Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-08-13 / 31. szám

Jancsó Zsuzsa * Egy hét az Edenkertben 3. Mit ér egy valamire való Éden­­kert - kígyó nélkül? Jamaikának is megvannak a maga "kígyói". Persze nem kell ezt szó szerint érteni, hiszen az Enchanted Gar­den állatvilágát éppen olyan gon­dosan válogatják össze, mint udvarias, kedves, kulturált alkal­mazottait. És nem is a kert falain belül találhatók a "kígyók" - de ha egy pár lépésnyire is eltávolodik a védett területről a gyanútlan tu­rista, már könnyen előfordulhat, hogy kirabolják, különösen a ki­kötő táján, ahol sok a kétes elem. Szerencsés esetben csak beugrat­ják egy sereg haszontalan holmi megvásárlásába. Az utcákon sok egyenruhás rendőr és legalább annyi civilruhás detektív cirkál a turisták védelmére. A problémák fő oka a szegény­ség. Az átlag jamaikai kb. 30U.S. dollárnak megfelelő összeget ke­res egy hónapban. Sokan dísztár­gyak faragásával, szalmakalapok, legyezők és szatyrok fonásával próbálják megkeresni a kenyérre valót. Mások viszont a becsületes szegényektől és a turistáktól szednek sápot. Az ilyentől Isten óvjon mindenkit! Amikor először mentünk le vá­sárolni a "shopping shuttle"-4al, még nem ismertük a járást. A Táj Mahal nevezetű kis vásárlóköz­pont minden üzletét végignéztük, de bizony elég drágának tűnt min­den, nem is vettem mást, csak egy szalmakalapot, amit viszont ak­kor sem szerethetnék jobban, ha a felébe került volna. Jó széles a karimája (amióta foltokban fogy a pigmentem, vigyázni kell, hogy ne érjen túl sok napfény), csipkés mintázata rácsos árnyékot vet az arcomra, sejtelmesen elkendőzve az apróbb szépséghibákat, és szé­les rózsaszín szalagja remekül megy minden nyári holmihoz. Reggelenként a bankba és a sarki üzletbe is abban járok azóta, és azt hiszem, nagy sikerem van vele: vagy titokzatos hölgynek néznek, vagy valami különc öreglánynak, de mindenesetre néznek. Nem kedvelem a feltűnést, de ilyenkor úgy érzem, mintha magammal hoztam volna egy villanásnyit a tenger zöldjéből, egy morzsolás­­nyit a homok aranyából, egy le­heletnyit a virágok illatából, egy darabka Jamaikát. Akkor érez­tem ehhez hasonlót, amikor 19 évesen, kezdő stewardessként el­ső római utamról hazaérkezve, el­néztem az autóbuszon a sok izzadt, fáradt, egykedvű embert, én meg mintha valósággal szár­nyakat viselnék, szerettem volna rájuk kiáltani: "Ha tudnátok, hogy én merre jártam!" Egy óra múlva, amikorra kis csoportunk találkát beszélt meg a buszsofőrrel, megjelent a min­­denttudó Kathy is, oldalán Ken­nel, karján egy rakás csomaggal. Vajon merre járt, amíg mi a drága üzletekben vesztegettük az időn­ket? Kiderült, hogy két utcával arrébb van a kézművesek piaca, ahol viszonylag olcsón lehet szép ajándéktárgyakat kapni. Nem mindegy, hogy milyen napon megy oda az ember, mert szerdán és pénteken futnak be a Norvégi­án Line és a Carneval Cruises nagy hajói, ezernyi utassal áraszt­va el a kikötő környékét - olyan­kor persze minden háromszor annyiba kerül. Következő nap újból lementem a kis busszal, majd gyalog indul­tam a piac felé. Ekkor követtem el a helyrehozhatatlan hibát: szó­­baálltam a kőpárkányon többed­­magával üldögélő, rosszarcú fekete nővel - nevezzük Janice­­nek - és beleegyeztem, hogy elve­­zessen a piachoz, amelyet egyébként biztosan magam is könnyen megtaláltam volna. Harminc-negyven bódé szorosan egymás mellett, mindegyik mé­lyén egy árús várja a vevőt, mint pók a hálójába röppenő legyet. Amíg kívül sétálsz, kedvesen csa­logatnak, "gyere be a házamba, nézz körül, az nem kerül pénz­be..." De bizony hogy kerül, mert amint bemegy valaki, lecsapnak rá és többé ki nem engedik, amíg csak meg nem vett egy csomó va­cakot, amit a bódéból kilépve leg­szívesebben már haza se vinne. Ráadásul Janice még állandóan duruzsolt a fülembe, nem tudtam koncentrálni. Hamar meguntam, adtam neki egy pár dollárt, hogy most már hagyjon békén, de nem tágított, ő volt az erősebb -végül megint dolgavégezetlenül men­tem haza, csak hogy megszaba­duljak tőle, és csak egy harmadik alkalommal sikerűit kedvemre körülnézni, és megtalálni azokat a csecsebecséket, amelyekkel magamnak és másoknak örömet szerezhetek. Faragott halak, ma­darak, kis bambusz tálkák szuve­nír szöveggel, Kati lányomnak egy bambusz-dob hozzávaló dobve­rővel (azóta azon adja le férjének Morze-jelekkel az esti progra­mot), Zsuzskónak egy hímzett szalmatárca, amit könnyen fel le­het adni New Yorkba, legyező, zöld papagájfejű sétabot, amely­be a helyszínen a nevemet is bele­vésték, és egy óriási fonott sza­tyor, amibe mindez belefért. A Kék Hegyekből való kávé és egy­két üveg rum tette teljessé a kész­letet. A rosszemlékű Janice azt is kér­dezgette, hogy ne fonja-e be a ha­jamat. Ennek elment az esze, gondoltam ahogy elnéztem cso­mós újjú fekete kezét, még csak az hiányzik! Később a tengerparton is ostromoltak ezügyben, de túl­ságosan el voltam foglalva az úszás és a kagylószedés örömei­vel. Csak hazainduláskor a repü­lőtéren, a floridai zivatar miatt hosszúra nyúlt várakozás alatt jöttem rá, hogy talán hallgatni kellett volna rájuk. Nem volt ott egyetlen épkézláb európai vagy amerikai, fehér kaukázusi leány­zó, akinek legalább egy-két tincse be ne lett volna fonva, nagy színes gyöngyökkel feldíszítve lengedez­tek a copfocskák az esti szellő­ben. Hát majd legközelebb... Ugyancsak jamaikai jellegzetes­ség a zenének az a fajtája, amely ma már nemcsak hazájában, ha­nem az egész világon ismert: a reggae. Éppen a napokban ka­varta fel Londonban a kedélyeket a Garnet Silk nevű reggae énekes botrányosnak ítélt viselkedésével. Ugylátszik, egy kis botrány elen­gedhetetlen a népszerűséghez. Az Annabella’s bárnak is volt ál­landó reggae zenekara, illetve énekese - elnyújtott, panaszos hangjai olybá tűntek, mint mikor a kutya a holdat ugatja... Reggelenként szívesen elnéz­tem, hogyan dolgozik a Kert sze­mélyzete. Szembetűnő a lassított filmhez hasonló munka- és élet­tempó. Egyik reggel, amikor a szokásosnál korábban mentem úszni, ott láttam Michael-t, az uszodai alkalmazottat. Ő is olyan szép szénfekete langaléta volt, mint a többi; begázolt a derékig érő vízbe és egyenként halászta ki az éjszaka belepottyant leveleket. Amikor megkérdeztem, nincs-e hálója, azt válaszolta, hogy nincs, de ha lenne is, ugyan minek? Mi­chael törte az angolt, de azért mindig készen állt az ügyeletes közmondással: "One... one... co­co - fills the basket!" - magyarul, sok kicsi sokra megy, illetve, nyu­gi-nyugi. Más alkalommal a víz­esés közepén láttam Michaelt. Mezítláb állt a víz sodrában és cirokseprűvel söpörte tisztára a köveket. Ebéd előtt a Pasta Bárban a pin­cérek levágnak egy óriási pálma­levelet, leterítik a pultra, és arra rakják ki a különféle salátákat, gyümölcsöket. A szakács elsétál a füveskertbe, és hamarosan nagy csokor tárkonnyal, ánizzsal, men­tával és bazsalikommal a kezében tér vissza. A konyhához szüksé­ges minden fűszernövény ott te­rem karnyújtásnyira, a Seaqua­­rium mögött. En is elmentem megnézni őket, beleszagoltam egzotikus illatukba, amikor a koz­metikai szalon és Health Spa felé tartottam. Az Enchanted Garden egyik legkellemesebb szolgáltatása a díjmentes kozmetikai kezelés: az Aromatherapy néven összefoglalt masszázs, arcápolás, manikűr és pedikűr. A masszázsban az a rendkívüli, hogy az őserdő köze­pén, egy elkülönített, pár méteres tisztáson, levélzúgás, vízcsobogás és madárdal közepette művelik a jamaikai lányok fürge ujjai. Ettől érzi magát úgy a vendég, mintha a Lifestyles of the Rich and Famous főszereplője lenne. Természete­sen az "aromák" szintén a helyszí­nen teremnek, a Kert saját üze­mében készülnék a legfinomabb arc-és testkrémek, illatos olajak. Emlékeztetőül hoztam magam­nak egy tejfehér, jószagú avocado krémet, hogy felidézze majd a Kert aromáját. Beszámolóm végére értem. Bú­csúzóul egy gondolat: az utazás­hoz elsősorban nem pénz és idő kell, hanem vágy és akarat. Ha a világ szép tájainak egyike felkel­tette érdeklődésünket, ha valami­lyen okbői fontos lett számunkra, hogy meglássuk, megismerjük, ha szellemi energiánkat erre össz­pontosítjuk, a többi már szinte magától megy. Az akarat megte­remti a módot. Utazzunk, mert ez szélesíti az ember látókörét, és főleg mert-utazni jó! Blue Cross of California INCLUDES: ♦ FULL MATERNITY ♦ RX CARD ♦ STAY WELL BENEFITS THE PERSONAL PRUDENT BUYER PLAN 10Q0 INDIVIDUAL MONTHLY RATES LA COUNTY C.0.B.R.A; ALTERNATIVE "You Can Afford The Best" DENNIS SOKOL INSURANCE AGENCY Farmers Insurance Group of Companies 1 - (800) 954-FARM (3276) 110 V QUALITY ELECTRONICS MfC HAVE ALL THE BEST BRAMDS FOR LESS! 220V NAGY VÁLASZTÉK EURÓPAI 220 Voltos nagy és kis háztartási készülékekben! • HŰTŐSZEKRÉNYEK • MOSÓ- ÉS SZÁRÍTÓGÉPEK • MOSOGATÓGÉPEK • VASALÓK * KÁVÉFŐZŐK és sok minden egyéb 110 és 220 Voltra egyaránt alkalmas • készülékek Videokazettáit bármelyik televíziós Televíziók az NTSC - PAL-SECAM szisztémára átállítjuk rendszerekre 1 óra játszási idő -10 dollar SZÁLLÍTUNK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE! 100% INSTANT FINANCING... 3 — *uJXRRgtiS5mm (213)656-2475/82 Wa Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment npcij m.P 10.7 QAT must present ad to receive these special pricesi-fUtt4©VU»Ti*rfA«»*iCrD*”i0vu«.TS • wren BIT lU*/ t 9AI lw*0 PRICES INCLUDE CASH DISCOUNT EUREKA • PORSZÍVÓGÉPEK KAMKORDER Xl*'I 1*2# 1 te? I »«“j WffijjSrl Age__________ _______ >16 $56 NA NA NA NA 19-29 $69 $135 $110 $200 $166 30-39 $90 $169 $131 $265 $201 40-49 $135 $263 $176 $345 $237 60-59 . $193 $370 $234 $442 $286 60-84 1 $234 $455 1 $275 | $476' $316 ■■■■■■■■■■■■ AMERIKAI HM —fl Ufagyar Hírlap |J| A FAIRFAX-TÓL HÁROM UTCÁNYIRA KELETRE FAX-SZÁMUNK: (213)656-1298

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents