Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-09-02 / 33. szám
Jancsó Zsuzsa MUNKABÁNAT Mi tagadás, ismét elkapott a kétoldali munkabánat. Tudom, a bánat nem valami vonzó beszédtéma - senki sem akar hallani a mások bánatáról, hiszen van neki magának is elég. Ennek ellenére egyes válfajai majdhogynem gyönyörűséget okoznak hordozójuknak, mások pedig olyan művészi alkotásokra ösztönzik a tólük szenvedőt, hogy azokon keresztül az egész emberiséget megörvendeztetik. Van melankólia, amelynek nincs konkrét, kitapintható oka, hanem az egyén lelki alkatából, vérmérsékletéből fakad, ezért nem is gyógyítható. Van pillanatnyi életúntság, amin utazás, új ismeretségek, új élmények gyorsan segítenek. Van aztán, amit mindenki ismer, vagy megismert legalább egyszer életében: a személyhez kötődő és csupán egyetlen személy által orvosolható szerelmi bánat. És létezik még ezenkívül a munkabánat. Hogy mi az a munkabánat? Olyan bánat, ami munkával kapcsolatban éri az embert. Munkabánat az, ha valakinek tudásán, képesítésén aluli munkát kell végeznie. Vagy erején felülit. Ha nem becsülik meg a munkáját. Ha túlságosan is szeretik a munkáját, s mindenáron arról akarják meggyőzni, hogy azt senki más nem tudná megfelelően elvégezni. Ha valaki hosszú évek után rájön, hogy pályát tévesztett. Ha munkakörében nincs felfelé haladás. Ha régóta nem kapott fizetésemelést. Ha régóta nem kapott fizetést. Ha hálátlan a főnöke. Ha túl hálás a főnöke. Ha sokéves munkatársa hirtelen távozik, és nemcsak hogy betanítani nem hajlandó az utódját, de még azt sem árulja el, hogy kell belépni a komputer programba, amit egyedül ő ismert. Namármost, akinek szerelmi bánata van, azt mindenki sajnálja, meghallgatja, megérti. Hát még, ha olyan megható történetbe foglalja mondókáját, mint Boccaccio Fiammettája, vagy Francesca da Rimini Dante Poklának ötödik énekében. Hát még, ha meg is zenésíti... "Csupa könny a szobám..." "Mi lesz a kettőnk életével.." "Szeretlek én, jöjj vissza hozzám..." A szerelemhez minden illik. Liebestraum, Liebestod, per sempre tua... De próbáljuk csak azt mondani, hogy ''Arbeitstraum'’. Hogy jön a munkához az álmodozás? Akit rajtakapnak, úgy repül az állásából hogy a lába sem éri a földet! És *'ArbeitstocH. Legfeljebb a nekrológok között jutna neki egy pár sornyi hely, hogy Csányi Gáspár ablaktisztító lezuhant a Kommerszbank százhuszadik emeletéről miközben a hosszúlábú titkárnőket mustrálgatta az ablakon keresztül ahelyett, hogy a lába alá nézett volna... És hogy "örökre"? Mondta-e már valaki az első fizetés utáni féldeci mámorában, hogy örökre ennél a nagyszerű cégnél akar kifutófiú lenni? Na de hogy a munkabánatra visszatérjünk, nálam azt legbiztosabban a többletmunka váltja ki. Én ugyanis, férfiasán megvallom, nem szeretek igazán dolgozni. Ezt eddig csak az sejtette, aki járt már nálam huszonöt oldalas magyar iskolai bizonyítvánnyal amit angolra kellett fordítani vagy német nyelvű kórházi zárójelentéssel ügyet sem vetve tiltakozásomra, hogy utoljára óvodás koromban tanultam németül, amikor is drága jó Édesanyám a "Ma’msell Sonnenschein" című örökbecsű Courts-Mahler regényből olvasott fel esti mese helyett... Nemhogy hirdetni akarnám szolgálataimat, amire redszeresen buzdítanak több oldalról is, inkább eltitkolnám azt is, hogy élek! Az én hirdetésem így szólna: "Ha okmányait, színdarabjait vagy élete történetét le akarja fordíttatni idegen nyelvre, forduljon bizalommal - bárki máshozT Nem fogják elhinni de én jobban szeretek sétálni, úszni zenét hallgatni fellapozni egy jó könyvel.. Erre azonban ritkán van alkalom, mert egyre több munka szakad a nyakamba, és egyre fogynak a "kicsi indiánok", akik elvégezhetnék. Ilyenkor aztán, amikor megint át kell venni egy pár új feladatot, engem is elfog a harctéri idegesség, és egy napig teljesen biztos vagyok benne, hogy én ezt nem csinálom tovább. Inkább elmegyek világgá (jelentkezzen az a kertes házzal úszómedencével némi vagyonnal és jó humorérzékkel rendelkező egyén, aki befogadna!) Aztán másnap bemegyek és mégis megcsinálom a munkát. Ami a legbosszantóbb, néha még szeretem is... Az "angolosan távozó" kolléganő ellensúlyozására persze akad jó példa is bőven, olyan emberekről, akik ismerik a munkamorált és a felelősségérzetet. Csak a legemlékezetesebbet mondom el. Már vagy tíz éve dolgoztam együtt Ellennel a Department of Education-nél, amikor egy reggel futótűzként terjedt el a hír az irodában: megnyerte a Lottó főnyereményt! Igaz volt: mindnyájan saját szemünkkel láttuk, kezünkkel érintettük a nyertes szelvényt, amely 8 millió dollárt ért. Azt hittük, sosem látjuk többet Ellent az íróasztala mögött, de tévedtünk. Másnap reggel ott ült, mintha mi sem történt volna, és ott maradt még egy egész hónapig, hogy betanítsa azt, aki átveszi majd a munkakörét. Pedig utazhatott volna mindjárt Hawaiiba, s talán élete végéig egy szalmaszálat sem kellett volna többet keresztbe tennie, mégis vette a fáradságot, hogy munkatársainak zökkenőmentes átmenetet biztosítson. Aztán persze mindnyájunkat meghívott búcsúebédre is. Hát ezért mondom én azt, hogy inkább lennék része egy nagy hivatal jó kollektívájának, mint nagyfőnök ott, ahol már egy kicsi indián sem maradt. Akkor talán elkerülne a munkabánat is... 4 szeptember 2. HOGY MIK VANNAK!! "Dusting" Mint milliónyi szentjánosbogár... Érdekes új megoldást javasolnak az Egyesült Államok bevándorlási szakértői a Mexikóból beáramló tömeges emigráció szűnni nem akaró hullámainak megállítására. A módszer neve - "dusting" - a növényvédők ("crop duster") tevékenységére utal, akik repülőgépről különböző vegyszerekkel szórnak be egyes területeket rovarirtás céljából. A határőrség által használt por természetesen nem méreg lenne, hanem fluoreszkáló, sötétben világító anyag, hasonló ahhoz, amit például koncerteken a közönség csuklójára pecsételnek annak igazolásául, hogy megvették jegyüket. A por a határt illegálisan átlépők lábára, ruhájára tapad és így a speciális lámpával rendelkező határőröknek messziről jelzi jelenlétüket, közeledésüket. Éjszaka a magasból úgy nézne ki a bozótban titkon lopakodó, papírok nélkül érkező idegenek tömege, mint milliónyi szentjánosbogár... Az új eljárásnak természetesen mindjárt akadtak ellenzői is, elsősorban azért, mert úgylátszik "politikailag nem korrekt" (ez manapság minden döntésben a legfontosabb szempont). Egy mexikói ügyvéd úgy nyilatkozott a TV- ben, hogy számára teljesen elfogadhatatlan egy ilyen eljárás, amely nem veszi emberszámba az illegális bevándorlókat, hanem úgy kezeli őket, mintha valami kellemetlen, ártalmas rovarok lennének. Mellette szól viszont, hogy megkönnyítené a határőrség