Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-10-08 / 39. szám
BAUER GYÖRGY Egy kárpótlás margójára Az elmúlt napokban a magyar kormány értesített, hogy a kommunista rendszer által eltulajdonított cégemért kárpótolni kíván és megnevezi az összeget, ami inkább szimbolikus, mint jelentős. Úgy érzem azonban, hogy a kárpótlási értesítés kísérő levele új mérföldkő az Állam és a mindenkori kis Polgár viszonyában. Azzal a ténnyel, hogy a kormány kötelességének érzi jóvátenni mindazt a sérelmet, amit a korábbi kormányzatok elkövettek a Polgárral szemben, elgondolkodásra készteti a kárvallottat. Megkövetni valakit nem gyengeségre, hanem erőre és lelki emelkedettségre mutat. Hallotta avagy olvasta azonban bárki is, hogy Magyarországon a korábbi rendszerek száz évre visszamenőleg, akár egyszer is beismerték volna, hogy a Polgárral rosszul bántak? Száz évre visszamenőleg az Állam és a Polgár viszonyára az nyomta rá a bélyegét, hogy ezek az államformák lehettek monarchikusak, kapitalistának nevezett félfeudalisták, kommunisták, de soha-soha nem demokraták. Ezek a korábbi államformák, ha ideológiailag különbözőek voltak is, egyben megegyeztek: az emberi jogokat lehetőleg megnyirbálni kell és nem kiterjeszteni. Hogy a fenti állításom nem túlzás, engedjék meg, hogy száz évre visszamenőleg rámutassak a Polgár viszontagságaira a mindenkori Állammal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy • azok milyen kormányzati szisztémát tartottak egyedül megváltónak. Nem kétséges, hogy 1867-1914 között Magyarország hatalmas gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül és mégis ez idő alatt 1 millió magyar vándorolt ki Amerikába. Vajon miért? Amikor az első-elemi iskolában a betűvetést megkezdtem, az első szó, amit megtanultam: "Úr ír". Csak későbben jöttem rá, hogy ez nemcsak tartozéka a tanrendnek, hanem az akkori világ történelmi szemlélete. Azok, akikkel az Állam nem törődött, hogy írjanak, kitántorodtak Amerikába, miután hazájukban nem tudtak emberhez méltó életet teremteni. Erről senki nem szeret beszélni, de hogy Erdélyben a magyar városok körül román tenger alakult ki, az ennek egyik fő oka volt. A két háború között tapasztalt relatív konszolidáció sem kényeztette el a szegény Polgárt különösebben és amit lehetett, elvett tőle. Ezért is jelent meg az 1991. XXV. törvénycikk, ami bizonyítja az Állam jószándékát. A rövidéletű nyilas rettenetről nem kell bővebben írni, akkor egy ország élt törvényen kívül. Útána következett a 40 éves kommunista paradicsom, ahol a legfőbb érték az ember volt, csak az Állam senkit nem vett emberszámba, aki más véleményen volt, vagy akinek az apja orvos, avagy olyan szorgalmas parasztember volt, aki 100 hol-JESZENSZKY: Magyarország támogatja... (Folytatás a második oldalról) béke és biztonság megőrzésébe. Tudjuk, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagsága kibővítésének kérdése további megbeszélések tárgyát fogja képezni. Mégis, úgy hisszük, hogy két ország - Németország és Japán - már most alkalmasnak látszik arra, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagságából fakadó nagyobb szerepet ellássa. Kormányom változatlanul úgy véli, hogy az ENSZ a legalkalmasabb arra, hogy keretet adjon az emberi jogok nemzetközi védelmével kapcsolatos globális felelősségünk megvalósításának. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a Biztonsági Tanácsnak, megelőző funkciójának részeként, kellő figyelmet kell fordítania az emberi jogok és a kisebbségi jogok tömeges méretű megsértéseire, s ilyen esetekben határozottan és haladéktalanul lépnie kell, tekintettel arra, hogy ezek a jogsértések veszélyeztetik a regionális és a nemzetközi békét és biztonságot. Folytatnunk kell az emberi jogi elemek szerves beépítését az ENSZ teljes rendszerébe. Magyarország támogatja az Emberi Jogok Főbiztosa tisztségének mielőbbi létrehozását. Amennyiben a Közgyűlés jelenlegi ülésszaka megfelelő felhatalmazást ad, ez az új intézmény biztosíthatná az emberi jogi elemek jelenlétét olyan szerteágazó területeken, mint a korai előrejelzés, a konfliktus-kezelés, a békefenntartás és a béketeremtés, a választásokhoz adott segítség, valamint a konfliktus utáni békeépítés. A Főbiztos jobban áttekinthetővé tehetné a közvélemény számára az ENSZ emberi jogi tevékenységét. Készek vagyunk teljes mértékben támogatni egy olyan főbiztosi mandátumot, amely kiterjedne a kisebbségi jogok védelmére és előmozdítására is. Nézetünk szerint a Főbiztos abban is fontos szerepet játszhatna, hogy a közvélemény jobban megismerje a soknemzetiségű együttélés példamutató eseteit és a kisebbségvédelem jól működő rendszereit, amelyeket a világ különböző demokratikus országaiban már megvalósítottak. Meggyőződésünk, hogy ez a feladat rendkívül fontos, és soha sem volt időszerűbb, mint éppen napjainkban. A sikeres megoldások átvétele, vagy a világ más részeiben fennálló sajátos körülményekhez való alkalmazása nagy mértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy ennek a zaklatott századnak a végére megfelelőbb legyen az emberi jogok helyzete az egész világon. Nyilvánvaló, hogy nem merítettem ki a világot gyötrő összes kérdést. Kormányainkra ma az a hatalmas felelősség nehezedik, hogy az új kihívásokra választ találjanak. Ha most nem cselekszünk, elveszíthetjük mindazt, amit a hidegháború megszűnésével megnyertünk. * Jeszenszky Géza külügyminiszter szeptember 30-án este a New York-i főkonzulátuson tájékoztatta az amerikai magyarokat az ország helyzetéről és kérdésekre válaszolt. Tudósításunkat erről következő számunkban közöljük, "Kell-e félni 1994-től?" címmel. E AMERIKAI HHHHMIHB tfagyar Ifrrlap dat kapart össze nehéz munkával. Ahhoz, hogy a Polgár végre úgy érezze: az Állam emberszámba veszi, - már pedig a kárpótlás kísérő levelének hangja erről tanúskodik - Magyarországnak demokratikus államformává kellett válnia, amely vállalja a hibákat és az embereknek adni akar valamit és nem elvenni tőlük. Hogy ez a demokrácia szegény, nem jó még és nem tökéletes? Miért is legyen az három év után? De az idők kerekét többé nem lehet visszaforgatni és akármelyik párt jön is be 1994-ben, Magyarország demokrata marad. És a Polgárnak szilárd a hite, hogy élni csak ebben érdemes, még akkor is, ha nem jó. A szegény, megviselt Polgár, miután végre egy kicsit embernek érzi magát, félve körülnéz és megkérdi: "Tessen mondani, ezt így is lehet?" CSERKÉSZBÁL A Los Angeles-i magyar cserkészcsapatok huszonhetedik, nagyszabású közös cserkészbálját 1994. január 22-én tartják az "Airport Marriott" hotelben. A nyitótáncosok próbái október 11-én, hétfőn este 7:30 órakor kezdődnek a Szt. István egyházközség iskolatermében. Érdeklődők (16 éven felül) jelentkezzenek a csapatparancsnokoknál (Csipke Csaba és Csabáné, Sándor Péter) vagy az alábbi telefonszámok egyikén: (213) 256- 3050 (Varga) (310) 375-1690 (Gréger). MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O.Box 329 Santa Monica, CA 90406 Összejövetel helye: Westside Baptist Church 1430 Centinela Ave. (Közel a Santa Monica Blvd-hoz) West Los Angeles Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap 12:30-kor Lelkipásztor: SMITH HENRIK Telefon: (818) 335-0695 Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (213) 828-5309 Kedves Olvasó! Hallgassa meg a Magyar Bibliai Gyülekezet rádió-adását minden vasárnap délután a KTYM A.M. adón az 1460-as hullámsávon 4:00-4:30-ig Dr. FRIEDMAN ANDREW utyvtd Válás • Child Custody • Autóbaleset * Personal Injuries Szerződések * Bűnügyek Drunk Driving * Real Estate Végrendelet * Probate 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 (213) 931-2476 (213) 656-5847 TERJESSZE az AMERIKAI MAGYAR HÍRLAPOT!------------------------——------------------A delfin szomorú A delfint nem kell bemutatni. A vízben élő állatok közül talán a legnépszerűbb, ennek a meghatározásnak vonzó, barátságos, mindenképpen érzelmekben gazdag vonatkozásaiban. Ahogy a delfint valami megmagyarázhatatlan vonzalom hajtja az ember felé, ugyanúgy érzünk mi is iránta. Kedvesnek találjuk és ha lehet így mondani: jól érezzük magunkat a társaságában. A delfin alapjában vadállat, mégsem félünk tőle. Csőrre emlékeztető szája vonalában örökös "beépített" mosoly bújkál. Az érdeklődés is különleges, amellyel a delfincsapat a hullámokat szelő hajót követi. Ha a tengeren feltűnik ilyen úszó alkalmatosság, azonnyomban ott teremnek, kecsesen táncolnak, ősi virtuózitással lovagolják meg a hullámokat, mintha fel szeretnék kelteni az ember figyelmét. Azt mondják, ha a hajó korlátjára könyökölő utas időnként elkapja egy-egy delfin tekintetét, az az érzése, hogy intelligens, szinte emberi lény pillant vissza rá. A régi görögök a delfinek életét az emberével egyenlőnek értékelték. Tisztelték őket és azt tartották, hogy a delfint megölni rossz szerencsét jelent. Egyébként ezt tartották az albatroszokról is, a tenger viharmadarairól. A görögök nem voltak primitív emberek, kultúrájuk ma is éltet. Számos elvük elsikkadt azonban és jelentéktelenné zsugorodott, amint a következő évszázadok során az ember visszabarbárosodott. Mert a történelem is ilyen hullámokat vet; néha megmagyarázhatatlanul süllyed alvilági régiókba, tombol és pusztít, hogy azután bizonyos idő múltán újra szárnyalni kezdjen. A delfinek is visszasüllyedtek a megvetett "halak" színvonalára, nem beszéltek többet róluk, élő anyagnak tartották őket, amelynek kizárólagos rendeltetése, hogy az ember kényétkedvét szolgálja. Ebben azután minden benne van: a táplálkozás céljait szolgáló húsként való felhasználástól az értelmetlen és szükségtelen öldöklésig az egész színkép. Pedig a delfin elsősorban nem hal, amit szégyenszemre ma sem lehet eleget hangoztatni, mert az emberi műveletlenség lépten-nyomon előáll ezzel a tévhittel. Mit lehet akkor várni a delfinekkel való bánásmód terén, ha már puszta felismerésük és meghatározásuk tévedés? Igaz, delfinnek nevezik a Coryphaenidae családjához tartozó, óceáni viziállatokat is, amelyek valóban halak. Az általában delfinnek nevezett játékos lények azonban, amelyek vizi bemutatókon kivételes tanulékonyságról, emberhez való alkalmazkodásról tesznek tanúságot, emlősök, amelyeknek teste, életmódja, táplálkozása a vízhez alkalmazkodott. Ezek azok a nyugodtan bájosnak is nevezhető lények, amikről olyan sokszor találkozhatunk Arisztotelész, Aesopus, Hérodotosz és a két Plinius leírásaiban. A delfinfélék családjába 14 genus és legalább 32 fajta tartozik; általában szürke színűek, a hasuk világosabb. Amit angolul porpoisenak neveznek, a magyar barna delfinnek mondja. A leírásokban az is szerepel, hogy orruk borosüveg-alakú. Homlokuk meredek és az általános hiedelem ezt is összekapcsolja magasabb intelligenciával. A delfinek intenzív tudományos kutatás alanyai. Megállapították, hogy széles skálájú hangokkal és ultraszonikus impulzusokkal tudnak társaikkal értekezni. Vannak, akik feltételezik, hogy a delfineknek "nyelvük" van, amelynek titkát előbb-utóbb megfejti a tudomány. De ha ez hosszabb ideig bebizonyíthatatlan marad is, a feltételezés önmagában elegendő kellene, hogy legyen a védettséghez. Mert védelemre nagyon is rászorulnak. Vajon annyira szükségünk van a delfinek húsára? Japánban élelmezési okokból gyilkolják őket. Chile vizein a halászok rákcsaléteknek használják a kegyetlenül lemészárolt és feldarabolt delfineket. Láttam fényképeket, amelyeken kis tengeri öblök vize vörös a delfinek vérétől. A partra kergetett állatokat szigonyokkal döfik le. Vannak azután ennél sokkal fondorlatosabb módszerek is. Például halálosan megsebesítenek egy kiszemelt delfint, amit azután felakasztanak a hajó orrára. Á szenvedő állat a maga módján segítségért kiált. Csakhamar százával jelennek meg társai. Amikor elegen gyűltek össze, a halászok vízalatti zajcsinálókat szólaltatnak meg és ezzel megzavarják a delfinek szuperszonikus tájékozódását, a hálókba terelik őket, fejjel lefelé horgokra akasztva a vízbe merítik és megfullasztják a csapdába fogott állatokat. A világon mindenfelé a legkegyetlenebb módszerekkel irtják őket. Senki sem hullat könnyet a tonhalakért vagy a kis szardíniákért, de a delfinek barbár mészárlása zavarja az érzékenyebb embert. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy más megoldást is lehetne itt találni. Jaques Cousteau meghatottan ír a delfinek védelmében. Dr. John Lilly a delfinek emberi társaságban szerzett szokásait említi. Amerikában környezet- és állatvédelmi szerveknek sikerült szigorú intézkedésekre kényszeríteni a kormányt. Új halászási módszereket dolgoztak ki. A bíróság azonban nem engedi, hogy az állatvédelmi csoportok a helyszínen ellenőrzést gyakoroljanak. Leírhatatlanul sok lenne a tennivaló külföldi országokban. A Greenpace nevű szervezet tagokat toboroz, pénztámogatást gyűjt. Közben a delfinek tekintete egyre szomorúbb lesz. Mintha ezt gondolnák: hát már az emberben sem lehet bízni? /
