Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-08-27 / 33. szám

HETI MEZEI CSOKOR CLAIRE KENNETH (New York) HEIDI FLEISS - NEW YORKBÓL A földrengés­től, erdőtüzektől, lázongástól a gettóban, árvíz­től nem félnek annyira, mint egy kis fekete könyvecskétől. Hollywoodban mindenki meg van rémülve, hogy mi fog kide­rülni ebből a noteszből. Kik azok, akik szerepelnek benne? És akiknek a karrierje, jó hírne­ve ezzel meg lesz pecsételve... A kis notesz jelenleg még Hei­di Fleiss kezében van. ő fogja eldönteni, hogy átadja-e a rend­őrségnek, vagy inkább ír egy le­leplező könyvet, amiért legalább egymillió dollárt kér. Ki ez a Heidi? Apja köztiszteletben álló gye­rekorvos, anyja középiskolai ta­nárnő. Ő pedig? Az újságok elnevezték a "holly­woodi madamnak". Mindössze 27 éves. Barnahajú, sovány nő, ilyenre mondják, hogy "csontkollekció". Mikor jön, úgy néz ki, mintha menne. Boyfriendje, Nagy Iván TV- producer, de már szakítottak. Állítólag Nagy Iván leplezte le Heidit, mert ő akarta átvenni ezt a remek business-t. Az es­cort servicét, amellyel komoly pénzeket lehet csinálni. Holly­woodban még ilyen nagystílű "call girl" forgalmat nem bonyo­lított le senki, mint Heidi. Ebből telt neki Rolls Royce-ra, pom­pás villára és párizsi modell ru­hákra. A fiatal lányok, akiket közvetí­tett, mind kimondott szépségek voltak. Ezek is általában heti 20- 25 ezer dollárt kerestek. A kliensek nem voltak akár­kik... Sok szaúd-arábiai olaj-sejk for­dult Heidihez, egyszerűen tele­fonon rendelték meg Londonból a fiatal hölgyeket, akik egy órán belül már a Concorddal repül­tek Londonba, hogy ott valame­lyik Grand Hotelben bekopogja­nak a szexre vágyó arab lakosz­tályába. Főleg kékszemű, fehér­bőrű, szőke lányokat kedveltek az arabok és szívesen fizettek 10 ezer dollárt is egy éjszakáért. Persze, ezekkel nem volt ve­szélyes a kapcsolat, de Holly­woodban óvatosnak kellett len­ni... A nagy filmgyárak főnökei, producerek és sztárok, akik a vi­lág előtt megjátszották a family­­man-t, tépték a hajukat (ami még volt nekik!) a gondolatra, hogy leleplezhetik őket. Ha ki­derülne róluk, hogy a holly­woodi madam küldi hozzájuk a call girl-öket, akikkel esetleg löncs-időben enyelegnek, mi­közben azt hihetik, hogy üzleti tárgyaláson vesznek részt. Az üzlet Heidi kezében volt. Negyven százalékot vett le a lá­nyoknak kifizetett tiszteletdíjból. Lehet, hogy Nagy Iván ezt iri­gyelte meg és mikor Heidi sza­kított vele, úgy döntött, hogy át­veszi ezt a business-t. Egyébként Nagy Iván már 57 éves, szóval harminc évvel idősebb Heidinél. Sajnos, a nevéből láthatjuk, hogy magyar. Hát ez eléggé szo­morú, hogy egy magyart ilyen vi­lágraszóló botrányba belekever­ve kell látnunk. Amilyen boldogok vagyunk, ha az Olimpián magyar bajnokok­ról olvashatunk, vagy a New York-i tőzsdén szereplő pénz­ügyi zsenikről, hát ez bizony na­gyon bántó... Heidi a legkülönbözőbb helye­ken verbuválta a szebbnél, szebb fiatal lányokat. Gyakran eljárt a Playboy ma­gazin tulajdonosának, Hugh Heffnernek a partyjaira, ahol bi­kinikben, sőt anélkül hancúroz­­nak a fiatal hölgyek, mind film­karriert remélve vettek részt az orgiákon. De Heffner is megko­molyodott közben, mióta meg­nősült és 60 éves korában apa lett. így Heidit és legjobb barát­nőjét, Victoria Sellert, a híres angol színész, Peter Sellers lá­nyát, kitiltatta a Playboy-palotá­­ból. Emlékszünk Peter Sellersre? A Pink Panther-sorozatban ját­szott egy groteszk mesterdetek­­tívet. Hát most, ha valóban de­tektív lenne, elég nehéz nyomo­zást kellene végezni, hogy lelep­lezze ezt a hollywoodi madamot, akitől retteg mindenki, aki vala­ha is kapcsolatba került vele. Tegnap már bemondta a tele­vízió, hogy Nagy Iván ablakán belőttek, de a négy golyó nem talált el senkit. Még szerencse! Tavaly már gyanús módon lelőt­ték az egyik szőke szépséget, aki szintén