Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-08-27 / 33. szám
BOTLIK JÓZSEF Végveszélyben a drávaszögi magyarság! Etnikai tisztogatás ENSZ-segítséggel A DUNA ÉS A DRÁVA összefolyásának háromszögét a trianoni békeszerződés után kezdik Drávaszögnek, vagy Drávaköznek nevezni. Északon a diktátumban meghúzott határ zárja le. Egy évezredig nem volt szükség a terület külön elnevezésére, a vidék a Baranya vármegye déli része volt és sohasem tartozott a hazánkkal társországi viszonyban lévő Horvátországhoz, sőt a későbbi határőrvidékhez sem. De annak ellenére, hogy mindig magyar volt, a háromnegyed évszázada hozott igazságtalan nagyhatalmi döntéssel az akkor összeeszkábált szerb, horvát és szlovén királysághoz, az 1929 utáni Jugoszláviához került. A vidék elcsatolása után a szerb hatóságok Baranya vármegye három töredék járásából - baranyavári, mohácsi és siklósi - alkották azt a közigazgatási egységet, amelyet akkor a Vajdasághoz csatoltak. A drávaszögi magyarság a háromszög alakú terület keleti felét foglalja el. Északon a trianoni határ mentén néhány szerb és horvát, illetve sokác-bunyevác település fekszik. A magyar falvak közül több Árpád-kori eredetű (Laskó, Daróc, Kopács). Az impériumváltozás idején a Drávaszög 34 községe közül 14- ben a magyarok, 10-10-ben szlávok, illetve a németek - az utóbbiakat 1945 után kitelepítették - alkottak többséget. Az 1910. évi utolsó magyar népszámlálás 20.313 magyart talált a Drávaszögben, akik ekkor az összlakosság kereken 40 százalékát tették ki. 1921-ben a jugoszláv számlálóbiztosok már csak 16.638 magyart lajstromoztak (33,8 %), 1931-ben még kevesebbet, 15.717-et (30,3 %). A terület átmeneti magyar visszatérésekor (1941) a magyarság száma elérte a 18.585 főt (36,4 %). A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN a Drávaszög Horvátországhoz került. 1948-ban 51 ezren vallották magukat magyarnak. Az 1981-es, illetve az 1991-es népszámlálás kerekített adatai szerint azonban már csak mintegy 25 ezer volt a horvátországi magyarok száma. Az utóbbi évek becsült adatai azonban - a beolvadás, a jugoszláv "nemzetiségű"-ekhez való csatlakozás, a külföldi munkavállalás, a közeli Ormánsághoz hasonló alacsony szaporulat ellenére - ennél többel számolnak: 1991 nyarának tragikus eseményei előtt 40 ezer magyar élt Horvátországban. Ha a hivatalosan rögzített 25 ezer magyarból indulunk ki, annak csak közel fele élt többé-kevésbé homogén nemzetiségi környezetben - a Drávaszögben - az anyanyelvi iskoláztatás, művelődés és sajtó hozzáférhetőségében. Ez elsősorban a már említett színmagyar, illetve döntően magyar többségű falvakra vonatkozott, valamint a Drávaszögtől délre fekvő Kelet-Szlavónia kilenc évszázados ősi ma-, gyár hagyományait, nyelvének archaikus jellegét megőrző Kórógy, Dályahegy, Szentlászló községekre. A magyarság tragédiája 1991 nyarán kezdődött, amikor a Nagy-Szerbia létrehozásáért fegyvert ragadott szerb szélsőségesek, csetnikek útjába éppen a kisebb-nagyobb tömbökben élő drávaszögi magyarság került. A Drávaszög népei az 1991 májusában tartott népszavazáson önálló és független Horvátországra voksoltak. Ezzel azonban a háborús körülmények között, a horvátországi magyar fegyverszállítások miatt kirobbant szerb-magyar konfliktus következtében a drávaszögi magyarság a szerbek szemében ellenséggé vált. "Bűne" egyszerűen az volt, hogy olyan országban akart élni, amely a többpárti választásokkal szabadabb társadalmi légkört teremtett, s több intézkedést hozott a kisebbségek megmaradásának elősegítésére. A drávaszögi lakosságnak