Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-09-17 / 36. szám

BERTHA BULCSU Ceausescu atombombát akart gyártani A "Conducator" szelleme kísért Bukaresti jelentések szerint, uralma idején Ceausescu még atombombagyártással is próbál­kozott. Ugyanis a diktátor hír­szerző szolgálatának feje, az Egyesült Államokba szökött Pa­­cepa tábornok korábbi közlését most Dumitru Palade román technológiai miniszter is meg­erősítette. A legnagyobb példányszámú bukaresti napilaphoz, az Eveni­­mentul Zileihez intézett levelé­ben a miniszter megírta: 1985 decemberében a bukaresti atomfizikai intézet munkatársai a pitesti nukleáris kutatóintézet laboratóriumában kísérletet vé­geztek, amelynek során 100 mil­ligramm plutóniumot tartalmazó oldatot állítottak elő. Állítása szerint erről a román tudomány­ügyi főigazgatóság 1992. áprili­sában értesült. Stolojan akkori kormányfő utasítására erről be­számoltak a Nemzetközi Atom­­energiai ügynökségnek. Egyben biztosítékot nyújtottak arra néz­ve, hogy az 1985-ös kísérletet nem ismételték meg, s erről az atomenergia-ügynökség küldött­sége tavaly júliusban a helyszí­nen maga is megbizonyosodott. Román politikai körökben haj­lanak a következtetésre, hogy Ceausescu megbuktatása való­ban a nagyhatalmak műve lehe­tett, mivel a diktátor túlságosan is messzire merészkedett. Aki ezekben a napokban meg­fordul Bukarestben a Dorobanti Szálló közelében vagy a televízió székházánál, az tanúja lehet an­nak, amint egy nyilvánvalóan őrült egyén, krémszínű Mitsu­bishi Colijában az úttest köze­pén hol szédületes sebességgel száguld, hol lépésben cammog, aztán hangos dudálással üldöző­be vesz járókelőket. Mindez a rendőrök szeme láttára történik, akik jóindulatúan elfordítják a fejüket. A száguldó úrvezető pe­dig nem más, mint Nicu Ceau­sescu, az 1989-ben kivégzett Ni­­colae és Elena Ceausescu legi­dősebb fia. Nicu, aki már a hetvenes évek­ben hírhedt volt mértéktelen ivászatairól, 1987 óta Szeben (Sibiu) körzeti pártvezetője volt, s az 1989 decemberi forradalom alatt állítólag kilencven ember haláláért terheli őt felelősség. Annál érthetetlenebbnek talál­ták a románok, hogy az 1989 de­cemberében letartóztatott és ké­sőbb népirtás vádjával 16 évre elítélt Nicut 1992 novemberében szabadlábra helyezték. Akkor azt híresztelték, hogy a 41 éves, májrákban szenvedő Ceausescu fiúnak már csak hónapjai van­nak hátra. Időközben Nicu bete­lepedett nagybátyjának, Andru­­ta Ceausescunak villájába, ahol nyilvánvalóan ugyanolyan élet­­színvonalat képes megengedni magának, mint az "arany idők­ben". Andruta Ceausescu tábornok, aki megtévesztésig hasonlít ki­végzett fivérére, az 1989-es vé­res események alatt állítólag hÓL embert saját kezűleg lőtt agyon. Mivel azonban ezt nem tudták rábizonyítani, ezért - ugyancsak egészségügyi c kokból - 1992 februárjában kiengedték a bör­tönből. Utazás fürdőkádban Ha az elmúlt szombaton Illyés Gyula Tihanyból, Déry Tibor a füredi Tamás-hegyről a Balaton vizére pillant, bizonyára megle­pődik. Fentről azonban, ahol nincs külön népi és külön urbá­nus mennyország, csak valami­lyen egyetemes, testetlen léte­zés, már semmi sem meglepő. Mi, akik nem tudtunk az első országos túlélőversenyről, beval­lom, elcsodálkoztunk, amikor a vízen megpillantottuk az ormót­lan gályákat, rabszolgahajóra emlékeztető úszó deszkavárakat, a kígyó hosszúságú gumicsóna­kokat, melyek az evezősök súlya és mozgása szerint, hullámzó mozgással haladtak előre. A 72 kilométeres vízi utat Keszthely és Kenese között, kizárólag em­beri erővel hajtott járművel le­hetett megjárni. 151 vízi jármű­vel 280 ember vágott neki a vég­telen vízi útnak. A konzervatí­vabbak csónakkal, kajakkal, ke­nuval, az extremitások kedvelői szörfdeszkára szerelt biciklivel, vagy fürdőkádban ülve eveztek, tekertek Kenese felé. A karneválszerű vízi felvonulás a legszebb békeévek hangulatát keltette, csak a verseny elneve­zéséből áradt valamilyen baljós vagy aktuális figyelmeztetés. A gazdasági válsággal küszködő országban, az infláció magasra csapó hullámai között, leszámít­va az újgazdagokat, mindenki a túléléssel van elfoglalva. A túlé­lés nálunk egyéni és nemzeti program. Jó lenne balesetmen­tesen megúszni, túlélni a déli határaink mentén dúló balkáni háborút is. A Balaton a túlélési stratégiák gyakorlásához a legjobb földraj­zi színpad. Hajdan a siófoki to­rokban álltak a török gályák és indultak rabló portyázásra a másik part felé. A világháború alatt a Balaton víztükre volt az angol és amerikai légierődök el­ső számú tájékozódási pontja. A háború végén a déli partot már elfoglalták az oroszok, de az északin még tartották magukat a németek. Éjszakánként fehér hólepelbe öltözött felderítők jöttek át a jégen. A két parton mindenki a túléléssel foglalko­zott az elsötétített házak ablakai mögött. A túlélés gyakorlása az idei év borongós, északi szeles júliusá­ban a legjobb elfoglaltság. Opti­mista vagyok. Rabszolgagályán, vagy egyéni fürdőkádban evez­ve, elérjük a kenesei partot. Csak kérdés, hogy mikor. Még időben, vagy a nemzetek verse­nyén kívül, mindenhonnan el­késve? MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posüi cím: P.O.Box 329 Santa Monks, CA 90406 Összejövetel líeljr: Wrstsicle Baptist Church 1430 CentinHa Ave. (Küzel a Snntn Monica Rlvil-hnz) West Los Angeles Istentisztelet mnjQnr nyelven minden vnsúinnp 12i30-kor Lelkipásztor: SMITH HENRIK Telefon: (818) 335-0695 Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (213) 828-5309 Kedves Olvasó1 Hallgassa meg a Magyar Bibliai Gyülekezet ródió-adíisM minden vasárnap rtólulán a KTYM A M. adón az. l-'.fjO-as hullámsávon 4:00-4!30-ip Szeptember 18-án SZÜRETI BÁL a Magyar Házban Szeptember 26-án, vasárnap 12 órától BARBEKJÚ Hurka - kolbász, csirke - cigánypecsenye Lakatos-Losó Róbert játszik PANNÓNIA TRAVEL 6700 Lennox Ave. Van Nuys, CA 91405 (818) 781-7642 vagy (818) 781-2342 Fax: (818) 994-2379 ROKON KIHOZATAL Meghívók és Affidavitek kiállítása Közjegy zői iroda és fordítások LAX-BUD-LAX $799.- + tax BUD - LAX - BUD $730.- + tax Hívják Babucit DR. DOBRÁNSZKY TIBOR, D.M.D. fog- és szájbetegségek szakorvosa áthelyezte rendelőjét AZ ÚJ CÍM: 6221 WILSHIRE BLVD. #412 (Wilshire Medical Art Building) LOS ANGELES, CA 90048 Szeretettel várjuk régi és új betegeinket Tel: (213) 935-1002 Esti és szombati rendelés előzetes bejelentésre □ AMERIKAI . Hfagyar ffirlap 1993. szeptember 17. ^ ^ ^ ____________ Szegény hajléktalanok? Ezen a helyen egyszer már írtunk a szerencsétlen sorsüldö­zötteknek kikiáltott otthontalanokról, akik gazdátlanul, pári­ákhoz hasonló módon bolyonganak a nagyvárosban és nincs tisztességes hely, ahová lehajthassák a fejüket. A téma azon­ban azzal az igénytelen kis írással nem merült ki, sőt a hely­zet azóta sokat romlott. Nem akarom kétségbe vonni, hogy vannak köztük jobb sors­ra érdemesek, akik akaratuktól függetlenül jutottak ebbe az elkeserítő helyzetbe. Bár nincsenek a kezemben hiteles szo­ciográfiai adatok, a kérdés beható tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezek csupán elenyésző töre­dékét teszik ki a hajléktalanok címen számontartott, de min­denképpen szánalomra méltó embereknek. Hiszen nemcsak az önhibáján kívül szerencsétlenné vált érdemel figyelmet és méltó valamilyen alakban a beavatkozó segítségre. A jelenség gerincében ugyanis nem a társadalom, az egy­másról való gondoskodás tökéletlensége áll, vagyis ez az egész nem szociális jelenség, hanem sokkal inkább az elme­­kórtan tárgykörébe tartozó orvosi eset. Bizonyára lesznek, akik hidegszívűséggel és kegyetlenséggel vádolnak majd meg, ez azonban semmit sem változtat a lé­nyegen. A kis kocsikat toló, hidak alatt alvó szerencsétlenek olyan agyi rendellenességgel rendelkeznek, ami nem engedi őket, hogy beilleszkedjenek a társadalmi normák közé. Igen, ré­szükről bizonyos fokú lázadás is ez, visszautasítása a civilizá­ció által felajánlott lehetőségeknek és szabályoknak. Annyiból igazuk van, hogy az emberi közösség formáihoz való alkal­mazkodás bizonyos fokú feladása az emberi szabadságnak. Vagyis az ilyen lény nem élhet úgy minden vonatkozásban, ahogy akar. Korunk kedvez az ilyen rebelliónak. Hiszen az egész mo­dern divat az. A megszaggatott, klórral kifehérített nadrágok, a pacuha, túlméretezett ingek és kabátok, a magasszárú feke­te fűzőscipő fiatal lányoknak és nőknek. Már régen nem a szép az elérendő cél, vagy a követendő példa, hanem a meg­hökkentő. Erre a sorsra jutott a társadalmi konformizmus is. Az egyik cél: megszabadulni a civilizáció terheitől. A köte­lező lakbér- és adófizetéstől. A társasház szabályainak a be­tartásától. Sokakban világraszóló undor él a telefon, televízió, sőt a rádió ellen is. Újságot nem olvasnak, mert undorodnak a hírektől. Talán nem is tudnak olvasni. Vagy ha tudtak, elfelej­tették. Fellázadtak minden létező kötelezettség alól. Valljuk be, mindebben van jókora adag vonzó. Egyszer-másszor volt olyan idő, amikor ezt mindannyian szerettük volna megtenni, de nem mertük. Az emberi lényben a megtanult szabályok, vagy a született gátlások korlátokat állítanak fel, amelyek nem vonják ugyan kétségbe a szabadakaratot, de a felláza­dásra az elmebetegség címkéjét ragasztják. Mindez együtt tartja egyensúlyban az emberi társadalmat. Vannak persze rebellisek, akik ezt jól tudják titkolni. Beil­leszkedést színlelnek, de ügyes sakkhúzásokkal leplezik a lé­nyeget. Hányán élnek például egy nagyváros milliós lakosai között, akik képtelenek a rendszeres munkára, a minden nap ugyanabban az időben való bejárásra, nyolc órán át a munka­padhoz vagy íróasztalhoz történő láncolás elviselésére. És mégis átevickélik valahogy az életet, úgynevezett szabadpá­lyára mennek, spekulálnak, üzérkednek, ők a társadalmat és egyéni szabadságukat szintézisbe hozták. Vajon nekik van igazuk, vagy azoknak, akik betörtek? A normális, dolgozó polgár sokszor elgondolkozva nézeget­heti a szupermarketekből eltulajdonított bevásárló kocsikat tologató elhanyagolt alakokat. Minden holmija itt van ezen a négykerekű alkotmányon. Plasztikzacskókban a különféle használati tárgyak, csomókba bugyolálva ruhafélék. Tiszta fe­hérnemű, ha egyáltalán van ilyen. Pokróctekercs, jó esetben hálózsák. Talán élelmiszer is. Mindig csak aznapra, mert ter­mészetesen hűtőszekrény nincs. Nincs gond, nincsenek tenni­valók... Illetőleg, dehogynem. Hol alszunk ma éjjel? Megvan-e még a hullámpapír-dobozból eszkábált búvóhely a freeway alatt, ami legalább a szél ellen véd? Azért tisztálkodni is kellene, legalább egyszer egy héten. Az az illemhely ott a parkban be volt zárva, vajon hol találok másikat? Enni is kellene már va­lamit... Igaz, nem jönnek számlák a postán. Hogyan is jöhetne an­nak, akinek címe sincs? Tulajdonképpen egyszerű ez az élet. Mihez képest? Ahhoz képest, amilyen lehetne. Az aggodal­maknak végük kellene, hogy legyen, de mindig vannak újak... ...A minap írta az újság, hogy a rendőrök elfogtak egy fiatal párt. Igaz, nem volt valódi otthonuk, de a hajléktalanok kö­zött mégis krőzusoknak számítottak. Van egy kombi furgon­juk, abban laknak. Az asszony másfél évvel ezelőtt szült. A gyerek is velük volt, de kedvenc háziállatuk, a patkány megint összerágta. Ez máskor is megtörtént, de most a gyerek bele­halt, így kerültek rendőrkézre. Az is kiderült, hogy a szociális juttatásképpen kapott havi 900 dollárt alkoholra és kábító­szerre költik... Egy a hajléktalanok közül. Hát mi ez, ha nem tömény elme­baj?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents