Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-31 / 51. szám
SERES TAMAS A magyar gazdasági átállási időszak egyes problémái ra. DECEMBER HAVÁBAN két cikkemben tárgyaltam az átállási időszak bizonyos gazdasági és társadalmi problémáit, és összevetettem az öt évvel ezelőtti cikkemben előre megjósolt nehézségeket az átmeneti időszak statisztikai valóságaival. Legutolsó cikkemben rávilágítottam arra a korábbi feltevésemre, hogy az átállási időszak alatt - az új árazási politika bevezetésének következményeképpen - a kormány kénytelen lesz szembenézni új, addig ismeretlen, gazdasági és társadalmi problémákkal. Öt év előtti cikkemben megjósoltam, (i) hogy az új árazási politika egyik legfontosabb következménye lesz az addig ismeretlen infláció; és (ii) hogy az új termelési politika sajnálatos velejárója lesz az elkerülhetetlen, társadalmilag tragikus, magas munkanélküliség. Gondolom, két héttel ezelőtt megjelent cikkemben sikerült bebizonyítanom, hogy az infláció valóban felszínre emelkedett közvetlenül azután, ahogy az új árazási politikát hazánkban bevezették. Mai cikkemben azt szeretném megvizsgálni, hogy vajon a korábban megjósolt munkanélküliség valóban elkerülhetetlen velejárójává vált-e az új termelési politikának. (iii) a gazdasági átállás alatti termelési politika és a velejáró munkanélküliség problémája. AZ 1989 ÁPRILISÁBAN KÖZÖLT rövid tanulmányban azt fejtegettem, hogy a termelési rendszer átállása alatt feltétlenül szükséges lesz a folyamatos veszteségekkel üzemeltetett állami vállalatok felszámolása. Akkor azt írtam, hogy ennek "a lényeges változásnak az első igen fontos következménye az eddig a szocialista országokban ismeretlen, (vagy inkább be nem ismert) munkanélküliség felbukkanása lenne". Akkor úgy gondoltam, hogy az átállási időszak alatt a termelési politikát gyökeresen meg kell változtatni, hiszen az új versengésre alapított rendszerben nemcsak a belkereskedelemre dolgozó, hanem az exportra termelő vállalatoknak a szerepe is drasztikusan módosulni fog. A korábban exportra dolgozó állami vállalatok nyilvánvalóan nem számíthattak többé a volt szocialista országokra, amelyek - a múltban a COMECON országok közötti kereskedelmi megállapodás keretében - hajlandók voltak selejtes, gyenge minőségű árukat átvenni. Ezeknek az országoknak rendszerint kevés nyugati valuta áll rendelkezésükre, és azt inkább a Nyugatról importált, elkerülhetetlenül szükséges cikkek behozatalára fordítják. így a COMECON országok közötti kereskedelem hatalmasan csökkent az átmeneti idő alatt. Hazánk például 1992-ben már 50 százalékban az EEC országokkal kereskedett - ez nagyon lényeges export-import változás a múlttal szemben. ENNEK EGYIK KÖVETKEZMÉNYE az lett, hogy számos állami vállalat elvesztette a korábbi COMECON országokba irányuló piacát. Ezt a helyzetet még az is súlyosbította, hogy az átállási időszak alatt sok magyar vállalat nem volt eléggé versenyképes ahhoz, hogy a szocialista államok között, a múltban fennálló COMECON-protekció hiányában most a nemzetközi szabad piacon megállja a helyét. Emiatt - és persze több, más gazdasági ok miatt is - sok, veszteséggel küszködő állami vállalatot fel kellett számolni. A gazdaság-politika kegyetlen valóságai közé tartozik az a tény is, hogy ennek a szabad piacra való átállási folyamatnak, illetve a gazdaság hatékonyabbra való átszervezésének van egy fontos következménye: (ahogy ezt a közel öt évvel ezelőtti cikkemben megjósoltam) a munkanélküliség elkerülhetetlen felbukkanása, és később széleskörű elterjedése. Ahogy a veszteséges állami vállalatokat fokozatosan felszámolják, a dolgozók tömege munkanélkülivé válik. Elvben persze ezeket a dolgozókat fokozatosan át lehet képezni új feladatokra az életképesebb szektorokban lévő későbbi alkalmazásra, de ez majdnem mindig jelentős időt igényel, és ez még a legfejlettebb országokban, mint az USA-ban, és a nyugat-európai államokban is titáni, ritkán sikeres feladat. MOST AZONBAN azzal a szomorú ténnyel kell szembenállnunk, hogy az átállási időszak alatt a veszteségekkel üzemeltetett áliami vállalatokat vagy felszámolták, vagy megpróbálták úgy hatékonyabbá tenni, hogy sok felesleges dolgozót elbocsátottak. Ennek a következményeit . az alábbi táblázatból láthatjuk: A Magyarországon hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma Év Munkanélküliek: 1989 (egész év) 12.000 1990 (egész év) 85.000 1991 (első negyed) 130.000 1992 (egész év) 663.000 1993 (február végén) 705.000 Ezek az adatok számos egyéni tragédiát és sok emberi szenvedést takarnak. Hazánk dolgozni akaró, dolgozni képes tömegeinek jelentős százaléka kényszerű tétlenségre van kárhoztatva. A fenti adatok egyik legsajnálatosabb ténye, hogy a múlt év folyamán, a 663.000 munkanélküli 72 százaléka az aktív, viszonylag fiatal, 26 és 55 év közötti dolgozók csoportjából került ki. (26 százalék a 26-35 évesekből, és egy további 46 százalék a 36-55 évesekből.) Ez év második felében a helyzet kissé javult, és a hivatalos munkanélküliek száma ma már valószínűleg közelebb van a 600 ezerhez, mint a 700 ezerhez. A százalékban kifejezett - és ezért kevésbé megdöbbentő - statisztika a hivatalos munkanélküliek arányát 13 százalékban mutatja. Ha ezt a százalékot összehasonlításban akarjuk kiértékelni, akkor megemlíthetem, hogy Japánban a munkanélküliek - még a jelenlegi recesszió alatt is - csupán 2.7 százalékot képviselnek. Ez az arányszám még az EEC legelmaradottabb országaiban is jóval kevesebb: Görögországban 7.7 százalék és Portugáliában pedig csak 4.6 százalék. HOGYAN ÉRZÉKELHETJÜK a magyar munkanélküliek tömegét az amerikai összehasonlításban? Az USA összlakossága 250 millió körül van, és 8.3 millió jelenleg hivatalosan munkanélküli. Magyarország lakossága cca. 10.5 millió és közel 700.000 a jelenlegi, hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma. Ahogy ezt írom, máris érzem, hogy egyesek kifogásolhatnak a túlpedáns kifejezésemért: "hivatalosan nyilvántartott" munkanélküliek. Sajnos, az az igazság, hogy ez a túl-precízkedés szükséges. A hivatalosan nyilvántartottak száma ugyanis nem foglalja magában azokat a tömegeket, amelyek már nem keresnek munkát, mert vagy túl öregek, vagy nyomorékok, betegek, vagy átképezhetetlenek, vagy az úgynevezett háziasszonyok, akik szívesen dolgoznának, ha lenne fizetett munkájuk, vagy a szezonmunkások (különösen a mezőgazdaságban), akik várnak a szezonjukra. Ezek beszámításával a valóságos munkanélküli helyzet még szomorúbb képet mutatna. Valóban úgy tűnik, hogy a gazdasági átállást csak sajnálatos emberi szenvedések és tragikus társadalmi következmények elfogadásával lehet megvalósítani. Az OECD reportja szerint 1991-ben a magyar átállási program legfontosabb célkitűzése a privatizáció és a magyar "peresztrojka" vagy gazdasági megújhodás bevezetése volt. 1992 az infláció elleni küzdelem jegyében telt el. Jelenleg a gazdasági hatékonyság emelése és a privatizáció további kiterjesztése látszik a fő feladatnak. A kérdés az, hogy ezeket az elkerülhetetlen változásokat milyen ütemben lehet bevezetni? AZ MOST MÁR VITÁN FELÜLI, hogy a veszteségekkel üzemeltetett állami vállalatokat fel kell, fel kellett számolni. Gondolom, ez a cikkem azt is bizonyította, hogy ez a változás elkerülhetetlen volt, ugyanúgy, mint az ezzel járó elfogadhatatlanul magas munkanélküliség. Ennek a helyzetnek további velejárója az a tény, hogy a jelenlegi magyar munkaerőpiacon a kereslet-kínálat törvénye negatív módon befolyásolja az átlagbéreket, ami aztán a dolgozó lakosság viszonylagos elszegényedését okozza. A gazdasági vezetők valóban herkulesi feladat előtt állnak: ha túl gyorsan, túl erőteljesen forszírozzák a szabadpiacra való átállást, akkor a munkanélküliek száma tovább emelkedik, az átlagbérek nem követik az inflációs áremelkedéseket, az életszínvonal tovább csökken és ennek következtében az új gazdaságpolitikának, esetleg a demokratikus átállásnak is - egyre több ellensége lesz. Ha viszont az új gazdasági rendszerre való átállás túl lassú, akkor az a veszély, hogy elveszti a momentumát és hatékonyságát. Nyilván a múlt heti orosz választások példája kell, hogy elgondolkoztassa a magyar gazdasági átállásért felelős vezetőket. A munkanélküliek, az elszegényedett tömegek, és a kapitalizmussal elégedetlenek politikai ereje a demokráciában nem megvetendő! HABÁR EZ A CIKK tudatosan igyekszik elkerülni a jelenlegi magyar politikai helyzet kiértékelését, nem szabadna figyelmen kívül hagyni annak a ténynek az elismerését, hogy a munkanélküliek ugrásszerű emelkedése, és a többi, fentebb vázolt tömegeknek a kapitalizmussal szemben való elégedetlensége valószínűleg befolyásolni fogja a közelgő magyar választásokat. A gazdaságilag hatástalan szocialista rendszernek nagyon sok nyilvánvaló hibája volt, de az kétségtelen, hogy hazánkban 1990 előtt hivatalos munkanélküliség gyakorlatilag nem létezett - és még a valóságban is igen csekély mértékű volt: 1989- ben csupán 12.000. Három évvel később, 1992-ben viszont már 663.000 munkanélkülit tartottak nyilván. Ehhez persze hozzá kell tennünk, hogy a szocializmusban azért nem volt munkanélküliség, mert az állam mindenkit foglalkoztatott: a dolgozók "dolgozgattak". Ugyanakkor viszont a szocialista gazdasági rendszer (Folytatás a 8. oldalon) 11 ov QUALITY «ELECTRONICS Mf£ MÜVE AU THE BEST BRANDS FOR LESS9 220V NAGY VÁLASZTÉK EURÓPAI 220 Voltos nagy és kis háztartási készülékekben! • HŰTŐSZEKRÉNYEK • MOSÓ- ÉS SZÁRÍTÓGÉPEK • MOSOGATÓGÉPEK • VASALÓK * KÁVÉFŐZŐK és sok minden egyéb 110 és 220 Voltra egyaránt alkalmas készülékek , Videokazettáit bármelyik televíziós Televíziók az NTSC - PAL - SECAM szisztémára átállítjuk rendszerekre 1 óra játszási idő -10 dollár SZÁLÜTUNK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE! EUREKA • PORSZÍVÓGÉPEK KAMKORDER 100%INSTANT FINANCING... a ^ (213) 656-2475/82 We Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment cat in.a must present ad ix> receive these special prices; ALL ITEMS AOVEMTtSCu ARE PfUCED AT 110V UMITS * FOA EXPORT ONLY Vrtll «¥1 V I IV O PRICES INCLUDE CASH OISCOUNT A FAIRFAX-TOL HÁROM UTCANYIRA KELETRE FAX-SZÁMUNK: (213)656-1298 1993. december 31. Ii AMERIKAI tfagyar Hírlap