Heidinek dolgozott. Ca­­dillac-jának volánjára borulva találták meg, halva. Kokain is volt nála, mert ebben a szakmá­ban természetes a kábítószerek élvezése is. A nagy filmmogulok biztosan nyugtalanul alusznak, ha erre a kis fekete noteszre gondolnak, ahol be van írva a nevük, kis in­tim részletek is. Milyen lány a zsánerűk? A szexnek milyen vál­tozatait kedvelik? Mennyit szok­tak fizetni? A filmmogulok boldognak lát­szó feleségei is meg vannak ré­mülve. Eddig megjátszották, hogy mily tökéletes a házassá­guk. Már többször felvarratták az arcukat, csodatevő fogyókú­rákkal karcsúra alakították ma­gukat, na de, hogy tudnának konkurálni ezekkel a húsz éves fiatal lányokkal, akiket Heidi megrendelésre átküld a pocako­sodó filmcézárhoz? Sehogy... Most várjuk a fejleményeket. Ha kinyitom a televíziómat, Heidit kell látnom, ahogy arro­gáns mosollyal megjelenik a bí­róság előtt. Nincs megijedve, ő tartja kezé­ben a helyzetet és azt a bizonyos fekete kis noteszt... Világok arca - Baraka A Világok arca, Baraka közel két óráját követően valószínűleg még az is az átizzadt moziszék­hez tapad egy pillanatra, akit teljesen hidegen hagynak - a kommunikáció által agyonkop­tatott témák - a természetpusztí­tás, a népességrobbanás, a har­madik világ nyomora. "Egyedülálló élmény a mozik­ban" - hirdeti a film nem túl egyedülálló reklámszlógenje. Pedig Ron Fricke rendezése va­lóban az. Ami viszont az él­ményszerűséget illeti, az inkább egy őszintén ritkán érezhető önkritikába hajló lidércnyomás­nak nevezhető. Rólunk szól ugyanis, túlságosan is rólunk; arról, hogy milyen lehetett előt­tünk a Föld, és mennyire kilá­tástalan, mióta a hátán hordoz bennünket. Pedig a világ négy lakott kontinenséről lencsevégre kapott látványosságok alkotóit nem igazán a környezetvédelem érdekli. A természet esztétikai zsinórmértéket szabó szépségét a legelképzelhetetlenebb kame­raállásokból megörökítő opera­tőri-rendezői bravúrral nem küzdeni és felvilágosítani akar­tak. Csupán dokumentálni azt, ami még megmaradt a bioszfé­rából, a természet és az ember egykori gyümölcsöző együttmű­ködéséből. És persze azt is, ami a pusztítás nyomában létrejött, és úgy tűnik, a fejünkre nőtt. De a képlet nincsen leegysze­rűsítve rossz emberre és jó ter­mészetre. Annál sokrétegűbb és árnyaltabb: a csirkegyárban bru­tális kegyetlenséggel legyilkolt állatok millióinak sokkoló látvá­nyát auschwitzi képsorok, 20. század végi ázsiai-rabszolga-ma­­nufaktúrák és a fogyasztói társa­dalmakban a pénz és a karrier igézetével könyörtelen ember­­vágóhídjaira hajított, manipulált százezrek látványa követi. De le­sújtó ítélet ennek ellenére sem mondatik ki a modern civilizá­ció emberéről. A világvárosok utcáin fontosnak tetsző dolgaik után bűzös autóikkal lélekveszt­ve és bambán loholok képsorai is közel olyan részvétet ébresz­tenek, mint az ártatlan kiscsibék agóniája... A Baraka közel két órája - leg­alábbis emberi értelemben - egyébként néma csönd, hiszen beszédet egyáltalán nem hallha­tunk. Helyette a monotonnak ható zenének, és néha artikulát­­lannak tűnő hangoknak a lát­vánnyal komponált összhangja teremtenek - vérmérséklet sze­rint - félelmet, szorongást vagy megdöbbenést. A film emberi szótlansága egyébként többféle, a legopti­mistább és végletekig pesszimis­ta következtetésre is lehetőséget ad. Megszületett a mű, amely a Föld bármelyik pontján szavak nélkül is mindenki számára ért­hető és átélhető. De ugyanez a film az, amelyben magyarázkod­ni - ha úgy tetszik dumálni - im­máron teljesen felesleges; be­széd nélkül is minden világos és reménytelen... Bóday Pál Péter MEGNYÍLT a Csárdás Étterem DOHÁNYZÓTERME (kerthelyiség) Előzékeny figyelemmel hívjuk mindazokat, akik még nem tudtak leszokni... 5820 Melrose Avenue Los Angeles Jancsó Zsuzsa Az úszás öröme Amikor nehéz az élet, engem az úszás mindenért kárpótolni tud. Olyankor úgy érzem, az úszás többet ér, mint az ital, cigaretta és szerelem együttvéve. Bevetem magam a hűs hullámok közé, és máris teljes a boldogság - pihenés, feledés, andalító, édes lebegés... A víztükör nekem a végtelent is jelenti, mégha csak egy tenyérnyi úszómedencében rovom is a hosszakat oda-vissza, de különösen a látóhatárt körös-körül betöltő, kékes-zöld tengeren. Leopardi már mindenkinél jobban megírta a végtelen utáni vágy örök emberi témáját. Végtelen (a térben) és örök (az időben) - erre a kettőre vágyik az ember születésétől fogva, de mivel az emberi lét véges és semmi nem tart örökké, ezért nem is lehetünk boldogok. Ha elérjük, amire vágytunk, megunjuk, ha nem érjük el, akkor azért vagyunk boldogtalanok. Leopardiban áhitat és iszony keveredett a tér és idő végtelenje iránt, amelyet igazi költős módon, a ház mögött a domboldalon, a valóságra nyíló kilátást elzáró szomszéd kerítése mögött is meg tudott látni, érezni. Számára is tengerhez hasonlított a végtelen, így fejezi beL’infinito c. mélyértelmű versét: "E ilnaufragarm’e dolce in questo mare." (S e tengerben oly édes elmerülnöm.) Elmerülök hát én is a kristálytiszta, halványkék, pontosan 92 Fahrenheit fokos vízben, .a csodálatos kert közepén, amelyet körben sövény választ el a külvilág zajától és rohanásától, és a szomszéd háztól, amely - a miénk. Bizsergetően simogat a víz hűvös ujjaival, hullámnyelvével nyaldos és átölel, majd visszahúzódik és messziről követi mozdulataimat - én pedig teljesen és feltétel nélkül átengedem magam az úszás örömének. Testem fellazul, érzem, hogy tűnik el a feszültség és az izomláz tagjaimból, aztán a tudatom is kikapcsol és szabadjára engedi máskor visszafogott gondolataimat. Ez most valamiféle testet­len lebegés, és a szavak is úgy kavarognak a fejemben mint a szélnek eresztett léggömbök, amelyek elszabadultak a nehézségi erő bilincséből. Szinte maguktól állnak össze mondatokká, beszéd-foszlányokká, párbeszédekké, amelyek már sohasem hangozhatnak el, régvolt vagy sohasem létezett álomlovagokhoz szóló monológokká. Istennel sem lehet sehol jobban beszélgetni, mint a kertben, úszás közben. A templomba "hivatalosan" megy az ember, de itt, mint jóbaráttal beszélek Vele, aki meghallgatja gondomat-bajomat. Ha nem is segít, már az is elég, hogy meghallgat. Kívül a víz ringat és nyaldos, a tudatomba pedig beúsznak a szavak, összekapaszkodnak, hancúroznak, azután hagyják, hogy továbbvigye őket az ár. Tengerár, árvíz, szökőár... Hullám, hőhullám, hideghullám, tartós hullám... hullámhegy, hullámvölgy, hullámágy, hullámsír... Hullám sír... dehogy a hullám sír, én sírok, potyog a könnyem a vízbe, de ez is inkább öröm és megkönnyebbülés, utána szabadabban lélegzem. Ilyenkor mindenkinek jól megmondom a magamét, és nem kell éppen attól zsebkendőt kunyerálnom, akinek a tirádák szólnak. Órákig tudok úszni megállás nélkül, aztán hazamegyek és leírom, ami eszembe jutott. Azt mondtam az elején, az úszás jobb mint az ital, a cigaretta és a szerelem együttvéve. Olyan is a csillogó vizű medence, mint imádatunk tárgya: aki megkapja, nem értékeli, akármilyen hívogatón kínálja lágy ölét, elmegy mellette és észre sem veszi, mi meg egész életünkben hiába ejrekedünk utána. Vigasztaljuk magunkat, hogy ha a miénk lenne, talán mi is únnánk... Istenem, milyen kevés kell a boldogsághoz, és mégis milyen ritkán érjük el! A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket válla , Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (818) 766-4753 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 OMNIGLOBE 690 Market St. Ste. 510 SAN FRANCISCO, CA 94104 BUDAPESTRE, BÉCSBE vagy bárhová a földön a legolcsóbb repülőjegyekkel ZOLTÁN 1-800-894-9942 1993. augusztus 27. AMERIKAI tyagyar Hírlap 3 FILMLEVÉL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents