Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-31 / 51. szám
Minden argentin szívben egy kis Magyarországnak kell élnie! Emlékező beszélgetés Fercsey Jánossal Czanyó Adorján, a Magyar Hírlap-Délamerikai Magyarság (Buenos Aires) főszerkesztője beszélgetett lapunk főmunkatársával, Fercsey Jánossal, aki az év végén Dél-Amerikában járt. Fercsey János 1948 őszén érkezett Párizsból Buenos Airesbe, ahol egy évig a Délamerikai Magyarság szerkesztőségében dolgozott és 1953-ban a lap főszerkesztője lett, Vajay Szabolcs és Tasnády-Szűcs András s később dr. Simon László társaságában. 1963-ban jött Buenos Airesból New Yorkba, de Argentínához mindig hű maradt és minden évben ellátogatott Buenos Airesbe, gyakran évenkint kétszer-háromszor. A Magyar Hírlap a brazíliai magyar bencések lapja volt, ennek a lapnak és a Délamerikai Magyarságnak fúziójából született meg a Buenos Aires-i "Magyar Hírlap-Délamerikai Magyarság", ma Dél- Amerika egyetlen magyar lapja, amelynek főszerkesztője, Czanyó Adorján hősies küzdelmet folytat a lap fennmaradásáért. 1994-ben a lap havonként jelenik meg. A Buenos Aires-i interjút elsősorban azért közöljük, hogy olvasóink megismerjék a dél-amerikai magyar emigráció felvilágosító munkáját 1956 után. "Az én felfogásom az volt, hogy egy emigráns újságíró feladata nemcsak a külföldi magyarok tájékoztatása, hanem a külföldi sajtó informálása Magyarországról" - mondja János. - Láttam, hogyan dolgozott Vörösváry Pista és Kerecsendy Marci egy régi kis "flach" gépen és Vajay Szabolccsal és Andyval mi is vettünk egy gépet s később Simon Lászlóval egy szedőgépet is. A DM megerősödött és 1955 őszén megvalósítottam régi vágyamat, egy spanyol nyelvű hetilapot indítottam.- Hetilapomnak "Frente Comun" lett a címe és első előfizetőim orosz és ukrán menekültek, lengyelek - az Anders-hadsereg volt tagjai, észtek, lettek, litvánok voltak. Akkoriban féltucat társutas hetilap jelent meg Buenos Airesben, a Frente Comun vette fel a küzdelmet velük. Az 1956-os forradalom alatt és után a Frente Comun-nak jelentős szerepe volt az argentin és az egész dél-amerikai sajtó tájékoztatásában. Hétről-hétre jelentek meg cikkeink a magyarországi és a szovjet helyzetről és a Frente Comunt elküldtük Dél-Amerika nagyobb lapjaihoz.- A Frente Comun-t a DM primitív kis nyomdájában nyomtuk, társam dr. Simon László volt, a szerkesztőség tagjai: Horacio Rodriguez szociáldemokrata diák, a La Prensa riportere, Andres Bonafina Dorrego rádió riporter, aki később a gerilla háború alatt eltűnt, egy vezető argentin diplomata, később nagykövet, aki Archidiacono néven srt, Alberto Covarrubias a darin vezércikkírója, Irina von de Falaién grófnő, aki Irini Astrau néven a La Náción irodalmi munkatársa volt, Carlos Truman joghallgató, titkár és korrektor és lelkes nyomdászaink dr. Dominits László, Bátori János és Sándor.- A Frente Comunk 8 éven át minden héten megjelent és csak akkor szűnt meg, amikor Jánost egy Buenos Aires-i napilap, a Correo de la Tarde New Yorkba és az ENSZ-hez küldte ki tudósítójának 1963-ban.- De János, előzőleg is szereped volt a külföldi sajtóban és emlékszem jól, hogy kiállításokat rendeztél a magyar forradalomról.- Amikor megalakult az 1956- os forradalom után a Magyar Bizottság, engem neveztek ki argentínai reprezentánsnak, - előzőleg Bobrik Arnó volt argentínai nagykövet volt. Az 1950-es évek végétől kezdve nagyon sokszor voltam úton és mindenütt próbáltam kapcsolatokat szerezni politikai és újságíró körökben. Az első években, segítségemre volt az a körülmény, hogy feleségem, Zsuzsa a KLM- nél és később a mexikói légitársaság New York-i irodájában dolgozott és így sokszor a repülőjegynek csak 10 vagy 25 százalékát kellett megfizetnem.- A világ két legnagyobb újságíró szövetségében, az Interamerican Press Association-ban és az International Press Instituteban több mint 20 éven át én voltam az egyetlen aktív magyar - de mint argentin állampolgár. Alapító tagja vagyok az ADEPA-nak, az argentin sajtó-szövetségnek. Tagja vagyok az UNCA-nak (United Nations Correspondent Association) - és öt év óta, évenként újraválasztva - főtitkára vagyok a New York-i Foreign Press Association-nek, amelynek 399 tagja van.- 1960-ban Auer Pál volt párizsi nagykövetünk hívja fel a figyelmet az önrendelkezési jogra, melynek alapján később mintegy száz nép szabadult fel gyarmati sorból. Varga László akkor megalapította New Yorkban az Önrendelkezési Bizottságot és engem kért fel argentínai reprezentánsnak - egyébként is együtt dolgoztunk már a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségében. Argentínában megalapítottam az önrendelkezési bizottságot, melynek tagjai "tiszteletbeli magyarok".- Megérdemlik, hogy nevüket megjegyezze a magyar nép: Walter Perkins belügyminiszter, népi radikális Carlos Adrogue, később szintén belügyminiszter, népi radikális (ez a történelmi Radikális Párt konzervatív szárnya volt), Juan Antonio Solari a szociáldemokraták főtitkára, a Kultúra Szabadságáért küzdő nemzetközi szervezet argentin főtitkára (ebben a szervezetben, amelynek alapítója Arthur Köstler volt, évről-évre rendeztünk előadásokat), Francisco Manrique, aki sugalmazta Aramburu elnöknek a híres mondást: "Minden argentin szívben egy kis Magyarországnak kell élni!" Francisco Rizzuto, az argentin sajtószövetség alapító főtitkára és az International Press Institute latinamerikai alelnöke, Francisco Ordonez kereszténydemokrata főtitkár.- Ennek a bizottságnak a szervezésében az 1956-os magyar forradalomról kiállítást rendeztünk Buenos Airesben, Mar del Platan, Cordobában, Mendozában, Santa Fén, Montevideoban és Santiago de Chilében. Később Buenos Airesben megtámadott egy nyilasnak álcázott kommunista ügynök és a kiállítási terem bejáratát kommunisták felrobbantották. A kiállítások rendezésében segítettek: Simon László, Pontai Béla, Erdődy Miklós, Fényes Zoltán, Bátori János, később Miklós János. Pontai 20 ezer aláírást gyűjtött, amit felküldtünk az ENSZ—hez.- Az 56-os forradalom első napjaiban megalakult Buenos Airesben a Centro Hungaroban a Segélybizottság, amelynek Sorg Antal építészmérnök nagyvállalkozó lett az elnöke. Segítőtársai voltak: Széchényi Endre, Bethlen Gábor és dr. Csík László, akinek a fia ifj. Csík László szervezte a segélyakciót. A Segélybizottsággal együtt adtunk ki két nívós brosúrát, az "El Drama de Hungaría"-t, Szalay Lajos rajzaival és egy másikat, fényképekkel, "Hungría no se rinde!" címmel.- A forradalom évfordulóin plakátokat nyomtunk, amelyekkel elborítottuk Buenos Aires legforgalmasabb zónáit. Tüntetéseket szerveztünk, egy ízben elégettük Hruscsov hasonmását, egy bábut és a szovjet konzulátus épületéről levertük a címert, amiből később Horváth Feri bácsi átkalapált egy Kossuth címert.- Akcióinknak, tüntetéseinknek nemzetközi visszhangja volt. Felkerestük a nagy nemzetközi hírszolgálati irodák Buenos Aires-i tudósítóit, akik az egész világra kiterjedő hálózatuknak leadták jelentéseiket akcióinkról. Barátunk lett Mr. Henderson, a United Press tudósítója, Roukin, a Reuter orosz származású angol-francia tudósítója és legfőképpen Sam Summarlan, az Associated Press bureaufőnöke, aki vadászrepülő volt a koreai háborúban. Summerlan később a New York Timesnél dolgozott és jelenleg TV-producer, aki ma is szívesen gondol a Buenos Aires-i magyarokra.-János, később alapítottál egy nemzetközi sajtóirodát is, - erről mondj valamit.- 1960 táján felkértek, hogy legyek dél-amerikai munkatársa egy New York-i sajtóirodának, az International Feature Servicének, amelynek főszerkesztője Gábor Róbert, a szociáldemokrata Peyer Károly fiatal munkatársa, a Szabad Európa szakszervezeti vezetője, akit a budapesti kommunista rezsim halálra ítélt.- 1967-ig dolgoztam velük, és megszűntekor Buenos Aires-i támpontokkal New Yorkban megalapítottam az INTERCOPRESS sajtóirodát, amely kezdetben egyszemélyes vállalkozás volt. Tizenkét pen-name-mel írtam cikkeket, angolul és spanyolul. Néhány "toll-nevem": Jean-Pierre Bertrand, Mario Ferrelti, Walter Schramm, Claude Leconte, így jegyeztem főként magyar vonatkozású cikkeimet. Az Intercopress az 1980-as évek végén, már több, mint 300 újsággal dolgozott, 32 országban, köztük pl. Indiában, ahol több, mint száz lapunk volt. Két indiai iroda fordította cikkeinket hindi, urdu, bengáli és tamil nyelvre. 1988-ban amerikai vállalat vette át az Interco Press-t, irodánk Washingtonban van, vezetője Gábor Róbert s én vagyok a New York-i, az ENSZ és latinamerikai tudósító.- Az Interco Press minden évben többször is emlékeztetett 1956-ra. Erről és más magyar témákról írt az Interco Pressnek éveken át Kővágó József, Varga László, Király Béla, Varga Béla, Gábor Róbert. 23 országban voltak reprezentánsai, tudósítói, köztük magyarok: Európában Hóry László, Argentínában Falcione Árpád, Ivándy Ernő, Brazíliában Kállay Kristóf, Colombiában Mindszenti Béla, Venezuelában Wohl Imre, Los Angelesben Szegedi László.-János, te több, mint négy évtizedig nem mentél haza Magyarországra...- Próbáltam elnyomni a honvágyat, mert tudtam, hogy az otthoni politikai rendőrség nem fogadna tárt karokkal. Álomnak tűnt, amikor az 1990-es szabad választások után hazahívtak, az új országgyűlés első ülésére, ahova Msgr. Varga Bélát kísértem el, egy évvel később megint én kísértem el, amikor a szovjet csapatok hivatalosan elhagyták Magyarországot. 44 év után először mentem haza Budapestre és akkor írtam egy cikket ezzel a címmel: Rip Van Winkle Magyarországon. Régi barátaimmal ott folytattuk a beszélgetést, ahol negyven éve abbahagytuk.-Kevesen utaztak annyit a világ körül, mint te...- Hetven országban jártam, sok latinamerikai országban húsz-harminc alkalommal is. Kína, kötetlenül Mao halála után, érdekes élmény volt. Előzőleg kétszer is jártam Vietnamban, Chi nagykövet, a déliek ENSZrnagykövete jó barátom volt, azt hiszem, én voltam az egyetlen magyar tudósító, sőt részben haditudósító Vietnamban. Az összeomláskor Chi nagykövet a vállamra borult és azt mondta: "Bennünket a televízió tett tönkre!"- Mindig igyekeztem tárgyilagosan írni, de megvallom, hogy egy-egy cikkben a részleteket úgy csoportosítottam, hogy ezek alapján az a rész álljon legvilágosabban az olvasó előtt, amit a legfontosabbnak tartottam. Megjegyzem, hogy legtöbb cikkembe mindig beleszőttem valami kedvezőt Magyarországról, még akkor is, ha a téma más volt.- Találkoztál otthon régi emigráns vezetőkkel?- A régi emigráns vezetők közül dr. Varga László hazament, Msgr. Varga Béla otthon a nemzet vendége, Kővágó József viszont Amerikából ad útmutatást cikkeivel a külföldi és az otthoni magyarságnak. A legtöbb emigráns vezető, amerikai egyesületek és egyházak vezetői gyakran mennek haza, hosszabb-rövidebb időre. A koalíciós kormány - mint dr. Jeszenszky Géza említette - szívesen vette néhány külföldi magyar bekapcsolódását a külügyek vezetésébe, mint Tar Pál washingtoni nagykövetünk és Fehérváry Géza. Több amerikai egyetemen végzett szakember dolgozik ma otthon, mint Szekeres Szabolcs, és mások amerikai vállalatok vezetőiként mentek haza, mint Kraft Péter. Érdekes, hogy Szabolcs és Péter is Argentínában nevelkedett. A Csütörtökös vacsorákon mindig szeretettel emlékezünk a messze vándorolt tagokról, így rólad is, aki alapítója vagy az asztaltársaságnak.- Talán megemlíthetem, hogy a Csütörtökösök elődje a hétfői társaság volt, amit 1953-ban alapítottunk, a DM szerkesztőségi szobájában. Az alapítók: Teleki Andor, Vajay Szabolcs, Simon László, Tasnády Szűcs András és én. Később a közeli Texas vendéglőben ebédeltünk és hozzánk csatlakoztak Bobrik Arnó volt nagykövet, Bethlen Gábor (Jebi), Hall János (volt huszárkapitány és hollywoodi filmrendező), Bonczos Miklós, Zilahi Sebess Jenő, Farkas György, (Folytatás a 3. oldalról) amely a vasfüggöny túlsó oldalán ért véget. A magyar történelem nagyjaihoz, Bocskayhoz, Deákhoz hasonlítják, még legádázabb ellenfelei is elismeréssel adóznak bölcsességének, tisztességének, rendíthetetlen elvi szilárdságának. 1993. december 12-én, életének 62. évében, hosszan tartó betegség után meghalt. Azzal becsüljük meg emlékét, ha minden nézetkülönbségtől függetlenül szívügyét, a zsenge magyar parlamenti demokráciát biztonsággal átvezetjük a keskeny ösvényen, melyet szakadékok szegélyeznek. Belülről vezérelt ember volt ő, a kívülről vezérelt emberek korában. Az utolsó napig tette a dolgát, betöltve Istentől rámért nehéz hivatását. Emlékét megőrizzük. Nyugtassa Isten békében. 4 AMERIKAI Magyar Hírlap 1993. december 31. (Folytatás a 10. oldalon) ENGLISH HUNGARIAN HENRY D. HARRIS M.D. Took over FRANK R. PRECHENY M.D. General Practice Same Location: 6317 Wilshire Blvd. #407 Los Angeles, CA 90048 Telephone: (213) 653-1164 Auto Accidents, Slip and Fall, Boat, Bus, Motorcycle Accidents and Workman Compensation Magyarul is beszélünk MEGNYÍLT a DANUBE CAFE 15030 Ventura Blvd., Sherman Oaks (Kester és Sepulveda között) Naponta változó menüvel várja BUDAI IVÁN a vendégeket. Különbnéf-különb magyar ételek (gulyásleves lángossal $4.99) Nyitva: reggel 8 órától 6 óráig Telefon: (818) 981-4765 A rendelt ételek hazavihetők!
