Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-09-09 / 34. szám

AMERIKAI csak röviden ÜNNEPEK Az elmúlt hétvége nemcsak LABOR DAY extra szabadnap­ját jelentette - egy nappal ké­sőbb, szeptember 6-án ünnepel­te az izraelita közösség ROSH HASHANAH-t, a zsidó újévet. Mint a Fairfax-negyedbe elláto­gatott TV-riporter elmondta, az ünnepi asztalon fontos helyet foglal el az alma (egészség), a méz (édesség) és a gránátalma, amelynek millió kicsi gömbje megannyi pénzdarab formájá­ban hozza a jószerencsét, mint otthon újévkor a lencse. Meghalt Manfred Wörner Szeptemberben lett volna 60 éves a nemrég Brüsszelben el­hunyt Manfred Wörner NATO- főtitkár. Politikai karrierje Ba­­den-Württenbergben kezdődött, ahol a CDU tanácsadója volt. A légierőnél tartalékos főhadnagy­ként 1500 órát repült. 1965-ben jutott be a Bundestagba. 1982-88 között az NSZK hadügyminiszte­reként azt vallotta, hogy a kom­munista Kelettel szemben erőpo­zícióra kell törekedni, ugyanak­kor konstruktív tárgyalásokat kell vele folytatni. 1988-ban a brit Lord Carringtont követte a NA­TO főtitkári posztján. Főművé­nek tekintette, hogy Oroszország aláírta a csatlakozási szerződést a Partnerség a Békéért program­hoz. A bennfentesek négy utód-esé­lyest emlegetnek: Malcolm Rif­­kind brit védelmi minisztert, Ru­ud Lubbers leköszönő holland kormányfőt, a belga Mark Eys­­kenst, aki otthon már állt a pénz­ügyi és a védelmi tárca élén, to­vábbá Thorvald Stoltenberg nor­vég diplomatát, aki most délszláv ügyekben az ENSZ különmegbí­­zottja. A NATO fegyveres erőit hagyományosan amerikai katona vezeti, a főtitkári posztot európa­iak töltik be. Választások Guatemalában "A politikusok disznók" - hirdet­ték transzparenseiken a guate­­malai elnök- és képviselőválasz­tást bojkottáló tüntetők, s az álta­lános ellenérzésre jellemző, hogy a választásra jogosultak alig egy­negyede járult az urnákhoz. A választásokat 15 hónappal előre kellett hozni, mert a köztársasági elnök nem talált más módot a korrupt képviselők elmozdításá­ra. A pénzügyi botrányokról, ét­termi verekedésekről és parla­menti pofonokról hírhedtté vált több tucat képviselő ugyanis nem volt hajlandó lemondani, sőt az elmozdításukat kezdeményező kormány minden más javaslatát is megtorpedózta. (folytatás a 8. oldalon) Az MSZP frakció-hétvégéje Gyulán (NSZ) A múlt hét végén Gyulán ülésezett az MSZP frakciója. Szekeres Imre, a párt frakcióvezetője a tanácskozásról elmondta: az expón és a pótköltségvetésen keresztül egészen az önkormányzati választásokig és a kormány stílusáig szinte minden szóba került. A képviselőcsoport vezetője három kérdéskört jelölt meg, amelyekkel a parlamenti munka során kiemelten kell foglalkozni. Az első: a gazdaság működőképességét garantáló törvények meghozatala. A második: a társadalom demokratikus működését szolgáló törvények mihamarabbi megalkotása - itt főként a médiatörvényre és az ön­­kormányzati törvény módosítására gondolt az alelnök; a harmadik: a szociális békéhez elengedhetetlenül szükséges törvények kidolgo­zása. Néhány képviselő azt kifogásolta, hogy nem kapnak elegendő in­formációt a kormány munkájáról. Szekeres ezt azzal magyarázta, hogy a kormány nagyon sok üggyel foglalkozott, és eddig fizikailag nem volt lehetősége, hogy ebbe a munkába a képviselőket is bevon­ják. A tanácskozáson arról is döntöttek: a továbbiakban megenged­hetetlen, hogy az MSZP országgyűlési képviselői állami vállalatok igazgatótanácsaiban és felügyelőbizottságaiban részt vegyenek. A szabaddemokratákkal együtt erről törvényjavaslatot nyújtanak be a parlament elé. Szekeres elmondta: a többi képviselő csoporthoz fordulnak azzal, hogy - a költségvetés nehéz helyzetére való tekin­tettel - 1995. december 31-ig ne emeljék a képviselők tiszteletdíját. A parlamenti pártok korábbi megállapodása tette lehetővé azt is, hogy a képviselői fizetések 1994. december 31-ig ne emelkedjenek. Az időpont lejárta után a jogszabályok alapján azonban növelni kel­lene a képviselői béreket. Ezért az MSZP először koalíciós partne­réhez, majd