ehhez 25 százalékát a szerbek, 42 százalékát a horvátok, 18 százalékát a magyarok adták. Alig egy hónappal a májusi népszavazás után a nagyszerb érdekeket támogató JNH, vagyis a Szövetségi Jugoszláv Néphadsereg egységei megszállták a Drávaszöget és Kelet-Szlavóniát, és megkezdték a "felszabadítást": a vegyes lakosságú kisvárosok, a horvát és magyar falvak pusztítását. Az indok a szerbek "veszélyeztetettsége" volt, pedig a demokratikus választásokkal létrejött új Horvátországban, a Drávaszögben és Kelet-Szlavónia közigazgatásában, gazdasági életében nagyobb mértékű volt a szerbség jelentléte, mint amekkorát indokolttá tett volna a nemzetiségi számaránya. "FELSZABADÍTÓ" HADMŰVELETEIKET különösen a többnemzetiségű települések - Pélmonostor, Dárda, Bellye, Metző stb. - magyar lakosságán hajtották végre. Á szerb rádióban és televízióban is hangoztatott kegyetlen mészárlás áldozata lett a kelet-szlavóniai színmagyar Kórógy, Szentlászló és a többi magyar-horvát falu. (Kórógy mintegy 250 km-re fekszik Budapesttől, a magyar határtól pedig 50 km-re. Iskolája négyszáz éves múltra tekintett vissza, egész Horvátországban ez volt az egyetlen teljes tagozatú, 1-8 osztályos magyar iskola...) A Drávaszög lakosságából 1991 őszén, szeptember és december között mintegy 30-35 ezren menekültek el, közöttük hétezer magyar. Az adatokat az eszéki Igaz Március Csoport által összeállított Fehér Könyv tartalmazza. A menekültek között van a drávaszögi magyar értelmiség 80 százaléka. A magyar tannyelvű iskolákban a diákok és tanárok hiánya miatt megszűnt a tanítás. 1991 végétől a szerbiai tantervek és tankönyvek használatára kényszerítették a megmaradt tanárokat, s hogy a kötelező adminisztrációs munkákat szerb nyelven és ciril betűs írással végezzék. A Drávaszögben egyébként a szerb megszállás előtti, 1990/91-es tanév végéig a magyar oktatás így alakult: az 5 magyar, illetve a 4 horvát-magyar tannyelvű óvodában összesen 250 gyermek tanult. Az ötöt négy osztályos, illetve nyolcosztályos magyar tannyelvű iskolában összesen 500, a két kéttannyelvű 8 osztályos iskolát 140 gyermek látogatta. Ezenkívül 19 horvátországi - drávaszögi, szlavóniai - iskolában folytattak magyar anyanyelvápolást, melyekre mintegy 1000 tanuló járt: kétharmaduk magyar nemzetiségű volt, a többi beszélte a magyar nyelvet. Ez azt jelentette: a 7-8 százaléknyi iskolaköteles magyar gyermek révén mintegy 13 ezer magyar lakos volt kapcsolatban a magyar nyelvű oktatás valamelyik formájával. A horvátországi magyarság egyetlen középiskolája Pélmonostoron gyakorlatilag nem működik. Tanárai egy részét a szerb hatóságok elbocsátották, néhány pedagógus elmenekült, a diákok zöme pedig Magyarországon, illetve a Vajdaságban folytatja tanulmányait. A pécsi pedagógiai intézet segítségével 1991 szeptemberétől Pécsen, Siklóson, Harkányban, Mohácson és másutt megszervezték a menekült magyar és horvát gyermekek oktatását, 1992 elején a horvátországi tanterv szerint 100 tanuló részesült magyar oktatásban és legalább ennyi iratkozott be magyarországi iskolákba. Az anyanyelvápolásban részesült tanulók a menekültek horvát iskolájába jártak, 13 helyen 1300 általános iskolás, de számuk növekszik. Itt a magyar nyelvet az összes tanuló számára oktatják. A betolakodó szerb hatalom részéről a horvátországi magyar értelmiség szétverésének másik célpontja a magyar papság és egyház volt. A hadsereg és a csetnikek által megszállt Drávaszög és Szlavónia magyar templomai kedvelt katonai célpontokká váltak. Szétlőtték Szentlászló, Kórógy, Haraszti stb. templomait, lelkészeiket pedig elüldözték. 1992 elejéig csak a karancsi és a laskói lelkészek maradtak a helyükön, de mára egyetlen katolikus pap sem maradt a Drávaszögben. Utoljára a kiskőszegi pap hagyta el híveit, miután elhurcolták és megkínozták. 1992 tavaszára több mint 40 ezer horvát és magyar menekült el. A győztes szerb hatalom 8 ezer szerbet telepített be az elhagyott házakba... A KNINI SZÉKHELYŰ Krajinai Szerb Köztársaság kikiáltása után, amelyhez a pélmonostori központú szerb körzet is csatlakozott, 1992 tavaszától őszig a Drávaszögben az új hatalom etnikai tisztogatásba kezdett. Célja a nemzetiségi arányok megváltoztatása, az addigi 25 százalékos szerb arány túlsúlyba kerülése, boszniai és horvátországi menekült szerbek betelepítésével. Ehhez azonban hely kellett. Rendszeressé vált a magyarok és horvátok minden ok nélküli bántalmazása, megfélemlítése. A csetnikek vérszemet kaptak, éjszakánként fegyverropogással szórakoztatták á magyar és a vegyes lakosságú falvak népét. Belövöldöztek a házakba, Csúzán, Vörösmarton, Kopácson álarcos csetnikek fosztogatták és bántalmazták a főként idősebb magyarokat. A kitartókat, a tétovázókat e harcosok a legkülönbözőbb eszközökkel igyekeztek távozásra bírni. Kedvelt módszerük, hogy a hadizsákmánynak kiszemelt magyar vagy horvát porta levélszekrényébe géppel írt felszólítást dobnak, hogy meddig hagyják el a házukat, különben halál vár rájuk. Máskor a felszólítást féltéglára kötözve a csukott ablakon^ keresztül hajították a lakásokba. A felszólítottak közül csak igen kevesen vállalták a maradást, amely további zaklatást, rettegést, életveszélyt hozott rájuk. Az elhagyott házakat, lakásokat, hétvégi nyaralókat szervezetten és módszeresen rabolták ki az új hatalom képviselői és fegyveres szabadcsapatai. A kijárási tilalom rájuk nem vo(Folytatás a 4. oldalon) SZENT ISTVÁN NAPJÁNAK ÜNNEPE LOS ANGELESBEN A Los Angeles-i magyar főkonzulátus augusztus 20-ára a Bel Air Crest klubházába hívta meg a városba akkreditált külföldi diplomatákat, a magyarság amerikai barátait és az itt élő kolónia egyházi, szellemi és szervezeti vezetőit. Mindig öröm a főkonzulátus fogadásain részt venni, mert ott kivételes figyelem és vendégszeretet várja a vendégeket, a környezet páratlanul szép és a társadalmi érintkezés mindig színvonalas. Az ünnep délutánján elosztva érkeztek a vendégek és a főkonzulátus gondoskodott róla, hogy mindig legyen hivatalos program, tájékoztató felszólalás és muzsika. Az angolnyelvű részben Daniel A. Brooks (Pataki Attila), M.D., a United States Navy Medical Corps orvosi parancsnoka mondott ünnepi köszöntőt. Tájékoztatta az idegeneket Szent István napjának rendkívüli jelentőségéről a magyarok életében. A magyarokat Keresztesy-Parker László atya, a St. Michael Abbey apátja és iskolai igazgatója üdvözölte és méltatta a nagy király érdemeit. A hazát ugyan fegyverrel kellett elfoglalni, de mindig a kereszt tartotta meg. Márton András főkonzul a megjelentek szívéhez szóló szavakkal hangsúlyozta ennek a rendkívüli ünnepnek a jelentőségét. (Beszédét ebben a számunkban vezércikként közöljük.) Richard Riordan új Los Angeles-i polgármester képviseletében Miss Lourdes Saab jelent meg, átadta a város vezetősége által a nagy magyar ünnep emlékére kiállított díszes okmányt és egyben megköszönte a magyarok lelkes támogatását a polgármester-választáson. Nt. Szabó Sándor, az Ontarioi Egyház lelkésze záróimával búcsúzott, majd a műsort vezető Hrotkó Emőke bejelentette a helybeli cserkészekből alakult Eppur Si Muove rock-együttes szereplését. Kitűnő felkészültséggel részleteket adtak elő az István, a király című rock-operából. Az 5-tagu együttes vezetője a mindenben rátermett Hrotkó Zoltán volt. Külön ünnepi pillanat volt, amikor Márton András főkonzul megvágta a látványosság számba menő hatalmas tortát, amelynek tetejét a magyar három-szín és a címer díszítette, a Szent Korona művészi másával. Amint csakhamar kiderült, a torta nemcsak látványnak volt elsőrendű. Az elkészítésért a Csárdás Éttermet, illetőleg az ott működő kiváló cukrászokat illeti az elismerés. A gazdag és kifogyhatatlan büfé minden fogása, a hidegtálaktól a székelygulyásig és szilvás gombócig ugyancsak a Csárdás és a konzulátus főszakácsának közös összefogását dicséri. A kitűnő italok, magyar borok és pezsgő a vendéglátók kivételes és minden részletre kiterjedő figyelmét bizonyítják. Szent István királyt ünnepelte az ország A Várnegyedben, Szent István szobránál mondott beszédet Antall József miniszterelnök.- Most, amikor a nemzet emlékezik, három hatalmas nemzeti ünnepünkből - István királyunk ünnepe, 1848. március 15-e, a modern magyar állam megszületése és 1956. október 23-a - e hármas nagy nemzeti ünnepcsokornak azon az ünnepén vagyunk itt, amelyet állami ünneppé tett az Országgyűlés. Nemcsak azért, mert a legrégibb, hanem mert az egyetemes magyarságnak ez a legjobb jelképe. Mit jelent a múlt, a jelen és a jövő, ami összeköt bennünket? Sokszor vádolnak azzal, hogy a múltba nézünk. Ostoba ember az, aki azt hiszi, hogy a múltba-nézés a jelen elhanyagolása és a jövőbe tekintés elmulasztása. Nekünk a múlt történelmi tudatot ad, ami lehetővé tette, hogy a mindenkori jelent kibírjuk, átvészeljük, és hitet adott mindenkor a jövőben, mert tudtuk, hogy mit éltünk át. A miniszterelnök beszéde végén Kennedy elnök üzenetét "fordította le" magyarra: "Ne azt kérdezzétek, hogy mit kaphattok a magyar hazától, hanem azt, hogy mit tehettek érte!" Göncz Árpád mondott beszédet Pécsvárad városavatóján, az első királyunk alapította monostor fölé emelt várban. Hangsúlyozta: a magyarság történelmének mindmáig legnagyobb rendszerváltása, a X-XI. századi új rend kialakítása nem köthető egyetlen személyhez. Napjaink alapfeladata lényegében hasonló a Szent István korabelihez. Horthy Istvánná: Senkinek sem küldtünk meghívót A Horthy család szigorúan családi aktusnak tekinti az egykori kormányfő kenderesi újratemetését, és helyteleníti az ezzel kapcsolatos hangulatkeltést - mondta az MTI-nek Londonban Horthy Istvánná.-Senkinek sem küldtünk meghívót, ám természetesen örömmel és szívesen látunk mindenkit, aki szeretetét és tiszteletét szeretné leróni. Annyit tudok, hogy a kenderesi polgármester értesítőket küldött némely helyre az időpontról, olyanoknak, akikről tudta, hogy jönni fognak, de ehhez semmi közünk. Én semmit sem kértem, tv-közvetítést sem. Nem értem, miért félnek egyesek egy államfő hamva. itól, aki egész életében a hazáját szolgálta az ő legjobb belátása szerint, aki mindig a békés megoldások híve volt. A Rompres román hírügynökség beszámolt arról, hogy Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter telefonbeszélgetést folytatott román kollégájával. Tájékoztatta arról, hogy a magyar kormány bármely tagjának részvétele Horthy Miklós földi maradványainak temetésén szigorúan magánjellegű és nincs semmiféle kapcsolatban a magyar kormány álláspontjával. Hozzátette: a román sajtó bármilyen spekulációja viszontválaszt eredményezhet a magyar sajtó részéről, s ez nem a legjobban szolgálná a két ország közti kapcsolatokat. AMERIKAI 1993. augusztus 27. lifaggar Ifírlap m
