Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-01-21 / 3. szám
Forgóajtó Alulírottnak sorsa úgy hozta, hogy ötéves amerikai tudósítói munka után a közelmúltban tért haza, s néha egyfajta wellsi időgépben érzi magát: egyszerre tapasztalja meg az elmúlt őt év korszakos változásait. A tengerentúlról érkezett ámul-bámul és a közvélekedésnél biztatóbbnak látja az annyi honfitársa által szürkének, sőt feketének festett képet. Az élemedett tudósító gyerekkorából emlékszik még, micsoda pezsgés volt az iszonyúan elpusztított Budapesten már 1945 tavaszán, s hogyan állt talpra a romba döntött, kétfelől teljesen kirabolt ország mindössze három év alatt. Ez az ország a politikától függetlenül, az elmúlt évtizedekben annak ellenére haladt. Főként azért, vélem tudománytalanul, mert annyifajta vért, tehetség-gént ötvöző népében ugyanaz a becsvágy, feltörekvés munkál, mint a legújabb kori sikerországban, az annyit emlegetett Amerikában. Abban az irigyelt Amerikában, ahová máig a világ valamennyi országából áramlanak a bevándorlók. Ahol ismeretesen nem a milliószám ott élő egykori ír parasztokat vagy a szicíliai földtúrókból lett vendéglősöket, nem a portoricói házmestereket és a japán háztulajdonosokat emlegeti a nép a siker jelképeként. A köztudatban a siker egyik jelképe - a magyar. Aki az ott jól ismert vicc szernt utolsónak megy be a forgóajtón, de elsőként jön ki belőle. E forgóajtós magyaroktól elválaszthatatlan az amerikai filmművészet és az atombomba, ezekből találni professzort, nem is egyet, minden világhíres amerikai egyetemen, ezeknek nevük van az űrkutatásban és a gasztronómiában, az oceanográfiában és a bankvilág-BL-=rr=-=-)ll ' ~~~ : ban, a diplomáciában és a szállodaiparban. Mindenütt, ami a szellem és a pénz amerikai világában számít. Ezeket az embereket, felmenőiket, századunkban elüldözték, kiutálták hazájukból, vagy elmentek, mert a mindenkori korlátolt politika és a gúzsba kötött gazdaság korlátái között tehetségük nem kaphatott szárnyakat. S a most Amerikából hazatérő kortárs immár naponta látja itthon is az odaát megszokott típusokat. Az üzleteit az autótelefonon is idegesen intéző vállalkozót, a nemcsak jól öltözötten, de jól képzetten is fellépő ifjú mérnököt, a kutatót, akinek végre van műszere, anyagi háttere, hogy megvalósítsa élete álmát. Az embereket, akik naponta 10-12 órát dolgoznak (mint az amerikai, aki vinni akarja valamire), mert érdemes. Igen, láthatók a mercedeses, joggingruhás rablóvajdák, a szegény ország szegény népét bóvlijukkal fosztogató szerencselovagok, a rablók és a tolvajok ijesztő hada is. Mentség nincs, de érdemes tán emlékezni, hogy álom-Amerika utoljára 60 éve ment tönkre. S hogy nagy, ma a pénz, a szellem, a politika arisztokráciájának számító családjai, a Rockefellerek, a Kennedyk és társaik sem a Harvard egyetemen és a szenátusban kezdték. Erőszakos, gátlástalan üzletemberek vetették meg a nagy vagyonok, az oly előkelő családok alapjait. Félek, át kell esnünk olyfajta korszakon, mint a múlt században az amerikaiaknak. Ám könnyebb és rövidebb lesz; itt van ugyanis már köztünk a tehetséges, képzett, alkotó fiatal emberek serege. Magyarok pörgetik a forgóajtót, adjunk nekik 10-15 évet, itt civilizált, tisztes szinten élő ország lesz. » HELTAI ANDRÁS ,|-r-rr=T| --A HORTOBÁGY ÉTTEREM BOSSÁNYI LÁSZLÓ mesterszakács vezetésével január 21-én és 28- án - az amerikai tradíciónak megfelelően - "white sale"-t rendez: mélyen leszállított áron csupa "fehér" ételkülönlegesség kerül mindkét péntek este az asztalra! Ezekkel az ínycsiklandozó fogásokkal szeretné Bossányi László megköszönni a magyar gourmetkonyha kedvelőinek támogatását! A négyfogásos vacsora: karfiolkrém leves vagy fehérkáposzta saláta Romano sajttal, fogasfilé Jóasszony-módra vagy csirkemell Főherceg-módra vagy túróscsusza pirított füstöltszalonnával vagy borjújava Duna-módra, fehér csokoládékrém, kávé vagy tea - mindez hihetetlen olcsó áron: $12.95-ért! A válogatott fehérborok (Egri Leányka, Szürkebarát, Villányi Chardonnay, Iván Tamás Fume Blanc) poharanként $1.75-ért kóstolgathatok (a 2.95-ös "regular price" helyett), az üveg-borok ára ugyancsak mélyen leszállított áron $10.A farsang időtartama alatt - Hamvazószerdáig - se hiába térnek be csütörtök esténként a Hortobágyba azok, akik az óbudai kiskocsmák hangulatát keresve vidám zeneszó mellett a hagyományos farsangi ételek kedvelői! Ugyancsak nagy sikere lesz a Budán divatos heringsalátának - a pesti polgár is megtalálja majd a híres sóletot - a kocsonyák, rózsaszín füstölt lazacok, gömbölyded kolozsvári töltöttkáposzták, hűvös mákoskockák, mosolygó farsangi fánkok mellett. A hangulat emelkedik csak, az árak meg csökkennek! Cím: 11138 Ventura Blvd., Studio City. Tel.: (818) 980— 2273. ASZTALFOGLALÁS AJÁNLATOS! ... azt bizonyára hallották már, hogy a Hortobágy hétfőn is nyitva van! Délben 5.95-ért a 18 fogásos híres büfé - este pedig a "GOURMET-CLUB” vendégei 20%-os kedvezménnyel Bossányi Lászlóval személyesen beszélhetik meg kedvenc ételeik elkészítési módját, amelyeket a mesterszakács - kívánságaiknak megfelelően - nem sokkal később tálal is. Jó étvágyat!... IKTKKAKT Interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, NV 89107 Phone (702) 877-1825 Bármilyen nagy a problémád, csak hívd ezt a számot: (216) 929-5010 "Istenben való hited után kaphatsz csodát!" a HORTOBÁGY ÉTTEREM január 21-én és 28-án péntek este 6:30-tól "WHITE SALEM rendez Négyfogásos vacsora csupa fehér ételekből csak $12.95! Válogatott fehér borok 1 pohár: $1.75 1 üveg: $10.-11138 Ventura Blvd., Studio City Telefon: (818) 980-2273 Nagy szeretettel várja kedves vendégeit Bossányi László mesterszakács Q Magyar Hírlap Meddig terjedhet a szabadság? Nemrégiben módomban volt egy elmefuttatást olvasni a dohányzásról. El kell ismerni, hogy az utóbbi időben rájár a rúd a füstölőkre. Legalább is itt, a tengeren innen, ahol a természetes és tervszerű hangulatkeltés valóban minden lehetőt felhoz a nikotinélvezők megbélyegzésére. Gyökeresen más a helyzet Kelet-Európábán, nagyjából az elmúlt félévszázad alatt szovjet megszállás és szellemi irányítás alá került országokban, ahol jellemző az elkésett totyogás a világ fejlettebb országaiban természetes változásokkal szemben, úgyszólván az élet, a szellemi és technikai fejlődés minden vonalán. Amint ezt olvasóink minden bizonnyal maguk is észrevették. Magyarországon, Lengyelországban, Romániában a fiatalok - főleg a nők - máshol a divatból régen kiment ájult rajngással gyújtanak rá egy-egy "illatos, finom" (?), papírba csomagolt dohányrudacskára. Amint korunk általános környezetvédelme is nyugaton lombosodott ki elsőnek, az új egészségvédelmi elvek is főleg ezen az égtájon kezdtek meghonosodni. Egy pillanatig sem kétséges ugyanis, hogy a dohányzással szemben egyre jobban tért hódító felfogás szoros kapcsolatban van azokkal az orvostudományi felfedezésekkel, amelyek minden kétségen felül megállapították a szoros öszszefüggést a dohány élvezete és többféle kóros elváltozás, elsősorban a halálos tüdőrák között. Bár a dohányipar "lobbija" mindent elkövetett (beleértve a nagy anyagi áldozatokat is), hogy ellensúlyozza ezt a tendenciát, a fejlődésnek nem lehetett útját állni. Vagyis a nyugati hemiszférában, különösen a fiatalabb nemzedék körében, valóban jelentősen csökkent a dohányzás és az általános közhangulat odáig jutott, hogy egyre több nyilvános helyen, középületben, szórakozóhelyeken, vendéglőkben tiltották meg a dohányzást. Ez a változás természetesen harci út, ezt mindenki elismeri, nem megy könnyen, állandóan csatározni kell a múltba visszahúzó erőkkel. Nos, az első sorok elolvasása után azonnal érthetővé vált, hogy a fent nevezett cikk írója a nyilvános dohányzás korlátozás ellen emel szót és valószínűleg azért, mert ő is a dohányosok szektájába tartozik. Ismétlem, erre vonatkozólag nincs a kezemben döntő bizonyíték, mindez csak sejtés. Ezt elsősorban az az adat támasztja alá, amikor elárulja, hogy ismerőseinek, barátainak kilencven százaléka dohányos. A hasonlók egymásnak örülnek és nyilvánvalóan keresik egymás társaságát. Ebben még nincs semmi rossz, sőt, ez egészen természetes megnyilvánulás. A hibát a cikkíró okoskodásában fedeztem fel. A dolgozat java részében ugyanis azt igyekszik bizonygatni, hogy a mások által használt dohányfüst beszívásának káros voltát eddig csupán nagyon ellentmondásos formában tudták bebizonyítani. Ami egyben azt is jelenti, hogy ebben a kérdésban a mai napig nem áll rendelkezésre döntő tudományos érv. Lehetséges, hogy ez igaz, de nem az a fontos, hogy a dohányosok mennyire rongálják a maguk káros szenvedélyével a mások egészségét. Ez hatásos hangulatkeltő érv volt, de amíg az állítást nem bizonyították letagadhatatlan érvekkel, a kutatások tényeivel, ennek különösebb értéke nincs. A kérdés nem ezen fordul meg. A cikkíró mindjárt az elején az emberi szabadságjogokra hivatkozik és azt emlegeti, hogy vajon miért is vándoroltak be az emberek ilyen nagy számban a világ távoli országaiból Amerkába? Hát az itt biztosított szabadság miatt, amit ő most a dohányosok jogainak megsértése miatt veszélyben lát. A hiba ott van, hogy ő csak a dohányosok jogaira érzékeny és nem törődik a szükségszerűen ide kapcsolódó következményekkel. Korlátlan szabadság ugyanis nincsen. Ezt csupán az anarchia valósítja meg, olyan tökkelütött azonban nincs, aki ilyen káoszban szeretne élni. Valóban vannak emberi szabadságjogok, de ezeket mindenki csupán addig gyakorolhatja, amíg ezekkel nem sérti mások jogait. Magától értetődő, hogy az útkereszteződésnél felgyűlő piros lámpa tiltására meg kell állnia mindenkinek, bármennyire túlbuzog is benne szabadságjogai gyakorlásának vágya. Ha valaki tetszés szerint átroboghatna a piroson, ezzel életveszedelembe hozhatná a keresztező úton a szabad utat biztosító zöld fényt gyanútlanul követő másik embert. El kell tehát ismerni azt az általános szabályt, hogy nem engedélyezhető az a szabadság, amellyel másokat sértünk. Bizonyos emberi funkciókat nem végezhetek el nyilvános helyen, bármennyire ösztökélne is erre szabadságvágyam, mert ezzel másokat zavarnék. Ugyanez vonatkozik a ruhátlanságra. Ha az egymáshoz hasonlók az ilyen viselkedésben közösen megegyeznek, az erre a célra fenntartott helyen (nudista tábor) megtehetik, de sehol máshol. Ez tehát nem tekinthető a szabadságjogok megsértésének. Na már most: a felhozott dohányzási ügy nem azon fordul meg, hogy a füstömmel rákos daganatot keltek-e egy másik ember tüdejében, hanem azon, hogy a füstöm zavarja-e a másik embert. Nem mindenki rajong ugyanis a dohányfüstért. Van, aki köhögni kezd tőle vagy más allergikus reakciókat vált ki nála. De a puszta "nemszeretem" is elég. Vannak, akik ölni tudnának azért, ha valaki dohányzik az autójukban. Vagy összefüstöli a lakásukat, majd hazamegy és az áporodott füstöt szívja a házigazda. Nos, érthető, hogy ehhez nem lehet senkinek sem joga. A mi ismerőseinknek csupán egy százaléka dohányzik (ez már így alakult ki) és ha közös társa(Folytatás a 9. oldalon)