munkáját, és Kalifornia is fellélegezhetne egy kicsit, hiszen évtizedek óta fojtogatja a törvénytelen bevándorlók áradata, akiket etetni, ruházni kell, gyermekeik iskolázásáról, orvosi költségeikről gondoskodni. A bevándorlás kérdése egyike azoknak a problémáknak, amelyek Kaliforniát a pénzügyi csőd szélére sodorták. A helyzet úgy elmérgesedett, hogy az állam most már a szövetségi kormányt pereli a dokumentáció nélküli idegenekkel kapcsolatos óriási költségeinek visszatérítéséért. * * * Egyéves a szoborskanzen Lenin, Kun Béla, Hámán Kató és a hozzájuk hasonló rokon lelkek immáron egy éve élvezik egymás társaságát a számukra kijelölt szoborparkban, amelyet tavaly augusztusban nyitottak meg sok vihar és ellenkezés közepette a régi balatoni út mellett. Kiderült, hogy az üzlet ráfizetéses: tavaly a nyitvatartás 40 napja alatt négyezren keresték fel a parkot, idén eddig összesen hatezer látogatót regisztráltak. A parkot üzemeltető vállalkozó szerint joggal várható el akár állami támogatás is, hiszen "ez is csak egy múzeum". Ember, küzdj és bízzál Két olvasóm is felhívott telefonon múlt heti cikkem megjelenése után és kérdéseket tettek fel a mórágyi ősrög keletkezésével kapcsolatban. Az egyiknek különösen erős kétségei voltak, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges és szinte összehangzóan megkértek, hogy folytassam az izgalmas fejtegetést. Abban igazuk van, hogy a téma messzemenően érdekfeszítő és véleményem szerint időszerű is. Megkísérlem leírni, hogy az átlagosnál valamivel tájékozottabb emberben iskolai tanulmányai és későbbi ismeretszerzései alapján milyen általános kép alakult ki bolygónk múltjáról, a kontinensek fejlődéséről. Úgy hiszem, nem leszek messze az igazságtól hiszen jómagam is ezeken a nyomdokokon haladtam. Izgalmas megismerés volt, amikor közzétették azt a feltevést, hogy planétánk szárazföld-területei valamikor összefüggtek, és hogy például Afrika egykori sziámi ikertestvérével, Dél-Amerikával meggyőzően azonos geológiai rétegeződést mutat. A megismerés mai fokával szemben az volt a tévedés, hogy ez a változás - ha úgy tetszik, geológiai evolúció - az évszázmilliók során észrevétlenül, lassan zajlott le, körülbelül úgy, ahogy ma mondják: az észak-amerikai kontinenssel érintkező csendes-óceáni plató csúszik a San Andreas nevű törésvonal, vetődés mentén lassan észak felé, évenként néhány centiméterrel, időnként kisebb-nagyobb földrengések kíséretében. Nos, ma már a tudomány elismeri, hogy a Föld múltjában időszakonként olyan globális katasztrófák zajlottak le, amelyek nemcsak a földgolyó földrajzi térképét alakították át, hanem döntő fordulatot jelentettek a bolygót benépesítő lények életében. Ma már a kutatók szinte a Föld minden pontján megegyeznek abban a feltevésben, hogy körülbelül 60-65 millió évvel ezelőtt az óriáshüllőket általános katasztrófa pusztította el egy csapásra. Ennek okozója minden valószínűség szerint egy nagyméretű aszteroid földbeütközése volt. Közel négy és fél évtizede Labrador északi részén jellegzetesen köralakú krátert fedeztek fel, amely jóval nagyobb a már régen ismert arizonai kráternél. Az előbbiben tizenkét millió embert lehetne elhelyezni, míg az utóbbiban csupán két milliót. Tudósok kiszámították az összeütközésnél felszabadult valószínű energiát, amelyet csupán az atombombák ezreinek hatásával tudunk érzékelhetővé tenni. Petőfi nem sokra becsülte a hegyvidéket a puszta szépségeivel szemben, pedig a földön működő erők rendkívüli nagyságát csupán a hegyeken lehet lemérni. Az Alpok, az Andok, az észak-amerikai Sziklás Hegység, a Himalája hegyvonulata nem virágokat meglibegtető szellőfuvallatra alakult ki, hanem dübörgő, az egész bolygót megrázó kataklizmák sorozatának következtében. Kaliforniában is számos helyen láthatjuk a sík területből kitüremlő hegyet, a rétegeződések 30-45 fokos elcsúszásával a vízszinthez viszonyítva. Pedig valamikor minden rétegeződés merőleges volt a bolygó középpontja felé mutató gravitáció irányával és nem puszta jókedvében tolódott így el. A gőteborgi Oceanographic Institute kutatója, H. Petterson vezetésével expedíciók sorozata bizonyította be az Atlanti, Csendes- és az Indiai Óceánon folytatott vizsgálatok után, hogy "a Föld felszínét időnként óriási katasztrófák alakították át". Ezek részben az éghajlati, részben a tektonikai katasztrófák tárgykörébe sorolhatók. Számos esetben nemcsak több száz, hanem több ezer lábbal is emelhették, vagy süllyeszthették az óceánok fenekét, ami mindig pusztító szökőárakkal járt együtt. A földcsuszamlások, rétegek elcsúszása maguk alá temette az élőlényeket. Alaszka Fairbanks körzetében az olajfúrógépek monstrumai növények és állatok hekatombáit fedezték fel mélyen a föld alatt. Az egykori élőlényeket valami iszonyatos erő foszlányokra szaggatta. Állati szőr, testrészek és csontok darabokra szedett fákkal és növényekkel keverve. Közelebbi vizsgálatokkal megállapították, hogy minden élőlény a legnagyobb agóniában pusztult el. Ebben a keverékben emberi szerszámok is voltak találhatók. Tudomásul kell venni, hogy földünk felszínén minden lény teljes kiszolgáltatottságban él és rajta kívülálló erők játékszere. Ez ellen tenni valamit csupán hittel lehet, amit egyesek puszta illúziónak minősítenek, mégis valóságos hatalom, míg élünk. Immanuel Velikovsky Earth In Upheaval című munkájában leírja, hogy Anglia északi részén vízilovak, tigrisek és más trópusi állatok csontvázait találták. Az elmúlt évtizedekben különféle publikációkban sokszoros nyilvánosságot kapott a Szibériában jégtömbbe fagyott mamut, amelynek annyi ideje sem volt, hogy a kevéssel a pusztulása előtt elfogyasztott trópusi növényt megeméssze. Mindezt megtalálták az állat gyomrában, annak bizonyítékául, hogy a ma Szibériának nevezett területen egykor trópusi klíma uralkodott. Ilyen erők működtek tehát a Föld geológiai múltjában, amelyek a jelenlegi Afrika területéről a gránit-hegyet a Kárpátmedencébe görgették. Mi, emberek, csupán szemlélői, kiszolgáltatottjai és áldozatai lehettünk ennek a folyamatnak. Természe- 4 tesen mindig megvan a lehetőségünk, hogy a fejünket a homokba dugjuk. Ez azonban örökké kutató, előre haladni kívánó emberi mivoltunk megtagadása lenne. Arthur C. Clarke, a 2001: A Space Odyssey szerzője, a New York Times egyik legutóbbi számában megjelent Killer Comets Are Out There című cikkében felveti a Spaceguard megszervezésének tervét. Ennek feladata lenne, hogy a potenciális katasztrófa fenyegetésével közeledő üstököst vagy aszteroidot időben felfedezze és atomrakétákkal haditervet dolgozzon ki a megsemmisítésére, vagy eltérítésére. Neki van igaza, ez lenne az emberhez méltó reakció.