remélhetőleg már az SZDSZ-el közösen az ellenzéki pártokhoz fordul, hogy hatpárti konszenzussal a törvényhozás a jö­vő év végéig ismét befagyaszthassa a képviselői fizetéseket. Pető Iván, az SZDSZ elnöke a rádió esti krónikájában az MSZP frakcióülésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy tudomása szerint eddig nem volt semmilyen fórumon sem napirenden a parlamenti képviselők javadalmazásának ügye. Kérdésre válaszolva megerősí­tette, hogy a tiszteletdíjak 1995 végéig történő befagyasztására vo­natkozó elképzelés azoknak a "népszerűségnövelést célzó ötletek­nek" a sorába tartozik, amelyekkel mostanában jószerint hetente előáll a koalíciós partner, s amelyekkel az SZDSZ nem kíván verse­nyezni. Minthogy friss MSZP-s ötletről van szó, a téma értelemsze­rűen nem kerülhetett a koalíciós egyeztető testület elé sem - tette hozzá. Pető egyúttal üdvözölte az MSZP-frakcióülésnek az igazga­tótanácsi tagságokkal kapcsolatos gondolatát, amely arról tanúsko­dik, hogy a szocialisták részben átveszik az SZDSZ egykori össze­férhetetlenségi indítványát. DEMSZKY GÁBOR ÚJRA JELÖLVE BUDAPEST FŐPOLGÁRMESTERÉNEK Közvetlen választások 1994 november végén. Sem az MSZP, sem az SZDSZ nem engedheti meg magának, hogy ne állítson saját főpolgármester-jelöltet Budapesten - jelentet­te ki az SZDSZ országos tanácsának szombati ülése után Pető Iván pártelnök. Várhatóan a fővároson kívül a nagyobb vidéki városok­ban sem lesznek közös koalíciós polgármesterjelöltek. Az országos tanács néhány tartózkodással jóváhagyta Demszky Gábor jelölését a főpolgármesteri posztra. Budapest, 1994 Augusztus 26. Video-interview Demszky Gáborral. Előd László Budapesten számos kérdést tett fel az újra jelölt budapesti Főpolgármesternek. Válaszaiban Demszky Gábor a következőképen nyilatkozott: A sajtószabadságról Kérlelhetetlen sebességű, óriási változások történtek a sajtó területén már 1989/1990-ben Magyarországon. Kialakult az írott sajtónak egy igen változatos sprektruma. Egy olyan széles és gazdag választékát adják a különböző sajtótermékek a sokféle politikai nézeteknek, hogy bármilyen nemzetközi mércével mérnénk, azt mondhatjuk, hogy itt megvalósult a sajtószabadság. Nincs semmilyen értelemben vett cenzúra és nem a kormány álláspontját közvetítik a lapokban, hanem sokszínű, gazdag, vitatkozó, élő sajtónk van. Az elektronikus média tekintetében ugyanezt nem mondanám. Nem születtek meg az. alapvető szabályok, nem született meg egy média-törvény. Ez egy alapvető hiányosság, (Folytatás a 7. oldalon) VOL. 6. ÉVF. - No. 34. SZÁM - 1994. szeptember 9. Ára: 1 dollár BERECZ: Halandzsa FERCSEY: A kairói konferencia FRIEDMAN: Szigorúbb büntetés a rendőröknek Interjú HÉCZEY IVÁNNAL JANCSÓ: Politikailag korrekt dajkamesék MESTER: Hekuba ELADÓ ÁLLAMPOLGÁROK A pillanatnyi világhelyzet egyensúlya négy oszlopon nyugszik: Bosznia, Kuba, Haiti, Írország. A szituáció aránytalansága és igaz­ságtalansága, hogy ebből hármat az Egyesült Államoknak kell a vál­lán tartania. A boszniai háború kérdését eldöntő élhatározást Wa­shingtontól várják. Haiti ügyében ugyancsak a pálya amerikai ol­dalán van a labda. Kuba kimondottan az Egyesült Államok külön ügye, legalább is így igyekeznek ezt beállítani Havannában. A vitába más államok még bele sem szólhatnak. Az írországi béke, illetőleg fegyverszünet ügye csupán közvetetten érintené a világgazdaság tengerentúli főpartnerét, amennyiben az Egyesült Államok hajlandó részt venni írországi ügyek finanszírozásában, amennyiben sikerül ott biztosítani a tartós békét. Vajon túl sok-e mindez Amerika nya­kán, amely mint katonai, politikai és gazdasági világhatalom, ma már vetélytársak nélkül áll? Mint köztudott, a boszniai háborúban részt vevő feleket fegyver­szállítási embargó sújtja, amely egyenlő esélyt kellene hogy teremt­sen minden érdekelt fél részére, a helyzet azonban nem így áll. A boszniai kormány az egyre folytatódó harcban valóban nem tud fegyverekhez jutni, ezzel szemben a boszniai szerbek aránytalanul jobban vannak ellátva, miután számukra külön