen két országgyűlési képviselő, Ungár Klára és Gaál Gyula fejtette ki a szabaddemokraták álláspontját a világkiállítás lemondásával kapcsolatos kormánydöntésről.

Elmondták: az elmúlt öt évben több kérdésben is félrevezették az ország lakosságát, pl. abban, hogy a világkiállítást vállalkozói alapon is meg lehet rendezni. Nem tudatosították az A és B kategóriás expo közötti különbségeket és elhitették, hogy a budapesti infrastrukturális beruházásokhoz a világkiállítás megrendezésére van szükség. Félrevezették a polgárokat azzal is, hogy a világkiállítás költségvetésre eső részét mindössze 17 milliárd forintban jelölték meg.

A kormány döntése szerint a fővárosban elkezdett beruházások és az egyetemi város építése folytatódik, nem marad abba a Hungária körút felújítása, a kőbányai főgyűjtő, a csepeli vízkezelő, ill. a lágymányosi híd építése sem. Nem szorít azonban az 1996-os határidő, így a főváros nem kényszerül pl. arra sem, hogy 10 milliárdos hitelt vegyen fel a beruházások megvalósítására.

A VOODOO SEM SEGÍTETT

Alig két hete még az okozott gondot: hogyan lehetne körülbelül húszezer amerikai katonát a legkisebb kockázattal és a legkevesebb emberáldozattal Haiti szigetére juttatni, hogy biztosítsák a felkavart indulatok közepette a demokratikus rendre való visszatérést. Ma már az amerikai tengerészgyalogosok, ejtőernyősök és más rohamalakulatok tankjaikkal és gépjárműveikkel úgyszólván a sziget minden pontján jelen vannak és ami a terület birtokba vételét illeti, ezt egyetlen puskalövés nélkül érték el - hála az ügyes diplomáciai sakkhúzásnak, a tárgyalások elhatározásának, amely a békés megoldásnak megadta az utolsó lehetőséget.

Sokan megkérdőjelezték a most lezajlott akció értelmét. Vajon miért van szüksége az Egyesült Államoknak erre a valójában szegény és kis területű országra (27.750 négyzetkilométer)? Az eredetileg Hispaniola nevet viselt sziget történelmileg azért nevezetes, mert 502 évvel ezelőtt Kolumbus elsőnek itt szállt partra, tehát ezen a földrajzi helyen zajlott le "Amerika felfedezése". Később a sziget őslakosait szinte teljesen kiirtották és helyükre Afrikából hozott néger rabszolgákat telepítettek, ők dolgoztak a kiterjedt ültetvényeken. A sziget nyugati részét 1697-ben Franciaország szállta meg, majd száz évvel később a keleti területet is. A francia forradalom hatására itt is felszabadító harcok kezdődtek. Amikor spanyol és angol csapatok szálltak partra, a feketék nem várt erős ellenállást tanúsítottak, mire a tengerentúli fegyvereseket vissza kellett vonni. 1802-ben újra francia csapatok szálltak partra, de őket is kiűzték. 1804-ben kikiáltották a sziget függetlenségét. A függetlenségi harcokat vezető Dessalines tábornokot I. Jakab néven császárrá kiáltották ki, de amikor két évvel később őt meggyilkolták, a szigetország köztársaság lett. Hispaniola keleti részén 1844-ben alakult meg a Dominikai Köztársaság. A század végétől kezdett megerősödni Haitiban az amerikai befolyás. Az első világháború kezdetén a szigetet amerikai csapatok szállták meg és csak 1934-ben vonultak ki. Az amerikai megszállásnak Haitiban tehát hagyományai vannak. Tekintettel a sziget földrajzi helyzetére - alig néhány kilométernyire Kuba keleti csücskétől és Quantanamo amerikai katonai támaszponttól - az USA legdélebbre nyúló államának természetes védőövezetéhez tartozik. A mostani amerikai megszállásnak még sincs közvetlen katonai célja és a most lezajlott partraszállás semmi esetre sem nevezhető területi hódítási szándéknak, hiszen a sziget keleti felén elterülő Dominikai Köztársasággal megalakulása óta jó kapcsolatai voltak Washingtonnak. Az Egyesült Államok csupán ahhoz ragaszkodik, hogy a szigeten nyugalom, politikai egyensúly legyen és olyan államforma, amely tiszteletben tartja a demokratikus elveket. Haiti lakosságának nyilvánvalóan csak haszna lehet az amerikai szövetségből és gazdasági támogatásból, a négy évvel ezelőtt lezajlott puccsot követő embargó feloldása után.

Ami most a jelenlegi helyzetet illeti, a megszállás viszonylag ideális körülmények között zajlott le. A lakosság nyilvánvalóan örült az amerikaiak érkezésének, amiből egyszerűen arra lehet következtetni, hogy nem rokonszenvezett Raoul Cedros katonai juntájával. A helyszínen készült felvételek arról tanúskodnak, hogy ez az öröm sokszor túláradó eksztázisba csapott. Nem szabad elfelejteni, hogy Haiti a voodoo-mozgalom hazája, ez pedig a fanatikus szélsőség csúcsa. Fel lehetett azonban készülni arra, hogy a korábbi rezsim kinevelt támogatói, a rendőrség és az ehhez kapcsolt más fegyveres alakulatok tagjai folytatni fogják eddigi tevékenységüket és miután fegyverekkel bőven el vannak látva, meggondolatlan összetűzésekre is képesek lesznek.

Amikor az amerikaiak megérkeztek a szigetre, határozott parancsot kaptak, hogy ne avatkozzanak a belső ügyekbe és hagyják, hogy a helyi rendőrség ellássa eredeti feladatát. Ez pedig azt jelentette, hogy folytatják az ellenvéleménnyel jelentkező lakosság ütlegelését. Ezt az első napokban az amerikaiak nehezen ugyan, de elnézték, később azonban utasítást kaptak, hogy ilyen esetben avatkozzanak be és védjék meg a lakosságot. Ha pedig fegyvert használnak velük szemben, lőjenek vissza.

Pontosan ez történt szombaton éjjel az északi Cap-Haitien kikötővárosban. Az egyik amerikai tengerészgyalogost egy haiti fegyveres puskájából lövés érte a lábán. Gyors lövöldözés kezdődött, amelynek során az amerikaiak tíz embert megöltek. Nem lehet megállapítani, hogy ezek valóban rendőrök voltak-e, mert az a helyi szokás, hogy önkéntes civilek is segítenek a rendőrségnek, az egyenruha minden feltűnő megkülönböztetése nélkül s ez az egész együtt tulajdonképpen a katonaság is. Közülük valakinél kicsordulhatott a pohár, amikor nem lehetett többé baseball-ütőkkel a lakosokat elnáspágolni, különösen azt követően, hogy egyre gyakrabban kezdték az elüldözött Aristide volt elnök nevét emlegetni, ami az elmúlt három évben szigorúan tilos volt.

Még az amerikai partraszállás előtt a katonai junta köreiből azt emlegették, hogy a betolakodókkal szemben minden erőt alkalmazni fognak, még a voodoot is segítségül hívják. Ez pedig a haitiak misztikus túlvilági szövetségese. Nos, a tíz renitenskedő megsegítésénél a voodoo sem segített... SZ.L.

AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL • WEEKLY NEWSPAPER