források állnak ren­delkezésre. Éppen ezért nagyobb hangon követelőznek és ami a bé­keterveket illeti, nem olyan engedékenyek, mint amire a boszniai kormány kényszerül. A nyugati szövetségesek és Oroszország októ­ber 15-én életbe lépő béketervezetet dolgozott ki, amit a hírek sze­rint a boszniai szerbek nem hajlandók elfogadni. Ha továbbra is ragaszkodnának ehhez az állásfoglalásukhoz, Clinton elnök kilátás­ba helyezte, hogy a fegyverszállítási tilalom feloldását fogja kezde­ményezni. Nosza, mozgásba lendült erre az orosz-szerb kölcsönös segítési titkos paktum és az Orosz Köztársaság magánúton figyel­meztette az amerikai elnököt: változtassa meg ilyen irányú tervét. Ezzel szemben azt ajánlották, hogy könnyítsen a gazdasági szankci­ókon Szerbiával szemben. Jellegzetesen szláv stílusú diplomáciai bukfenc ez. Általános vélemény, hogy az oroszok lépése határozot­tan meg fogja nehezíteni a megegyezést Bosznia ügyében. A New York-i Egyesült Nemzetek épületében az elmúlt héten tárgyalás kezdődött az Egyesült Államok és a kubai Castro-kor­­mány képviselői között. Miközben a jobb időjárási viszonyok miatt a menekültáradat Kubából folytatódott, a tárgyalóasztalnál igyekez­tek a kialakult helyzetnek kereteket biztosítani. Olyan logikátlan próbálkozás ez, mintha egy vasöntödében a sebtében készített for­mával futnának az elszabadult forró fémfolyam után. Az érdekek összeegyeztetése már amiatt is nehéz, bizonyos esetekben lehetet­lennek tűnő vállalkozás, mert amíg Amerika a fogadható bevándor­lók egyensúlyát szeretné biztosítani, Kuba minél több állampolgárá­tól szeretne ezen az úton megszabadulni. Ez alapvetően szokatlan, miután az államok általában ragaszkodnak polgáraikhoz. A fejlődés által halálraítélt kubai kommunista rendszer azonban így szeretne véget vetni a mindent elsöprő forradalomnak, vagy legalább is elha­lasztani ezt addig, amíg lehet. A tárgyalás elé az a furcsa kubai kö­vetelés került, hogy a Washington által felajánlott 20 ezer kubai be­fogadásával szemben nyissák meg a kapukat minden áttelepülni kí­vánó bevándorló előtt. Ami már önmagában nonszensz. És miután Havanna ezzel szemben az Amerika által elrendelt és fenntartott gazdasági embargó megszüntetését követeli, tulajdonképpen pénz ellenében óhajtja áruba bocsátani saját, bár nem kívánt állampolgá­rait. Ebben a helyzetben nehéz megjósolni a megegyezés kilátásait. Amerikai kormánykörökből származó hírek szerint nem valószí­nű, hogy Haiti kérdésének megoldása ügyében a mozgásba lendült kerék visszafordítható lenne. Mint ismeretes, az Egyesült Államok megkezdte a haiti invázióra kijelölt csapatok támadás előtti kikép­zését. Ehhez csatlakoztak a karib-tengeri térség államainak fegyve­res alakulatai, amelyeket kormányaik a felszabadításban való rész­vételre kijelöltek. Nemcsak az amerikai katonák és politikusok, ha­nem az Égyesült Nemzetek illetékes körei is megegyeznek abban, hogy a Haiti szigetországot terrorizáló junta elmozdításához elke­rülhetetlenül szükség van invázióra. Az amerikai haditengerészet egyik járőrhajója Port-au-Prince kikötőjével szemben lehorgonyzóit és amerikai felderítő repülőgépek megkezdték a rendszeres bere­püléseket a sziget fölé. Az IRA, az írországi forradalmi hadsereg által kezdeményezett fegyverszünet egyelőre tart - tudósítanak a jelentések. A britek is tartják magukat a megállapodáshoz. Az észak-írországi, valójában kisszámú protestáns gerillákat törvényen kívül helyezték, felszólítot­ták azonban őket, hogy csatlakozzanak a fegyverszüneti megállapo­dáshoz. Hírek szerint az ulsteri protestáns szabadságharcosok és az ugyancsak ulsteri önkéntes hadsereg fontolgatja, hogy csatlakozza­nak-e a fegyvernyugváshoz. Magyarországon az MSZP, az uralkodó kormánypárt frakcióta­nácskozásán megállapodtak, hogy a képviselők a jövőben nem ve­hetnek részt vállalatok igazgatótanácsaiban. Állítólag a képviselők (Folytatás a 2. oldalon) °ftr3HUN3 FOUNDATION S£ 8R0NSWTCK^NJE 08901 USA AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER

Next

/
Thumbnails
Contents